Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-04 / 29. szám

Pártcsoportok a tolnai GÉM-ben „Az alapszervezetekben — a létszámtól függően — párt­csoportokat kell létrehozni. A pártcsoportok rendszeresen értékelik tagjaik munkáját, magatartását, a pártmegbízatások teljesítését. A pártcsoportok munkáját a csoport ülésén meg­választott és a taggyűlés által megerősített bizalmiak irá­nyítják." (Az MSZMP Szervezeti Szabályzata.) Â beruházás Indítása: 1976. (2.) Polipropiléngyár Leninvárosban M em véletlenül tartják számon Tolnán és a szekszárdi járásban a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet pártalapszerveze- tét a legjobbak között. A több mint féLszáz kommunista a „motorja" a termelésnek, gaz­dálkodásnak, a szocialista ver­senynek, egyik bázisa a köz­ségben folyó politikai, moz­galmi munkának. Elsősorban a pártszervezet tevékenysége tükröződik a kiemelkedő ter­melési eredményekben, a ká- dernevelésben, a politikai ak­tivitásban és abban, hogy in­nen kerülnek ki vezetők más területekre is. A pártszervezet tagjainak aktivizálásában elsősorban a négy pártcsopbrtra támaszko­dik a vezetőség — mondja Schwébl Mihály, az alapszer­vezet titkára. A vezetőség elé kerülő témákat először a párt­csoportok vitatják meg, majd az itt elhangzott észrevételek, javaslatok összegezése alapján alapos, reális határozatokat tudunk hozni. A pártcsopor­tokban folyik a pártmegbíza­tások kiadása és ellenőrzése is. — Még azt is megbeszéljük néha, hogy a taggyűlésen ki mondja el a pártcsoport tag­jainak véleményét — teszi hozzá Pusztai József bizalmi. Meghatározott, a taggyűlés ál­tal elfogadott, a vezetőség munkatervében rögzített prog­Jó hír a tavaszi dologidő beköszöntése előtt, hogy az idén lényegesen javul a háztá­ji gazdaságok kisgép- és esz­közválasztéka. A szövetkeze­tek árubeszerző vállalata, a SZÖVÁRU a múlt évi 55 mil­lió forinttal szemben 1976-ban 70 millió forint értékű mező- gazdasági kisgépet, eszközt, ram alapján dolgozunk. Pél­dául az 1975. első félévi mun­katerv a pártcsoportgyűlések- re a következő volt: február 1—10 közt az 1975. évi párt­megbízatásokat beszéltük meg, március 10—15 közt a szocia­lista brigádok munkáját érté­keltük, május elején a párt­építés tapasztalatait és felada­tait vitattuk meg, júniusban pedig a vezetőség által elké­szített munkatervjavaslat volt napirenden. Persze, ezek a kö­tött programok. A pártcsoport — információs forrás is, a munka közben felmerült kü­lönféle problémákat — akár szövetkezeti, akár egyéni ügy­ről van szó — nekem mond­ják el az elvtársak és én intéz­kedem, ha saját hatáskörben tudok, vagy továbbítom a ve­zetőségnek. Minden párttag kap párt­megbízatást — amint az a be­szélgetésből kiderül. A pártcso­port nem tekinthető „kis alap­szervezetnek”, ám itt is meg­van minden reszortnak a „gaz­dája". Például a vezetőség ter­melési felelősének mind a négy pártcsoportban van egy- egy aktivistája, aki a termelés pártellenőrzésében segít. A z oktatási felelős aktí­vái a párt- és tömeg­szervezeti oktatást el­lenőrzik területükön, a tag­díjbélyegeket nem a bizalmi, hanem a gazdasági felelős munkájának segítésével meg­felszerelést szerez be az AFÉSZ-áruházak, -szaküzle­tek részére. Ez nemcsak men­nyiségében több a múlt évinél, hanem egyidejűleg bővül a vá­laszték is, a jól bevált hazai gyártmányok mellett jó már­kájú import termékekkel. Elő­ször az idén hoznak be a Szovjetunióból olcsó metsző­bízott párttagok juttatják el a pártcsoport; tagjaihoz, hasonlóképpen van aktíva­hálózata a vezetőség által meg­bízott propagandaanyag-ter- jesztőnek is. Vannak — főként fiatalok — akiknek pártmeg­bízatása a KISZ-szervezet munkájának