Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-02 / 129. szám
FEGYHÁZBAN r. Äz Igazságügyi Minisztérium szervezésében újságírók egy csoportja látogatta meg a kalocsai fegyházat és szigorított börtönt. 1/fujilrnl minden másnak 1X8 V U 8 TU I látszik. A fegy- ház is. És belülről sem olyan, amilyennek az ember elképzeli. Belépéskor csak az figyelmezteti a látogatót, hogy a rácsos, nehéz, erős ajtók — amelyek nem egyszerűen kulcsra nyílnak, hanem kulcsra és parancsra — becsukódnak mögötte. Az ajtók elzárják a külvilágot is. À folyosók olyanok, mint bármelyik közintézmény folyosói, azok egy részén vitrinek, benne kalocsai mintás térítők, ruhák, blúzok, akár egy kultúrház folyosója is lehetne, csakhogy a kiállított tárgyakat elítéltek készítették. A könyvtár is olyan, mint a „szabad könyvtárak” — azzal a különbséggel, hogy a könyvtáros elítélt, aki a szabad életben könyvelő volt. A kérdésre, hogy miért került ide, lesütött szemmel válaszol: — Sajnos, sikkasztottam, tisztelettel. Az olvasni tudó elítéltek háromhetenként két könyvet kölcsönözhetnek. A kölcsönzés nem úgy történik, mint a szabad életben. Katalógus alapján összeírják, ki, nv'lyen könyvet kér és az elítélt könyvtárosok a cellába szállítják a kért műveket. Legolvasottabb ( írók: Berkesi és Szilvás!. Az intézetben bolt is üzemelj amely olyan, mint bármelyik falusi vegyesbolt. A nyitva tartási idő azonban lényegesen különbözik attól. Kéthetenként van nyitva. És a vevők, az elítéltek nem vásárolhatnak korlátlan mennyiségben. Mindössze a fizetésük 25 százaléka erejéig. Csak itt hallják: „Tessék választani”. Különben mindig, minden parancsra történik. A munka is. Az irodalmi szakkörbe távozás is. A tv-nézés is, a filmvetítés iit, az iskolába indulás is. .1 ’Az iskolában à „külső” tanárok mellett elítéltek is tanítanak és a korrepetálást vezetik. Sokan itt kezdik el és fejezik be az általános iskolát. Igaz, akad olyan is, aki csak a börtönben tanult. Ha kiszabadult, abbahagyta a tanulást, ha visszakerült, folytatta. Ma már nyolc általánosról van bizonyítványa. Többen szakmunkás-bizonyítványt is szereznek. A fegyházban varroda is van. Varroda? Üzem. A múlt évben 188 millió forint értéket termeltek. Itt gyártják az ország munkaruha-szükségletének 45 százalékát. Az átlagkereset 1590 forint. Ebből vonják le a kosztot, az eltartási költségeket. A többi marad vásárlásra, takarékbetétre, adósság- törlesztésre, családtámogatásra. A varróüzemben csíkos a munkaruha, a minőségi ellenőr kék köpenyben veszi át a terméket. A rabok 95 százaléka dolgozik. Mindenki, aki munkaképes. A nemdolgozók között van egy 81 éves zsebes. Kalocsai születésű és mindig Kalocsán ült. Életét szinte itt élte és éli le. á folyosókat. Hagy Jai jlilt Mihályné alezredes, a fegyház és börtön parancsnoka kalauzol bennünket. Bekukkantunk a szabadulózárkába, ahol az utolsó napját tölti az elítélt, lépteinket, zajongásunkat visszhangozza a cellákkal szegélyezett folyosó. — Unom magam! Unom magam! — kiabál ki az egyik zárkából valaki. — Maradjon csendben! — szól be a nevelőtiszt. — Akkor unta volna magát, amikor verekedett! — Nem verekedtem én, tisztelettel! A cellában kigyullad a fény. Köpcös, javakorabeli nő áll a fényben. Hunyorog. Tíz nap sötétzárkát kapott — verekedésért — Miért verekedett? — Azért, mert meg akartak csúfítani, tisztelettel. Ez. az első eset, hogy verekedtem! — Itt! — teszi hozzá a parancsnoknő. — Már harmadszor van. — Miért? — Verekedésért, tisztelettel! ’■— Most is azért ítélték el? — faggatjuk tovább. — Igen. — És mennyit kapott? — Hat évet, tisztelettel! — Akkor az egy kiadós verekedés lehetett. — Megszúrtam egy embert, tisztelettel. Tisztelettel — mondja, de a szeme mást felel a kérdésre. Igen, itt legtöbbet a szemek mondanak. A szemek nem tudnak hazudni. Még ennek a háromgyerekes asszonynak a szemei sem, aki csak annyit tud a gyerekeiről; valahol nevelőintézetben vannak. Százhuszonnégy elítéltnek van gyermeke, ösz- szesen kétszázhatvannégy gyereket írt össze a parancsnokság: huszonnyolc intézetben találtak rájuk. Mi lesz belőlük? Ki tudja ezt pontosan megmondani. Az Intézetekben sokat, mindent megtesznek azért, > hogy ezek a gyerekek ne kövessék szüleik példáját. Az elítéltek között most még többen vannak olyanok, mint az a rab, aki karácsonykor az irodalmi műsorban a saját életét mondta el. Ennek lényege : amikor ő hatéves volt, intézetben nevelkedett. Az intézetben karácsony volt és ő arra gondolt, milyen jó, akinek van anyukája. Az ő anyja akkor börtönben ült. Most karácsony van. Ö börtönben ül és a gyereke valamelyik intézetben anya nélkül ünnepel... — Ezek szigorított őrizetesek! — nyittatja ki a következő cellát a parancsnoknő. A cellában három nő áll vigyázz- ban. > — ö csak itt dolgozik!" — mutat egy fiatal elítéltre. — Ha kiszabadul, „elszokik” a munkától. Itt tizenhárom forint az órabére. — Kint miért nem dolgozik? Olyan a társaságom, tisztelettel! ök sem dolgoznak, én is szégyellem... — Itt pedig kötelező a munka! — Ií*en, tisztelettel! Az elítéltek 50 százaléka 35 évnél fiatalabb, tíz hatvan évnél idősebb. Kettőnek van felsőfokú végzettsége, 3 százalékuk középfokú végzettséggel rendelkezik. Kilencven elítélt analfabéta volt. Ezek közül 60 jár a börtöniskolába. Az elítéltek két százalékának van csak szakmája, 35 százalékuk foglalkozásnélküli volt, a többi betanított vagy segédmunkás. Bőven van dolga a hét nevelőtisztnek. ők főhivatásúak. „Mellékállásban” itt mindenki nevelő. És mindenki örül az olyan eredménynek is, hogy 1974-hez viszonyítva 8,7 százalékkal csökkent a fenyítések száma. Köszönhető ez a nyilvános tárgyalásoknak is. Az elítéltek előtt tárgyalják a súlyosabb eseteket. Ettől nagyon félnek. Különös világban járunk. Kint gyermekeik, rokonaik vannak. Varij altit várnak, van akire senki más nem kiváncsi, csak a régi „haverok”. Különösen, ha sok pénzzel szabadul. Olyan is akad, aki százezer forinttal... de olyan is, aki szabaduláskor civil ruhát kér a börtönparancsnokságtól. Hallgatom a parancsnoknőt, aki egy üres cellában sorra mutatja az elítéltek szekrényeit. A szekrényben piperecikkek, manikűrkészletek. — Ez ma már nem tiltott! — kapja el a parancsnoknő az egyik újságíró tekintetét. A külső, a szabad életre nevelik az elítélteket. Nehéz munka. Az őrök, a nevelők is börtönben élnek minden nap nyolc órán keresztül. — Négy vállalattal vagyunk kapcsolatban — magyarázza a parancsnoknő. — Főleg olyan vállalatokkal, amelyek rendelkeznek női munkásszállással. Látták, itt mindenki dolgozik. Ha kikerülnek.. I Nagyot sóhajtott Kint sajnos nem mindenki. Nehezed tudnak beilleszkedni, a munkahely, a környezet gyakran előítélettel fogadja őket. Pedig sokuk valóban Becsületesen szeretne majd élni. Többet, sokkal többet kellene tenni értük kint, a szabad életben is, Icrvtpf feulcszürgés, ajtók 1311 ICL nyitódnak-csukód- nak parancsra. Kint szokatlanul erős a fény, kékebb az ég, nyüzsgőbb az élet, szebb minden. Jó szabadon élni, nagyon jó! SZALAI JÁNOS Hova utazunk, kik látogatnak [minket? A nyár közeledtével a különböző utazási irodákban megsokszorozódik a munka. AZ EXPRESS Ifjúsági és Diákutazási iroda a nyáron 300 fős különvonatot szervez a szegedi ifjúsági napokra. A Szovjetunióba a nyár folyamán hat csoportot indítanak, az NDK-ba pedig tizennégyet. Romániában három csoport tengerparti nyaraláson, négy pedig erdélyi körúton vesz részt. A bolgár tengerpartra egy csoport utazik, de egyéni utázók eddig 380-an kérték, hogy az iroda szervezze meg szállásukat. Lengyelországba az idén egy, Csehszlovákiába pedig 9 csoportot indítanak. Ezek a számok azt jelentik, hogy megyénkből az ifjúsági utazási iroda szervezésében közel kétezer fiatal tölti a szabadságát külföldön. Az országjárások közül a fiatalok körében legnépszerűbb a Dunakanyarba szervezett kirándulás, de jelentős — különösen az iskolások köbében — az országjáró túrák száma is. Más megyékből is sok csoport érkezését várják Szekszárdra. Gemencbe és a megye más helyeire. Egyre jelentősebb a Hotel Gunaras forgalma is. Békés megyéből kérték, hogy Tolna megyében szervezzenek a békési úttörőknek tábort. Nagymányökon és Óbányán fognak nyaralni. A Heves megyei fiatalok sport- tábora pedig Domboriban lesz. A VOLÁN Utazási Iroda külföldre kevesebb csoportot indít. Elsősorban a testvérmegyei kapcsolatok ápolására Tambovba megy néhány, csoport. az iroda kínálatában szerepel 12 napos üdülés Szocsi- ban. is. A belföldi forgalmuk jelentősebb. Az idén 75 csoportban mintegy 400o emberrel ismertetik meg hazánk szép tájait, nevezetes műemlékeit A felnőtt utazók körében népszerűek az észak-magyarországi, a nyugat-magyarországi és a Dunakanyarba irányuló kirándulások. Megyénkbe az ország szinte minden jelentősebb városából érkeznek kirándulócsoportok. Tekintélyes a Budapestről — a Volán központja által szervezett — sárközi- gemenci kirándulásra érkező csoportok száma. Mintegy 3500 hazai turista látogatja meg megyénket. A SZEKSZÁRDI IBUSZirodában. elmondták, hogy a paksi járás téeszeinek tagjai 5 autóbusszal vesznek részt az újvidéki mezőgazdasági vásáron. NDK-ba mezőgazdasági tanulmányútra megy egy csoport. A jugoszláv tengerpartra 7 autóbuszos csoport és két autókaraván kirándulását szervezték meg. A csoportokban 300 körüli a létszám, a karavánokban pedig 35—40 autó indul a tengerpartra. A jugoszláv tengerparti nyaraltatág az egyik legnépszerűbb juttatása az irodának. A csehszlovák—lengyel tátrai kirándulások hasonló népszerűségnek örvendenek. A nyár folyamán ezekre az útvonalakra négy-öt csoport utazását szervezik meg. Ősszel Indul a Szovjetunióba S már Hagyományossá vált barátságvonat, ezúttal is 300 utassal. Jelentősen megnövekedett az utóbbi időben a megyénkbe utazó nyugati turisták száma. A nagykónyi és tengelici lovasprogramokon megközelítőleg négyszáz nyugatnémet turista részvételére szárait^; nak. A GEMENCI programoknak kizárólagos gazdája a Tolna megyei idegenforgalmi Hivatal. így legjelentősebb feladatuk az ide érkezők gemenci kirándulásának megszervezése. Már most vasárnaponként 400 —500 előre bejelentett utas érkezését várják és megközelítőleg ennyien jönnek egyénileg is Gemencbe. Az ország szinte minden részéből érkeznek vendégek, akiknek egy részét Domboriban, a motelben szállásolják el. Emellett szerveznek külföldi üdülést és országjáró túrákat is. Országjáró túrára a nyár folyamán eddig 50 csoport jelentkezett Ki a hordóban? A monda szerint Nagy Sándor egyszer megkereste a nagy népszerűségnek örvendő Cinikus filozófust, Diogenészt. Nagyon tetszettek neki a na* pon sütkérező Diogenész élcelődései, mert megparancsolta, hogy kívánjon bármit, ő teljesíti. ’> Y ’ ‘-1 • M — Menj el a nap elől — fe-’ lelte a filozófus. Állítólag ekkor mondta a király, hogy ha nem lenne Nagy Sándor, akkor Diogenész szeretne lenni. Már akkor sokak tetszését elnyerte a mindentől való függetlenséget hirdető filozófus életstílusa, aki hordóban lakott, napokig nyers húst fogyasztott, vagy azt, amit az utcán talált, nappal ruhának, éjjel takarónak használta köpönyegét, és aki nappal is lámpával járt az utcákon, mert mint mondotta; „Embert keres.” , , ~ Miért jutott mindez az. eszembe? A napokban a hatos mellett, a siófoki elágazó közelében láttunk egy hatalmas, lakásnak js beillő hordót. Rögtön megmozgatta a fantáziámat. Vajon ki lakik benne? Egy szekszárdi a Kispipa fölötti bérházból, mert már nem bírta elviselni az esténként dübörgő beat-zenét? Vagy talán olyan, aki nem tudja, hogy a Mészáros Lázár utcában befejezték a cölöpverést? Esetleg azért jött ki, mert a szomszédék gyereke még nem fejezte be zongoratanulmányait? Vagy csak tévét nem akar látni egy ideig? Meg kellene kérdezni! Elképzeltem egy szakállas', torzonborz embert, aki magaszedte sóskával kínál és pipaszó mellett mesél arról a békéről, amely megszállta szívét, mióta kiköltözött a városból. Közelről azonban .— minő csalódás! — kiderült, hogy a hordót szerszámoskamrának használják. Egyébként Harkányban volt elárusítópavilon addig, amíg kiselejtezve ide- szállították. 1976, június 2, I
