Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
4 / Hétköznapi hivatások VASAS OK Munkások — vasasok. A gépi nagyipar áldása-átka talán őket érintette először. A kalapács, az üllő csengése, a köszörűkövek nyomán felröppenő szikraeső, az izzó vas szem- maró fehérsége, a hegesztőpákák vakító fénye, a marógépek morgása, az esztergák si- vítása, a hatalmas robajjal dolgozó présgépek dübörgése kíséri életük napi nyolc óráját. Tizenöt éves fővel bekerülve a gyárkapun, félelemteli áhítattal töltöttek el a gépmonstrumok. Még fejfájást okozott az állandó hangzavar, elviselhetetlen volt az esztergákra folyó hűtőfolyadék szaga, aztán lassan megváltozott minden. Természetessé vált a gép- dübörgés, otthonossá a gyár melege, hangjai a gépek olajillata. A hatalmas radiál- és oszlopos fúrógépek,' síkköszörűk, marók, gyalugépek, esztergák már nem rémítő, félelmetes gépek voltak, hanem kezes munkaeszközeink. És az első önálló alkotás öröme! Amikor az addig csak bebiflázva ismert hossz-szán, keresztszán, kéziszán általunk vezérelt mozgása nyomán az észtergakés kihasította a kemény rúdanyagból az első munkadarabot! Csak aki érezte, ismeri azt a megelégedett, büszke örömöt. — A bátyám azt akarta, hogy én is pincér legyek. Mindig arról mesélt, hogy mennyit lehet ott keresni. Hogy mégis idekerültem, azt apámnak köszönhetem. Régi munkásember és az ő meséi mások voltak, öt éve dolgozom itt a tmk-műhelyben. Nem tudnám hány gép javításánál, felújításánál működtem közre. Minden újabb munka új lehetőség, hogy bizonyíthassam hozzáértésemet, szaktudásomat ... A fiatal szerszámkészítőt hallgatva első oktatóm bölcs szavai jutottak eszembe: — Aki a saját szakmáját — azt, amivel a kenyerét keresi, amiből élni akar —, nem tanulja meg, azt nem is ember a szememben.» Most a gépek zúgásától, dübörgésétől félig süketen, a hegesztőlámpák szemhunyorgató fényétől pislogva újra az ő hangját véltem hallani. Első mesteremét — egy vasas szakmunkásét. Tamási János Komáromi Zoltán felvételei I
