Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

Leoiyid Brezsnyev eliterjesztette a központi bizottság beszámolóját (Folytatás a 2. oldalról.) Az események menete iga­zolta a Szovjetunió délkelet­ázsiai problémákkal kapcsola­tos magatartásának helyessé­gét Ha általánosságban beszé­lünk az ázsiai országokhoz fű­ződő viszonyunkról, feltétlenül szólnunk kell jószomszédunk­ról, Afganisztánról, amellyel nemrégiben meghosszabbítot­tuk csaknem fél évszázaddal ezelőtt kötött semlegességi és megnemtámadási szerződésün­ket. Megemlítem Törökorszá­got is. Az ezzel az országgal főként gazdasági szférában folytatott együttműködésünk fokozatosan kiterjed politikai kérdésekre is. A Szovjetunió továbbra is tevékenyen részt kíván vermi az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdí­tásához, az egyenjogú együtt­működés fejlesztéséhez vezető utak keresésében. . Nem egyszer kifejtettük erre vonatkozó elgondolásainkat és hangoztattuk készségünket, hogy a legnagyobb figyelem­mel vizsgáljunk meg minden olyan javaslatot, amelyet az ázsiai tartós békére és bizton­ságra, annak kollektív erőfe­szítésekkel való megteremté­sére irányuló gondoskodás dik­tál. A beszámolási időszakban sokat tettünk az afrikai orszá­gokkal fenntartott baráti kap­csolataink továbbfejlesztése érdekében. A szovjet kommunisták szívből üdvözlik Bissau- Guinea és a Zöldfoki Szige­tek, Mozambik és Angola né­pének győzelmét, amely a függetlenségért vívott sok­éves hősi küzdelmükre tette fel a koronát. Az SZKP min­dig szolidáris volt ezekkel a népekkel, minden támogatást megadott a harcoló hazafiak­nak. Ma pedig örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy az ezekkel az országokkal való államközi kapcsolataink is az őszinte barátság és a kölcsö­nös megértés szellemében ala­kulnak. Az eltelt években tovább erősödtek kapcsolataink régi barátainkkal, olyanokkal, mint a Guineái Köztársaság és a Kongói Népi Köztársaság. A Szomáliái Demokratikus Köz­társasághoz fűződő szoros kapcsolatainkat még jobban megerősítette a barátsági és együttműködési szerződés megkötése. Bővültek jó kap­csolataink Afrika legnagyobb országával, Nigériával. 3. il tőkés országokhoz fűződő viszony fejlődése A’ tőkés országok irányá­ban folytatott politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdítá­sáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csök­kentéséért, távlatokban pedig kiküszöböléséért is folyik. Megállapítható, hogy az utób­bi öt évben jelentős előreha­ladást sikerült elérnünk ebben a vonatkozásban — állapította meg az SZKP KB főtitkára. A „hidegháborútól”, a két világ közötti robbanásveszé­lyes- konfrontációtól a feszült­ség enyhítése felé végrehajtott átmenet mindenekelőtt a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokkal füg­gött össze. Nagy szerepe volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határozni gyakorlati te­vékenységének fő feladatait a nemzetközi biztonság megszi­lárdításának területén, s meg­fogalmazta őket XXIV. kong­resszusának békeprogramjá­ban. Ennek a programnak idősze­rűségét és reális voltát meg­erősítette az élet. A tartós bé­ke megvalósítása nem egysze­rű kívánság, hanem teljesen reális feladat. Ennek megoldá­sáért erőnket nem kímélve le­het és kell folytatnunk a mun­kát Kapcsolatok a nyugat-európai államokkal Európában a legerősebbek a szocializmus pozíciói, itt a legerősebb a szocialista álla­mok összehangolt politikájá­nak hatása. Sikeresen fejlődött a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok együttműködése Fran­ciaországgal. Sok külpolitikai kérdésben közelebb került egy­máshoz a két ország álláspont­ja, aktívabbakká váltak a sok­rétű szovjet—francia kapcso­latok és kontaktusok. Az 1970-ben létrejött szer­ződés alapján nagy előrelépés történt a szovjet—nyugatné­met kapcsolatokban. Ezek a kapcsolatok normális mederbe terelődtek, méghozzá az egyet­len lehetséges alapon: a fenn­álló európai határok felrúgá­sát célzó igényekről történt lemondás alapján. Az NSZK ma egyik legnagyobb partne­rünk a Nyugattal folytatott kölcsönösen előnyös üzleti együttműködésben. A bonyolult kérdések közé tartozott a Nyugat-Berlinnel összefüggő rendezés. Az 1971 őszén megkötött négyhatalmi egyezmény, s azt követően az NDK és az NSZK, valamint a nyugat-berlini szenátus között született megállapodások és megegyezések azonban alapjá­ban véve megszüntették a fe­szültséget, — mondotta Leo- nyid Brezsnyev és hozzáfűzte: •— Ragaszkodni fogunk mind­annak szigorú és teljes betar­tásához, amiről megegyeztünk. Egészében véve a nyugat­európai országokkal fenntar­tott kapcsolatainkat pozitívan értékelhetjük. Ez vonatkozik többi között Angliához és Olaszországhoz fűződő viszo­nyunkra. Megbecsüljük és fej­leszteni, gazdagítani igyek­szünk hagyományos jószom­szédi kapcsolatainkat Finn­országgal, a skandináv orszá­gokkal, Ausztriával, Belgium­mal és Nyugat-Európa más államaival. E földrészen a végbement nagy és kedvező változásokat tükrözte termé­szetesen Portugáliával való kapcsolataink helyreállítása, valamint Görögországhoz fű­ződő viszonyunk javulása is. Mindent összevetve: talán egyetlen nyugat-európai állam sem maradt ki a szocialista országokhoz fűződő kapcsola­tok normalizálásának széles folyamatából. A Helsinkiben megtartott össz-európai értekezletről szól­va az előadó rámutatott: a ta­nácskozás eredményei sok te­kintetben jövőbe mutatóak. A legfontosabb most a Helsinki­ben egybehangolt összes elvek és megegyezések gyakorlati megvalósítása. A Szovjetunió ezen munkálkodik most és a jövőben is. Nemrég néhány ja­vaslatot terjesztettünk elő az össz-európai együttműködés­nek egy sor fontos területen való fejlesztésére. Továbbra is erőfeszítéseket teszünk majd ebben az irányban. Hasonló magatartást várunk az össz­európai tanácskozás valameny- nyi résztvevőjétől. A negatív mozzanatokról szólva Brezsnyev hangsúlyoz­ta: Európában még mindig megvan például egy bonyolult és veszélyes feszültséggóc, a ciprusi probléma. Vannak bizonyos bonyodal­mak néhány európai tőkés ál­lamhoz fűződő viszonyunkban is. A jelek szerint amiatt, hogy ezeknek az államoknak befo­lyásos körei nem óhajtanak ténylegesen lemondani a „hi­degháborús” pszichológiáról és nem óhajtják következetesen megvalósítani a kölcsönös együttműködés és a más or­szágok belügyeibe való be nem avatkozás politikáját. A nyugati országok' tömeg­tájékoztatási eszközeinek je­lentékeny része nemcsak hogy nem segíti elő a kölcsönös bi­zalom és a nemzetközi együtt­működés erősítését, hanem el­lenkezőleg: bizalmatlanságot és ellenséges hangulatokat szít a szocialista országokkal szem­ben. Egyesek a Helsinkiben elfogadott záróokmány lé­nyegét próbálják kilúgozni és eltorzítani, spanyolfalként pró­II szovjet-amerikai viszony Az új világháború veszélyé­nek csökkentése és a béke megszilárdítása szempontjából természetesen döntő jelentő­sége volt annak a kedvező fordulatnak, amely a tőkés vi­lág legnagyobb hatalmához, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkban ment végbe. Ez a fordulat kétségkívül hozzá­járult az egész nemzetközi lég­kör, s ezen belül az európai légkör megjavításához. A Nixon amerikai elnökkel Moszkvában és Washington, ban folytatott tárgyalások, majd a Ford elnökkel Vlagyi­vosztokban és Helsinkiben le. zajlott találkozók eredménye, ként fontos elvi kölcsönös megértés jött létre a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői között abban, hogy szükség van a két ország békés, egyenjogú kapcsolatai­nak fejlesztésére. A szovjet—amerikai meg. állapodások bizonyos mérték­ben csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának vészé, lyét. Mi éppen ebben látjuk a szovjet—amerikai viszony leg. utóbbi ötéves fejlődésének fő eredményét. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezők — annyiban, amennyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagyis olyan körülmények között, amikor a két állam osztály­természetének és ideológiájá­nak nyilvánvaló különbözősége mellett megvan az a határo. zott eltökéltség, hogy nézet- eltéréseiket és vitáikat ne erő. vei. fenyegetésekkel és fegy. vercsörtetéssel oldják meg, hanem békés politikai eszkö­zökkel. A szovjet—amerikai kapcso­latok általánosságban véve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem csekély jelentőségű tényező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői. amelyek nem érdekeltek sem a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításában, sem pe­dig általában a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mu­tatják be a Szovjetunió polj. tikáját, és a kiagyalt „szovjet veszélyre” hivatkozva a fegy­verkezési hajsza újabb foko­zását követeli^ az Egyesült Államokban és a NATO-ban. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok diszkriminációs ke­reskedelmi intézkedéseinek el­fogadásával kísérletek történ, tek a belügyeinkbe való be­avatkozásra is. A Szovjetunió eltökélt szán­déka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítását célzó irányvonal megvalósítá­sa. szigorú összhangban a lét­rejött megállapodások és a vállalt kötelezettségek szelle­mével és betűjével — a két nép és a világ békéje érdeké, ben. Tartalmukat tekintve egyre gazdagabbá válnak Kanadával való kapcsolataink. Észrevehe­tően szélesedtek kapcsola­taink a latin-amerikai orszá­gokkal. Támogatjuk ezeknek az országoknak a politikai önálló­ságra és a gazdasági független­ség megszilárdítására irá­nyuló törekvését, s üdvözöl­jük azt a tényt, hogy növekvő szerepet töltenek be a nem­zetközi életben. Pártunk minden népet, min­den országot felszólít: egye­sítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget ves­sünk a fegyverkezési hajszá­nak. A végső célunk ebben a tekintetben az általános és teljes leszerelés volt és a jö­vőben is az marad. Emellett a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy előrehaladást ér­jen el a végcél felé vezető út egyes szakaszain. Miután felvázolta a leszere­lésért kifejtett erőfeszítések eredményeit. Leonyid Brezs- nyev így folytatta; — Külön szólok a stratégiai fegyverek további korlátozásá­ra vonatkozó szovjet—ameri­kai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törekszünk, hogy valóra váltsuk az 1974. évi vlagyivosztoki megállapo­dást és megakadályozzuk, hogy megnyíljék a fegyverkezési hajsza egy olyan új csatorná­ja, amely semmissé tenné ed­digi eredményeinket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­nak továbbfejlesztése, kölcsö­nös bizalmának erősítése, mind pedig az általános béke megszilárdítása szempontjá­ból igen nagy jelentőségű vol­na, ha e kérdésben sikerülne megállapodást kötni. Konkrétan azt javasoltuk; egyezzünk meg, hogy betiltják az új, az eddiginél még na­gyobb erejű fegyverrendsze­rek, többek között a balliszti­kus rakétákkal felszerelt új Trident típusú tengeralatt­járók és a B—1 típusú, új, ha­dászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban és a hasonló rendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, az amerikai fél nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Javaslatunkat ennek ellené­re továbbra is fenntartjuk. Az utóbbi időben több or­szágban is egyre inkább sür­getik, hogy az Indiai-óceán térsége ne váljék különböző államok katonai támaszpont­japánnal fenntartott kap«; csolataink fejlődése általános. Ságban kedvező irányú. A Szovjetunió átfogó kereskedel­met folytat Japánnal. A bé­kés rendezés kérdéseivel összefüggésben azonban Ja. pánban egyesek néha közvet­len külső uszításra, megala­pozatlan és jogtalan követeié- seket próbálnak támasztani a Szovjetunióval szemben. A nemzetközi légkör javu.' lása kedvező atmoszférát te­remtett a gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és kulturális együttműködés megélénkülé­séhez. Az SZKP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevé­kenységének egyik fő iránya volt és marad — ahogyan azt a békeprogram előírja — a fegyverkezési hajsza még. szüntetéséért, a leszerelésért vívott' harc. Ez a feladat ma minden eddiginél fokozottab­ban jelentkezik. A fegyverkezési hajsza hí­veinek fő módszere az úgyne­vezett szovjet veszély bizony- gatása. A Szovjetunió nem készül senkinek a megtámadására. A Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra. A Szovjetunió nem emeli katonai költségvetését, másrészt viszont nem csök­kenti, hanem szüntelenül nö„' vélj a nép jólét fokozására irá­nyuló kiadásokat. Országunk következetesen és megingatha. tatlanul küzd a békéért, újra, meg újra konkrét javaslatokat terjeszt elg a fegyverzet csők. kentésére, a leszerelés elő-; mozdítására. jaihak színterévé. Rokonszen­vezünk ezekkel a követelések­kel. Bizonyosan eljön az idő,' amikor elkerülhetetlen lesz, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának folyamatába más nukeláris hatalmak is be­kapcsolódjanak. Amelyek pedig erre nem lennének hajlandóak, óriási felelősséget vállalnak maguk­ra népükkel szemben. Számos nagyhatalom még mindig nem hajlandó a fegy­verkezési hajsza beszüntetésé­re. Az enyhülés és a leszere­lés ellenfelei még számottevő erőtartalékokkal rendelkez­nek. Igen jelentős a leszerelési világkonferencia összehívásá­ra vonatkozó javaslat, ame­lyet az ENSZ-tagállamok túl­nyomó többsége támogat. A politikai enyhülést a ka­tonai enyhüléssel kell meg­erősíteni. A békeprogram vi­lágos célt tűzött ki: Középf Európában csökkenteni kell a fegyveres erőket és a fegyver­zetet. Erről már több mint két esztendeje folynak a bécsi tárgyalások, de kézzel fogha­tó haladást nem értek el. En­nek egyetlen oka van: a NA- TO-országok még mindig nem mondanak le azokról a kísér­leteikről, hogy a tárgyaláso­kat egyoldalú katonai elő­nyök biztosítására használják fel. A szocialista államok —, hogy elmozdítsák az ügyet a holtpontról, nemrég újabb ja­vaslatokat tettek. ■ Javaslataink a Közép-Euró- pában kialakult erőviszonyok fenntartására, az egyensúly biztosítására, mint az egyedül reális alapra épülnek. (Folytatás a 4. oldalon) 1976. február 25, Végső célunk az általános és telies leszerelés bálják felhasználni ezt az ok­mányt a szocialista országok belügyeibe való beavatkozás­hoz, „hidegháborús” jellegű kommunista- és szovjetellenes demagógiához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom