Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-14 / 89. szám
 lakosság a lakóhelyért A z utóbbi években tovább növekedtek a lakossági igények. Az V. ötéves tervben szűkebb hazánkban város és községfejlesztésre 2 milliárd 227 millió forintot fordíthatnak a tanácsok. A rendelkezésre álló anyagi eszközökből a döntő részt a legfontosabbra, a megye jövőjét megalapozó fejlesztésekre használják fel. Ezért számos indokolt és fontos igény kielégítésére nincs anyagi fedezet. Ennek ellenére keresik a tanácsok és a lakosság a megoldást. Ujiregen a feladatok sikeres végrehajtásához feltétlen szükséges a lakosság társadalmi összefogása. A községnek vízmű kell. Ahhoz, hogy a létesítmény megvalósuljon, a lakosság társadalmi munkája és érdekeltségi hozzájárulása szükséges. A vízmütársulat alakulóba:? van. G yünkön az újtelepen lakók vállalták, hogy társadalmi összefogással járdát építenek; A budapesti Elegancia Szabó Szövetkezet helyi nődolgozói — mivel nehéz fizikai munkát nem tudnak végezni — egy napi munkabérüket ajánlották fel községfejlesztési célokra. Varsádon a lakosság az elmúlt évben 446 óra társadalmi munkát végzett. Újabban társadalmi ünnepségek megtartására alkalmas hely kialakítását vállalták el. Szakadáton a fiatalok nevében Nagy Géza KISZ-titkár ajánlott fel társadalmi munkát. Itt klubhelyiséget alakítanak ki, rendeznek be. Magyarkesziben a lakosság társadalmi munkájának értéke az előző tervi4őszakban mindössze 89 ezer forint volt. Ez kevés, mert a község lakói többet is tehetnének. A legutóbbi falugyűlésen hangzott el Kocsis Pál kérése, hogy a községi tanács gyomtalanítsa a mozi előtti részt. Társadalmi munkában többek között ezt is elvégezhetnék. Csak egy kis akarat kellene hozzá! Ireg- szemcsén Varga István azt mondta el, hogy a tanácsot segíteni kell a társadalmi munkák szervezésében. A z elmúlt évi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a lakosság nemcsak igényli a jobbat, hanem tenni is kész annak megvalósításáért. Hogy hol, és menynyit? Az szervezés kérdése is. Hasznos lenne éppen ezért, ha a társadalmi munkák szervezésének mindenütt egy gazdája lenne. — veress — Olvasónk írja: Áz általánosítás veszélyes! A MÁRCIUS 28-1 Népújságban olvastam a gyermek- és ifjúságvédelemről szóló cikket, mely „Több emberséget” címmel jelent meg. Egyetértek írójával,: mert magam is állami gondozott voltam, s éreztem ennek minden hátrányát és előnyét. De azért én soha nem szégyelltem azt, hogy állami gondozott voltam. Szeretnék viszont azokkal az emberekkel beszélgetni, akik azt hiszik, hogy minden állami gondozott gyerek eleve rossz, és ha egy közösségbe kerül egy „lelenc”, attól csak rosszat lehet elvárni, vagy legalábbis kevés jót. Akik ilyet állítanak, azoknak baj van az igazságérzetével, való- ságlátásávaL Vannak olyan esetek, amikor valaki csakugyan azért kerül állami gondozásba, mert magatartása problematikus, s szülei is így látják biztosítva lányuk vagy fiuk emberré válását. Ismétlem: vannak ilyenek. De ez csak egy kis hányad. Legtöbb gyerek azért kerül állami gondozásba, mert a szülei eldobták; emberileg alkalmatlanok a szülői szerepre; meghaltak; vagy elváltak. EGY GYEREK SEM születik csak jónak, csak rossznak, a jó és a rossz tulajdonságok környezeti hatásokra alakulnak ki. Ezért veszélyes minden általánosítás! Tapasztalatból tudom, hogy a gyermekintézményektől csak jót kapnak a gondozottak. Amikor kikerülnek az „életbe”, akkor jönnek az első „pofonok”, s főként a munkahelyükön. Holott megértésre, türelemre lenne szükségük új közösségük részéről és nem eleve hátrányos megkülönböztetésre. Magam ez utóbbival nem találkoztam. A Szabó Szövetkezetben soha nem éreztették velünk, hogy állami - gondozottak vagyunk. Ez soha nem jelentett hátrányt. AZOK A GYEREKEK — akik kiskorukban kikerülnek nevelőszülőkhöz, szerencsések, mert nevelő- szüleik szeretettel veszik őket körül, úgy nevelik őket, mint saját, édes gyermeküket. Tőlük járnak az iskolába, ahol felkészítik őket az életre. Szomorú, ha ott a tanító néni „tolvajnak” és „fattyúnak” nevezi őket. Az ilyesmi egyszerűen felháborító! Felháborító, mert az állami gondozott eleve sérülésekkel indul az életbe, hiába kap meg mindent az intézettől, szeretetet any- nyit soha nem kaphat, mint egy másik, családban nevelkedő gyerek, hiszen az állami gondozottnak még 20—25 kis társával, kell megosztania egy-egy nevelő szeretetét. EZÉRT KELL, hogy a körülöttük élő emberek segítsék őket ahhoz, hogy társadalmunkban otthonra leljenek: teljes értékű, hasznos emberekké váljanak! Tessék elhinni, képesek erre. Saliai Jőzsefné Szekezárd Budapesti napok Moszkvában Budapest moszkvai „látogatásra” készül; szeptember 13 és 19 között rendezik meg Moszkvában a budapesti napokat, az 1975. évi budapesti moszkvai napok viszonzásaként. Politikai küldöttség vezetésével szocialista brigádok, élenjáró dolgozók, művészeti csoportok látogatnak majd Moszkvába. A moszkvai budapesti napok eseménysorozatát a szakszervezetek oszlopcsarnokában politikai gyűlés nyitja meg. Az ezt követő gálaesten a legkiválóbb moszkvai és budapesti művészek lépnek fel. A moszkvai budapesti napok kiemelkedő eseménye: a moszkvai Barátság-parkban felavatják a „Barátság” emlékművet, a kőbányai Barátság-parkban tavaly felállított emlékmű „testvérét”. Ezenkívül Moszkva négy hatalmas könyvüzletében magyar szerzők orosz nyelvű könyveit állítják ki. Tavaszbiztató Beletörődtünk szeszélyeidbe. kedves Tavasz kisasszony, megadóan viseltük a bunda, kabátot márciusban, tocsogtunk a hólatyakban, amikor már — „jog” szerint — a bt. zsergető napsütést kellett volna élveznünk. Amikor április elején fogtad magad, és hirte. len nyárt meleget zúdítottál ránk, engedelmesen kibújtunk kabátból, pulóverből, meleg cipőből. Érre Te... ? Alighogy hozzászoktunk a nyárhoz gyorsan visszaváltoztál tavaszelővé. .. Most már nem fogsz ki rajtunk! Látod, a földeken folyik a tavaszi munka, a fagy- laltosbódék sem zártak be, s dél leörül azért is kiülünk a padra, hogy elcsípjük melegedet. .. Nem kéne végleg megjavulnod? Komáromi Z. felvételei A költészet napja - félvállról A plakátok r'Ä estjét hirdették. Eredetileg sem volt szó arról, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan a költészet napi estre meghívják valamelyik költőnket. Furcsál- lottuk ezt. Félreértés ne essék, nem a költőnézést hiányoltuk, de a költészetről szóló elkötelezett hitvallás tőlük, a költészet művelőitől hangzik leg- igazabban. A költészet napján pedig nem maximalizmus a teljességre törekvés. Erről sajnos nem beszélhettünk a Szekszárdon hétfőn este megrendezett költészet napja kapcsán. Zsolnay Hédi előadóművész betegség miatt nem érkezett meg. Ezt a nézőtéren a jólértesültek már az előadás kezdete előtt suttogták. Aztán bizonyságul stencillapokat osztottak ki a nézőknek, amelyek az új műsort tartalmazták. „Dal a manézs- ban:” Fellépnek Ladányi Mihály költő, Somhegyi György versmondó és Csuha Lajos gitáros. Ezután már nem sokan bánták az elmaradt előadói estet. Lesz költészet napja, fiatal József Attila-díjas költővel, sokat ígérő műsorral. „A tudásnak teszek panaszt ... — kezdte József Attila szavaival ünnepi köszöntőjét Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei titkára. Rövid bevezetőjében köszöntötte a költészet napi ünnepség résztvevőit és az Olvasó népért mozgalom keretében hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából meghirdetett olvasási program nyerteseit Ezután következett a műsor, ami újabb meglepetésekkel szolgált. A pódiumra kijött Somhegyi György és közölte, hogy másik két társa nem érkezett meg, mert az ország egy másik pontján van fellépésük. Ö viszont elmondta, mit szoktak beszélgetni Ladányi Mihállyal és elénekelte azokat a dalokat is, amelyeket máskor Csuha Lajos ad elő. A fiatal költőink műveiből összeállított műsor más körülmények között biztosan nagy sikert aratott volna.' így ti. verselőadások kivételével gyenge színvonalú „pótlék" volt. Aki az énekszámokat gitáron kísérte — Miklóska Lajos — először játszotta azokat és ez a bizonytalanság játékában is érezhető volt. A műsor leggyengébb részei — amelyeket talán színpadra sem lett volna szabad engedni — a/, énekbetétek voltak. A színházi előtérben berendezett nézőtér zsúfolásig megtelt. Nagyon sokan vártak művészi élményt a költészet napján és nagyon sokan távoztak csalódottan. Az előadás után Vadócz Kálmán, a megyei könyvtár nyugalmazott Igazgatója adta át az olvasási program nyerteseinek a díjakat. Ezzel ért végét Szekszárdon a költészet napja. Tamási 1976. április 14,
