Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

* magazin *• magazin * magazin * Csatorna épül a sztyeppén Kén-nátrium akkumulátor Nyugat-Szibéria sztyeppéin csupán 250—300 milliméter az évi csapadékmennyiség, öntö- xés nélkül tehát nem élnek meg a mezőgazdasági kultú­rák. Szerencsére sok helyütt lehetőség nyílik rá, hogy a bő vizű Ob folyóból leágazáso. hat, csatornákat építsenek, s azok mentén öntözőműveket létesítsenek. A nagyszabású tervek megvalósítása persze nagy erőfeszítésekbe kerül, s komoly anyagi áldozatot igé­nyel. A Kamenynaobl városától Induló, majdnem 180 kilomé­ter hosszú öntözőcsatorna a kulundinszki sztyeppevidék­re vezeti el az Ob vizét A csatorna medrének kiépítése viszonylag könnyen megy — homokos talajról lévén szó —, ám annál nagyobb gondot je­lentett, hogy miként oldják meg a víz gyors beszívódásá- aak megakadályozását. Úgy döntöttek, hogy a csatorna, medret teljes hosszában poli­etilén fóliával bélelik ki. Ed­dig már 59 kilométer hosszú rium ugyan már 115 C-fokon megolvad, de a nátrium-poli- szulfidok olvadáspontja ma­gasabb. A képen látható, 49 darab 2 V feszültségű cellából álló kén-nátrium akkumulátor mindössze 13 kg súlyú. Négy ilyen telep kell ahhoz, hogy a háttérben látható elektrobusz 180 kilométernyi utat egyfoly­tában megtehessen. Mind a közbenső állomásokon, mind a végállomáson a kén-nátrium akkumulátor a hálózatról könnyen és gyorsan tölthető. szakaszt elkészítettek ezen a módon. A felső kép a nem min­dennapi vállalkozás kivitelezé­sét mutatja; az alsó kép a csa­torna vízátemelő művének építéséről készült. A szakemberek ügy vélik, hogy a kén-nátrium akkumu. látor megjelenése elmozdíthat, ja a holtpontról a villamos gépkocsik elterjedésének ügyét. A kén-nátrium akku­mulátor ugyanis ötször köny- nyebb, mint az azonos teljesít­ményű ólomakkumulátor. A kén-nátrium akkumuláto­rok elvi felépítése nagyon egyszerű. A működés lényege abban áll. hogy az akkumu­látor töltésekor a nátriumion. vezető kerámiából kiképzet* „szilárd elektroliton” kérész tül a nátriumionok a kén- élektródhoz „vándorolnak” át és azzal nátrium-poliszulfido. kát képeznek. Kisütéskor a nátrium-poliszulfidok elbom­lanak, a nátriumionok visz- szatémek a nátriumelektród­hoz. A kémiai reakció igen jó — 80 százalékos — hatásfokú. Gázfejlődés nincs, elektrolit- párolgás. -fogyás nem lép fel, így az akkumulátor légmente­sen lezárható. A működtetés­nek egyetlen kritikus pontja van: az elektródoknak 250— 330 C-fok hőmérsékletűeknek kell lenniük üzem közben, mert a működés feltétele az olvadt állaootban lévő elekt­ród. A tiszta kén, illetve nát­K épeink az AEROFLOT három hírét gépét mutatják be: f. A TU—-144 típusú utasszál- IHé repülőgép kétszeresen meg­haladja a hangsebességet. & Reaktív mini repülobusz a JAK—40. X At II—7é-o* szállítógép a kifutópályán. Aranybánya a víz alatt Az arany bányászata kez­detben inkább a felszínre törő telérek felkutatására szorítko­zott, illetve az aranytartalmú kőzetek egyszerű összeszedésé- ben merült ki- Ugyancsak a legkorábbi időkből maradt emlékek igazolják, hogy az aranymosás js a legősibb fog­lalkozások közé tartozik. A folyók, patakok hordalé­kából