segítésére szól. Ezt megkönnyíti, hogy a négy KISZ-alapszervezet területi elosztása nagyjából megfelel a pártcsoportokénak. T ermészetesen a „reszort- felelősi hálózattal" nem mérül ki a pártmegbíza­tások skálája, minden pártta­got konkrét feladattal látnak el és időnkint beszámoltatják annak elvégzéséről. Előfordul, hogy valaki nem tesz eleget megbízatásának, erről is szá­mot kell adnia a pártcsoport előtt, a felelősségre vonás nem marad el. De olyan esetben, amikor a párttag valami ok­ból nem képes elvégezni fel­mentik, és más, „testhezál­lóbb” feladatot kap. — Az utóbbi időben merült fel az igény — mondja a párt­titkár — hogy javítsuk meg az információt, mármint a „fe­lülről jövő" tájékoztatást, te­gyük gyorsabbá. Itt nemcsak arról van szó, ami évek óta gyakorlat, hogy például a szö­vetkezet éves vagy középtávú tervjavaslatát először a párt­csoportokban beszéljük meg, majd így kerül a vezetőség és a taggyűlés elé, a XI. párt- kongresszus anyagát is a párt- csoportokban dolgoztuk fel először. Arról, hogy a szövet­kezetét érintő kérdésekkel ne várjunk a négy-hathetenként sorra kerülő pártcsoport- gyűlésekre. Pártcsoportjaink jól működnek, feladatunknak tekintjük munkájuk tovább­fejlesztését. J. J. ollókat, Lengyelországból kü­lönféle gere'olyéket, s a Bel­kereskedelmi Minisztérium tá­mogatásával Svájcból, Nyu- gat-Németországból, Japánból kéziszerszámokat, motoros permetezőket, Dániából pe­dig motoros kertikapákat im­portálnak. AZ IDÉN. INDULÓ három nagy egyedi beruházás egyike a Tiszai Vegyi Kombinát poli­propiléngyára. Ezzel újabb, fontos fejezet nyílik a hazai petrolkémiai programban. Em­lékeztetőül: a? alapot az ole­finmű adja, amely szovjet— magyar együttműködésben épült. Ismerjük a Leninváros­ban előállított etilén útját. Ez a fontos vegyipari nyersanyag csővezetéken a szovjet Kaluzs- ba érkezik, ahonnan a polime- rizációs folyamat után mint polietilén visszaérkezik az or­szágba és Kazincbarcikára „vándorol”, ahol pvc-t gyár­tanak belőle, az ott épülő ha­talmas létesítményben. A propilént, amelyet szintén a TVK oiehmnuvéoen termel­nek, itthon hasznosítják, dol­gozzak fel az uj polipropiién- gyaroan. Az laiü-os kezelést még Iái 5-ben jóváhagyta a kormány, sőt engedélyezte, hogy k'uikeres.íedelmi szerző­dést kössenek a gépek szállí­tására. MAJDNEM 4 MILLIÁRD forintoa kerül a nagyoeruhá- zás. amelynek évi kapacitása 40 ezer tonna. A polipropilén granulátum, illetve por alak­jában képződik, és ezt kell majd továbbfeídoigozni. A nagyfokú au torna elzártságra jellemző — miként a vegyipar számos ágában —, hogy a lét­számszükséglet mindössze 280 fő.' A dolgozók részére 60 lakás is épül. A termelőberendezéseket a kormányhatározat szerint 1978 végén üzembe kell helyezni, míg a. beruházás teljes befeje­zésének határideje 1979 nyara.- Az összes körülmény megvizs­gálása után a kormányzati szervek árrá a .megállapodásra jutottak, hogy törekedni kell a megvalósítási idő fél évvel va­ló csökkentésére. Ennek alapját bizonyára az jelenti, hogy az olefinművet a magyar beruházási gyakorlat­hoz mérten boszorkányos gyor­sasággal építették, szerelték. A beruházások kivitelezésével foglalkozó szakemberek számá­ra példaszerű volt a leninváro- si építkezés, hiszen széles kör­ben mód nyílott a külföldi szervezési tapasztalatok átvé^ telére, a hazai gyakorlatnak a külföldivel való összevetésére, Űjfent kiderült, ha egy beru­házás megfelelően előkészített, akkor Magyarországon is ké­pesek a vállalatok a gyors, szakszerű munkára. Igaz, kide­rült, hogy elsősorban a techno­lógiai szereléseknél — márpe­dig ez a vegyipari beruházá­sokra jellemző — nagy a le­maradás, hiányzanak a prakti­kus kisgépek, amelyek gyor­síthatják a tempót. AZ ÛJ POLIPROPILÉN GYÁR fontos szerepet tölt bo az ország műanyaggal való nagyobb mérvű ellátásában. Köztudott, hogy a műanyagok: egy főre jutó felhasználásában ma még jócskán elmaradunk a fejlett ipari országoktól. Az egész petrolkémiai programi ennek az elmaradásnak a fel­számolására hivatott. Maga a peiroliíémia pedig a vegyipa­ron belül a legdinamiKusab- ban fejlődő agazat szerte a vi­lágon. Az iparág anyaga, alap­ja a kőolaj. Az olajválság ezen a területen nem hozott alap­vető változást, a fejlesztések­kel nem álltak le, a fejlődés­ben nem mutatkozott törés, visszaesés. Magyarországon sem válto­zott meg a petrolkémiai prog­ram, hiszen az ipar, a mező­gazdaság. az építőipar, de ma­ga a lakosság is igényli •— már­pedig egyre nagyobb mérték­ben — a műanyagokat. Az új polipropiléngyár a hazai ellá­tási lehetőségeket jócskán bőr víti. Sőt, az új üzem termelé­séből — a hazai igények kielé­gítésén túlmenően — évente kb, 10 ezer tonna polipropilén­granulátum, illetve -por export­ra, tőkés kivitelre kerül. A MEGVALÓSULÓ kapa. citás lehetővé teszi a termék széles választékában való gyár­tást. A termékek fele színe­zett, negyede töltött áru léhet. A polipropilén továbbfeldolgo- zását a műanyag- és szálfel­dolgozó ipar végzi. Ennek ke­retében fröccsöntött termékek, csövek, lemez, fólia, fóliacsík, elemi szálak készülnek. A fel­sorolásból is látható: szüksé­ges termékek. B. M. Bővülő választék mezőgazdasági eszközökből Csibe és vattakabát e ’„A bőtől lányok tyúkot ültettek, egy tyúk alá harminchat to­jást tettek" — önkéntelenül ezt a strófát dúdoltam, amikor Duna- szentgyörgyön, a paksi ÁFÉSZ keltetőüzemében a monoton zümmögő gépek között nézelődtünk. Nem mintha a fenti rigmus idevaló volna... Hisz a fehér köpenyben sürgölődő asszonyok itt —1 egy-egy alkalommal 210 ezer tojást tesznek a keltetőgépekbe. A neonnal bevilágított csempézett falú keltetőben labora­tóriumi hangulat. A falakon táblán függ a technológiai leírás, persze nem a kottások, hanem a dolgozók számára. Ennek pon­tos betartásától függ az egészséges keltetés. Az egyik kerek kém­lelőablak mögött fészkelőd és látszik. Lepattant már az a bizonyos tojáshéj. Az asszonyok nevetve megnyugtatnak: — Egy kicsit még szárítjuk őket, csak aztán kezdődik a ki­szedés. Ez még egy jó fél óra. Addig tovább ismerkedünk az üzemmel. Az épület másik oldalszárnyában varrógépek zakatolnak. Varrógépek a keltető­ben? Már éppen aggódnék a kiscsirkék miatt — a varrógépek gyanúsak —, amikar megoldódik a rejtély. Az üzemben a keltetési szezonnak tulajdonképpen júniusban már vége. Az itt dolgozó asszonyoknak nehéz volt munkát bizto­sítani, egy részüket a Paksi Konzervgyárba kellett irányítani. 1972-ben azután az ÁFÉSZ segített ezen a gondon. Kevés rá­fordítással egy varrodát létesített a keltető szomszédságában és bérmunkát vállaltak. Pufajkákct, munkakabátokat varrnak, így tetszés szerint gazdálkodhatnak a létszámmal és az asszonyok­nak állandó elfoglaltságot tudnak biztosítani. Az sem közömbös, hogy ez az ötlet közel egymillió forintos bevételt jelent az ÁFÉSZ-nek. Visszaindulunk a keltetőbe. Négy asszony már szedi is a keltetőrácsokon csipogó éiő rakományt. Jó néhány éve az emberek még idegenkedtek a gém kelte­téstől — mondja egyikük, Jenesek Lászlóné. — Ma már senki nem vitatja az előnyeit — teszi hozzá, miközben fürgén rakos­gatja a dobozokba a pihés kis jószágokat. Fürgén tolong százszámra a esipogó-pihegő sereg. Hát Igen. „Mű" a kottás, „mű" a bélelt fészek, gép zümmög kotkodácsolás helyett —, de a csibék szerencsére igaziaki A csibék.-, és a vattakabátok. Foto: Gottvald

Next

/
Oldalképek
Tartalom