Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka remteni. Nagyon kérem a mun. kaügyi miniszter elvtársat és Lázár György miniszterelnök elvtársat, hogy szíveskedjenek megvizsgálni ezt a kérdést úgy, hogy mielőbb rendezést nyerjen. Érezze a szakmunkástanu* ló fiatal, hogy a szocialista Magyarország az ő munkájára fog és akar támaszkodni és felkészüléséhez minden lehető segítséget meg ís ad. A továbbtanulás kérdése (Folytatás a 2. oldalról.) közreműködését, cselekvő támogatását is. Kérem a tisztelt országgyűlést, a beszámolómat fogadja el. A vitában Kovács Károly budapesti, Halasi Lajosné Baranya megyei, majd Méhes Lajos Győr megyei képviselő, a Vasas szakszervezet főtitkára szólalt fel, aki egyebek között kiemelte, hogy szükség van az eddigieknél hatékonyabb központi intézkedésekre az elvtelen munkaerőszerzés megállítására, majd hangsúlyozta, hogy a részkérdésekben, a konkrét tennivalókban is meg kell teremteni az egységet. Felszólalása befejező részében -— eleget téve a Központi Bizottságtól kapott megbízatásnak — Méhes Lajos kijelentette: a párt Központi Bizottsága egyetért azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a kormány eddig tett a munkaerő-gazdálkodás terén és azokkal a feladatokkal, amelyeket a munkaügyi miniszter beszámolója tartalmazott. Az egyetértés mellett azonban nyomatékosan aláhúzta a párt Központi Bizottságának ez év április 22-i állásfoglalása alapján azt is, hogy az eddigi intézkedések csak kezdeti lépésnek tekinthetők. A jövőben több kezdeményezésre, nagyobb felelősség- vállalásra van szükség. Úgy vélem — mondotta —, hogy az országgyűlés akkor járt el helyesen, ha miközben tudomásul veszi Karakas elvtárs beszámolóját, a jövőben még bátrabb, következetesebb cselekvést igényel a kormánytól. Végül kijelentette: a közvéleménytől, a dolgozóktól továbbra is igényelnünk kell a hiányosságokkal szembeni egészséges türelmetlenségüket és aktív támogatásukat, részvételüket az intézkedések létrejöttének és végrehajtásának gyorsításához. Saját magunk számára is kötelességnek kell tekinteni bárhol — munkásként vagy vezetőként — dolgozunk is, hogy e kérdésben több kezdeményezésre, nagyobb felelősségvállalásra van szükség. Ezután Eperjesi István Heves megyei képviselő kapott szót, majd Gárdái Zoltánné Komárom megyei és Krasznai Károlyné Szolnok megyei képviselő után Csapó Jánosné Tolna megyei képviselő emelkedett szólásra. Kedves elvtársak! A jó eredménnyel vizsgázó, jó képességű szakmunkás gyerekeknek lehetőségük van bizonyos felkészítés után műszaki egyetemre menni, őszintén megmondom, nem irigylem ezeket a gyerekeket, csak felnézni tudok arra a szakmunkás fiatalra, aki az egyetemen megállja a helyét és jó eredménnyel vizsgázik. Ugyanis általános tapasztalat és a fiatalok véleménye is az, hogy a szakma megszerzése után továbbtanulnak és leérettségiz- neka jó képességű gyerekek, és inkább ezután mennének egyetemre. Ezeket a gyerekeket kellene a műszaki egyetemre felvenni és ezekből a szakmunkásokból kinevelni a jövő műszaki értelmiségének gerincét. Véleményem szerint ezekből a szakemberekből lennének azok az igazi vezetők, akik az elméleti tudás mellett a gyakorlati életben produkálni és újat alkotni tudnak. És még azt is hozzátenném, ezeket a fiatalokat bízvást nem kellene figyelmeztetni arra, hogy a jogaik mellett kötelességeik is vannak, hogy ebben az országban a városon kívül falu is van és könnyű munka mellett nehéz munka is van, és azt is el kell végezni. Csapó Jánosné felszólalása Csapó Jánosné, a simontor- nyai 7. sz. választókerület képviselője