Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
A költészet napja Féja Géza verseli Este Nézd, mint szépül a világ, hogy este lett. Mint permetez ellágyuló szürkület Betakargat kékes-barna alkonyat Az éj majd küld megbékítő álmokat A füst oly átszellemültem lebeg fel. Szinte hallom, hogy a tűzhely énekel. És most megcsap nedves rőzse illata. Ilyen lehet az utolsó vacsora. Öh. azok a régi versek csaknem az egekig mertek, tegnap volt, és jaj milyen rég, a mai már törött cserép. Irodalom Lássátok: meg nem írhatom, és szerte se kiálthatom, s itt bévül egyre-egyre nő «a verset rejtő temető. ToldalagI Páll Az öreg ember Az őszi esők és a fonnyadt csókok nem kellenek, elbóbiskolok inkább, hogy csakhamar érezzem jólesően magam alatt a meglódított hintát, mely valamikor volt és újra van most, nem az időben és nem is a térben, minden érzés elmúlik, hogy sokára valamiképpen hozzám visszatérjen, megszelídülve és átlényegülve; az öreg ember régi dalokat hall s a gyermekkori, régi padra ül le, körülvéve az ellobbant tavasszal. Tóth Árpádi Láng Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyúlánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág. Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fű se vette észre, S a lázas törpe láng lehűlt, Elfáradt, és a földre ült. Lobbant még egy-kettőt szegény, S meghalt a moha szőnyegén. Nem látta senki más, csak én. (Kilencven éve, 1886. április 14-én szüia. tett Tóth Árpád.) Musica m NAGY ZENETUDÓSUNK, Szabolcsi Bence utolsó műve, valójában síron túli üzenete az a hat lemezből álló sorozat, amely a világ zenájét foglalja össze, nemcsak földrajzi értelemben, hanem mint emberi megnyilatkozást is, életünk részét, természetes velejáróját. Az első lemezen / a tengeri szél zúgását hajijuk, madárhangot, majd az emberi szív dobogását. Ez vezeti be Szabolcsi Bence világzenéjét, a ritmus és varázslat, majd a táncritmusok következnek, a gagliarda, a polka, a menüett, a ländler, a valcer, a verbunkos, amit már Monteverdi Or- feójában fölismerni éppúgy, mint Gluck operájában vagy Haydn kvartettjében. A Nyelvritmusok című fejezetet a Beszéddallam, mondóka című rész követi, majd az utca hangjait halljuk. A meg. növekvő dallam már átvezet a Marseillaise-motívumhoz és Mozart világához, utána az Eroicá-aallam csendül fel, aztán egy rövid kitérő után visszakanyarodunk a népi dallamokhoz, a varázsénekhez, a büvölés muzsikájához. Szabadságzenék csendülnek fel, majd modelleket, vezérmotívumokat hallunk, s végül Beethoven zenéjével búcsúzunk a csodálatos kirándulástól. Szábolcsi Bence a „végső egységet” keresi a világot átfogó és idéző zenei sorozatában, „a népi és művészi zenei formák "elemi összekapcsolódását, egymásban gyökerezését”. S úgy érezzük, ez a zenei panoráma semmiképp sem „töredékes”, hisz a teljesség igényét kelti fel még akkor is, ha csak rövidebb-hosszabb idézetek bizonyíthatják Szabolcsi Bence szép gondolatát a világot átfogó zenei egységről. Ezt a gondolatot bontja ki miniatűr zenetörténetnek is beillő tanulmányában, ami a zene hallgatása közben valóban közelebb visz a musica mundanához, s mintegy betetőzi Szabolcsi Bence rendkívül gazdag, hatásában szinte föl- mérhetetlen munkásságát A MAGYAR HANGLEMEZEK növekvő nemzetközi sikereknek örvendtek az elmúlt években, s úgy véljük, ez a hat hanglemezből álló gyűjtemény ' nemcsak hanglemezkultúránk jó hírét öregbíti, hanem megérteti Szabolcsi Bence szép gondolatát is a világot átfogó zenéről. Ez pedig már nem csupán zenei kérdés, hisz könnyen felismerhető benne a béke gondolata is. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kivételesen szép köntösben hozta forgalomba a sorozatot, melynek doboza és a kísérőfüzet rajza Hincz Gyula művészetét dicséri. cs. Film jegyzet MEGRÁZÓ ÜZENET A z esztendő eddig ismert magyar filmtermésének alighanem legkiemelkedőbb darabját, az Árvácskát láthattuk és feltehetően láthatjuk még filmszín. házainkban. Melegen ajánlom a filmet min. denkinek. aki szereti a filmművészetet és aki ismerkedni akar a húszas-harmincas évek Magyarországának életével, a fullasztó nyomorúságba taszítottak sorsával és hiteles üzenetet vár arról, hogy az emberi jóság és tisztaság elpusztíthatatlan. Móricz Zsigmond Árvácska című regényét — mely a maga korában nemcsak hű doku. mentuma volt a falusi, tanyai életviszonyok, nak, a magára maradott ember mélyre taszí- tottságának, hartem égető vádbeszéd is — bizonnyal sokan olvasták. Olvastam annak idején és kötelező olvasmányként magan is, de akárhogy vallatom az emlékezetemet; találkozásom Állami Árvácskával nem rendített meg akkor úgy. mint most. Tulajdonképpen a fűmnek köszönhetem a szellemnek azt az örömét, amit a felfedezés, az újra megtalálás jelent, annak teljes felragyogását, hogy Móricznak ezt a náturalizmusában is leheletfinom lírai remekét nyugodtan utalhatjuk a világirodalom kincsesházába. Hálás vagyok tehát a filmnek és minden alko. tójának, elsőként Kanódy Lászlónak, aki több évtizedes filmrendezői pályafutása során szá. mos epikus mű adaptációjára vállakozott és sikerrel. Eddig soha nem töprengtem Ranó- dynak, az alkotónak fő ■ erősségén. Most kénytelen vagyok, egy nagy élménnyel való megajándékozásom után. E filmrendezőnk azért kiemelkedő egyénisége kortárs film. művészetünknek, mert messzemenően tiszteletben tartva a megfilmesítésre kiszemelt irodalmi mű hitelességét, annak: azokat a szépségeit, összefüggéseit tárja fel, melyek rejtve maradnak az átlagolvasó előtt. Ranó- dy ezért avatott újraalkotó és ez az a minősítés. mely kívüle csak kevesekre érvényes. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az Árvácska azért tudott mégrázó üzenetté válni ebben a filmben, mert operatőre, Sára Sándor korábbról már ismert és becsült erényeinek javát csillogtatta meg: líraisággaj ötvözött szuggesztivitását. Egyébként a film főszerepét játszó Czinkó- czi Zsuzsánál alkalmasabb gyermekszereplőt azt hiszem nem is választhattak volna az alkotók. Olyan édes-önfeledten játszik ez a kislány, ahogyan csak azok a gyerekek tudnák, akikben öntudatlanul még, de ott van a játéknap az a készsége, mely tudatosulva és pallérozva a színművészt termi.- Főként neki köszönhetjük azt a megrendülést, me. •lyet minden művészi fokon kínált élmény ad a befogadásra fogékony nézőnek. Igen. le merem írni: a címszereplő Árvácska legalább olyan remek alakítást nyújtott ebben a filmben, mint a szereplőgárda neves művészei; Bihary Józs'-f, Moór Mariann, Szirtes Ádám és Nagy Anna. A nézőtéren valaki hangosan felzokogott az Árvácska szekszárdi bemutatóján. Azóta is tűnődöm, ki lehetett, aki ne. tárt rokon sorsot vélt felfedezni a kis lelenc gyötrelmes életében és azért nem tudta meg. rendülését néma könnyezésben levezetni, mint mi. a többiek. Szép ez a film? Ha szívbe markolóan igazra illik: gyönyörű! —LÁSZLÓ— Milos Macourek: ÁLLATTAN «i A ZSIRÁF Amikor a zsiráf még iskolába járt, mindig ötöse volt olvasásból meg számtanból, de tornából egyese, mert nem tudott bukfencezni, ha a bőréből bújt ki, akkor sem, teljesen boldogtalan volt emiatt, ellátták tanácsokkal, csinálj így, aztán meg így, nézd, milyen egyszerű, ám a zsiráfnak soha nem sikerült, nem tudta, hová tegye a nyakát, s a tanító néni a fejét csóválta, foltját a zsák, zsiráf, zsiráf, szép kis bizonyítványod lesz, mit mondanak majd a kedves szüleid, s a zsiráf keservesen rítt, s aki véletlenül arra járt, azt hitte, hogy esik, s amikor véget ért a tanév és kiosztották a bizonyítványt, a zsiráfnak tényleg eg/ese volt tornából, és még jobban zokogott, mint korábban, s amikor hazaért, kérdezte anyu meg apu, mi történt, s a zsiráf bevallotta, hogy egyese van tornából, s anyu meg apu nem szólt egy szót sem, bementek a másik szobába, sokáig tanakodtak, s amikor visszajöttek, kezükben a saját régi iskolai bizonyítványuk volt, s amikor a kis zsiráf megnézte, tornából mindenütt egyest talált. A FLAMINGÓ Az antilop egész nap ide-oda rohangál, a mókus fáról fára szállong, csak a flamingó áll a vízben, meg se moccan, áll a vízben fél lábon, mintha a másikra szüksége se lenne, s a másik lába így szól magában, minek vagyok tulajdonképpen a világon, arra lennék kíváncsi, vagy tán nincs jogom egy kis mozgáshoz, láb lennék vagy mi a szösz, s amikor a flamingó elszenderedik, a láb fogja magát és útra kel, a nagyvilágba, megy, ahová a lába viszi, sok kalandban van része, először kerítésléc, aztán méterrúd egy textilüzletben, majd korlát a tornateremben és- végül tv-antenna, tv-anten- na, mely az égvilágon mindent lát, mely látja a flamingót is, ahogy ott áll fél lábon, s a láb azt gondolja, szegény flamingó, kéne legalább egy lapot küldenem neki, hogy ne aggódjon miattam, de persze felesleges nyugtalankodnia, a flamingó ugyan nem aggódik, hogy is aggódna, hisz észre sem vette, hogy hiányzik a fél lába.