egykor kezdetleges esz­közökkel, szinte szemenként szűrték ki az aranyat. Ilyen lelőhelyekben ma sincs hiány, a kitermelés módja azonban jelentősen megváltozott. Vízen úszó kotróműveket telepítenek azokra a helyekre, ahol aranytartalmú hordalék talál­ható. A kotróserlegekkel ki­emelt anyagból egy jól is­mert ércdúsító eljárással, flo- tálással választják külön a nemesfémet. Az igen nagy faj­súlyú aranyszemcsék fokoza­tosan leüllepednek, a köny- nyebb fajsúlyú anyagok pedig tovább haladnak és azokat az „úszó aranygyár” szállítósza­lagja máris elteríti a part mentén. Az ülepítéssel különválasz­tott anyagmennyiségből ion­cserélő műgyantákkal nyerik kj a termésaranyat. A nyers fémet később higannyal vagy ciánkáliummal „tárják fel” (tisztítják) és finomítják a végleges minőségnek megfele. lően. A hordalékból való aranykitermelésnek ez a mód­ja különösen a Szovjetunió­ban divik, ahol még sok lelő­hely vár az automatikus aranymosó berendezéssel való „átfésülésre”, feltárásra. Baktériumok Érdekes Jelenséget figyeltek meg amerikai kutatók a tenger­fenék iszapjából elkülönített bak­tériumok vizsgálatakor. Azt vették észre, hogy ezek, a mikroszkóp- tárgylemezen levő Iszapcsepp egyik oldalára vándoroltak gyorsan át. A vándorlás irányát fénnyel nem, de kis mágnessel befolyásolni le­hetett. Ez kísérleti bizonyíték ar­ra, hogy bizonyos élőlények érzé­kelhetik a mágneses teret. rakéták 1975 őszén a világ tudomást szerzett a Szovjetuniónak a kozmikus térség meghódításá­ban elért újabb eredményéről: október 22-én a Vénusz—9, október 25-én pedig a Vé­nusz—10 automatikus űrállo­mások elérték a titokzatos bolygót. A leszálló berendezé­sek leereszkedtek a bolygó fel­színére, az űrállomások pedig a Vénusz első mesterséges holdjaivá váltak. Sikerrel oldottak meg egy másik bonyolult műszaki fel­adatot is: a Földre továbbítot­ták a leszállás körzetében a Vénusz felszínéről készített képeket. Az automatikus űr­állomások keringési pályáju. kon folytatják a bolygó tanul, mányozását, mely a Szovjet­unióban a Vénusz—1 1961-ben történő felbocsátásával kezdő­dött. Az űrkutatás története azt bizonyítja, hogy a bolygók közvetlen tanulmányozása a leghatékonyabb módszer, és ez adja a legteljesebb infor­mációt. így 1967-ben a szovjet Vénusz—4 űrállomás leszálló, berendezésének fedélzetéről jóval több információt sike. rült gyűjteni, mint a megelőző évek asztrológiai kutatásaiból. Igen értékes adatokat to­vábbított 1972-ben a Vénusz— 8 űrállomás. Ennek alapján meghatározták a bolygó lég­körének összetételét az ott uralkodó nyomást, hőmérsék­letet, a felhőzet alsó határát, a bolygó megvilágítottságának mértékét és a talajsűrűséget. A Vénusz—9 és a Vénusz— 10 automatikus űrállomás mi­nőségi változást hozott a ku­tatásban. Az űrállomásokat és leszálló berendezéseket olyan műszerekkel szerelték fel. melyeket korábban nem hasz­náltak, s amelyek segítségé­vel számos — a Vénusz kelet­kezésével kapcsolatos — kér­désre lehet válaszolni. A kü­lönböző országok tudósai igazi tudományos szenzációnak te­kintik a Vénusz felszínéről to­vábbított eredeti panoráma­képeket. Az ÜEI30FL0T gépéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom