Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-27 / 49. szám
f Hiánycikkek kiállítasd Százötven cikk gyártására tehet vállalkozni Szerződés öt évre A TITÁN Kereskedelmi Vállalat a fogyasztóknak kedvező és tetsző kiállítást rendezett Pécsett a TIT székházában. Nem remekműveket, nem csodálatos szerkezeteket, hanem hiánycikkeket állítottak ki. Hétköznapi mérgelődéseink tárgyait: ruhával bevont vállfákat, rozsdamentes evőeszközöket, öntözőkannát, összesen több mint százötven cikket. Hiánycikket, természetesen, hiszen azzal a céllal hívták Tolna és Baranya megye helyiiparának szakértői, az ipari szövetkezetek vállalkozó szellemű vezetőit, hogy a bemutatott termék gyártására kedvet kapjanak. Sokat beszélünk a hiánycikkekről, a lakosság jobb ellátásáról. Egész sor esetben nem a kereskedelmen múlik, -hogy üres a pult, nem a gyáron — hanem ... No, ezt lett volna hivatott kideríteni a pécsi kiállítás is. A hiánycikkek keletkezésének tengernyi oka van, úgyhogy nem is sikerült összegezni, miért tűnik el egy- egy termék. A kiállításnak az volt a célja, hogy a hiánycikkek számát csökkenteni tudiák, azáltal. hogy találnak vállalkozót egy- egy áru gyártására. A kínálat gazdag. A különféle pvc szű- kí tőkből, idomszerkezetekből legalább három tucat kínálta magát gyártásra. Szinte meghökkentő: a rozsdamentes evőeszközök mindegyike hiánycikk és nincs süteményesvilla, tejmerő, levesmerő. Sőt! Nem lehet kapni úgynevezett deltafonatot, azaz kerítéshálót, ebből az idén legalább kétszázezer négyzetmétert tudna a vállalat átvenni. És öt évre hajlandó, évi kétszázezer négyzetméteres tételben gyártásra szerződni. Miből mennyit lehetne gyártani? íme; ötezer kőműves függőónra volna szükség, egyméteres acél mérőszalagból el tudnának adni 6000 darabot, tízes húsdarálóból tízezerre volna szükség, húszezer kubikosásóra tudna a TITÁN vevőt találni, hatezer gyerekágy is hiányzik, a tortadíszítő Prestigéből pedig nem kevesebb, mint tízezer fogyna el, uborkagyaluból tízezer, félliteres zománcozott bögréből harmincezer, trágyavillából nyolcvanezer, cigányfúróból tízezer kellene — évente. S mindegyik cikket öt évig lehetne gyártani. A Baranya és Tolna megyei pártbizottság, valamint a tanácsi szervek is részt vettek a kiállítás szervezésében, előkészítésében. Ebből következik, hogy a két megye vezetése nagy gondot fordít arra, hogy a lakosság ellátása egyre javuljon, csökkenjen a hiánycikkek száma. S bízni lehet ebben, hiszen Tolna megyéből is több ipari szövetkezet képviselői érdeklődtek, tárgyaltak a nagykereskedelmi vállalat embereivel. TIZENNYOLC Tolna megyei, huszonkét Baranya és nyolc Somogy megyei cég kapott meghívást — körülbelül fele volt jelen a meghívottaknak. S ez nem zárja ki annak lehetőséget, hogy a jelen lévő ipari üzemek, szövetkezetek jó üzletkötés reményében távoztak a kiállítás helyéről. Az várható, hogy a hiánycikkek termelése néhány hónap múltán elkezdődhet, s az év vége- felé, már kevesebbszer keil mondani a vasárut kereső vevőknek, hogy sajnos, a keresett cikk nincs, hiánycikk. — Pl — Ármegállapítás a műhelyben Ha persze képletesen, s műhely alatt a gyár, a vállalat minden részlegét értve is, de igaz, hogy a termékre már előállítása közben ráakaszthatnák az árcédulát. A termelői, s még inkább a fogyasztói árak sűrűn nem fejezik ki ugyan a tényleges ráfordításokat, de tény: népgazdasági összességben a költségek és a bevételek aránya döntő eleme annak, mennyi jut felhalmozásra, fogyasztásra. Joggal mutatott rá a párt XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója: „Gazdasági terveink teljesítésében fontos szerepük van a termelői áraknak. ...Semmiféle hatékony gazdasági építésről nem beszélhetnénk, ha nem valódi, hanem képzelt árakkal dolgoznánk a termelésben.” Fordított sorrend Gondolkodásmódunk ' bizonyos .esetekben mechanikus, elválasztja egymástól azt, ami összetartozik. Fogyasztóként „drágának” tartjuk a termékek, szolgáltatások többségét, termelőként viszont berzenkedünk, mert költségcsökkentésre, takarékosságra, az anyagokat, eszközöket jobban hasznosító termékek előállítására ösztökél a társadalom bennünket. öt esztendő alatt több mint nyolcvan százalékkal növekedtek az állami költségvetésnek a fogyasztóiár-támogatásokra fordított kiadásai. E forinttömeg — és a másféle támogatások — egy része tudatos életszínvonal-politikai döntések következményeként áramlik ki, a másik része ugyanakkor terhes kényszerűség ásta mederben folyik el, holott kerülhetne jobb helyre is. Egyetlen példát az utóbbira: tizenöt év alatt megháromszorozódott a cementfelhasználás. Különböző vizsgálatok és elemzések , megállapították, hogy az egyre növekvő anyag- mennyiség 15—20 -zázaléka el- pazarlódik a gondatlan szál tás, a laza technológiai fegyelem, a korszerűtlen beton- készítési eljárások miatt. Ha a kisebb értéknél, a 15 százaléknál maradunk, ez akkor is 750 ezer tonna áru! Ki kezdje? ... 'Á fnegterrrr’t nemzet: jövedelem 75 százalékát elfogyasztjuk. Az idei népgazdasági terv a termelői árszínvonal 6,4 százalékos, a fogyasztói árszint 4,5 százalékos emelkedésével 6zámol. Az ilyen és hasonló tények különösebben, nem foglalkoztatják az átlagembert, ő csupán annyit jegyez még' azokból, amennyit mindennapi élete közvetlenül érzékeltet vele. Rendben van, fogadjuk el, hogy így van ez. Elkerülhetetlen azonban a de szócskával folytatódó eszme- futtatás. Mert hiszen afelett csak örvendezhetünk, hogy ma háromszor . annyi villamos energiát használnak fel az iparban, világításra, mint tizenöt esztendővel ezelőtt. Ez a mérleg egyik serpenyőjébe kerül. A másikba meg az, hogy kihalt műhelycsarnokokban órákig égnek a lámpák... Folytathatjuk. Van olyan nagyüzeme az országnak, s nem is egy, ahol pusztán az évi energia- költség meghaladja a kétmilliárd forintot! Egyszázalékos megtakarítás — húszmillió forint! Ki kezdje? Többek között a gyártmánytervező, energiakímélő technológiák felkutatásával és alkalmazásával. Az anyagbeszerző, olyan félkész áruk vásárlásával, melyek nem igényelnek további megmunkálást. A munkás, aki nem hagyja • bekapcsolva üresen mormogó gépét. Rossz rosták Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy a termékben — az árujellegű szolgáltatásban — végső soron mindenfajta költség összegeződik. Az is, ami indokolt, s az szintén, ami fölös volt. A negyedik ötéves tervben 70 milliárd forinttal bővültek az ipar termelő állóeszközei. A gépek, berendezések egységnyi értékére jutó bruttó termelés viszont kisebb, mint öt esztendővel korábban. Némely iparterületen — így a textiliparban, a műszeriparban — három-négy százalékkal. Közrejátszik ez a költségek, s végső soron a termékek jövedelmezőségének, árának alakulásában? Szónoki kérdés. Minden hatással van erre. Az is, hogy gj jrsan és indokolatlan, mértékben nőtt az alkalmazotti létszám, s hogy míg 1965-ben minden száz munkaórából hat- vanat, ma csak ötvenötöt számolnak el teljesítménybérben, öreg, rossz rostákon hullik át mindaz, ami alkotóeleme a tel- jes termelési költségnek, s így a kelleténél ritkábban akad fenn az, ami elkerülhető, megtakarítható, ami fölösleges. Makacs tévh'fek A fogyasztói árszínvonal mozgása nem azonosítható azzal, hogy „nő” vagy „csökken” az életszínvonal; az ár a fogyasztás növekedését és szerkezetét befolyásolja, de csupán része az életszínvonalnak. Mégis, makacs tévhit, hogy „drágul az élet”, mert emelkedik az árszínvonal. Mintha a jövedelmek nem gyarapodnának! Hasonló tévhitek az üzemi, termelői közgondolkodásban is jelen vannak. Szívesen alkalmazott érv például, hogy a szocialista iparban a teljes termelési költségek 66 százalékát az anyagköltségek alkotják — az iparcsoportok egy részében ennél is magasabb az arány, így az élelmiszer- iparban 80 százalék —, ha tehát drágulnak az anyagok, márpedig ennek vagyunk tanúi, akkor a termelési ráfordítások is „automatikusan” nagyobbak lesznek. Csakhogy: mi és mennyi készül a felhasznált anyagból, az már nem fontos?! Hiszen — egyetlen tényt kiragadva — az acéllemezek 36 százaléka a feldolgozás során hulladékba jut. S aligha egyedül az acéllemezeknél fedezhetünk fel ily meghökkentő pazarlást! Nem mindig kifejezője az ár annak, hogy a termék — vagy szolgáltatás — a társadalomnak ténylegesen mennyibe került. Ettől még a költségek — a ráfordítások — költségek maradnak. S ha ez nagyobb az indokoltnál, ha több, mint amennyit a megteremtett érték jogossá tenne, akkor megrövidítettük magunkat. Sokszor csináljuk ma ezt, mivel lassan, következetlenül, kényszerűen látjuk csak be: az ármegállapítás a — kitágított — műhelyfalak között kezdődik el. MÉSZÁROS OTTÓ A beton összetételét recept írja elő. A folyami kavics szemcseösszetételét, a cement minőségét, mennyiségét, egyikmásik fajta kavicsból szigorú szabály írja elő, s a keverő szakmunkás dolga, hogy a víz segítségével összeállított masz- sza valóban olyan legyen, amilyent a terv előír. A többi már a technikára van bízva: tehergépkocsival szállítják a színhelyre a kész betont, surran- tón küldik le a gödörbe, s itt kerül az ember keze ügyébe ez a fontos építőanyag, s lesz belőle alap, oszlop vagy éppen Hal; méteres1 szélességű acéllal bélelt erődítményszerű alkotmánnyá válik az acél, a beton az ember segítségével. Pakson, az erőműépítésnél a legtöbb embert a betonozás ioglalkoztat. Sóderhegyek állnak, keverőüzemek sora dolgozik máris, vagy éppen készítik elő a nagy nyári munkára, amikor éjjel-nappal dolgoznak a betonozok — amikor elkezdődik az igazi munka. Most naponta csak néhány száz köbméter beton bedolgozásáról van szó, a tél alkalmas ugyan az ilyen tevékenységre, de a technológia szerint tavasszal, és nyáron lesz majd az igazi betonozás, ami az itt dolgozó régi, jóhírű és nagy tudású brigádoknak is újdonságszámba megy. Sóder és acél, cement és víz. Ehhez a szakember, leginkább „szakképzett” kubikos szükséges, hogy építőanyaggá, épületszerkezetté álljon össze. Az itt látható képen a munkások a generátorház alapját betonozzák. A karvastagságú acélrudak, a sűrű rácsozat közé kerül a beton, s hiába van vibrátor, simítógép, meg más adagoló, az emberi munka nélkülözhetetlen itt. Az alapban a betont lapáttal, léccel, kőműveskanállal kell elsimítani, igazítani a rácsozat közé. Mennyi betont, mennyi acélt dolgoznak be az építkezésen? Valahol ezt is nyilvántartják. Kisebbfajta cementgyár állandóan dolgozhat, hogy ellássa majd a főidényben ezt az építkezést cementtel — úgyszintén a betonacélt gyártó üzemek is küldhetik ide kilométerszám a különböző acél- rudakat. Autókórház Néhány hónapja nyílt meg a megye egyik legmodernebb autószervize Simoníornyán. Azóta a szerelöállások szinte sohasem üresek. Itt orvosolják a beteg Skodákat, Trabantokat, Zsigulikat, s a többi autómárkát. A jelek szerint eredményesen, ugyanis a szerviz fennállása óta egyetlen reklamáció sem volt. Fotó: Szepesi Ember, acél és beton
