Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-03 / 130. szám
Költözik a Haza Könyvtára Magyar operaművészek a Covent Gardenban Sass Sylvia London kulturális életének ezekben a napokban van bizonyos magyar aktualitása. A Covent Garden Operaház egy évvel az Erkel színházbeli bemutató után műsorára tűzte Verdi korai operáját, A lombardok- at. A londoni Covent Garderf színpadán Mikó András kitűnő rendezésében kerül színre az opera. A dalmű javarészt állóképekből tevődik össze, ezért Forray Gábor díszlettervező olyan látványos megoldást alkalmaz, hogy a háttérfüggönyre középkori és korai reneszánsz festményeket vetít. A jelmezterveket Makai Péter készítette, Giselda szerepében Sass Sylvia mutatkozott be, s mint a Times kritikusa megállapítja: „Akárcsak tavaly ősszel Glas- gowban, Desdemona szerepében, most is kitűnt elbővölően lágy, máskor erőteljesen kifejező és gazdag énekével, amelv meghódította a közönséget.” Másutt Ronald Cricton írja: „A művésznő nagy hatást gyakorolt finomfonatú tónusaival, a lágy és tiszta felső hangokkal. Semmi kétség — írja —, még sokkal többet fogunk hallani róla.” Sass Sylvia partnerei José Carreras és Nikola Ghiuselev. Az előadást, akárcsak Pesten, Lamberto Gardelli vezényli, akinek egyénisége különös csillogást kölcsönöz az előadásnak. Inosztrannaja Lityeratura: Beszélgetés tizenhárom magyar irodalmárral §25 éves a varsói Nemzeti Könyvtár, vagy ahogy a lengyelek nevezik: a Haza Könyvtára. Az ország legnagyobb könyv- gyűjteményében több mint hárommillió kötet található. A gyűjtemény fele a XIX. és a XX. századból származó sajtótermék. Több száz különféle újság és évkönyv példányait őrzik itt. A könyvtárban igazi ritkaságok találhatók, így például: a XIV. és XV. században készült lengyel krónikák másolatai, továbbá a lengyel irodalom klasz- szikusainak, Miczkiewicznek, À Moszkvában máit ősszel megrendezett „Könyv—75” című nemzetközi kiállítás slágere az a „Kobzos” című verseskötet volt, amely Tarasz Sev- t sehkónak, a múlt században élt híres ukrán költőnek a költeményeit tartalmazza. A könyv, Nyikolaj Szjadrisztij ukrán mikrominiatürista alkotása; 0,6 négyzetmilliméter nagyságú. A méret érzékeltetésére: egy gyu- fafejen hét, egy mákszemben pedig három ilyen kötet helyezhető eL ^ ' Kzjadrifiztijnak ez volt az első kirándulása a „könyvnyomtatás” területére. Eddig „csupán” áfonyamagra vésett domborműveivel, gabonaszemre festett akvarelljeivel és a mákszemnél hússzor kisebb, működő villanymotorjaival dicsekedhet tett,. wm? A míkros zkópikus nagyság ellenére a kötetben eredeti formájukban szerepelnek Sevcsenko versei, A sorok elválasztása Sienkiewicznek és másoknak à kéziratai. Huszonöt évvel ezelőtt megalakult a könyvtár mikrofilmosztálya. Az itt dolgozó munkatársak negyedszázad alatt mintegy százezer mikrofilmet készítettek. Többek között filmre vették a lengyel írásbeliség XI. századból származó emlékeit is. A Nemzeti Könyvtár nemsokára új otthont kap: modern, tízemeletes épületet, ahol ötmillió könyv számára lesz hely. Az olvasótermekben egyszerre ezer ember tartózkodhat. mindenütt szabályos. S betűk átlagos szélessége 0,0035 milliméter. A könyv tizenkét olda- laa Minden oldalon nyolc verssor található, két oldaton pedig illusztrációk vaunak. Â lapok olyan vastagok, mint a cigarettapapír. A rajtuk lévő szöveg 0,5 négyzetmillimétemél kisebb területet foglal el. Hosszú ideig egy Olaszországban készített könyv számított a világon a legkisebbnek. Galileinek szerelmeséhez írt leveleit tartalmazza az a kötet és 6x10,5 milliméter nagyságú. A XIX. század végén Lipcsében kiadtak egy Bibliát, amelynek mérete 5x5 milliméter. Japánban 3,4x 4,5 milliméter, illetve 2,8x4 milliméter nagyságú könyvek is készültek, de ezek sem vehetik fel a versenyt Szjadrisztij alkotásával. Az ukrán mester négy hónapig dolgozott a könyvön. A mikroszkópon kívül semmilyen különleges, modem eszközt Rém használt munkájához. Uj rádíő- és ív-központ Szófiában Bulgáriában új rádió- és televízióközpont alapkövét rakták le. A központ vasbeton épületei a Vitosa-hegység alján, az új szófiai lakónegyed, a Mla- doszt (Ifjúság) közvetlen tő- szomszédságában nőnek ki a földből. A műszaki terveket szovjet szakemberek készítették, de részt vettek a munkában Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság specialistái is. A színes televíziózás technikai berendezéseit ugyancsak a Szovjetunió szállítja majd. Négy stúdió készül, amelyek heti 22 órában sugározzák a műsort, s egyben lehetőséget nyújtanak arra is, hogy az élő adások mellett jelentős módon növekedjék a tv-filmek gyártása. Az ugyanott készülő rádióközpont alkalmas lesz arra, hogy az állomások adásidejét napi 56 órára növeljék. Hírek az NDK-ból ‘Több mint két és fél millió ember pihenhet az idén a Német Demokratikus Köztársaság Balti-tengeri üdülőiben és szanatóriumaiban. 1971 óta több mint húsz — egész éven át nyitva tartó — szakszervezeti üdülőt építettek itt. Rügen szigetén most nyitotta meg kapuit egy hatalmas, új üdülő, amely évente 18 000 vendégnek kínál kellemes szabadságot. * Karl-Marx-Stadt új hangversenytermében elkészült az NDK legnagyobb orgonája. A hatvanhét regiszteres hangszer elkészítéséhez 5500 csövet használtak fel, s ez lehetővé teszi, hogy a sípokon megszólaljon az emberi fül számára érzékelhető valamennyi hang. A hangszerek királynője május 9-én ünnepi hangversenyen szólalt meg először. A magyar—szovjet kulturális kapcsolatok történetében eddig egyedülálló publikációt tett közzé az Inosztrannaja Lityeratura (Külföldi Irodalom) című moszkvai folyóirat júniusi száma. Jevgenyija Sztojanovszka- ja, a folyóirat publicisztikai rovatának vezetője tizenhárom magyar Irodalmárral folytatott beszélgetéseinek magnószalagra rögzített anyagát dolgozta fel és adta közre mintegy ötven oldalon. »Ideológiai ellenfeleink — ínja egyebek között publikációjának zárszavában Sztojanovsz- kaja — immár három évtizede új és új fazonokhoz igazi Éva építik be propagandájukba és hirdetik tételüket a szocialista országok, köztük Magyarország íróinak vélt „ellenzékiségéről”. Arról, hogy ellenségesek a Szovjetunióval szemben. E próbálkozások hiábavalóságának do- kumentális bizonyítékát találja meg az olvasó a budapesti beszélgetések folyóiratunkban közzétett anyagában.” A világ legkisebb könyve a „Kobzos” 1 1 20, > i 'a < ■ Á helybeli hitetlenek persze' nem maradtak tétlenek — könyörtelenül kivágták a „szentelt” kereszteket. Hát kiirthatja az ember az erdőt? A Nagy Manya már isten tudja hány éve ezekből a keresztekből él. Mint a vadász a területét, rendszeresen, minden ünnepen végigjárja a környékbeli kereszteket. Pelageja azonban hiába tüzeskedett — dühe lepergett az öregasszonyróL A Nagy Manya nemcsak hogy nem menekültél ész nélkül a házból, mint ahogyan mindenki megtette volna a helyében, de még az arcizma sem rándult. Leült a kemencepadkára, a fehér csíkos szövetnadrágja felett a szoknyáját térden felül felhúzta, keresztbe tette a lábát, s a tetejébe még rá is gyújtott. Manyának ez a szemtelensége kijózanította Pe- lageját, különben isten tudja, mi nem történt volna: nála még rendes emberek sem gyújtottak rá anélkül, hogy meg ne kérdezték volna, akkor hogyan is engedte volna meg egy ilyen jöttmentnek! Csakhogy, gondolta Pelageja, ennek az asszonynak valami van a tarsolyában, nem üres kézzel jött, ha már egyszer ilyen tüntetőén leült. Így hát messziről — tapogatózva — megkérdezte: — Mi van odakinn mostanság? Mi újság a faluban? — Hát van egy s más. Hogy is lenne másképp — mondta békülékenyen Manya. — Marják egymást? — Hogy marják-e? Van, aki marja, de van, akt boldog. — Persze, persze — sóhajtott Pelageja — igaz is, igaz. Van, aki boldog. — Te csak ne sóhajtozz. Te sem vagy az a hű, de boldogtalan. — Én? — könyökölt fel csodálkozva Pelageja. — Tudom, amit tudok. — Ugyan, ugyan, ne bánts..: A férjem eltemettem, én meg... Manya nem tiltakozott Ezek szerint Alkáról van valami híre, jutott eszébe Pelagejának, és hirtelen olyan jól érezte magát mintha belopózott volna a házába a nyár. Fürgén felkelt — Látod, micsoda bánatom vanl Vendégem jött, én meg fekszem, akár egy darab fa. Bocsáss meg nekem, bocsáss már meg, Marja Arhipovna, olyan ostoba vagyok — szólalt meg régi hangján, pöszítve a hiányos foga miatt, s maga is meglepődött, éppen olyan hízelgő és vidám hangon, amelynek senki, még maga Pjotr Ivanovics sem tudott ellenállni. — Folyton-folyvást csak egyedül, már az agyam is begyepesedett. Nem, nem, Marja Arhipovna! Leülünk a szamovár mellé, megiszunk egy-két pohárkával — ünnep van ma. Csak fújjad, fújjad a füstöt, ne zavartasd magad, Masa. Valaha, amikor a gazda még egészséges volt, magam is vettem cigarettát. Tán levennéd a csizmád is, ne gyötörd a lábad, majd adok neked a kemencéről meleg papucsot... A hír, amelyet Manya hozott (persze, miután háromszor a pohár fenekére nézett — Pelageja mindjárt tudta, hogy száraz torokkal nem beszél az öregasszony), minden várakozását felülmúlta: a községi tanács elküldte Alkának az igazolást a személyazonosságihoz. — Igazat mondasz, Masa? Nem téveszted ösz- sze valami mással? — faggatta Pelageja, és — nem bírta visszatartani — elsírta magát, hisz éppen ebbe az igazolásba betegedett bele, mondhatni, ezért esett ágynak. Folyton a Fatuskó nyakára járt, könyörgött a kolhozelnöknek, siránkozott Pjotr Ivanovicsnak — sehol semmi. „Nem olyan időket élünk most — mondta neki Pjotr Ivanovics. — Vissza kell hívni a fiatalokat a faluba. Várj”. De hogyan várjon? A lánya személyazonossági nélkül van a városban — ez még rosszabb, mint eltévedni a sűrű erdőben. Most aztán nagy kő esett le a szívéről — Alkának van személyazonosságija. — És mikor volt ez? — puhatolózott újra, még mindig hitetlenkedve Pelageja. — Tennapelőtt. — Tennapelőtt? És neked volt szíved, Marja Arhipovna, eltitkolni egy ilyen hírt a szülőanyjától? — Mer* hát honnan tudnám vóhSj h'nov’ fogad ez az anya... <— Ugyan, ugyan — legyintett sietve Pelageja —, minek hánytorgassuk fel a múltat. Néha a napot is eltakarják a felhők, én meg — ostoba öregasszony vagyok... Beszélj, beszélj, Marja Arhipovna! — De hát mit mondhatnék? Vaszilij Ignatye- vics mondta tegnap a boltban: „Végképp, aszon- gya, kirepült a lányunk. A katonai hatóság igazolást kért.. — Na és kiadták az igazolást? — Hát mán hogyne adták volna? Mondom, hogy a hadsereg kérte... — A hadsereg? — ismételte elgondolkodva Pelageja. — De hát akkor Vlagyik sürgette a dolgot... Istenkém, Masa! Uramisten! — kiáltott fel Pelageja, és kicsordult a könnye. — Ezek szerint együtt vannak? Ök ketten? Én meg itt folyton rágom magam, sehol se találom a helyem... — Hiába, az anyai szív — jegyezte meg sokat- mondőan Manya. ,— De szeretném, jaj, de szeretném látni, milyen boldogok — bökte ki merengve titkos vágyát Pelageja. — De hát mozdulni se bírok. Gúzsba köt a betegség. Annak a kancának meg eszibe se jut, hogy legalább írna. Hát ilyenek ezek a mai gyerekek. A lelkét kifacsarják az embernek, ha kell, amikor meg már minden jól megy nekik, rendbe jönnek, eszükbe se jut az anyjuk... (Foly'ltjuk.) ~T