felszólalásában a szakmunkásképzésről beszélt, kiemelve, hogy ez nemcsak a Munkaügyi Minisztérium, hanem az Oktatási Minisztérium, sőt az összes minisztérium feladatkörébe tartozik. — Mint a beszámolóban is hallottuk, — mondotta — a szakmunkásképzésbe az V. ötéves terv során az általános iskolát végzettek 50 százalékát kell bevonni. Mindjárt ez az első aggályom, hogy ez az 50 százalék elég lesz-e az V. ötéves tervben továbbfejlődő ipar és mezőgazdaság szükségletének kielégítésére. Kétségemet fejezem ki, hogy a tervidőszakban mintegy 240—260 ezer szakmunkás fiatal létszámilag eleget tud-e tenni annak a magas követelménynek, amit a magyar szocialista népgazdaság velük szemben támaszt, ha figyelembe veszem azt is, hogy a 240—260 ezer fiatal közül körülbelül a fele lány, aggodalmam még csak fokozódik. Ha a lányok részére nem tesszük lehetővé a nagyobb szakmaválasztási lehetőséget, akkor problémáink tovább fokozódnak. A problémát fokozza, hogy az általános iskolából kikerülő diákok jól tanuló 50 százaléka nem szakmunkásképző iskolába megy, hanem szakközépiskolába, gimnáziumba, oda, ahol ha nem tanulnak tovább, félig kész emberekké válnak, akik nem találják helyüket és céljukat, e magas és megnövekedett feladatok, célok ellenére sem. A másik felében zömmel gyengébb tanulók mennek szakmunkásképző iskolába, legalább is a jelenlegi időszak ezt bizonyítja. Félek a lemorzsolódás nagyságától. Ha figyeTöbb legyen a gyakorlati oktatás tató tanár. Maradva az ifjúsági diákfórumokon elhangzottak mellett, a szakmunkás fiatalok részéről egy nagyon fájó rendeletről szeretnék szólni. A 16 1966. (VI. 1.) számú kormányrendelet a családi pótlékok jogosságáról szól, és többek között ebben a rendeletben van az is, hogy nem kaphat családi pótlékot: 1. a szakmunkástanuló-otthonban elhelyezett; 2. a harmadéves szakmunkástanuló. Kötelességemnek érzem ezt a kérdést felvetni. A szakmunkástanulók zöme fizikai munkás gyereke. Ezekből a fizikai munkás gyerekekből lesznek a jövő fizikai munkásai. Legtöbbjük több- gyermekes családból került ki, pontosan náluk lenne szükség nevelés szempontjából, hogy a szakmunkástanuló-otthonban kapjanak elhelyezést, de ponTisztelt országgyűlés! Sok fiatalt meghallgatva ifjúsági és diákfórumokon, olyan információt kaptam, hogy a szakmunkásvégzettségre épülő szakközépiskola sájnos nem ad segítséget a tanuló fiatalnak saját szakmájához. Véleményük szerint ez a forma csak elméleti továbbképzést ad, nem adja azt a pozitív gyakorlati továbbfejlődést, amelyet joggal elvárhatnának a munka melletti áldozathozatal arányában. Kérésüket tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy a szakmunkásvégzettségre épülő szakközépiskolai oktatásban több legyen a gyakorlati oktatás, több legyen a gyakorlatot ismerő ok1876, június 26. lembe veszem azt, hogy 1978- tól a szakközépiskolában is szakmunkásképzés fog folyni, akkor sem érzem elegendői/k a beiskolázás arányszámát. Véleményem szerint legalább 60 —65 százalékát kellene szakmunkásiskolába felvenni. Ha már a szakközépiskoláknál tartok, engedje meg a tisztelt miniszter elvtárs, hogy annak a véleményemnek adjak hangot, hogy a szakközépiskola akkor lesz valóban szakmunkásképző iskola, ha a 3—3 napos variáns fog megvalósulni. Ha a jelenlegi szakközépiskolai képzést veszem figyelembe, úgy az a szakmunkásképzést nem fogja erősíteni, sokkal inkább attól félek, hogy ennek az iskolatípusnak jelenleg még meglévő vonzereje csökkenni fog. Azt fogjuk elérni, hogy az elmélethez jobban értő, de a gyakorlati élethez kevésbé értő szakmunkásokat képzünk ki 3 év helyett 4 év alatt. Országos összefogást! tosan ezeknél a családoknál az egy főre jutó jövedelem kisebb, mint az országos átlag. A szakmunkástanulókból lesz az a munkásosztály, mely öntudatosan, célratörően fogja vinni tovább társadalmi fejlődésünket, gazdagodásunkat. Vajon nem jogos az a felvetés, hogy a munkásosztály utánpótlásának biztosításánál ilyen megkülönböztetett intézkedéseket hozunk? Vajon ilyen módon nem hátráltatjuk a szakmunkás- iskolák vonzerejét? Véleményem szerint nemcsak a családi pótlékot, hanem az egyéb kedvezményeket is elsősorban a szakmunkásképzésnél kell alkalmazni. És ha azt is hozzáteszem, hogy a szakmunkás- képző intézetek otthonai az utóbbi 10 évben felépült új, korszerű otthonok kivételével mondhatnám úgy, tömegszállások, akkor nem tudom miért kellett a családi pótlékot megvonni az otthonban elhelyezett fiatalok szüleitől. Tavaly ősszel tárgyaltuk az V. ötéves tervet, az 1976-os költségvetést, így tisztában vagyok azzal, hogy ennek anyagi feltételeit először meg kell teRÓMA A L’ Unitá, az Olasz KP központi lapja pénteki számában hírül adja: a berlini szerkesztőbizottsági ülés határozatot hozott arról, hogy június 29-re összehívják az európai kommunista és munkáspártok értekezletét. A lap azt is közli, hogy az OKP küldöttségét ü berlini találkozón Enrico Ber- linguer főtitkár vezeti. Tisztelt országgyűlés! A miniszter elvtárs által készített írásos anyagban a IV. ötéves tervidőszak eredményeit összefoglalva ezt olvassuk: a szakmunkásképző iskola szervesen beépült a közoktatás iskolarendszerébe, megteremtődtek az ezt biztosító jogi és szervezeti feltételek, bár a végzettek részére a felsőbb fokú oktatási intézményekbe ma sem vezet még egyenes út. Ezt az utolsó mondatot szeretném aláhúzni azzal, hogy ezt az egyenes utat feltétlen biztosítani kell az V. ötéves tervben és ezt egyedül a Munkaügyi Minisztérium nem tudja megtenni. Csak országos összefogással lehet és kell a szakmunkás fiatalok előtt a felsőfokú oktatás útjait megnyitni. Ugyancsak az írásos anyagban található, hogy a szakmunkás- kásképző iskola a fejlesztése ellenére az általános iskolák mellett még ma is a legtöbb nehézséggel birkózó iskolatípus. PANORÁMA BELGRAD Pénteken Belgrádban hivatalosan közölték, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának ElnökAmiért hozzászólásomat elmondtam, az pontosan annak az aggodalomnak a kifejezésére szolgál, hogy nem vagyok biztos abban, hogy a jelenlegi adottságaink mellett maximálisan megteszünk mindent a jövő szakmunkásainak képzése, előmenetele érdekében. Ezért kérem a Munkaügyi Minisztérium nagyobb figyelmét és odaadását. Ezután Gajdos Ferenc budapesti, Klenovics Imre Somogy megyei, Szalai Istvánná Vas megyei, Lakos Zoltánné Zala megyei, Kalló István Borsod megyei képviselő szólalt fel, majd Karakas László miniszter válaszolt a felszólalásokra. Az országgyűlés mind a beszámolót, mind a felszólalásokra adott miniszteri választ jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés pénteki ülése, melyen felváltva elnökölt Apró Antal, Inokai János és Péter János, befejeződött. Apró Antal elnök további jó munkát kívánt a képviselőknek, s bezárta a nyári ülésszakot. sége úgy határozott, hogy a JKSZ, amely „kezdettől fogva konstruktívan működött közre az európai kommunista és munkáspártok tanácskozásának előkészítő munkálataiban, részt vesz az európai kommunista és munkáspártok június 29-re és 30-ra összehívott konferenciáján”. A JKSZ küldöttségét Joszip Broz Tito, a párt elnöke vezeti. Aczéi György, Losonczi Pál, Lázár György az ülésteremben.
