Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-16 / 141. szám

El marasztalás-tanulságokkal A kurdi közös tanács el­nöke Tóth Jó­zsef 26 éves közszolgálata alatt kifogástalanul dolgozott. , En­nek tulajdonítható, hogy mun­kájáért többször részesült er­kölcsi és anyagi elismerésben. S ezért sajnálatos, hogy most folt esett a szeplőtlen 26 éven. Tóth Józsefet a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága munkaköri kötelességének vét­kes megszegése miatt elma­rasztalva „megrovás” fegyelmi büntetésben részesítette. Az ügy nem érdemelne publici­tást, ha nem lennének általá­nos, hasznosítható tanulságai. Az okulás minimuma és maxi­muma közé sok minden bele­fér. Legyünk azonban szeré­nyek. Már az is jó, ha a kurdi esetet nem követi hasonló, s főleg nem úgy követi, hogy központi szervnek kell a hozzá juttatott panasz nyomán in­tézkedést kezdeményeznie. íme a követésre nem aján­lott példa. Tóth György, Kurd, Ifjúság utca 23. sz. alatti lakos 1974. augusztus 13-án kapta meg korábban benyújtott kérelmé­re a Tolna megyei Tanács V. B. dombóvári Járási Hivatalának illetékes szakosztályától — mint I. fokú építési hatóságtól — új családi ház és istálló épí­tésére jogosító engedélyét Tóth György a lakóházat felépítette, s ennek lakhatási engedélyét — szintén a fenti hatóságtól — meg is kapta 1975. - augusztus 14-én. Miért nem épült fel az istálló? Mert Tóth József ta­nácselnök még 1974 őszén kö­zölte az építtetővel, hogy „is­tállót nem építhet, mivel azt tiltja a község rendezési ter­ve”. — Tartsd tiszteletben a he­lyi tanács rendeletét — hang­zott a tegezőviszony ellenére hatósági ízű felszólítás. Több nem történt. A tanács elnöke kísérletet sem tett arra, hogy az I. fokú építési hatóság a kiadott építési engedélyt felül­vizsgálja. A rendezési terv is­meretében esetleg visszavonja. Tóth Györgynek a helyi tanácsot tisztelő türel­me hosszan tartó volt, noha 1975-ben többször és ez év ele­jén még egyszer kísérletet tett arra, hogy függőben lévő is­tállóépítési ügye nyugvópont­ra jusson. Ismételten a tanács­elnök makacs ellenállásába üt­között és ez késztette arra, hogy panaszával a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhez forduljon, hivatkozva a háztáji gazdaságok fejlesztését célzó párt- és kormányprog­ramra és az ezzel kapcsolatos megyei irányelvekre. Tóth György panaszában az sem bi­zonyult mellékesnek, hogy a tanács elnöke konzekvensen akadályozta őt állampolgári jogának gyakorlásában, lévén, hogy a legszabályosabb építé­si engedéllyel rendelkezik. A tanácsvezetők Balatonali- gán megtartott továbbképzésén — s ezen jelen volt Tóth Jó­zsef is — több előadás, konzul­táció tárgya volt a helyi taná­csoknak az a feladata, hogy rendeleteiket szükség szerint, de mindenképpen a háztáji gazdaságok fejlesztését cél­zó párt- és kormányhatároza­tok szellemének megfelelően módosítsák. Kurdon erre a módosításra mégsem került sor. S ebben a mulasztásban döntő szerepe nem a helyi tanács testületé-; nek van, hanem Tóth József elnöknek, akit tulajdonképpen presztízsféltés tartott vissza at­tól, hogy (őt idézem) „a falun ma is mindenhatónak” számí­tó elnöki szavát az istállóépítés ügyében megmásítsa. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy a kur­di tanács helyi rendezési ter­ve jóval szigorúbb kötéseket tartalmaz, mint az OËSZ, itt a következő tanulság; soha nem vezet jóra, ha valahol valaki, vagy valakik pápábbak akar­nak lenni a pápánál. A munkaköri kötelesség vét­kes megszegésében súlyosbító körülmény, hogy ez év febru­árjában a minisztérium leira­tára a Tolna megyei Tanács V. B. illetékes szakigazgatási szervének vezetője a helyszí­nen maga vizsgálta meg az ál­datlanul elhúzódó istállóügyet. A vizsgálat befejeztével meg­állapodott a tanács elnökével, hogy a panaszost nyomban ér­tesíti: az istálló felépítésének akadálya nincs. Az értesítés nem történt meg. ;,Elvi szilárdságában” a tanács elnökét nem zavarta, hogy er­re határozott ígéretet tett. Az istálló Xf épült, rendeltetésszerű haszno­sításának semmi akadálya. Most a tanácson a sor, hogy haladéktalanul felülvizsgálja a község rendezési terve kapcsán hozott rendeletét és szük­ség szerint módosítsa azt. A háztáji gazdaságokban folyó állattartás népgazdasági fontosságáról feltehetően nem lesz nehéz meggyőznie magát a testületnek. S arról sem, hogy a szigorúságban nem kötelező éppen Kurdnak lepipálnia az országos építési szabályzatot! i— lászlő — Miklós Lajos háza táia NEM TUDOM mekkora pa­tak hömpölyögne abból a ren­geteg tejből, ha összeszámolva és képzeletben egybeöntve megindítanánk a tolnanémedi kertek alatt, amennyit Miklós Lajos egész életében kifejt a teheneiből. A mostani két gyönyörű tehenétől 7600 litert vitt el a csarnokba a legutób­bi laktácíó idején, de ennél még több az egész háztáji ho­zam, mert otthon is adtak el, iszogattak is közben és a két borjú 9, illetve 11 hétig szo­pott. Lajos bácsi egészen biz­tos abban, hogy 8 ezer liternél több volt a tej, mégpedig jól „megzsírozva”. Találkozó Nagykónyi határában A múlt év végén Márta Fe­renc munkacsapata Dombóvár térségéből indulva megkezdte a közép-dunántúli csővezeték építését. A Mátraaljai- Szén­bányák Sári Gábor vezette épí­tőcsoportja Mezőhídvégről in­dult a csőfektetéssel és Nagy­kónyi határában találkoznak a dombóvári csoporttal. A ran­devúra a közeli napokban sor kerül. A Sári Gábor építés- vezetőség emberei a múlt hé­ten Iregszemcse térségében dolgoztak, a 65-ös út alatt ve­zették át a csövet. Képünket e1 fontos munkahelyen készítet­tük. Az építők úgy helyezték az út alá a vastag csövet, hogy a forgalmat nem akadályozták. 6500 lakás május végéig Az építésügyi ágazat kivite­lező szervezetei az év első öt hónapjában — az ÉVM-ben készített gyorsjelentés szerint — mintegy 300 millió forint értékű munkával nagyobb épí­tési feladatot teljesítettek, mint a múlt év azonos idősza­kában. Az ágazat legnagyobb volumenét képviselői ÉVM- vállalatok kétszer gyorsabb ütemben növelték termelésü­ket, mint az egész építőipar, amit elsősorban hatékonyabb munkával, a termelékenység emelésével alapoztak meg. A kivitelező szervezetek az idei tervükben előirányzott 44 400 lakásból május végéig 6488 új otthont adtak át, s eb­ből ötezret az ÉVM-vállalatok. Az építőanyag- és szerkezet­gyártó iparágak ebben az öt hónapban nagyobb ütemben bővítették termelésüket, mint az építőipar, s így kedvező fel­tételeket teremtettek az anyag- ellátás javítására. Érezhetően javította az ellátást az új Be- remendi Cement- és Mészmű termelése. így ebben az idő­szakban mintegy 330 ezer ton­nával több hazai cementet kap­tak az építők, mint a múlt év azonos időszakában. A Nyer­gesújfalui Eternitgyár jelentős fejlesztésének eredményeként több mint kétszeresére nőtt az azbesztcement hullámlemez termelésé. Több mint 30 szá­zalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit az égetett mész, az azbesztcement lefolyócső és a húzott síküveg