Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-03 / 130. szám
Harminc éve történt Hitel- exportfejlesztésre Az ötödik ötéves terv /-\z. ULUUI K időszakában a kivitelt a termelésnél erőteljesebb ütemben kell fejleszteni, mindenekelőtt a nem rubel elszámolású viszonylatokban. E feladat megvalósításához sok helyütt nyilvánvalóan nem áll rendelkezésre elegendő vállalati eszköz, pénz. A terv azzal számol, hogy a következő öt évben a vállalatok 110—120 milliárd forint bankhitelt vesznek fel fejlesztési elképzeléseik megvalósításához. Hasznosnak bizonyult a tavaly ősszel meghirdetett pályázat, amelynek lényege, hogy 45 milliárd forintos hitelkeretet bocsátanak azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek a rendelkezésére, amelyek a minden piacon értékesíthető export árualap bővítésére a legelőnyösebb fejlesztési javaslatokkal állnak elő. A pályázatra beérkezett mintegy háromszáz javaslatból a bank eddig csaknem 19 milliárd forint összegű hitelkérelmet hagyott jóvá. A kérelmek elbírálásakor elsősorban azt vették figyelembe, hogy a fejlesztés milyen gyorsan valósul meg, tudnak-e már a tervidőszak utolsó éveiben exportképes árut termelni a hitelt felvenni szándékozók. A hitel visszafizetését pedig a fejlesztés eredményeként elért devizabevételből kell fedezniük a vállalatoknak. A pályázat sikerére jellemző, hogy az erre az idei évre szánt hat és fél milliárd forintos hitelkeretet a vállalatok gyakorlatilag már kihasználták. Ám a bank szeretné meggyorsítani a jelentkezéseket, hiszen az a cél, hogy a beruházások zöme 1978 —79-ben már termeljen. Az előzetes számítások szerint a már odaítélt több mint 18 milliárd forint összegű hitel 1980- ra négyszázmillió dollár körüli exporttöbbletet eredményez. A 45 milliárd forintos keret és az ehhez kapcsolódó saját fejlesztési alapok azt eredményezik, hogy a vállalatok beruházásaik 15 százalékát exportfejlesztésre fordítják. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy exportnövelési feladataink lényegesen nagyobbak annál, mint amit a 45 milliárd forintos kerettel elő tudunk segíteni. Mindez azt is jelenti, ha tervcéljainkat meg akarjuk valósítani, változtatni kell a sok helyütt kialakult vállalati szemléleten. A következő években kétségkívül nagyobb kezdeményezésre, nagyobb kockázatvállalásra lesz szükség, mint eddig volt. Ezt támasztja alá az is, hogy bár a 45 milliárd forintos pályázatra meglehetősen sok javaslat érkezett be, a bank szakembereinek véleménye szerint nem kért hitelt számos olyan vállalat, ahol megvan a reális lehetősége a fejlesztések gyors megvalósításának. Kedvező jelenség ugyanakkor, hogy legnagyobb ipari vállalataink, amelyek exportban is vezető szerepet játszanak, — gondolunk itt elsősorban a győri Magyar Vagon- és Gépgyárra, az Egyesült Izzóra, a Csepel Művekre, avagy a mezőgazdaság területéről véve példát, a Bábolnai Állami Gazdaságra — nos, ezek a gazdálkodók vállalták a hitelfelvétellel járó kockázatot. Azállam meglehetősen sokrétű támogatással segíti a vállalatokat fejlesztési elképzeléseik megvalósításában. Igaz, a támogatás elnyerésének feltételei a korábbinál szigorúbbak lettek, ám ha a vállalatok eredményeket akarnak elérni, alkalmazkodniuk kell e feltételekhez. Csak így érhetjük el, hogy a következő években a tervnek megfelelően növekedjék az export, s ennek nyomán a tervidősiak utolsó éveire helyreálljon a népgazdaság egyensúlya. K. Ny. J. • : ■ • ' \ i » < A munka visszaadja a szeretetett A munkahely (I.) Mintha egy geometriától megittasult pók szőtte volna hálóját, úgy fogja klirbe a háromemeletes malomépületet az alumínium állványok szabályos szövevénye. Tatarozzák a malmot Most körös-körül mindenütt csend, éjszaka van, alszik Dombóvár. Talán csak a hotel éttermében cifrázza a prímás egy-két kései vendégnek a melódiát. Az épület szűk ablakaiból kicsöppenő fények árulják el, hogy a malom él, dolgozik. Ám a bejárati vasajtó mögött megtörik a csend. Az idegen fülére egyszerre rászakad a rengeteg gép, szállítószalag, megannyi berendezés dübörgése, fújtatá- sa. A malmot még a 20-as években Eszterházy herceg építtette, ahogy mondják, a saját embereivel, a saját erdejének fájából, a saját gabonája számára..; Az innét kikerülő napi nyolc vagonnyi lisztből már rég nem hercegi asztalra sütik a kenyeret. A tározók a földszinten vannak. A túloldalon (most magányosan és sötéten) toronyló silókból ide kerül át elsőnek a gabona. Aztán indul a kiszabott útján, igazi „taposómalom” a sorsa. Az automata mérlegadagoló küldi föl a „padlásra”, ahol a rostálás után „mosógépbe” kerül. A bő vízzel tisztított gabonának két óra pihenőt adnak az igazi tortúra előtt. Ezután meghámozzák, „lenyúzzák a bőrét”. Újabb kétórás pihenő következik és aztán az út innét a hengerek közé vezet.., A második szint a legcsendesebb. Itt van a zsákoló. A száz és száz embernyi zsákban szunnyadó liszt láttán könnyen meglódul a képzelet. Idelátszik a meghasított földbe pergő búzaszem, a kombájnok előtt fejet hajtó kalász, a kenyeret szeletelő asszony. Itt pihennek meg leggyakrabban, — ha van egy kis szabad idő — a molnárok is, csak úgy, a zsákokra kuporodva. És talán nemcsak a csend miatt... Itt dolgozik a Népköztársaság Kiváló Szocialista Brigádja, amelyet alakuláskor Kinizsinek neveztek el, és Marx Károlyt választották brigádvezetőnek. GYŐRI VARGA GYÖRGY Egy választás krónikája 2. K özvetlenül a választások előtt, július—augusztus folyamán a Kisgazda- párt elemeire bomlott. Egyes rétegei a különböző ellenzéki pártoktyz csatlakoztak aszerint, hogy tőkés, liberális, dzsentri, horthysta, gazdálkodó, vagy értelmiségi hivatalnoki, konzervatív vagy demokratikus politikai nézeteket vallottak. Ezt a helyzetet egy évvel a választások után, 1948. május 8-án Barcs Sándor így jellemezte a Kis Újságnak írott vezércikkében: „1947. nyarán Dobi István nem pártot vett át, hanem egy menthetetlennek látszó politikai csődtömeget...” Ugyancsak egy évvel a tárgyalt események után Dobi István írta a Kis Újságban: „Nekem az a meggyőződésem, hogy a párt régi bajainak igen jelentős része abból származott, hogy nem volt közös ideológiánk. A mi pártunk nemcsak 1945—46-ban volt a legkülönbözőbb gondolkodású és legellentétesebb érdekű emberek rosszul megszervezett gyülekezete, hanem 1930-tól 1943-ig is. Az én számomra 1945-ben a pártba behelyezkedett nyugalmazott bankigazgató vagy föld- birtokos nem kevéssé volt idegen. A párt paraszti voltából amúgy is fakadó kettősség nyilvánult meg a Kisgazdapárt választási agitációjában is. Egyik lapunk, az Igazság, a demokratikus pártok választási szövetségéről tessék-lássék mellékmondatban, mint valami szükséges rosszról ír, ugyanakkor a főmondatokban különállást és különutat hangsúlyozza. Magyarán szólva: a párt sajtója gyakran a demokratikus egységfronttal szemben álló választókra kacsintgatott”. Ha már az Igazság-ot említettük, nyomban tegyük hozzá azt is, hogy az újságnak két változata forgott közkézen, a választások idején. A fekete fejléccel megjelent Igazság-ot rendszerint vidékre küldték, s a benne elhelyezett cikkek harcosan védték a kisparasztok érdekeit — a nagykereskedőkkel szemben. Az ugyanazon a napon megjelent, de piros fej- lécű Igazság — amelyet Budapesten terjesztettek — viszont arról biztosította a nagykereskedőket, hogy a Kisgazdapárt megvédi érdekeiket — a parasztokkal szemben. A magán- tulajdon védelmét, — a koalíciós egyezség ellenére — a Szabad Német Népet kivéve, szinte minden újság önmagának igyekezett kisajátítani. A hasonló módszereket elkerülendő, a Szabad Nép (Révai József vezércikke, 1947. július 6.) már a választási harcok kezdetén figyelmeztette a partnereket: „Nem szabad, hogy a választási küzdelmet a demokratikus pártok egymással való versengése dominálja, mert ha igen, akkor a választási versengés a dolgok logikája folytán egymás túllicitálá- sára, szennykonkurrenciára, demagógiára, a demokratikus közérdek háttérbe szorulására vezetne, és egy ilyen szenny- konkurrencia gazdaságilag is, politikailag is, komoly réseket ütne fiatal demokráciánk alapjain. A választási versengés közben sem szabad megfeledkezni a kormányzó pártok közös felelősségéről.. A választásokon a négy koalíciós párton kívül hat ellenzéki párt is indult: a Polgári Demokrata Párt, a Magyar Radikális Párt, a Független Magyar Demokrata (Balogh) Párt, a Magyar Függetlenségi (Pfeiffer) Párt, a Keresztény Női Tábor és a Demokratikus Néppárt, amelyet Barankovics vezetett. Programjuk tömören kifejezhető: a Függetlenségi Front tételeinek tagadása. ■ Áttekintve a korabeli sajtót, ismerve a választási hadjárat végső kimenetelét, elmondhatjuk: a népi demokrácia leghatározottabban fellépő ellenfele a Kisgazdapártból kizárt, hosszabb ideig párton kívüli Pfeiffer Zoltán vezetése alatt álló legszélsőségesebb ellenzéki párt, a Magyar Függetlenségi Párt volt. Szemben állt — mint Pfeiffer Zoltánnak június 14-én az új koalíciós kormány programjának vitájában elhangzott felszólalása is rávilágít — a kormány egész politikájával. De politikai okokból, a közvélemény megtévesztése céljából csupán a munkáspártokkal szállt nyílt vitába. „Két ellentét van a politikai életben — írta augusztus 30-án Pfeifferék szócsöve, • az Ellenzék — a) a marxista és polgári pártok ellentéte, b) a koalíción belül és kívül álló polgári pártok között érvényesülő ellentét”. EzJ az utóbbit bocsánatos bűnnek tartja az újság, mert — idézem — „világnézeti alapja nincs”, ugyanakkor sajnálatos is, mert a „polgári gondolat mögé felsorakozott erőket bontja meg". E zt írták választási zászlójukra: „Végső célkitűzésünk a tiszta demokrácia! Félelemtől és nélkülözéstől mentes életet mindenki számára! A magántulajdon nevében, a vallás szabad gyakorlásának teljes biztosításáért!” A szóban forgó programadó újságból az is kitűnik, hogy a Pfeiffer-párt, a kapitalizmus korlátozás nélküli támogatását, az államosítások megszüntetését hirdette. Követelték még a népbírósági rendszer megszüntetését, a politikai rendőrség hatáskörének szűkítését és a B-listázás „maradéktalan revízióját”. KŐSZEGI FRIGYES (Folytatjuk.) j Elektronika és automatika a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban és a műszeriparban egyaránt nagy érdeklődésre számot tartó konferencia kezdődött szerdán Esztergomban, a technika házában — Elektronika és automatika a mezőgazdaságban címmel. Első ízben vitatják meg a hazai szakemberek — fejlesztők, gyártók és felhasználók — hogyan elégíthetik ki az iparszerű növénytermesztési és állat- tenyésztési rendszerek ilyen jellegű igényeit. A szerdai plenáris ülésen 17, csütörtökön — két szekcióban — 15 előadás, illetve korreferátum hangzik eL Szerdán nyitották meg azt a kiállítást, amelyen a már sorozatban gyártott, illetve fejlesztés alatt álló automatikákat mutatják be. (MTI).
