Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-09 / 58. szám

“T * g ¥ a g Zenei krónika Az elmúlt hét ismét dús programot kínált a zenekedve­lőknek. A Pécsi Filharmonikus Zenekar, mint mindig, most is sok érdeklődőt vonzott. A mű­soron Bach Magnificat ja és. Händel Herkules a válaszúton című műve szerepelt. A hang­verseny nagy produkciója Händeinek ez a 17 tételes kan. tátája volt. amit a szerző maga közjátéknak nevezett és ame­lyet nagyobb művei között adott elő pihentetésül, megfe. lelően kora gyakorlatának, amikor a hangversenyek még több órán át tartottak. A mű témája Xenophontól ered. De­rűs, felhőtlen és bizonyára ta. nulságos, mert Herkules a Jó­ság, ar Erény útját választotta. Az előadás kitűnő, magával- ragadó volt. Antal György Liszt-díjas karnagy biztos kéz. zel — és bizonyára sok próbá­val — fogta össze a kitűnő ze­nekart, a Liszt-kórust és a szó­listákat. A szólisták közül kü­lön ki kell emelni a női együt­test: Kincses Veronikát, Pász- thy Júliát és Budai Líviát, akik bensőséges, átélt, kulturált éneklésükkel igaz; élményt nyújtottak és nem kis mérték­ben járultak hozzá az egész est nagy sikeréhez. A zeneiskola jubileum; soro­zatában legutóbb nyíregyházi vendégművész: Molnár Éva, Babka József kíséretével dalo­kat és áriákat adott elő. Pro­dukciója értékelésétől el kell tekinteni, mert bizonyára rossz diszpozíciója miatt sokszor bántóan hamis volt. E koncert komoly, kellemes meglepetését Pap Ildikó, az intézet fiatal he­gedűtanára szerezte, aki válto­zatos, gazdag műsorát nagy biztonsággal játszotta végig. Muzikalitás, meggyőző erő, ki­tűnő stílusérzék és szép tónus sugárzott minden számából. Zongorakísérője, kamarapart. nere Thész László alkalmaz­kodó és ha kellett, előrevivő segítőtársként komoly részt érdemel a sikerből. Az1 elmúlt héten befejeződött a megye 9 középiskolája ré­szére rendezett ifjúsági hang­versenysorozat. Az utolsó koncerten a Magyar Rézfúvós, négyes különleges, nem min­dennapi szép és változatos mű­sorának tapsolt az ifjúság. E hangverseny sikeréhez nem kis mértékben járult hozzá Balázs István hegedű- és Thész Lász­ló, Lányi Péter kitűnő négyke­zes zongoraszámokkal. Czigány György, mint mindig, most is nagyszerű játékvezetőnek bizo­nyult. A lényegre törő műsor, közlésen kívül bevonta az if­júságot a játékba, a muzsiká­ba. Ez utóbbi hangversenyről a Petőfi rádió Panoráma című műsorában részleteket sugár­zott. I Húr Délszláv népművészeti kiállítás A magyarországi délszlávok népművészetét szemléltető ki­állítás nyílt vasárnap a bajai Türr István Múzeum gyűjte­ményéből a szekszárdi Balogh A<Jám Múzeumban. Bemutatják a Baja környéki bunyevácok és sokácok hímzett ingeit, gyapjúszőtteseit, fara­gásait. Láthatók hímes tojások, s a bajai bunyevácok húsvéti ajándéknak készített, kormo­zott viasszal díszített, festett gyümölcs-fautánzatai is. T v-napló Két este Hauser Ires'tíílal H íre ugyan már korábban is eljutott hoz­zánk, korszakalkotó munkásságának egyik legjelentősebb dokumentumával csak 1969-ben ismerkedhettünk meg, amikor magyarul is megjelent főműve, A művészet és az irodalom társadalomtörténete című, terjede­lemre is jelentős alkotás. Hauser Arnoldról ki­alakult képünk így sem teljes, hisz nem ismer, jük további könyveit, mindenekelőtt a művé­szettörténet filozófiáját (Philosophie der Kunstgeschichte) és a manierizmusról szóló, talán ennél is jelentősebb munkát (Der Manie­rizmus. Die Krise der Renaissance und der Ursprung der modernen Kunst). Ismereteink hiányos voltát természetesen nem oldhatta fel a tv csak felsőfokon dicsérhető vállalkozása, midőn két estén át idézte elénk Hauser Amol- dot, a találkozás azonban így is emlékezetes, hisz a nagy nemzedék egyik utolsó résztvevője és tanúja vallott a 10-es évek legjobbjainak indulásáról, eszméiről és eszményeiről. Ez a nemzedék, amelyről hosszú időn át tel­jesen megfeledkeztünk, kivételes tehetségeket sorakoztatott fel. Az élen Lukács Györgyöt — Hauser Arnold is róla beszélt legtöbbet és leg­nagyobb elismeréssel —, de nemcsak őt, hisz a nevezetes „Vasárnapi kör” tagja volt Balázs Béla, Mannheim Károly, Antal Frigyes, Foga- rasi Béla, s Fülep Lajos is, akiről ma már jó­val többet tudunk. De szóba került Zalai Béla is, a világháború korai áldozatainak egyike, akinek életműve föltétlenül megérdemelné, hogy összegyűjtsék és kiadják. A „Vasárnapi kör”, mint Hauser Arnold el. mondta, kötetlen szellemi társulás volt, amely­ben csak a tehetségnek volt jelentősége, s ké­sőbb, 1917-ben ebből alakult meg a „Szellemi Tudományok Szabadiskolája”, melvnek nyil­vános előadásain Szabó Ervin. Bartók, Kodály is szerepelt. Hauser Arnold sok újdonsággal és érdekes­séggel szolgált, s nem egy kijelentése bizonyá­ra vitát is kavar. Mindenekelőtt Lukács Győr. gyöt illetően, akiről meg is ismételte, hogy ..nem volt érzéke a kvalitás iránt”, ami a költő Balázs Béla értékelésében el is fogadható. Hauser szóvá tette Lukács kései műveinek stílusát is, aminek németsége meglehetősen pongyola, amit lehet, hogy Lukács is elismert volna. Azt azonban semmiképp, amit A regény elmélete című könyvéről mondott Hauser Ar­nold, hogy ez legjobb könyve. Igaz, Szerb An­tal irodalomtörténete is részben erre épül, Lukács György azonban 1962-ben, a német ki. adás előszavában „mind indítékában, mind ki- vitelezésében sikerületlen kísérletnek” mondja tanulmányát, s hozzáteszi, „ha valaki ma azért olvassa A regény elméletét, hogy közelebbről megismerje a húszas és harmincas évek fontos ideológiáinak előtörténetét, hasznára lehet ez a kritikai jellegű olvasás. Ha azonban valaki azért veszi kezébe a könyvet, hogy tájékozód­jék, csupán zavarát fokozza majd.” Súlyos kri. tika, keményebb szavakkal aligha ítélte el bár­ki is azt, ami ifjúsága dicsőségét jelentette, Lukács azonban jól tudta, hogy messze túl­jutott A regény elmélete tételein. Lukács önkritikája és Hauser véleménye ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy bármelyik ki­zárná a másikat, ahogy Hauser Arnold hatal­mas munkássága is nemegyszer ellenvetésre késztet, anélkül, hogy az egész értékét és jelen­tőségét kétségbe akarnánk vonni. A Társada. lomtörténet alapján több ilyen észrevételt tehet­nénk, niint Shakespeare manierista volta, vagy a megoldatlan Rembrandt-kérdés, a kétrészes interjú során azonban nem rendszerének ho­mályos vagy vitatható pontjaira gondoltunk, hanem az életmű egészére, s valóban lenyűgö­ző volt szellemi frissesége, szuggesztivitása gondolatainak ereje, akár a múltról beszélt, akár a jelen szellemi problémájáról, az ipar­szerű szórakoztatásról, vagy a magánorvosok kulturális tömegjelenségeiről. Egy állandó szel­lemi készenlétben álló tudós állt előttünk, s külön is örömmel hallgattuk választékos, tisz­ta magyar beszédét, pedig jó ötven esztendeje él távol a hazától, s ma már magyarul soha nem ír. Tíz évig készült A művészet és az iro­dalom társadalomtörténete, amely elsőként sza­kított a stílustörténeti felfogással, s minden stílusváltozást a társadalom változásaiból, fej­lődéséből vezet le. Ez a tíz év az ismeretlen­ségben a megfeszített munka időszaka volt, s Hauser Arnold tudta, hogy jó ügy szolgálatába szegődött A kitartó munka, a meg nem alkuvó szellem magabiztossága szinte példává magasz. tosította, s ezért úgy gondolunk vissza a vele töltött két estére mint legszebb emlékeinkre N yíri Kristóf dicséretes alázattal ült a mes­ter előtt, akinek nem volt szüksége a szokásos kérdésekre. Az interjú így két roppant monológgá lett, s ez is fokozta örö­münket. Szövetkezeti néptáncosok VI. országos találkozója és versenye Területi elöntő Szekszárdin Nagy sikert aratott az arany i.i. m.,iösítésű Pécsi KISZÖV táncegyüttes ősbemutatója, a Baranyai körtánc. Fotó kz A 800 táncos jókedve így is ünneppé varázsolta a hétvéget: hát még ha az idő is tavaszibb lett volna... A sűrű havazás­ban a táncosok nem merész­kedtek tűi a városközpont és szálláshelyeik határán. így nem valósult meg az, amit dr. Kálmán Gyula, a megyei ta­nács elnökhelyettese kívánt: hogy városunkat megismerve távozzanak a verseny végezté­vel Baranya, Somogy és Zala küldöttei. Ha városnéző séták­ra, kirándulásra nem is került sor, azért jól töltötték a szabad időt is a csoportok tagjai. El­sősorban a megyei művelődési központ épületében találtak lehetőséget rá: szombaton este táncház volt, előtte filmvetí­tés, a fiatalabb évjáratok a klubpresszóban találkoztak. A 800 résztvevő 21 együttes tagja: nyolc csoport érkezett Baranyából, öt Somogyből, kettő Zalából, megyénket hat együttes képviselte. Az együt­tesek közül hat bemutató jelleg­gel szerepeit — versenyen kí­vül — a többiek pedig ver­senyprogramot mutattak be az arany, ezüst, vagy bronz mi­nősítésért. Még egy szempont szerint különültek el a résztve­vők: kisebb részük hagyo­mányőrző népi együttes, a na­gyobb: táncegyüttes. A résztvevők száma is jelzi, hogy a szövetkezeti néptánco­sok szekszárdi találkozója nagy rendezvény volt. Komoly elő­készítő munkát követelt a Tol­na megyei MESZÖV-től és a Tolna megyei KISZÖV-től egy­aránt, és mindkét szerv de­rekasan helytállt. A két fő­rendező mellett a találkozó gazdája volt a Tolna megyei Jl.uÍ&Í* -ÍÁí-■ ■ Tanács V. B., a megyei KISZ- bizottság és a közművelődési tanács, melyeknek nevében dr. Kálmán Gyula nyitotta meg szombaton az eseménysoroza­tot A zsűri elnöke: Vásárhelyi László, a Népművelési Intézet főelőadója, a zsűritagok: Fal­vai Károly és dr. Varga Gyula koreográfusok, Pesovár Ferenc néprajzkutató és Olsvay Imre zeneszerző. A nagyszámú közönség az első versenynapon 13, egyen­ként körülbelül félórás műsort látott, négy blokkban. A máso­dik napon nyolc együttes sze­repelt. Valószínűleg könnyebb lett volna a műsorok összeha­sonlítása — és ez nemcsak a zsűri dolga, a közönség igénye is — ha valamilyen tematikai csoportosításban szerepeltek volna az együttesek. Jó lett volna egymás után látni a dél­szláv csoportokat; a német nemzetiségi együtteseket; s ta­lán célszerű lett volna az is, ha az „azonos faisúlvú” tánccso­portokra egy blokkban kerül sor. Minderre az eevüttesek igen naev száma miatt lett volna szükség, mert ígv a kü­lönféle műsorok kavalkádja a bőség zavarába ejtett Az amatőr táncegyütteseit nagv részének szövetkezetek a fenntartói. így aztán a kétéven­ként megrendezésre kerülő szövetkezeti néntáncos-találko­zók a mozgalom ie'entns ese­ményei. Ebhez mérten készül­tek az egvüHnsek is: töhvvc<í<n"tk ól műsorral és nagy műgond­dal. A .,tércrne<zvék” együttesei kö7>"i pmióvezo'-os rrvjead a me- cséknádasdi németek hagyo­mányőrző műsora; a délszláv nemzetiségi csoportok közül a legnagyobb élményt az átaiak szerezték: csodálatos régi ru­háik, remek zenekíséretük mel­lett megkapóan hiteles előadás­módjukkal. A táncegyüttesek közül a pécsi és a zalaeger­szegi aratta a legnagyobb si­kert Baranya, Somogy és Zala képviselői közül. Ami a tolnaiakat illeti: nem­csak a nézőtéren, hanem a két versenynap utáni összejövete­len is, ahol a zsűri értékelte a csoportok bemutatóit, büszkék voltunk együtteseinkre. A hagyományőrző együttesek kategóriájában — a versenyen kívül indulj — madocsaiak szerepeltek az egész mezőny­ben a legjobban. Műsoruk ál­landó, és mégis mindig hoz va­lami újat. Eredeti anyaguk számos feldolgozásban bukkant fel a többi táncegyüttes mű­sorában is. Az iregszemcsei Öregek kórusa országos hírű. Most népi együttessé bővült a kórus: színpadra léptek iregi táncokat bemutató fiatalok is, s úgy láttuk,* az irevszemcsei- ek kísérlete reményekre jogo­sító. Megyénk valamennyi na­gyobb táncegyüttese — szövet­kezeti. Ez derült ki a találko­zón, ahol részt vettek a szek­szárdi. dombóvári, naksi és dunafö'dvári táncosok. A Szek­szárdi Néotáncegviíttes a tőle megszokott és elvárt színvona­lon szerene’t. megőrizve arany III. minősítését. (Érmen egy ha’szál híján nem arany Il-t szerezve.) A dombóváriak fiatal egvüt- tese szén e1őadásb!>n mutatta be már ismert műsorszámait, hiteles volt zenei kíséretük, a Kapos népi kamaraegyüttes előadásában. Meglepetést még­is leginkább az eredményhirde­téskor szereztek; amikor kide­rült, hogy az egész mezőny legmagasabb pontszámával vé­geztek, arany II. minősítést kaptak. A zsűri elsősorban pél­dás néptáncelőadásukat dicsér­te. A paksiak nem öregbítették hírnevüket, a zsűri vélekedése szerint nem vették komolyan a bemutatót és ezzel egyedül vol­tak a mezőnyben... — sőt, egyik-másik táncos nem is tud­ta feladatát. A paks'ak okozta csalódást bőven kárpátba a Földvár táncegyüttes. a nézőtéren susogták, a táncosok szinte a földből nőt* tek ki... Mindenesetre ha nem is előzmény nélküli Dunaföld- váron a népi tánc, mégis igazi meglepetést okozott a kitűnően felkészült, nagy lendülettel és kedvvel táncoló együttes. Ezüst III. minősítést szereztek, de nem kell hozzá jóstehetség, hogy megállapítsuk, ha így folytatják, nem lesz nehéz to­vábblépniük. A többi terület bemutatói és versenyei még ezután kerülnek sorra. Májusra derül ki, hogy az országos döntőbe hánvan kerü’nek a szekszárdi területi ve+é'kedőből. Ettől függetle­nig. máris megállapíthattuk: a ta1átkozó'és verseny minden- kénpen bevá’to*ta a hozzá fű­zött reményeket. V. F. É. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom