Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

t Ai én könyvtáram Dr. Sass Ernővel, könyvei között N eumann Jánosra emlé­keztet, róla mesélik ba­rátai, hogy bármily®! bonyolult matematikai feladat­ról volt is szó, öt-tíz percig sétált a szobában, majd azt mondta, az eredmény ez és ez, nem lehet más. Dr. Sass Ernő­ről is jó néhány ilyen történe­tet tudnak barátai, volt tanít­ványai. A legemlékezetesebb az ötvenes években történt, amikor az országos matémati- kai verseny egyik feladványá­ról rövid gondolkozás után kijelentette: a példa rossz, ki­indulópontja hamis. Csak évek múltán-ismerték el a tévedést: a példa valóban rossz volt. Nevet: — Látod, ez a matematika ezért 'szeretem. Itt nem lehei azt mondani, hogy nekem ez vagy az a véleményem, itt a tények beszélnek. Egyébként a természet minden kérdésre válaszol, csak okosan kell kér­dezni. Ha rossz a kérdés, a felelet is rossz lesz. — Kezdjük az elején. Tu­dom, hogy matematikusként kezdted, sőt, hadd mondjam el én, doktori disszertációd az ellipszisekről, külföldön is fi­gyelmet keltett. — Igen, megjelent Hollan­diában is, de a háború sok­mindent elsöpört. Az én ér­deklődésem pedig korán az atomfizika felé fordult, s ma is ez a kedves stúdiumom, — Az egyetemen még a klasszikus fizikát tanultad. Hogyan fogadtátok; az, új fizi­kai felfedezéseket? — VSt-f-csák. a kérdés nem ilyen egyszerű. Először is na- gyan i fontos, hogy a klasszikus fizika most éli új reneszánszát. Az űrhajózásnál például. Ez még mindig a newtoni 'tör­vények alapján történik. Te­hát nincs szó olyasmiről, mintha most mindennek há­tat kellene fordítani. Az ele­mi részek fizikája csak nagy sebességek esetében érvényes, s ha egy űrhajó például meg­közelíthetné a fénysebességet, néhány másodperc alatt a Holdra érne. (Könyveket vesz elő.) A század fizikája új va­lóságokat tárt fel, amiket ko­rábban nem tudtak. De ná­lunk az egyetemen ez nem okozott semmi idegenkedést, én például egyik vizsgámon a Schrödinger-egyenletet kap­tam tételként. — Milyen okos kérdést te­hetünk fel ma a természet­nek? — Nagyon sokat, mert ne feledjük, hogy a tudomány nagyon fiatal. Legfeljebb há­romszáz éves. Mindennek csali a kezdetén vagyunk, s például fogalmunk sincs arról, hogy mit tud az emberiség mond­juk tízezerben, mert reméljük, hogy megéri a tízezredik esz­tendőt is. Itt van ez a könyv, benne a fizika elmúlt évi eredményei. Például kérdez­hetjük, hogy milyen összetéte­lű a, Világegyetem, Két hipo­tézis is van, mert a kutatás itt igazán nem fejeződött be, mindegyik mellett vannak ér­vek, de .mg még nem lehet .el­dönteni ezt, Azt viszont tud­juk, hogy egyszer megismer­jük. (Forgatja a könyvet, kép­leteket mutat.) Vagy a negye­dik dimenzió kérdése. Kant még szemléleti formákról be­szélt, de ma már bizonyítha­tóan tudjuk, hogy a negyedik dimenzió valóság, csak nem szabad arra gondolni, hogy milyen a formája. Ilyen a for­mája: az imaginárius egysé­get szorozzuk a fénysebesség­gel és az idővel. Hát ezt nera lehet elképzelni. — Beszélj a könyveidről. Sok könyved van, jó pár ezer, — Sok, vagy elég sok. In­kább I az elhelyezése okoz ma már gondot. De könyvek nél­kül nem lehet meg az ember. Számomra természetesen saját szakom a legfontosabb, s elég tekintélyes mennyiségű mate­matikai, fizikai könyvem van. Azonkívül az összes ilyen ter­mészetű folyóiratot járatom. — Hány nyelven olvasol? — Németül, franciául, ro­mánul, hisz erdélyi vagyok. Angolul is, de az már nehe­zebben megy, közben a szó­tárt is kell forgatnom. H add kérdezzem meg, Szekszárdon egy nyug­díjas tanár lé­pést tud tartani a korral? — Magától értetődik. (Gon­dolkozik egy kicsit.) Ez ter­mészetes. Ha az emberben megvan az érdeklődés... — Tudom, nagypn banális kérdés, mégis, mit. jelentenek a könyvék? — Nagypn sokat. Elméleti fizikus nem lehet meg köny­vek nélküi, de ettől függetle­nül is mindig nagy olvasó vol­tam. Ma is. Legalább 2—3 órát olvasok. Szakirodalmat, de mást. is. — Például? — Szeretem a regényeket. A romantikusokat. Dumas, Hugó, Jókai, de még a bűn­ügyi dolgokat is. A tv-bén meg szoktam nézni az ilyen filmeket. — Melyik jelenti a pihenést? — Mindegyik. Például az ember elmerül a Bolyai-geo- metriában, hát kérlek, az olyan, mint egy regény. Sajnos nagyon sokan nem értik meg, hogy a matematikának is van esztétikája. Szép. Önmagában is, da úgy is, hogy feltárja az igazságot. Ma például fiziká­val foglalkozni jó matemati­kai felkészültség nélkül nem lehet. — Tudjuk. A fizika forra­dalma módosította világké­pünket. i. — De még mennyire, pedig ismétlem, mindennek az elején vagyunk. Az, ami előttünk áll, beláthatatlan. A könyvek «ír­ről, adnak hírt, hogy mit ér­tünk el eddig. <—> Melyik a legkedvesebb könyved? — Sok van. (Találomra le­vesz egy kötetet a polcról.) Itt van. Spolszkij atomfiziká­ja, mondhatom, kitűnő. Vagy ez a magyar kiadás, a Modem fizika kisenciklopédiája. Cons- tantinescu—Magyari kvan­tummechanikai feladatai. So­káig folytathatnám. De a ré­gészeti • könyvek is nagyon ér­dekelnek, aztán a Kakuk Mar­ci pompás regény. Az a jó, hogy ma nagyon bő a válasz­ték. — Az atomfizika klasz- szikusait sorra kiadják, nagy­szerű dolgok jelennek meg a kvantummechanikáról, de az ember közben a Kakuk Mar­cit is olvassa­Közbevetem. hogy közel- távolban ő az egyetlen, aki tudja, hogyan kell csinálni atombombát. Jókedvűen ne­vet: , — Már harminckilencben is tudtuk ezt. Kérlek szépen, te is tudnál csinálni mozdonyt, de nagyon sokba kerül, meg mit kezdenél vele. Hát vala­hogy így van ez. Nem is ez a fontos, hanem az, hogy az ember mindig tartsa rendben az agyát, haladjon az idővel, s akkor oly mindegy, hogy hol él, s az is, hogy aktív, vagy nyugdíjas-e. — Köszönöm, ez szép fi­gyelmeztetés, mindnyájunk­nak. Még egyet, mit jelent Számodra a pihenés, amikor az ember elengedi magát, s nem gondol semmire. — Játszom. A lányomnak például elküldtem ezt a fel­adatot: a szultán tömlöcében száz cella van, mindegyiken forgózár, ha egyet fordítanak rajta, kinyílik, ha még egyet, becsukódik az ajtó. A szultán azt mondja a foglárnak, min­den második ajtó zárján for­dítson egyet. Aztán minden harmadik, majd minden ne­gyedik záron és így tovább. A végén amelyik rab cellájának ajtaja nyitva maradt, szabad. A-kérdés: hány rab szabadul­hat így? Egyszerű példa, számítsd ki. A megoldás rejtélyét ezen­nel az olvasóra bízom. Részemről más kívánko­zik ide. Több, mint két év­tizede, hogy Sass Ernő meg­tisztelt barátságával. Azóta sok okos és derűs órát töltöt­tünk együtt, s ha az égi és földi mechanika titkaiból va­lami keveset megtudtam, ab­ban neki is része van. Egy kb Csit én is tanítványának ér­zem magam, s miután minden tanítványa oly szívesen idézi fel a vele töltött órákat, én is ezt .teszem. S most azzal adom át az olvasónak, hogy nemcsak fizikát, mást is le­het tanulni tőle. A tudás örö­mét, a megismerés hasonlít- hatatlan érzését, ami senkitől nem kérdezi, hogy hány éves, s azt sem. hogy hol él. CSÁNYI LÁSZLÓ SZEROEJ JESZENYIN: Bokraink közt Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizezgő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. Arcod haván bogyók bíbor vére szép voltál, le kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint a hó. Szemed magvai kihulltak régen, neved, a törékeny, messze szállt. Gyűrött sálam őrzi már csak híven fehér kezed hársméz-ülatát. !Amikor a háztetőn a hajnál macska módra, lustán lépeget, emlegetnek tűnődő szavakkal vízimanók, dúdoló szelek. Kéklő esték azt suttogják rólad: álom voltál, elhaló zene. De tudom — akt formálta vállad. « fénylő titkoknak volt mestere. Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett-a fényes laboda. Zizegő szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. H (Rab Zsuzsa fordítása) fl tökéletes házasság Amikor a „Hírharang” szerkesztőségében megbíztak » , lelki klinika vezetésével, izgatottan vártam az első látoga- 1 tót. Az első jelentkező egy nyugdíjas tisztviselő volt, aki el­panaszolta: nem tud szomorú, magányos életén változtatni, mert nem talál megfelelő élettársat. — Milyen feleségre vágyik? — kérdeztem ' jóságosán, mert úgy éreztem, hogy a lelki rovat vezetőjének mindig szívből jövő érdeklődést és jóságot keli mutatnia. — Önzetlen élettársat keresek, szerető lélek legyen.' • — Miért nem ad fel apróhirdetést? Százan is jelentkor nének. — Már feladtam. Szazhűszan jelentkeztek: ' ... — És egyet sem talált alkalmasnak közülük? — Mind a százhúsz alkalmas lett volna, de a lakás! •j ■— Nincs megfelelő’lakás? — Gyönyörű kétszoba-hallos lakásom van. Dunára né­ző ablakokkal. rrf'er — Akkor mi a baj? ‘ ^ — A gyönyörű kétszoba-hallos lakás a baj! À Dunám néző ablakokkal. Valamennyien a lakáshoz akartak férjhez menni, nem hozzám. Szörnyű! így szóltam a szomorú emberhez. — Cserélje el a szép lakását egy ócska szoba-konyhás lakásra, mellékhelyiségek nélkül. Aki ilyen körülmények kö­zött is a felesége akar lenni, az önzetlen nő. — Azt hiszem, jó ötletet adott — mondta —, talán fo­galmazzuk meg együtt az apróhirdetést. Pár perc múlva meg is született az apróhirdetés: Hatvanhat éves, nyugdíjas, szoba-konyhás lákássaTtym az udvarban) önzetlen házastársat keres. öt hét múlva már a feleségével keresett fal. ■— Gratulálok — mondtam őszintén éa megszorítottam mindkettőjük kezét. ,, Az asszony megkért, hogy telefonálhasson. Közbeni hal- kan kivallattam az újdonsült férjet ■ — önzetlen?- —■ Ha nem lenne az, nem-vettem volna et- I — Szerető lélek? u. — Nagyon is az. Szereti, imádja a lakásunkat. ; , — A szoba-konyhásat? Vízvezeték nélkül? . v M g — Dehogy! Amikor — még menyasszony kcrioai. —, megtudta, hogy a lakáscseréért szép összeget kaptam, rá­beszélt, hogy vegyek az OTP-nél öröklakást. Sikerült, sze­reznünk egy kétszoba-hallos lakást. Dunárp néző aJjitk^jjúsal. Még a szoba-konyhásért is kaptam némi pénzt«. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült ilyen önzetlen élettárshoz jut­nom. Köszönöm a segítségét! wm- PALÁSTI LÁSZLÓ Az elmúlt hetek bővelked­tek zenei eseményekben. A filharmóniai bérletben Katha­rina Eschenbach dalestjét hal­lottuk Jürger Schröder zongo­rakíséretével. Műsorán Mo­zart-, Matthus- és Dvorák- dalok szerepeltek. A német művésznő felsőfokon képzett, technikailag mindent úgy ol­dott meg, ahogy az magas, szinten csak elsajátítható. A hallgatók azonban mégis úgy. érezték, hogy mindaz, amit csak hallottak, unalom a felső­fokon. Az előadóművészetben a szakmai felkész ültégen kí­vül mégiscsak több kell: ér­zelmi gazdagság, egyéniség, Zenei krónika költői szárnyalás, légkört te­remteni tudás, stb. Kísérő­partnere szólóműveket is adott elő tökéletesen, felkészülten, hibátlanul. Hasonlóan partne­réhez, ő is kivívta a hallgató­ság közönyét. , . £ A véletlen játéka folytán egymás után két dalestet hall­hattak a zene barátai. A zene­iskola jubileumi sorozatában Eszenyi Irma gazdag, választé­kos műsorát mutatta be. Aki mindkét hangversenyen jelen volt, lemérhette, mit jelent az előadói készség, a mondani­valóval azonosulni tudás, át- éltség. A zeneiskola kamara­termében összegyűlt kisebb létszámú, do annál lelkesebb közönség forró tapsokkal ho­norálta ezt. Különösen ki kell emelni a mai magyar szerzők dalainak tolmácsolását, ame­lyen érződött, hogy ez a terü­let I különösen szívügye a 'mű­vésznőnek. Zongorakísérője dr. Vasady Balogh Lajos volt. A kitűnő karmester sokolda­lúan szolgálta az est sikerét. Mint szerző, mint szólista, mint műsorismertető. Ez utób­bit irodalmi szinten, válasz­tékosán, közvetlenül, minta­szerűen. Az elmúlt vasárnap a zene­iskola kamaratermében Kóté László hegedűművész és Per- tis Péter zongoraművész ka­marazeneestje követte a sort. Első számuk, Schubert duója, még kevéssé felszabadultan, kissé szürkén szólalt meg. Az előadás távol maradt a ' nagy romantikus mester igazi tol­mácsolásától. Bach d-moll Partitáját Kóté László .meg­győzően, stílusosan, magabiz­tosan játszotta. A hangver­seny kirobbanó sikerét Franck szonátájával aratták. A mű­ben rejlő minden szépség ér­vényre jutott. Patetikus líra, elementáris sodrőerő, átszelle­mült muzsikálás részesei vol­tunk. Kár, hogy a zongorista­partner bizonytalanságai miatt nem volt maradéktalan az előadás. HÚR

Next

/
Oldalképek
Tartalom