Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

FÁCÁNKERT: Vadvédelem a kastélyból Amennyire hét évtized táv­latából meg lehet ítélni — úgy tűnik, hogy Kunfi uram jó tanítványa volt a messzi Angliában. Erről tanúskodik a fácánkerti kastély, amiben ki- ötlötte, hogy a feudális ma­gyar hon egy darabkáján mi­ként lehet kapitalista — tehát az akkori időben korszerű — gazdálkodást folytatni. A volt földesúri kastély — bár építő­művészeti értéke nincs — fi­gyelemre méltó hely ma is. Nem csak azért, mert biztos tájékozódási pont a dombol­dalon, hanem azért is, mert a legközelebbi várostól jó tíz ki­lométerre irigylésre méltóan modern munkahelyet biztosít a Természet- és Vadvédelmi Technológiai Állomás kis lét­számú, de annál lelkesebb gárdája számára. A bejárattól balra van Far­kas Dénes irodája. A do­hányzóasztal körüli ülőalkal­matosságokon őzbőr védi a kárpitot. Stílusos dolog, hisz Farkas Dénes az állomás va­dászati szakértője. Farkas Dénes — Amolyan fővadászi rang ez? — kérdezem tőle és Za- ják Árpádtól, az állomás ve­zetőjétől. A válasz lényegében igenlő volt, I de már ekkor rá kellett jönni, hogy pontossághoz szo­kott emberekkel van dolgom, akik egyszerű kérdésre sem adnak felületes választ. így szokták meg, hiszen a tudományos munka ilyenné teszi az embert A munkájukat is egy defi­níció pontosságával határolják körül. Szinte tollba mondják az állomás feladatát: a nö­vénytermesztési eljárásoknak a vadtenyésztésre és a védett állatvilágra gyakorolt hatásá­nak folyamatos vizsgálata. A növényvédő szereknek a vadon élő állatokra sokféle hatása van, illetve lehet. A gondot a káros hatásúak okoz­zák, azok, amelyek a szaporu­lat torzulásához, a szaporodó­1976. májas l*i képesség csökkenéséhez, vagy netán a vad pusztulásához ve­zetnek. Az állomás dolgozói kísérleteik alapján nem csu­pán regisztrálják ezeket a ha­tásokat, hanem kidolgozzák a védekezést, ami szélsőséges esetben a különösen káros nö­vényvédő szerek forgalomba hozásának megakadályozása is lehet. Persze nem ezzel kezdődik a védekezés, hanem azzal, hogy megkísérlik a vadat távol tar­tani a számára egészségtelen vegyszerrel kezelt növénytől. Kézenfekvő dolog, hogy el kell érni: ne egyen belőle a vad, még akkor sem, ha egyébként a legkívánatosabb csemegéje lenne. Szaggal el­riasztani alig lehet, mert a nálunk honos állatok erre ke­vésbé érzékenyek. Másik mód: fájdalmat okozni a torkosko- dó állatnak. A fácánok nyál­kahártyájának izgatására már van eljárás, így egyes terüle­teken vígan növekedhetnek a zsenge hajtások az olyan ve­gyianyagok használata mel­lett is, amik egyébként káro­sak lennének ezekre a szép madarakra, hisz nem esznek már belőle, amióta egyszer ráfizettek. A kutatók és az őket segítő többi alkalmazott lelkes csapa­tának most még csak arra futja az erejéből, hogy a ku­koricánál, a napraforgónál, a szójánál és a borsónál hasz­nált szerekrek dolgozzák ki a sokrétű védekezés módozatait, de később a többi növény is sorra kerül. A sokrétű védekezés alatt a vegyi, a mechanikai, az akusz­tikai és vizuális módszerek le­hetőségeinek a megkeresése értendő. Aztán az is, hogy a legrava­szabb gazdasági vezetőknek se legyen módjuk a saját nö­vénytermesztési mulasztásu­kat a vadra, pontosabban a Vadgazdálkodásra fogni. Mert tudnak olyan példát a fácán­kertiek, amikor gondatlan volt a mezőgazdasági üzem szak­embere és a rosszul sikerült növénytermesztési eredményt azzal magyarázta, hogy a vad rájárt a földekre, ég megette a várt, valamint a tényleges .—iirpatí termelési eredmény különbö­zeiét. Izgalmas feladat a kultúr­növények tábláin napvilágra jött fiatal állatokat — vagy tojásokat — megmenteni a gépek pusztításától. — Az erős, nagy gépek mi­att a mezőgazdaságilag mű­velt területeken fokozódik a vadpusztulás — mondja Far­kas Dénes, és számokkal is bizonyít. — Azon a lucerna­táblán, ahol az első kaszálás­nál apró vadak tanyáznak, a pusztulási arány a következő: kis nyúl 60 százalék, fácán­tojás 100 százalék, fácántyúk 25 százalék. A nyúlra a kora­tavaszi talaj előkészítés a leg­károsabb, hiszen ha ez a fia­lás 2—3 héten belül történik, a tehetetlen állatok 70 szá­zaléka is elpusztul. Táblázatok, dokumentumok, fényképek kerülnek elő, hogy a szomorú tényekről adjanak számot. A vadgazdálkodásban Járat­lan ember ennyi probléma hallatán már-már „feszítsd meg”-t kiáltana minden trak­torra és fűkaszáló gépre. ha az igazsághoz feltétlen ra­gaszkodó Zaják Árpád el nem mondaná, hogy azért a vad­állomány az egész országban szépen szaporodik, és az ő munkájuk azt szolgálja, hogy ez továbbra is töretlen legyen, illetve még fokozódjon. Ennek érdekében kezdik most az állomás bővítését. a laboratóriumok felszerelésé­nek korszerűsítését, átalakítá­sát, az új feladatok terveinek kidolgozását Várják az új szakembereket, akiknek minden bizonnyal felcsillan a szemük, ha meg­hallják, hogy az országban egyedülálló fácánkerti vadvé­delmi állomásra várhatják a kinevezésüket, de félő, hogy ez ott lakók életkörülményeit látva alább hagy majd a lel­kesedésük, hiszen kár volna tagadni: nem ideális dolog városhoz szokott fiatal tudós­jelöltnek az alapvető életkö­rülményeket mostohán nyújtó környezetbe hozni a család­ját, különösen ha iskolás vagy még kisebb gyereke van. Akik ma ott vannak, opti­misták. Bíznak abban, hogy egyszer az ő emberi gondjaik is orvoslásra találnak és a lelkesedésük, szaktudásuk egé­szét a munkának szentelhetik, mert átmenetileg sem vonnak el olyan energiát és figyel­met tőlük az egyéni gondok, amire a tudományos intézet­nél szükség lenne. Dolgozni hibátlanul - és hatékonyan A kétbetűs rövidítés — a DH — hozzávetőleg fél évtizede vált ismertté. Dolgozz Hibátlanul! — fogal­mazódott meg a felhívás, S talán a korábbi jelmondatok­ra emlékeztető, bizalmasan te­gező hangnem okozta, hogy e munkarendszer lényegét sokan jó ideig félreértették. Munkarendszert írtunk — és nem mozgalmat, ily módon is utalva az első félreértésre. A DH ugyanis korántsem olyan kampányfeladat, amely akkor is teljesíthető, ha mindenki csupán egy kicsivel jobban, valamelyest figyelmesebben, kevesebb selejtet gyártva dol­gozik. Valójában tudományod san megalapozott munkarend- szerről van szó, amely felöleli az irányítást, a szervezést — de természetesen a gépek mel­lett serénykedők munkáját is.' Aligha véletlen, hogy mostaná­ban a H-betűnek sok helyütt új értelmezést adnak: Dolgozz Hatékonyabban 1 Csupán néhány példa. Az Egri Dohánygyárban a selejt egyszázalékos csökkenése há­rommillió forinttal szállítja le a termelési költségeket. A tex­tiliparban az egy százalékkal alacsonyabb anyagköltség 185 millió forint megtakarítást eredményez, a termelékenység egyszázalékos növekedése pe­dig 1400 dolgozó foglalkoztatá­sával egyenértékű. Mindez — változatlan textilipari létszám mellett — mintegy 387 millió forintot jelent: csaknem 12 millió négyzetméterrel több pamut-, vagy 2,5 millió négy­zetméterrel több gyapjúszövet gyártását teszi lehetővé. Á DH-munkarendszert — amelynek külföldön, az ipari­lag fejlett tőkés országokban is hagyománya van — Magyar- országon elsőként a Villamos- . szigetelő és Műanyaggyár ho­nosította meg. Náluk már a kezdeti szakaszban 20 millió forinttal csökkent a veszteség. Az Ózdi Kohászati Üzemekben alig néhány hónap alatt több millió forinttal nőtt a terme­lés, egyszersmind hasonló mértékben csökkentek a kész­letek és az önköltség: Moson- magyaróvárott, a Fémszerel­vénygyárban pedig több, mint 50 százalékkai csökkent a se­lejt. s a „visszáru” értéke 1974-re a korábbi kétmillió fo­rintról 270 ezer forintra zsu­gorodott. A kezdeti félreértést immár n felismerés váltotta fel. Egy­re több vállalatnál ébredtek rá a vezetők, hogy mielőtt a szo­cialista brigádokat részvételre szólítanák fel, a hibamentes munkához szükséges feltétele­ket kell megteremteni. Rend­szerszemléletről van szó, amely nem nélkülözheti a veszteség­től rások feltárását. ií rvendetes, hogy a DH- munkarendszer jelentő­ségét sok üzemben a szocialista brigádok tagjai szinte előbb ismerték föl, mint a vezetők. A hibamentes mun­ka éves vállalásaik sorában szerepel, s az év végi értéke­léskor minőségjavulásról ad­hatnak számot. Ám ennél to­vább keli lépni, hogy ama H- betű korszerűbb értelmezése is általánosabbá váljék. FÖLDES TAMÁS FEJES ISTVÁN Fácántojás héj. aolagságát ru : rZeniek Gabriella Fotó: Komáromi

Next

/
Oldalképek
Tartalom