Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-19 / 117. szám

Eltűnik-e az orosz falu? Ezt a kérdést Gyina Kort, az OSZSZK egy kis falujának 32 éves fejőnője, egy energikus, okos asszony tette fel. Hogyan támadt benne ilyen gondolat? Az SZKP nemrég lezajlott XXV. kongresszusán többek között szó esett az ország me­zőgazdaságának fejlesztésére fordított 'hatalmas állami be­ruházásokról. A befektetett összegek egy részét az OSZSZK nem feketeföldi! öve­zete mezőgazdaságának inten- zifikálására fordítják, amelyet az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, Leonyid Brezs- nyev a kolosszális potenciális lehetőségek körzetének neve­zett. Kezdeményezésére 1974 márciusában az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjet­unió minisztertanácsa határo­zata fogadott el „Az OSZSZK nem feketeföldű övezetében a mezőgazdasági termelés további fejlesztését célzó intézkedésekről.” Kidol­gozták a terület 1990-ig terje­dő rekonstrukciójának komp­lex programját, amelynek megvalósítására csupán a mos­tani ötéves tervidőszakban (1976—1900) 35 milliárd rubelt irányoznak elő. A BELTERJESSÉG PROGRAMJA Ä nem feketeföldi! övezet az Oroszországi Föderáció eu­rópai Tészének északi részét foglalja el, 29 területre és autonóm köztársaságra terjed ki, ahol mintegy 60 millió em­ber él. Itt helyezkednek el az ország legnagyobb ipari köz­pontjai: Moszkva, Leningrad, Gorkij, Szverdlovszk, Perm, Tula és egyéb ipari városok. A köztársaság ipari üzemeinek csaknem a fele ezekben dol­gozik. Emellett a nem fekete­földű övezet régóta kialakult nagy mezőgazdasági körzet: csaknem tízezer kolhozt és szovhozt számlál. Az övezet belterjessé tételé­nek komplex programja töb­bek között előirányozza, hogy 1990-ig a falusi települések — kisebb és nagyobb falvak — számát ötödére kell csökkente­ni, egyesítés útján több mint 29 ezer „perspektivikus” tele­pülést kell létrehozni a fejlett mezőgazdasági és ipari körze­tekben. Már 1980-ig az apró falvakból és településekről 170 ezer ember költözik át ezekre a nagy távlatokat nyúj­tó településekre. A falucskának, ahol Gyina Kort él, még száz lakosa sincs. A nem feketeföldű övezet la­kosságának fele ma ilyen fal­vak lakója. A mezőgazdasági termelés koncentrációja, a ke­veréktakarmányt előállító gyá­rak és egyéb ipari ágazatok lé­tesítése, az agráripari egyesü­lések megteremtése természe­tesen megköveteli a munka­erők koncentrációját. Gyakor­latilag Gyina faluját fel kell számolni, s lakóit át kell köl­töztetni a „perspektivikus” te­lepülésre. SZAKOSÍTOTT GAZDASAGOK Vajon Gyina Korinak az új helyen biztosítanak-e munkát és lakást? Igen. Valószínűleg egy szakosított állattenyésztő. telepen ajánlanak fel neki munkahelyet. Az agráripari integráción és a kolhozközi kooperáción alapuló szakoso­dás és koncentráció — a szov­jet mezőgazdaság fejlesztésé­nek fő irányvonala. A nem fe- keteíöldű övezet mezőgazdasá­gi fejlesztésének komplex programja nagy, ipari alapok­ra fektetett, szakosított gazda­ságok létrehozását irányozza elő. Az ágazatok Ipari alapokra való átállítását új építkezések­kel, a meglévő állattenyésztő telepek bővítésével, újjáalakí­tásával és korszerűsítésével valósítják meg. Az iparosítás feltételezi a piunka komplex gépesítését *— Ez teiszik nekem =5 mondja Gyina. — Ennek elle­nére sajnálom, hogy el kell hagynunk a falut. Nem tudom, hogy édesapám és édesanyám hogyan szánja rá magát, egész életükben itt laktak, a saját házukban. Férjem szüleinek is nagyon szívükhöz nőtt a vete­ményeskert. És csak egyszerű­en sajnálom a tavat, az erdőt, a falut, . f » rrriJ. r SAJÁT HÁZ A „PERSPEKTIVIKUS* TELEPÜLÉSEN Az átköltözés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valaki saját házában lakjon. Azok számára, akik a nem feketeföldű övezetben élnek, az állam az egyéni építkezés­hez különleges kedvezménye­ket biztosít. így azoknak a családoknak, amelyek saját há­zat akarnak építeni, a szovjet Állami Bank három és fél ezer rubel összegű hitelt nyújt. Az építkezési költségek 35 száza­lékát az állam magára vállal­ja. A törlesztés határideje 15 év. A kamat mindössze 0,5 százalék. Az OSZSZK néhány nagy közös gazdasága maga is hite­lez a parasztoknak, rendszerint kamatmentesen. A kölcsön összege meghaladja az ötezer rubelt, a törlesztés határideje 25 év. Ebben az esetben a tör­lesztés havi összege 17 rubel, alig haladja meg egy család szokásos lakbérét az állami la­kásért, beleszámítva a kommu­nális szolgáltatások díját is. HÁZTÁJI TELEK Minden családnak — ha igényt tart rá — joga van 800 négyzetméter háztáji telekre, vagy nagyobb juttatott földre a település határán túl, ame­lyet ingyenes és örökös hasz­nálatra kap. Természetesen a megszokott életforma megváltozása több „pszichológiai” jellegű nehéz­séggel jár. Az igények felderí­tésére a szociológusok speciá­lis felméréseket végeztek az új lakóházak és települések méreteire, tervezésére. A falvak egyesítés útján tör­ténő megnövelése — ez a fo­lyamat az utóbbi öt évben kü­lönösen Ukrajnát, Belorusz- sziát, a balti köztársaságokat érintette —, a szakosítás, a koncentráció, a mezőgazdasági termelés iparosítása, kölcsönö­sen összefüggnek a szovjet nép­gazdaságban végbemenő tudo­mányos-technikai forradalom­mal, az SZKP komplex agrár­politikájának megvalósításával. Emma Versinyina j ogs zabái y ökrét - röviden A tudományos fokozatot el­ért személyek és hozzátarto­zóik részére járó ellátások megállapításáról szól a Mi­nisztertanács 10/1976. (V. 8.) számú rendelete, amely sze­rint a tudományos fokozatot elért személyt nyugállomány­ba vonulását követően a meg­állapított nyugellátáson felül az Akadémiától folyósított tiszteletdíj, illetve illetmény- kiegészítés teljes összege élete végéig megilleti. Rendelkezi^ a jogszabály az özvegyi ellá­tásról. végkielégítésről, a szü­lői ellátásról, árvaellátásról, felsorolja a jogosultságot ki­záró és korlátozó okokat, és szabályozza az igény érvénye­sítésének módjait is. (A ren­delet a Magyar Közlöny f. évi 37. számában jelent meg.) A külkereskedelmi tevé­kenység végzésére feljogosí­tott gazdálkodó szervezeteket a Magyar Nemzeti Bankkal szemben elszámolási kötele­zettség terhelj a Magyar Nem­zeti Bank elnökének 1/1976. (V. 8.) MNB számú rendelke­zése értelmében, amely ren­delkezés a külkereskedelmi tevékenységgel kapcsolatban a devizahatósággal szemben fennálló egyes kötelezettsé­gekről szól, s a Magyar Köz­löny 37. számában jelent meg. „A külkereskedelmi vállala­tok kötelesek ügyvitelüket úgy megszervezni, hogy a de­vizagazdálkodási szabályok megtarthatók legyenek, a sze­mélyi felelősség megállapítha­tó legyen” — mondja ki töb­bek között a rendelkezés. Az adminisztratív-ügyviteli dolgozók idényjellegű foglal­koztatásáról szól a belkeres­kedelmi miniszternek a Ma­gyar Közlöny 38. számában megjelent 8/1976. (V. 12.) Bk.. M. számú rendelete, amelynek melléklete tételesen felsorolja azokat a munkaköröket, me­lyekben a rendelet hatálya alá eső vállalatok és szövetke­zetek az idény időtartamára munkaviszonyt létesíthetnek. Az idény időtartama május 1. napjától október 31. napjáig terjedhet. A belkereskedelemben « munkaidő-csökkentésről szőlő korábbi jogszabályt módosít­ja a belkereskedelmi minisz­ter és a munkaügyi miniszter 9/1976. (V. 12.) Bk. M—MüM számú együttes rendelete, amely szerint heti 56 óráig terjedő munkaidővel foglal­koztathatók a) május 1-től szeptember 30-ig az egysze­mélyes zöldség- és gyüínölcs- boltok dolgozói, továbbá az Utasellátó Vállalat egyszemé­lyes pavilonkezelői, b) a ben­zin- és ásványolajkút-kezelők. (Magyar Közlöny 38. számj A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter 17/1976. (V. 12.) MÉM számú rendeleté­ből, amely ugyancsak korábbi jogszabályt módosít, itt csu­pán az alábbiakat idézzük: „A vezetőség a tagnak, illetőleg a közösen foglalkoztatott szak­embernek a termelőszövetke­zetben végzett munkája mel­lett is engedélyezheti határo­zott időre szóló munkaviszony létesítését, ha a) a munka nem tartozik á termelőszövetkezetnek a külső megrendelők részére végzett tevékenységébe; b) a termelőszövetkezetnem foglalkoztat más szövetkezet' vagy vállalat dolgozóját ha-; sonló munkával; c) a tagsági viszonnyal nem összeférhetetlen ; d) a termelőszövetkezeti tag a' részére megállapított közös munkát kifogástalanul végzi. A jogszabály melléklete fel­sorolja a létszámfelvételi zár­lat alól mentesített munkakö­röket. (Magyar Közlöny 36. szám.) A Művelődésügyi Közlöny f. évi 9. számában hivata­los közlemény jelent meg az igazgatási és admi­nisztratív-ügyviteli létszám- felvételi zárlatról szóló ren­delkezések alkalmazása tár­gyában, s a közlemény külön foglalkozik a vállalati irá­nyító szervezetekre és a vál­lalatokra, külön az igazgatási szervezetekre és a költségve­tési intézményekre vonatkozó rendelkezésekkel. Dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész j Pjotr ivanovics örök életében rejtély maradt Pelagejának. Nem valami tanult ember, három évet járt iskolába, sose volt igazi állása — egész életében ellenőrzött valamit: hol a kolhozban bo­garászott, hol a szövetkezeti boltban tartott szem­lét, hol a munkaügyi osztályon... mégis, ha jól meggondoljuk, a falu első embere. Nélküle sem­mire se jut az ember! A keze puha, soha fejszét nem fogott vele, mégis, ha megszorongat — nem egykönnyen szabadulsz. Negyvenhétben, amikor Pelageja az első évben dolgozott a sütödében, Pjotr Ivanovics jó leckét adott neki. ötezret könnyedén elszámolt neki. ötezret! Nem ötszázat. Pavel is olvasta, olvasta a pénzt, majd szétrongyolódott a kezében — pe­dig okos ember —, a könyvelőnő is megolvasta, újraolvasta, Pjotr ivanovics meg beütötte a szá­mológépbe — hiányzik ötezer és kész. Végül is Pelageja nem esett a feje lágyára, a lába elé ve­tette magát: „Segíts, Pjotr Ivanovics! Nem tehe­tek róla. Egész életemben imádkozni fogod ér­ted, még a gyerekeimnek is meghagyom”. „Jól van — mondta —, segítek, Pelageja. Te nem te­hetsz róla — így igaz. Meg aztán — aszongya —, nem érted csináltam. Csak azt a könyvelőnőt leckéztettem meg. Nehogy fiatalon a fejébe száll­jon a dicsőség.” Megmondta — meg is tette. Meg­került az ötezer. Hát ilyen ember ez a Pjotr Ivanovics! Ma Pjotr Ivanovicsnak a legfontosabb, a leg­szenzációsabb vendége Grigarij Vaszüjevics, az iskolaigazgató volt. Mindenkinél jobban sűrgött- forgott körülötte a házigazda. És nem is nagyon kellett rajta tömi az embernek a fejét — Anto- nyida miatt. Antonyida az iskolában fog dolgoz­ni —■ nehogy, az istenért, gáncsoskodás érje. De hogy az állatorvos Afonykát miért tünteti ki ennyire a kegyeivel, azt nem értette Pelageja. Afonyka most nem nagyágyú, nem párttitkár, még a tavasszal leváltották, méghozzá nem is egyszerűen, még a kerületi újságban is kiszer­kesztették, nem egyhamar lesz belőle megint valaki. Különben Pelageja nem sokat törte a fejét Afonyka miatt. Mit törődik ő Afonykával, amikor körös-körül annyi a fontos ember! Itt van pél­dául a potrohos Szarka, a fuvaros Antoha felesé­ge (lám, ki mellett kell most ülnie!), semmi gond­ja, neki, Pelagejának meg a beteg férje — min­denről magának kell gondoskodnia. Amikor aztán, a községi tanács elnöke felállt az asztal mellől, hogy jár egyet t- utánament. A veteményeskert végiben állt meg — az ördög vinné el, mi a manó van vele, az ámyékszékben piszmog, aztán mégis kijön —, senki se tudja elkapni. Pedig valaki akarta. Mintha a fuvaros Antoha lett volna — felvillant a fehér inge —, kiszaladt a tornácra. De aztán biztosan észre­vette, hogy megelőzték — elkotródott. No, ezt kiböjtölte — a szénát is szóba hozta, meg Atkáról is ejtett egy-két szót. A széna dolgában — nem is gondolta volna — gyorsan dűlőre jutottak. „Leszázalékoljuk Pa- velt azzal az indokkal, hogy a kolhozmunkától betegedett meg. Adunk háztájit.” De ami Alkát illeti, mint tavasszal, május el­sején, megint csak mellébeszélt: — Nem ígérem, nem ígérem, Pelageja. Dolgoz­zon csak, egy-két évet a jószág mellett A munka a legfontosabb... <— De Vaszilij Ignatyevics, az egyetlen lányom — siránkozott Pelageja.' — Tanulni szeretne. Az apja se valami nagy ész, én meg, Vaszilij Vaszil- jevies, olyan tökbuta vagyok.» — Ugyan már, hogy volnál tökbuta; — De, de tökfej vagyok, Vaszja (itt nem kell Vaszilij Vasziljevicsnek szólítani), teljesen be­gyepesedett az agyam (ócsárold csak magad: mi­nél inkább lebecsülöd magad — annál inkább kedvezel neki). Az elnök, a hírhedt szoknyapecér — magához ölelte az asszonyt. Pelageja gyengéden, nehogy megsértse, eltolta magától (ne adj isten, még meglátja valaki), és húsos hátára csapott, — Ne bántsd az én öreg csontjaimat. Elesek — fel se kelek többet. «— Hej, Polka, Polka.1: — sóhajtott fel az elnök. — Micsoda hajad volt valaha! Emlékszel, egyszer valami mulatságon az ablaktól a pádig cibálta- lak? Mindenáron ki akartam próbálni — elbír-e a hajad? Színarany volt — nem holmi varkocs. — Ugyan, ne nagyíts már, te manó — komo- rodott eb Pelageja. — Valaki mást cibáítáL Azt hiszed, Polka megengedte volna neked.» <— Téged! — makacskodott az elnök. — Jó, jó, nem bánom. Akkor engem — hagy­ta helyben Pelageja. Mit kötözködjön egy részeg emberrel. Egyszer csak úgy érezte, hogy a szeme bepárá­sodik — már régen nem volt könnye, a kemen­cénél kiszáradt. Bizony, bizony, micsoda haja volt. Előfordult, hogy kijött a fürdőből — azt se tudta, hogy fésülködjön meg: csak úgy recsegtek a fésűfogak. Az iskolában a tanító mindig az ő haján mutatta be a villamosságot. Papírgaluskát csinált, aztán összeszedte a fésűvel... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom