Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

Megújulva növekedni Lassan közhellyé koptatjuk — mert annyit emlegetjük — a nagyon is lényeges igazságot: a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszába léptünk. Az egy­szerű több — bármilyen ter­mékről legyen szó — ma már nem is lehet kizárólagos cél. Társulnia kell hozzá a hogyan, a mennyiért, a mivel fogal­mainak, mindannak, amit a hatékonyság felölel. A terme­lői szervezetek — a megszo­kástól, a könnyebb út keresé­sétől vezettetve — szintén ösz­tönösen hajlanak arra, hogy csupán a mennyiségi többlet­ben lássák fejlődésük bizonyí­tékát. j TÜL. A TONNÁKON A kőolajfeldolgozó ipar bruttó termelése ma több .mint két és félszerese a tíz évvel ez­előttinek. Gyors iramú növe­kedésről tanúskodik ez a tény, ám arra nem ad választ, vajon megújulva jutottak-e túl a szóban forgó évtizeden. Ha azonban folytatjuk a vizs­gálódást, s leírjuk, hogy — a sok lehetséges példa közül ki­ragadva — ugyanez idő alatt a foglalkoztatottak száma csu­pán másfélszeresére bővült, a feldolgozott kőolajból az érté­kesebb termékek, az ún. fehér­áruk aránya tizenöt százalék­kal növekedett, kétszáznál is több új árucikket hoztak for­galomba, akkor ezzel azt is ki­mondtuk, hogy javuló haté­konysággal működött ez az ip árterület. Most a fonákja. Az egyik faipari nagyberuházásnak már két esztendeje készen kellene állnia. Ami azonban tető alá került, az az eredetileg terve­zett félkészáru-tömeg 65 szá­zalékát képes csupán kibocsá­tani. Jelentős költségek és to­vábbi időveszteség fejében vé­gül is sikerül majd a termelé­si kapacitást a számítottnak 75 százalékára növelni, de hol van ez még mindig a kezdet­ben remélt mennyiségtől!? KI állíthatná akár egy percig is, hogy hatékony .ez a beruhá­zás? A FORINT FÄTYLA Maradjunk a beruházások­nál. Az évről évre duzzadó fo­rintösszegek, amit beruházá­sokra fordítanak a szocialista szektorokban, ugyan tanúsá­gát adja a népgazdaság erejé­nek, ám semmiféle útbaigazí­tással nem szolgál arra vonat­kozóan, hogy jól vagy rosszal fektették-e be a forintokat. A pénz fátyla mögött elrejtőz­het a borsos áron vásárolt, de csak félig kihasznált techno­lógia és technika, avagy az, hogy nagy összeget adtak ki idejét múltra, legyen, az beren­dezés vagy eljárás. Nem vélet­len — nem a központi irányí­tás „szeszélye”, hanem a tár­sadalmi szükségszerűség fel­ismerése, hogy a januártól ér­vényes szabályozó rendszer döntő fontosságot tulajdonít a fejlesztési kiadások megtérü­lésének, hogy lezárta az állami adományok forrását, s hitelt nyújt csupán, megszabott fize­tési feltételekkel. Ezek szerint mint legfőbb ítélőszék, úgy működik — kellene, hogy működjék — a hatékonyság? Nem egészen. Hiszen akkor — például — be­zárhatnánk az ország összes kenyérgyárát és sütőüzemét, mert működtetésükre ráfizet a népgazdaság. Csakhogy első helyen a társadalmi szükség­letek állanak, s ezek nem a be­zárást, hanem az adott felté­telek közötti javuló munkát követelik meg. Azt, hogy meg­felelő legyen a kenyér tápér­téke. több készüliön a keresett, finom fehérárukból — ti. a péksüteményekből —, mérsék­lődjék a gyártási veszteség, az áru egy tonnájára jutó energia­felhasználás, s így további FfILRETETT SZEMÜVEG Úgy tűnhet, pusztán az or­runkra biggyesztett okulárén múlna, mit ítélhetünk jónák s gyengének, hasznosnak, fölös­legesnek. Jobb, ha sutba kerül valamennyi pápaszem, s olyan­nak látjuk a valóságot, ami­lyen. E valóság arra figyel­meztet, hogy nem lehet min­denben és mindenkor kizáró­lag a hatékonyságot mérce­ként alkalmazni, de ott, ahol indokolják a társadalmi érde­kek, ne féljünk megtenni ezt. Következetesebb és szigo­rúbb elszámoltatásra van te­hát szükség, kik hogyan sá­fárkodtak közös javainkkal, fölismerték-e a változó köve­telmények diktálta teendőket. Erről csak beszélni könnyű. Jóval nehezebb megejteni a számadást helyben, a vállalat kapuin belül, az iparágban. Nem azért, mert a módszerek hiányoznak hozzá, hanem a régi beidegződések miatt. Ez utóbbiak ugyanis azt sugall­ják, hogy mivel növekedett a termelés, a tavalyinál több a nyereség, jutott fejlesztésre és részesedésre is, a vállalat „ki­egyensúlyozottan, hatékonyan dolgozott.” Sűrűn, halljuk, s ezért az Idézőjel, mert nem ritkán alaptalanul, a vállalati önismeret hiányának bizonyít tékaként mondogatják ezt. KIRAJZOLÓDÓ HATÁRVONAL Idén az állami költségvetés R vállalatok és szövetkezetek támogatására együttesen 110 milliárd forintot irányzott elő. Sokatmondó számadat ez, mert hisz’ nemcsak a társadalmi­lag indokolt, hanem a kény­szerű, a gazdálkodás gyenge­ségeire, alacsony hatékonysá­gára visszavezethető kiadáso­kat is summázza. Mégis, a megszorítások — így például az importtámogatások csök­kentése — azzal biztatnak, hogy élesebben kirajzolódik a határvonal megszolgált és meg nem szolgált előny, segítség közt. A központi irányítás törek­vései nem hagynak kétséget a célok felől. A vállalati munka azonban lassan tör át a meny­nyisági, tehát a végsőkig le­egyszerűsített növekedés bű­vös körén, nehezen ismeri fel, hogy napjainkban a több szo­rosan kötődik a jobbhoz, sű­rűn a máshoz, a gyártásban, gyártmányban fejlettebbhez. E felismerést lehet siettetni a központi irányítás döntései­vel, a szabályozó rendszer elemeinek tökéletesítésével, de a határvonalat megrajzoló ce­ruzát senki nem foghatja ke­zébe mások helyett. A határ­vonalat a maga ügyeiben csak az húzhatja meg, akinek asz­talán a ceruza ott pihen. MÉSZÁROS OTTÓ Tímártanulók Simonfomyán — „Mit mond az öreg tímár u fiainak? — A nagyapátok tímár volt, az apátok tímár, de ti már nem lesztek tímárok!” A szójáték ma is érvényes igazáról akartam meggyőződni Simontornyán, ahol a nagy múltú bőrgyár szakmunkás­utánpótlásának helyzetéről be. szélgettünk Ható József sze­mélyzeti osztályvezetővel és Zójomi János oktatási előadó­val, — A gyárnak saját iskolája van. Ez azt jelenti, hogy a szakmai és a közismereti tár­gyakat egyaránt itt tanítjuk. Ez azért jó, mert így a gyerekek nem érzik, hogy több gazdájuk van és nem kell bejárniuk Ta. másiba, az 518-as szakmunkás, képzőbe sem. A gyár kollégiu­mában laknak, itt tanulnak, így a gyárhoz is jobban kötődnek. Az iskola elvégzése után sens hagyják itt az üzemet. — Az már előfordult, hogy más szakterületre, például gép­kocsivezetőnek mentek át a fiataljaink — veszi át a szót Zójomi János —, de a gyárat ritkán hagyják itt. — Mit tesznek az utánpótlás folyamatosságának biztosításá­ért. --------------------------­. j^Lmû^sÊasmÊÿisSÊisiseM-.