Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-27 / 49. szám
Díszítőm u vêsZ'Siakkorok Ai egyetemista szemével * -- Iz otthon művészete Népművelési gptdrlat Szekszárűsn  nagymányoki díszítőművész-szakkörnek nyolcvan tagja van, máshol ötven-hat- van fős a létszám. A díszítőművész-szakkörök — melyekről érdemtelenül keveset beszélünk — a legtöbb felnőtt embert — nőket — mozgósítják. Csendben történő munkájuknak szép és okos célja, a gyakorlatban lemérhető hatása van. A népi hagyományok őrzése, ápolása, ízlésformálás, s a szabad idő kulturált eltöltése — ezek lennének a díszítőművészek jelszavai, ha szükség lenne jelszavakra. .. ' Kezdetben voltak a kézimunkaszakkörök, amiket a nőtanács szervezett. Sokan emlékeznek még összejöveteleire: mindenki hozta a kötését, horgolását, félkész bökö- djős párnáját, és az asszonytársakkal való trécselés közben munkálkodott. Ennek a szakköri formának tulajdonképpen csak annyi volt a célja, -hogy összehozza a nőket, a leginkább nőiesnek hitt és tartott elfoglaltság, a kézi- munkázás révén. Mindez természetesen nem Tolna megyei sajátosság volt — így dolgozott az ország többi kézimunkaszakköre is. Megjelenik a népművészet Két évtizede már, hogy újat hozó változások kezdődtek az ország néhány kézimunkakörében. Többet akartak a társaságban történő kötésnél, horgolásnál: tanulni kívántak és értelmet kerestek a kézi- munkázásban. Mindkettőt lehetővé tette a népművészet, a népi hímzés, szövés tanulmányozása, a helyi anyagok felkutatása és alkalmazása. Tolnában tizennégy éve Kosztét Józsefné kezdte el a díszítőművész-szakköri hálózat újraszervezését: felkutatta a működő szakköröket, kiállítást rendezett a szakkörök legjobb munkáiból (rendkívül kevés bemutatásra méltó anyagot találtak) és előkészítette a díszítőművészeti szakkörvezetők hároméves tanfolyamát. Koszternétől a „stafétabotot” dr. Németh Pálné vette át, aki azóta is gazdája ennek a területnek, a megyei művelődési központ főelőadójaként és úgyis, mint gyakorló szakkörvezető, népi iparművész. Az első tanfolyamot újabbak követték, jelenleg huszonnégy működési engedéllyel rendelkező, felkészült szakkörvezető dolgozik a megyében, és hamarosan újabb tizennyolc fő kapja majd meg a jogot szakkörvezetésre. Ez azt jelenti, hogy a közművelődési szakemberhálózatnak talán leginkább kiépült területe éppen a díszítőművészeké a megyében. Harmincöt csoport Kellenek a szakemberek, hiszen harmincöt népes díszítőművész-szakkör működik a megyében. Többségük nemcsak hímzésben, szövésben 'ad segítséget tagjainak, hanem rendszeresen nyújt egyéb programokat: ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítést, kirándulást. A szakkörök többsége: közösség. Az eltelt tizennégy esztendő alatt úgy alakult a helyzet, hogy ma már Tolna megye díszítőművészeit a legelsők között tartják számon az országban. Ezt jelzi az is, hogy az országban működő három díszítőművészeti stúdió közül az egyik megyénkben alakult meg. Feladata az országos módszertani munkában való részvétel, ennek keretében most készültek el egy textil- kísérleti munkával, aminek anyaga kamarakiállítás formájában kerül az ország díszítőművészeti szakköreibe, mint irányt adó, inspiráló példa. A stúdió nyolc tagja egyébként önálló gyűjtőként is dolgozik. Alkalmazott motívumok * V. Dr. Németh Pálné véleménye szerint a jó munkának első számú segítője Tolna megye sajátságos helyzete: nálunk igen gazdag és változatos a népművészet és ez azt jelenti, hogy bőven van feladat és lehetőség is. A sárközi mellett a Kapos menti, a székely, a német nemzetiségi, váraljai tájegységi minták gyűjtése és alkalmazása hosz- szú időre nyújt programot a szakköröknek. Természetesen a munkák nem egyszerűen azért készülnek, hogy a mintákat gyakorolják: ruhákat és otthonokat díszítenek velük az asszonyok, A szakkörvezetők jóleső tapasztalata: hamis csecsebecsék helyett egyre inkább a tiszta forrásból eredő, saját készítésű lakásdíszek találhatók meg a régi szakkörösök otthónaiban. Az asszonyok többsége egy idő után valóságos szakértővé lesz, ez is öröm, szép jutalom. Ezeknek az apró eredményeknek legalább annyira örvendezünk, mint a nívódíjaknak, kitüntetéseknek, okleveleknek, kiállítási sikereknek, melyekkel egyébként szintén bőségesen dicsekedhetnek a megye szakkörösei. V. F. É. Szigeti Klára II. éves történelem-népművelés szakos egyetemi hallgató Tolna megye egyik falujából, Szárazáról került Debrecenbe a Kossuth Lajos Tudományegyetemre és 1976. február 9—Í9. között Szekszárdon töltötte népművelési gyakorlatát. — Hogyan került ide? — A téma adott volt, a települést mindenki tetszése szerint választhatta ki. A város jellemző adataival, történetével, lakóival való megismerkedés, a művelődési intézmények szervezeti felépítésével, egymás közti kapcsolataikkal, a lakosság, ezen belül egy calád kulturális ellátottságával és a művelődési központon belüli kis csoportok vizsgálatával foglalkoztam. — Miként látott munkához? — Természetesen az adatgyűjtéssel kezdtem, szociológiai, statisztikai munkák tanulmányozásával. Ezután az intézményekét látogattam sorra. Először a Béri Balogh Adám Múzeumot néztem meg, az itt folyó munka nagyon érdekes, főleg a honismereti része és múzeumi Népművelés új formái. A megyei művelődési központban a kiscsoportok közül először klubokat látogattam: a FUK-ban diavetítés Budapestről és jó hangulat, a gyermekklubban játéktanulás és közös éneklés fogadott, a rejtvényfejtők edzése pedig hasznos időtöltésnek számított. Az irodalmi színpadosok próbájára a lelkes munka volt a A közelmúltban alakult meg a megyei művelődési központ önálló KISZ-alapszervezete. Első akciójukat március tizenharmadikára tervezik. Egész napos programjukban fellép a művelődési központ néhány művészeti csoportja, azzal a céllal, hogy a műsor bevételét felajánlják a városi KISZ- bizottság vietnami alapja számára. A tervek szerint délelőtt a Vándor móka című gyermek- műsort mutatja be a Kísérleti Színpad és műsort ad a Mujellemző. Az angol nyelvtanfolyamokra járókkal a nyelv hasznosításáról beszélgettünk. A felnőttoktatás vizsgálatakor Bárd Flórián vezetésével For- nádra utaztunk, ahol egy szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyam egyik előadását látogattuk meg, beszélgettünk a népművelőkkel. Itt a fő problémát az új technikával való megismerkedés jelentette. Részt vettem a művelődési központ költségvetésének vitáján. Meglepett az aktív hozzáállás, főként a munkásművelődés erősítése érdekében sok használható javaslat hangzott el. — Mi a véleménye az egyetemistának a népművelés elmélete és a gyakorlata közötti különbségről? — Az elmélet sokkal szebb— A gyakorlat viszont már javarészt a népművelés munkásain és a gazdasági lehetőségeken múlik. Egy nagyon gyakorlati példa: az egyetem számunkra a költségeket e tíznapos munkára csak az útiköltségekre korlátozta... Egyébként a múzeumi népművelés érdekel főként — ezt szeretném életpályámnak választani. Remélem a beszámolómat — mely tizenhárom gépelt oldalra kerekedett — további munkámban hasznosítani tudom és érdeklődéssel olvassák mind az egyetemen, mind a művelődési központban, ahol egy példányát hagytam. Herczeg István Szekszárd sica bábcsoport. Ezt a programot elsősorban kisiskolásoknak ajánlják. Délután hat órakor a Kísérleti Színpad két új produkciójának bemutatója következik: a Dal hatalma című és az, amelyet Morgenstein verseiből állítottak össze. A két irodalmi műsor után disc jockey-program következik. A megyei művelődési központ KISZ-tagjai ezúton is szeretettel hívnak, várnak minden fiatalt a március 13-i műsorokra. Vietnamért Egész napos műsor 1/ Hegedűs Géza: űz erényről n z én számomra kezdetben a római virtus volt a helyes és becsülni való emberi magatartás modellje. A Római Köztársaság mesékbe vesző korai történetének látványos vitézségű Mu- cius Seaevolái, a pun háborúk korának okosan bátor hadvezető öllamférfiai jelentették a követendő erények példatárát Onnét, tőlük nyílt azután kilátás — ahogy ismeretek gyarapodásával teltek-múltak az évek — a korábbi görög évszázadokra, és a későbbi történelmi évezredekre. Azt hiszem, ezeknek a hajdani római hősöknek köszönhetem, hogy a történelemben nemcsak az izgalmas esemény, hanem az ember is, a történelmi alak is érdekelt, aki egyszerre terméke és alakítója a történelemnek. Hozzájuk mértem szándékaimat és tetteimet. Majd egyre jobban melléjük sorakoztak az emberteremtette példázatok: a mítoszok és eposzok hősei, a tragédiák embéróriásai. A klasszikusok és a romantikusok rajzolták elém az eré- •/ek római hőstörténeteknél -, elevenebb példáit. Kisfiú ^oromba* olyan szerettem volna lenni, mint Mucius Scae- vola, kamaszkoromban olyan, mint Napóleon, ifjúkoromban már Berend Ivánhoz kívántam hasonlatossá lenni. Az internáló táborok megalázó szörnyűségei közepette a klasz- szikus rabokra — Monte Christóra, Jean Valjeanra, Rá- by Mátyásra — gondoltam újra meg újra: az ő példázatos lelki erejük segített, hogy ép lélekkel elviseljem, amit oly sokan nem tudtak elviselni. Hozzájuk akartam hű lenni, amikor képességeim szerint részt veszek a mi szocializmusunk alakításában. Az én számomra Marx nemcsak tudat- formáló tudós és Lenin nemcsak történelmet formáló államférfiú, hanem emberi magatartások példaképei is. Az én számomra a kuruc háború, a szabadságharc, a Tanácsköztársaság nemcsak tanulságos történelmi tény, hanem cselekvésre lelkesítő hőstörténet. Az én számomra a ml nemzeti történelmünk egyben mítosz, amelynek alakjai mércét adnak az én cselekedeteim megértéséhez is. De ahogy korábban nőttön növekedtem, később érettem, majd élemedtem, példázatokká váltak körülöttem a megismert emberek is: erények és bűnök illusztrációja volt min- diglen is a világon. Kezdetben a szülői szó, a szülői értékítélet formálta erények és hibák hordozóivá az ismerősöket. Azóta is tisztelem azokat az ismerősöket, akiknek szentség a kimondott szó, akinek ígéretére biztosan lehet tervezni. Anyám úgy ítélte meg az ismerősöket, hogy jó vagy rossz emberek. Jó volt az, aki mindig készen állt segíteni, ha mások rászorultak: rossz volt az önző, akit nem érdekelt mások baja-gondja, vagy éppen örülni tudott kárvallottak kárán. Anyám nevelt jópártivá. Azt hiszem itt formálódott az igényem mások szolgálatára, amely idővel a szocializmushoz vezetett. Valahol ott kezdődött, hogy egyszer ráébredtem: aki mások rovására él, az rossz ember, tehát a kizsákmányoló, az elnyomó, a hódító — r^ssz ember. T alán azért történhetett így, mert körül voltam véve biztonságot adó szeretettel. Szüleim nagyon határozott, nagyon fegyelmezett, saját szabályaik szerint következetesen élő, de nagyon derűs és nagyon szelíd emberek voltak. Én pedig szelíd szeretetre, szelíd szeretettel válaszoltam, és belenőttem értékrendjükbe, hogy onnét növekedjen tovább. Tanáraim nagyobbik része pedig __szerencsémre úgy esett — kitűnő tanítók voltak, a kultúra és az emberség megszállottjai. És milyen nagy szükség volt arra az erkölcsi tartásra, amelyet a szülői háztól meg az iskolától kaptam! Milyen nagy szükség volt az erény ama példaképeire, akiket a történelem és az irodalom adott! Hiszen olyan, korban nőttem ifjúból férfivé, amikor a gyűlölet eláradt, és oly sok ember — sajnos nem egy személyes ismerős — nem tudta megállni a jóság, a tisztesség és a kultúra adta erény eszme nyék próbáját. Aljasságok es gyilkosságok áradatává torzult a világ. Az erény megcsúfolta- tott. Nem egy jóbarátom magasztosult nemzeti mitológiánk szoborcsarnokába. Budapesti utcákon járok, amelyek az ő neveiket viselik. Szenbenéztem már szoborral, aki eleven korában egy asztalnál ült velem, nem egyszer kiskocsma vagy kávéház asztalánál, ahol szépről, jóról, helyes emberi magatartásról esett szó. ök i-s mércét adnak, hogy erényesnek tudhassam magamat. Körülvesznek az emlékezetben élők: nélkülük oly tájékozatlan volnék, mint a szélvész dobálta hajó, amely elvesztette iránytűjét. Emlékezés nélkül nincsen erény: a példák, amelyeket a megtanult hajdankorok, az átélt mondák, eposzok, drámák, regények, a jelképpé vált halottak adnak, együtt formálják ki az erkölcsi ítélőerőt És csak ennek a birtokában élhetünk úgy, hogy becsülni tudjuk ennenmagunkat Nem lehet úgy élni, hogy az ember ne becsülje magamagát. És csakis úgy becsülheti, ha életének, cselekedeteinek célja nem sajátmaga. Csak az lehet jó, aki mások javára él; csak az lehet tisztességes, aki tekintettel van másokra; csak az tudhatja erényesnek magát, aki mások elismerésében ismerheti fel a maga értékét. Ki ne kívánna hírt, dicsőséget, szépségekkel teljes, emberhez méltó, gyönyörűségeket adó életet? Ez az önzés a nagy mozgatóerő. De mit érne mindez, ha közben nem tudjuk becsülni magunkat? Ha amit az élet adott, nem azért adta, mert erkölcsi eszményeink szerint tudtunk és tudunk élni? Lehet-e nagyszerűbb megelégedés az önzésnek, mint ha tudjuk, hogy mások szolgálatában értük el azt, amit elértünk ? N--m szeretem az aszkétát, aki az erényt ön- megtagadóan gyakorolja. Az aszkéta erénye kegyetlen erény. Én azt szeretem, ha az örömért tudunk erényesek lenni, és mások öröme ébreszti megérdemelt örömeinket. Azt hiszem ez az erény teljessége.