termelése is. (MTI) MIKLÓS LAJOS 68 éves ter­melőszövetkezeti nyugdíjas, községi népfrontelnök egyedül végez minden háztáji munkát. A kiváló tehenek gondozása mellett minden évben fölnevel 8—10 sertést. Ez a munkája sem akármilyen. A simontor- nyai piacon november utolsó szombatján vette azt a 8 vá­lasztási malacot, amelyeket 5 hónappal később adott el „súlyhatárig hizlalva” : a 8 ser­tés nettó súlya együtt 837 kiló volt Malactáp, süldőtáp, aztán kevés hízótáp és kukorica, ez volt az elemózsia, meg a gon­doskodás. _ Miklós Lajos mindig nagyon értett a jószághoz. Azzal telik el hosszú és egészséges élete (soha nem volt beteg), hogy örökké neveli a szebbnél szebb állatokat, kicsiben és nagyban és mindig úgy, hogy öröme van benne. A felszabadulás előtti néhány évben — közép­paraszt volt — negyedmagával annyi szarvasmarhát tudott eladni Tolnanémediben, hogy évente kétszer-háromszor el­indítottak külföldre egy-egy marhavagont. A szövetkezetben állat- tenyésztési brigádvezetőként és egyben állattenyésztőként dolgozta végig a maga idejét. Úgy élt még 64 éves korában is, hogy éjszaka időnként föl­verték álmából : nem tud meg­elleni a tehén. Lajos bácsi ke­ze alatt meg tudott elleni. Azt mondja, sokszor vezette le az elléseket, nem az volt a dolga, mint vezetőnek, hogy paran­csoljon. Példát mutatott a kö­zösben ís egész tevékenységé-' vei. Száz tehénnél már elér­ték 1971-ben a 3340 literes évi átlagot Erre még mindig büszke, jobban, mint a háztáji t ezer literes teheneire Vagy .alán még annál is nagyobb eredménynek tartja szövetke­zeti produkcióját, az egész fa­lu számára végzett eredmé­nyes munkáját, mint hogy haj­danában, egyéni gazdaként örökké csak törzskönyvezett jószágai voltak. NÉPFRONTELNÖK, párttag. Nem a saját kerítéséig terjed a figyelme. Legutóbb ugyan éppen a háztáji gazdaságok se­gítéséért hadakozott a közsé­gi tanácsülésen, de ez nemcsak az ő ügye. Másrészt pedig jo­gosan szólt, hiszen az előző évben baj volt a takarmányok minőségével, a szénáéval és a táppal is. A tanácsülésen maga a tsz-elnök számolt be a ház­tájiról. Tisztázták a tennivaló­kat és most szép széna került az udvarokba. A tápok minő­ségével sincs baj azóta. Ennek mindenki csak hasznát látja Tolnanémedin. Szulimán Jó­zsef tanácselnök örömmel be­szél Miklós Lajos életrevaló­ságáról, kivételes jószágszere- tetéről. Azt mondja, régen volt ilyen tartalmas tanácsülésük. Miklós Lajos éppen tyúkokat hajkurászott a kertben, amikor fölkerestük. Ki kellett nyitni a nagykerthez vezető hátsó ka­put, mert meghozták a szénát és ott lehet fölkazalozni. A tyúkok kiugrottak a résen. Ez a hátsó kertföld 900 négyszög­öl, belőle 700 ölet lucerna bo­rít Az első kaszálást kévébe kötve padlásra tette a gazda, lisztté őrli majd törökszent­miklósi gyártmányú darálójá­val. Az istállóban az elrekesz- tett kiskacsák mellett fejőgé­pet találunk, a tehenek legelőn jártak. A fejőgép — így mond­ja Lajos bácsi — államilag dotált háztáji készülék, 6100 forintba került. A többi szer­szám hagyományos. Villa, ge­reblye. NÉGY GYERMEKÜK van, s valamennyien részesültek már a háztáji jövedelemből, amikor segítségre volt szükség. Ennél a háznál egyelőre aligha lesz szó arról, hogy a gyerekek tartsák el a szüleiket. Legfel­jebb annyiban szorul családjá­ra az erősen köpcös Lajos bá­csi, hogy a hatalmas cseresz­nyefáról a fiatalok szedjék le az éppen beérett termést. GEMENCI JÓZSEF 1976. június 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom