Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
í A « Dunántúlt napló Megkezdődött az őzvadászat. Megkezdődött az őzvadászat idénye. Május hónapban vadászaink hajnali és esti lesvá- dászatokon selejtezik az őz- bakállományt. Az őzbakselej- tezés legideálisabb időszaka május első fele, mikor még a Vegetáció nem biztosít teljes takarást az őzállománynak. Ezt a lehetőséget használják ki a vadászok, a selejtállomány kilövésére. Egyre többen sajátítják el az őzbak helyes elbírálásával kapcsolatos tudnivalókat. Ennek bizonyítéka, hogy az elmúlt évben a hibás kilövések száma nem haladta meg az éves kilövés 5 százalékát Ezt a szintet a idei évben tovább kell javítani, és a mínusz pontos, hibás kilövések arányát 5 százalék alá kell csökkenteni. Sajnos igen sok esetben jó képességű őzbakok kerülnek májusban terítékre, 500:—600 grammos trófeával, amelyek ugyan a kul- minációs időszakot már elérték, de mint tenyészértéknek káros a kilövésük, mivel ezek utódlására még ket-három évig szükség lenne a törzsállomány minőségi fejlesztése érdekében. Ez évben megyénk vadász- társaságai 679 őzbak kilövését tervezik. Ebből. 81-et külföldi bérvadásszal kívánnak elejteni. Somomi Néplap Renden az idei első lucernaszéna. Az igali Aranykalász Terjnelőszövetkezetbea az idén 329 hektáron terem pillangós, egyéb vetett szálast pedig — az őszi takarmánykeverékkel együtt — 60 hektárról takarítanak be. Ez utóbbit a napi etetéshez már eddig is vágták. Hogy az első vetésű kukoricák már kikeltek, s a napraforgó is sorol, egyre nagyobb gépi erőt állíthatnak a pillangósok betakarítására. Szerdán fogott hozzá egy gépük a lucernakaszálásához. Nem takarmányhiány sürgeti a gazdaságot — még mindig van tavalyi silójuk —, hanem azért igyekeznek, hogy mielőbb sort keríthessenek a második növedék betakarítására is. A szénát bálázzák, és a tehenészeti telepre szállítják. A közelebbi táblákról a hideglevegős szárítóra kerül a pillangós. A minőség megóvását elősegíti a mostani, szinte nyári kánikulára emlékeztető időjárás: a szerdától kaszált lucerna gyorsan szárad, s a jól szervezett bálázással és behor- dással megfelelő minőségű ele- séget biztosíthatnak — már az első kaszálásból is — a jószágállománynak. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP INFO "76 Dunaújvárosban. Négyszáz közgazdász véleménycseréje. Hétfőn reggel a dunaújvárosi tanács székházának dísztermében négyszáz vezető közgazdász részvételével megkezdődött a Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztálya iparstatisztikai és üzemgazdasági'szekciója, valamint az MKT Fejér megyei szervezete dunaújvárosi szekciója rendezésében sorra kerülő VII. vándorgyűlés, amelynek két munkanapján a nép- gazdasági és vállalati szintű költségelemzésről és költség- gazdálkodásról folytatnak véleménycserét a vándorgyűlés résztvevői. Vasárnap is dolgoztak a mezőgazdasági üzemek. A legutóbbi esőzés egyhetes kényszerpihenőt okozott a mezőgazdasági nagyüzemekben. Szinte éjt-napot eggyé téve dolgoznak most, hogy minél előbb befejezzék a legnagyobb területen termesztett takarmánynövény vetését. A kecskeméti járás szövetkezetei haladtak idáig a legjobban a kukoricavetéssel, mivel a homokos talaj hamarabb felszikkadt. A városföldi Dózsa Tsz-ben a 14 munkanapra tervezett tavaszi vetést tíz nap alatt elvégezték, a jó munkaszervezés következtében, a közös gazdaság 1576 hektáros kukoricaföldjén hétfőn reggelre fejeződött be a munka. Ebben a gazdaságban váltott műszakban dolgoztak. Bozsik Mihály és Dobák István kisebb pihenőktől eltekintve éjféltől déli 12-ig, Czakó Menyhért és Skrobár László déltől a következő váltásig ült a nagy teljesítményű traktorok nyergében. ï&Tfl&tVPCÊisê A IX. pártkongresszus előkészületeiről számos hír. tudósítás és riport jelenik meg Karl-Marx-Stadtban szerkesztett testvérlapunkban. Most a kiemelkedő munkasikerekről szóló írásokból válogaitunk össze egy csokorra valót Gberlichtenau: Az Aerosol- Automata üzem munkásai április 30-án teljesítették azt a vállalást, amellyel a Német Szocialista Egységpárt közelgő IX. kongresszusát kívánták köszönteni. A munkában különösen a „Valentina Tyeresko- va” és a „25 éves az NDK” szocialista brigádok jártak az élen. Karl-Marx-Stadt; A VEB Industriewerke elnyerte a „Kiváló minőségű termékeket gyártó üzem” címét. A magas minőségi követelményeket úgy elégítették ki, hogy közben a költségeket is csökkentették. így jogot nyertek arra, hogy termékeik „Q” jelzéssel kerüljenek forgalomba. Rochlitz: 120 tonna tejjel növelték a termelést az Erich Gasch nevét viselő termelő- szövetkezet tehenészetében dolgozó fiatalok. Ez azt jelenti, hogy a múlt év azonos időszakához mérten tehenenként 300 literrel növekedett a hozam. , é TflMBÖBCKflSI IIPIUJUB Három úgynevezett népi egyetem működik a Tambov megyei Kotovszkban. Közülük egy városi, kettő pedig üzemi. Valamennyi fakultáson sikeresen. teljesítik a tanulmányi tervet Különösen érdekesek a foglalkozások a technikai haladás, a pedagógiai tudományok, a katonai ismeretek és az esztétikai nevelés fakultásokon. Az egyik egyetemen néhány éve általános politikai fakultás is működik. Itt a tanárok maximálisan kihasznál-3 ják az oktatásban rejlő sokrétű lehetőségeket. Az előadások, a szemináriumok mellett kirándulásokat szerveznek a különböző történelmi nevezetességű helyekre, találkozókat hoznak létre veteránokkal. Ezekben a napokban a hallgatók minden fakultáson az SZKP XXI. kongresszusának anyagával ismerkednek. , • l A goreli középiskolában működik a nemzetközi barátság klubja, amelyet Ernst Thäl- mannról neveztek el. A nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának kilencvenedik születésnapját a nemzetközi barátság múzeumának megnyitásával ünnepelte a klub. A kiállításra a német proletáriátus fasizmus ellen harcoló legnevesebb képviselőinek életéről, tevékenységé-* ről krónikát írtak a tanulók^ de ott láthatók azok a jelvények, levelek, emléktárgyak is, amelyeket a baráti NDK-< ból küldtek a szovjet fiatalok levelező partnerei, és amelyek az NDK ifjúságának életét mutatják be. a múzeum megnyitása alkalmából rendezett gyűlésen a Nagy Honvédő Háború több szovjet résztvevője is ott volt. T. T Budnyikova, a német nyelv tanára elmondta^ hogy a gyűjtés kilenc évig tartott, majd a vendégek és ven-; déglátók közösen megnézték 4 múzeumot. Tambovban fe sok gondol okoz a közlekedés, pontosabban a szabálytalan közieke-; dés. Áprilisban 18 komolyabb baleset történt Mint a közlekedésbiztonság megyei vezető-; je írja, a tavaszi időszakra ott is az jellemző, hogy a hosszú szünet után az autósok, mot»: rosok ezrei lepik el az utakat! Közülük sokan rosszul készültek fel a szezonra. A balesetért felelős motorosok nagy része jogosítvány nélkül vett részt a forgalomban, I 5. — Harisnya tartó. Sose láttál még ilyet? — húzta fel ívelt szemöldökét Alka csodálkozva — a szemöldöke a nagynénjéére hasonlított —, leugrott a zsámolyról, s felemelte a szoknyája alját. : — Szemrevalő! — csettintett a nyelvével helyeslőén a Nagy Manya. — Hogy lehet ruha alatt ilyen övét hordani? — hunyorgott rövidlátón, amúgy is mongolvágású keskeny szemével a Kis Manya, s a nyakát nyújtogatta. — Hát ez olyan, mint a bugyogó. — Bugyogó! Te érteden fatuskó! Na nézd, ez a bugyim. Nézz ide! — És Alka nevetve feszítette ki szoros rózsaszín harisnyatartóját. . — Az is mintha selyemből volna — mormogott a Kis Manya. — Csupa selyem vagyok — jelentette ki dicsekedve Alka, és megfogta szoknyája szélét, játékosan megperdült magas sarkú cipőjén. — Alka, Alka, nem szégyelled magad! — kiáltott ki a függöny mögül Anyiszja. — Hát való az ilyen? — Mi van ebben? Nem esszük meg. — Nem szabad. Még tanul a kislány — mondta Anyiszja és feddőn nézett a Nagy Manyára. — Tanulj! Ismerjük mink a mostani diáklányokat: a keze a pádon, dé a lába már a legény után kujtorog. Alka! Kit láttam tegnap: egy katonával támasztotta a kertajtót. Alka összehúzta a szemöldökét: — Hazudj csak, te locsogó! Még hogy én meg egy katona! Rá se nézek a katonákra. — És ha arany paszománya van? Mi? Ez ellen Alka nem tiltakozott. — Na látod, látod — csettintett megint a nyelvével a Nagy Manya —, vér folyik az ereidben! És azok a cipócskák! Bolhát lehetne ölni rajtuk! — Elég, elég, Arhipova. Sose szerettem az ilyen beszédet. ■— Én se szeretem — konrázott a Kis Manya. — Ennek mindig csak a mocsok jár a fejében. Én is lány vagyok. Erre Alka derékig az asztalra borult a nevetéstől. A Nagy Manyának pedig fenyegető zöld fény gyűlt a bal szemében — csalhatatlan bizonyítékául annak, hogy valahol már tankolt. Ezért Anyiszja nem várta meg, amíg felforr a szamovár, harapnivalót hozott — egy halom szép pirosra sült tőkehalat, meg egy negyedliteres üveget tett az asztalra —, hogy minél hamarább az ajtón kívül láthassa az ilyen vendégeket. — Igyatok, egyetek, kedves vendégeim. — A néninek ma neve napja van — mondta Alira, letörölve könnyeit. — Csakugyan? — A Nagy Manyának a csodálkozástól leesett az álla. — Hogyhogy nincs itt az öcséd meg a sógoméd? — Nem tudnak jönni — válaszolt Anyiszja. — Prokopjevna agyondolgozta magát a sütödében — kezét-lábát alig bírja mozdítani. Az öcsém meg, tudjátok, milyen — mint aki hozzánőtt az ágyhoz. A Nagy Manya öntelten mosolygott. — Matrjoha — kiáltott nagyothalló barátnője fülébe —, kit láttunk az elébb? — Hol? — A Prosicséknál, a hátsó udvaron.' — Jaj-jaj! Hát kit — Pavel Zaharovicsot meg a feleségét. Vendégségbe igyekeztek. Pavelnak csak úgy ragyogott a csizmája — tőlem vette harmadik éve. Az asszony meg magas sarkú cipőben, kicsípve, akár egy városi dáma... Gazdag emberek... Anyiszja több mint egy fél évig készült erre az ünnepre. Ami pénzmagra csak szert tudott tenni ez alatt az idő alatt, félrerakta a szekrényébe. Maga pedig szinte csak teán élt. Még az asztalt -is megjavította — a tíz ujján se tudná megszámolni, mennyi mindent csinált. Rengeteg hal: friss folyami csuka, pérek — egy-egy font; lazac; rengeteg kása; rengeteg kiszel; meg kövér hús meg sovány hús — Pavel nem ehet kövéret; meg egy halom konzerv... Ekkor, mélyen megbántva, mindent kirakott. Nesztek, zabáijatok! Hadd falják csak fel a legalja vendégek, ha egyszer az övéi megvetik. Igaz, a legfinomabb csemegét — három napig mászkált érte az Ignaska Gyenyezska kertjébe — nem hozta ki mindjárt. Aztán, amikor bánatában leöntötte a második pohárral, a lazacot is odavetette« Nem szégyellte magát, az idegenek előtt, vigasztal ha ta tlanul sírt, akár egy kisgyerek, aztán felugrott, vadul táncolni kezdett, összevissza tapsolt, majd megint a borra vetette magát, és még jobban zokogott... A Nagy Manya, akár holmi udvarló, tapogatta a kipirult Alkát. A lány nevetgélve lökdöste el magától, a kezére ütött, végül átült a Kis Manya mellé, aki mély, öblös hangon belekezdett kedvenc dalába, a „Mikor lementem a völgybe...” Egyszer csak Anyiszja úgy látta — Alka kezében pohár van. — Alka, Alka, meg ne próbáld! — Áldomást iszunk a fűre, nénikém. Kis Ma- nyával a fűre alkuszom. — Fűre? — csodálkozott el Anyiszja. Majd legyintett: — Eh, vigyen el az, ördög benneteket. Fütyülök rá. — Hidd el, nem csapom be, Anyiszja — mondta sértődötten a Kis Manya. — Csaltam én valaha is? Olyan az én füvem, akár a selyem. Alka kezet rázott a Kis ManyávaL A Nagy Manya is odahúzódott hozzájuk. — Na, majd én lesrófolom. Hátha nekem is leesik valami. Na, leesik, Matrjoha? — Téged nem lehet lerázni. Úgyis kicsikarod... A Nagy Manya, elégedetten, kacsingatva rágyújtott, a Kis Manya meg újra rákezdte: — Jó füvem van ám nekem, kisjány. Csak őszig várni kéne vele. A cicuskáim úgy szeretnek a fűben játszani... — .Lekaszált kertben még jobban szeretnek hancúroznj a cicuskáid — mondta Alka. — Nem, nem jobban. Kell nekik a fű. A fűből lesnek a madarakra... A Kis Manya bánatosan csóválta a fejét, és keserű könnyekre fakadva, teli torokból gajdol- ni kezdte; Temetőbe télen Ki senki se jár, Csak kora tavasszal Zeng a kismadár... A Nagy Manya vigasztalni próbálta; — Ugyan ne siránkozz mán. Rájött a búbánat... Látod, Anyiszkához se jött el az édes egy öccse... A neve napjára... — Ne merd bántani az én öcsémet! — Erre Anyiszja hirtelen kijózanodott. Teljes erejéből az asztalra csapott az öklével, úgv, hogy az edények megcsörrentek. — Ismerlek. Éket akarsz verni közénk. De nem fog sikerülni ! (Folytatjuk)