-. — A környékbeli iskolákban ismertetjük a szakmát, elmond, juk, hogy milyen lehetőségeket tudunk biztosítani a tanulók­nak és felszabadulásuk után milyen keresetre számíthatnak. Ha egy-egy iskolában Igénylik, gyárlátogatásokat is szerve­zünk. — Mi igazság van a tímárok­ról szóló fenti szójátékban? — Négy-öt évvel ezelőtt tényleg voltak utánpótlásgond­jaink. Ez abból adódott, hogy főleg simontomyaiakat akar­tunk beiskolázni. Itt a község­ben pedig tényleg csökkent az érdeklődés a szakma iránt. Az utóbbi években a környékbeli kisebb falvak iskoláiból igye­keztünk tanulókat toborozni. Az az igazság, hogy ott eddig nem is ismerték a tímár szak. mát. Most, hogy néhány tanu­lónk már ezekből a falvakból is van és hazatérve beszélnek a bőrös szakmáról barátaik­nak, már jelentkezők is van­nak. Egy-egy iskolás látogatás után is mindig akad néhány jelentkező. — Tehát most már nincse­nek gondjaink e térenf — Ilyen egyértelműen azért nem merném kimondani. Éven­te 20 tanulóra lenne szüksé­günk és átlagosan tizennyol­cán végzik el az iskolát. Áltá­léba* a gyengébb tanulmányi eredményű gyerekek jelentkez­nek hozzánk, így van néhány, aki lemorzsolódik, de a mun­kában azért valamennyien megállják a helyüket. Van fel­nőtt szakmunkás tanfolyamunk is. Inkább a kiegészítő szak­mákban van szakmunkáshiá­nyunk. Kádárokból, lakatosok­ból kellene több szakmunkás. — Milyen kedvezményeket biztosítanak a tanulóknak? — Magasabb ösztöndíjat kapnak, mint a más szakmák tanulói, emellett kollégiumi el­helyezést tudunk biztosítani minden jelentkezőnek és ha egy környékről több tanuló van, akkor hét végén a ffyár busza haza- és visszaszállítja őket, a harmadévesek pedig tanulmányi eredményüktől függően rendes szakmunkás, bérezéssel dolgozhatnak. — összegezve, az előbb idé­zett mondás csak a simontor- nyai apákra vonatkozik, bár rájuk sem egyértelműen. Egy­előre derűlátóak vagyunk. Az idei előrejelzések szerint húsz- huszonkét jelentkezőre számít­hatunk. Ügy érezzük, megta­láltuk a lehetőséget arra, hogy biztosítsuk a gyár szakmunkás- utánpótlásához szükséges ta­nulólétszámot, — fejezte be a beszélgetést Ható József. —tamási— Jövőnk jelzőszámai Tények és adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből VASKOHÁSZAT mm WÆ.I NyrrfScAenfcVtf VW tstüié l UtegtitUicilutmsUa í.l^l sulüá t 19*0 ALUMÍNIUMIPAR * •» » SS Ï If > a. 3 S? II II IM0 IWO nwu-its jogtanácsos a termelőszövetkezetben JOGSZABÁLYOKBAN gaz­dag ország vagyunk. Hazánk­ban körülbelül — ki tudná pontosan? — nyolcvanezer kü­lönféle szintű jogiszabály, (uta­sítás, rendelet, törvényerejű rendelet, törvény, stb.) hatá­lyos. Mivel a jog életünk min­den területére kiterjed, isme­rete mellőzhetetlen. A terme­lőszövetkezeti mozgalom haj­nalán még ritka előnynek, nem kevesek szemében úr- hatnámságnak számított a tsz- jogtanácsos. Foglalkoztatása ma már elengedhetetlen. (Más kérdés, hogy a jogászhiány vagy más ok miatt nem egy közös gazdaság még mindig kénytelen másodállású jogász- szál beérni.) A jogtanácsos a mezőgazdasági nagyüzem kulcs­embereinek egyike. A bátaszéki Búzakalász Tsz jogtanácsosa fiatal ember: dr. Sólyom Sándor. Munkaköri kö­telességei közé tartozik a szö­vetkezet belső szabályzatainak elkészítése, az új jogszabályok megjelenésének figyelemmel kísérése, (persze, a szövetke­zet szempontjából fontos jog­szabályok megtanulása is!), a közös gazdaság jogi képvise­lete hatóságok előtt, a külön­féle szerződések megkötése, végül, de nem utolsósorban morális kötelessége a gazdák jogi tájékoztatása. — A SZERZŐDÉSEK a part­nerek közös akaratát rögzítik, — mondotta beszélgetésünk kezdetén dr. Sólyom Sándor. — Mi, szövetkezeti jogászok nem különösen kedveljük az úgynevezett blankettás szerző­déseket. Jócskán akad ezek között olyan, amelynek egy­néhány kitétele túlzott előnyt biztosit annak a szerződő fél­nek, amelyik a blankettát nyo­matta. — Például? — Egy korábbi, hűtőházi szerződésünk szerint a borsót csak az instruktor által ki­jelölt területről kaszálhattuk; ugyanakkor a tsz felelt az áru minőségéért. Ilyen felté­telek mellett takarítottunk be az egyik esztendőben 30 000 forint értékű borsót. A hűtő- ház nem vette át; a borsó siló­ba ment. Mi tagadás, igen cif­ra megjegyzéseket tettek azok, akik szabad szombatjukat ál­dozták a kaszálásra. Érthetően voltak bosszúsak ezek az em­berek, hiszen jól tudták, ha a borsót nem kaszálják le idő­nek előtte, azt száraz borsa­ként sokkal jobban értékesít­hettük volna. A normákarbantartás ismert fogalom; kevésbé ismert a bel­ső szabályzatok karbantartá­sának fogalma. A bátaszéki szövetkezet ma már ott tart, hogy a brigádvezetőktől az el­nökig pontosan, írásban rögzí­tették a kötelezettségeket, a hatáskört. A hatáskörök egy­értelmű definiálása nem csu­pán a munkafegyelem, de a társadalmi tulajdon védelme miatt is fontos. — VALAMENNYI újonnan hatályba lépett jogszabályról, utasításról nem kell, nem is lehet tájékoztatni a tagságot, erre egyszerűen nincs idő, — folytatta dr. Sólyom Sándor. — ízelítőül: egyedül a pénz­ügyminiszter csaknem nyolc­van rendeletet adott ki ta­valy. A tsz és az egyes tagok kö­zötti jogviták nagy többsége döntőbizottsági eljárás nélkül rendeződik. A jogtanácsos gyakran konzultál a döntő- bizottság elnökével is. A hatá­rozatok megalapozottságának köszönhető, hogy nagy ritka­ság, ha azok valamelyikét a tez-tag a bíróság előtt kereset­tel támadja. Az ügyek gyors Intézésének értéke pénzben nem mérhető. Jobban érzékelteti a jogtaná­csos munkájának értékét a bíróság előtt elért siker. Az igazsághoz tartozik, hogy a bátaszéki Búzakalász Tsz-nek aránylag kevés peres ügye akad. —- Az értéket tekintve ed­digi legnagyobb perünket egy konzervgyár ellen folytattuk, — emlékezett dr. Sólyom Sán­dor. — A bíróság első fokon a termelőszövetkezetet köte­lezte 770 000 forint megfizeté­sére. A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete a mi számunkra hozott kétmillió forintot. DR. SÓLYOM SÁNDOR munkáját nemcsak a bátaszé­ki Búzakalász Tsz-ben végzi, hanem a területi tsz-szövetség- ben is. A jogtanácsos a közel­múltban két közérdekű vizs­gálatban vett részt a szövetség szövetkezetpolitikai és önkor­mányzati bizottságának tagja­ként. Az egyik tájékozódás a nőknek és a fiataltiknak a tsz- ekben kialakult helyzetére irá­nyult, a másik több mezőgaz­dasági termelőszövetkezet "bel­ső önkormányzati rendszeré­nek előnyeit, hátrányait, ta­pasztalatait vizsgálta. B. SS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom