Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

Leiiyld Brezsiyev elfteifesztette a központi bizottság beszámolóját * (Folytatás a 3. oldalról.) Ä háború veszélyének to­vábbi csökkentése a leszerelés ügyének előrevitele érdekében most azt javasoljuk, hogy kös­sünk az egész világot átfogó szerződést az erőszaknak a Nemzetközi kapcsolatokban való elutasításáról. A szerző­dés résztvevői — köztük ter­mészetesen a nukleáris hatal­mak —, köteleznék magukat, hogy az egymás közötti viták megoldása során tartózkodnak a fegyverek, így a nukeláris fegyver alkalmazásától. A Szovjetunió kész más államok­kal együtt .megvizsgálni a gyakorlati lépéseket e javaslat megvalósítására. Napjainkban nagy a béke megszilárdításáért indított társadalmi tömegmozgalom szerepe és felelőssége. Az el­múlt öt évet e mozgalom fej­lődésének olyan határkövei jelzik, mint a békeszerető erők moszkvai világkongresszusa, az európai biztonság harcosai­nak brüsszeli közgyűlése. a nők berlini világkongresszu­sa. Az SZKP főtitkára ezután a jövő feladatait körvonalazta. 4. fi békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és fiiggetienségéért folytatott további harc programja Országunk nemzetközi hely­zetét és a nemzetköz helyze­tet értékelve pártunk központi bizottsága azt a következtetést vonja le, hogy a békáért, a né­pek szabadságáért és függet­lenségéért vívandó további harc most elsősorbán a követ­kező feladatok megoldását kö­veteli meg:. — Szakadatlanul szilárdíta­ni kell a testvéri szocialista államok egységét, és az új tár­sadalom építésében kifejtett sokoldalú együttműködésüket fejlesztve növelni kell a béke szilárdításához való együttes, aktív hozzájárulásukat. — Törekedni kell a növek­vő, a béke számára veszedel­mes fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére, rá kell térni a felhalmozott fegyverkészletek csökkentésére, a leszerelésre. Ebből a célból: a) Mindent meg kell tenni a hadászati fegyverek korláto­zására és csökkentésére vonat­kozó újabb szovjet—-amerikai megállapodás előkészítésének befejezése érdekében, a nuk­leáris kísérletek általános és teljes beszüntetéséről, a vegyi fegyverek betiltásáról és meg­semmisítéséről, az újabb tö­megpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozásá­nak betiltásáról szóló, vala­mint az emberi környezet ka­tonai, vagy más ellenséges cé­lokból történő befolyásolását megtiltó nemzetközi szerződé­sek megkötése érdekében. b) Üjabb erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások aktivizálása érdekében. E tér­ségben az első konkrét lépé­sekről történő megállapodást, követően majd a legközelebbi években tovább kell tevékeny­kedni a katonai enyhülés ügyén. c) El kell érni. hogy számos országban a katonai kiadá­sok jelenlegi állandó növelését e kiadások rendszeres csök­kentésének gyakorlata váltsa fel. d) Mindent meg kell tenni a leszerelési világértekezlet mi­előbbi összehívása érdekében. — A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglévő háborús tűzfészkek felszámolására és mindenekelőtt a közel-keleti helyzet igazságos és tartós ren­dezésére. Ezzel a rendezéssel összefüggésben az érintett ál­lamoknak meg kell vizsgálni­uk azt a kérdést, hogyan já­rulhatnak hozzá a Közel-Ke­leten a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez. — Mindent meg kell lenni a nemzetközi feszültség enyhülé­sének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konkrét for­máját öltse. Aktívan folytatni kell az összeurópai tanácsko­zás záródokumentuma teljes megvalósításának irány­vonalát, a békés egymás mellett élés fejlesztését Euró­pában. A békés egymás mel­lett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült Ál­lamokkal. Franciaországgal, az NSZK-val, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, Kanadával, va­lamint Jaoánnal és más ka­pitalista államokkal való a hosszú távú, kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesz­tését politikai, gazdasági, tu­dományos és kulturális téren egyaránt. — A kontinens államainak közös erőfeszítésével tovább kell munkálkodni az ázsiai biz­tonság megteremtésén. — Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását. — Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell te­kinteni a gyarmati elnyomás összes maradványának felszá­molását, a népek függetlensé­ge és egyenjogúsága megsérté­sének megszüntetését, az el­einyomás és a faji politika va­lamennyi fészkének felszámo­lását. — A nemzetközi kereskede­lem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mes. térségé* akadály megszünteté­sét, a jogegyenlőtlenség, a dik­tátum és a kizsákmányolás megnyilvánulásainak a nem­zetközi gazdasági kaocsolatok- ban való felszámolását. Ezeket a javaslatokat a XXIV. pártkongresszuson meg­határozott békeprogram szer­ves folytatásának, a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és füg­getlenségéért folytatott további harc programjának tekintjük. E feladatok megoldásának szol. gálatába állítjuk országunk külpolitikáját, és e területen együtt fogunk működni a töb­bi békeszerető állammal. 5, fiz SZKP és a nemzetközi forradalmi folyamat Ä gyökeres társadalmi vál­tozások korában élünk. Tovább erősödnek és bővülnek a szo­cializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgalmak győ­zelmei új távlatokat nyitnak meg azok előtt az országok előtt, amelyek kivívták függet­lenségüket. Fokozódik a dol­gozóknak a monooóliumok el­nyomása, a kizsákmányoló rendszerek ellen vívott harca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi, demokratikus, im­perialistaellenes mozgalom. Mindez összességében a nem­zetközi forradalmi folyamat fejlődését jelenti. Az emberiség társadalmi fej­lődésének fő irányát a szocia­lizmus országainak fejlődése, erejük növekedése, nemzetközi politikájuk jótékony hatásának erősödése határozza meg. A kapitalizmus általános válsága tovább mélyült az Utóbbi években. A termelés szembetűnő csök­kenése és a munkanélküliség növekedése a kapitalista orszá­gok többségében összefonódott a kapitalista világgazdaság olyan súlyos megrázkódtatásai­val, mint a valutaválság, az energiaválság, a nyersanyag­válság. A válságot élezte az infláció, amelyet fokozott a békeidőben soha nem látott méretű katonai kiadások állan. dó emelkedése. Erősödött az imperializmu­son belüli vetélkedés, a Közös Piacon, és NATO-n belüli Vi­szálykodás. A nemzetközi mo­nopóliumok növekvő gazdasá­gi hatalma még kíméletlenebbé tette a kónkurrenciaharcot. ' 1976. február 25. A jelenlegi válság nem a szo­kásos. Mindenki világosan lát­ja: szertefoszlott a burzsoá ideológusok és reformisták egyik fő mítosza, az a mítosz, amely szerint napjaink kapi­talizmusa képes a válság ki­küszöbölésére. A kapitalizmus ingatag volta mind nyilván­valóbbá válik. A munkásosztály fokozza harcát a nagytőke, a társadal­mi bajok fő okozója ellen. Fokozódott a burzsoá társa­dalom eszmei-politikai válsága. Ez a válság kikezdi a hatalom intézményeit, a burzsoá poli­tikai pártokat, megingatja a Áz elmúlt öt év folyamán a nemzetközi reakció néhány bástyáját súlyos csapás érte. Ebben az időszakban zajlott le a chilei és a portugáliai for­radalom. Peruban jelentős si­kereket értek el a forradalmi­felszabadító erők. Görögor­szágban megbukott a katonai fasiszta kormány. Spanyol- országban megingott a francó- ista rezsim. A portugáliai helyzetről szólva az SZKP főtitkára le­szögezte: A Szovjetunió kategorikusan ellenez a portugál belügyekbe való minden beavatkozást. A portugál népnek minden más néphez hasonlóan joga van olyan úton járni, amelyet ő maga határoz meg. Engedjék meg, hogy erről a szónoki emelvényről kifejezzem a szov­jet kommunistáknak Portugá­lia forradalmi népével, kom­munistáival, demokratáival va­ló forró szolidaritását. A chilei forradalom világo­san kifejezésre juttatta az or­szág népének arra irányuló legalapvetőbb erkölcsi normá­kat. Mind nyíltabbá válik a korrupció, még az államgépe­zet legfelsőbb szintjein is. Folytatódik a szellemi kultúra hanyatlása, nő a bűnözés. A kommunistáktól távol áll, hogy a kapitalizmus „automati­kus csődjét” jósolják — foly­tatta beszédét Leonyid Brezs- nyev. — A kapitalizmus még nem kls tartalékokkal rendel­kezik. Az utóbbi évek esemé­nyei azonban újult erővel bizo­nyítják, hogy a kapitalizmus Flyan társadalom, amelynek nincs jövője. szenvedélyes törekvését, hogy megszabaduljon a hazai bur­zsoázia és a külföldi monopó­liumok kizsákmányolásának terhétől. A chilei reakció ösz- szeesküvése, amelyet — mint az már mindenkinek ismere­tes —, a külföldi imperializ­mus terveit ki és fizetett meg, rajtaütésszerűen csapott le a forradalomra. Chile tragédiája nem ér­vényteleníti a kommunisták Az eltelt öt esztendő egyik nevezetes jelensége volt a tő­kés világ kommunista pártjai befolyásának növekedése. A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúsko­dik az a tény, hogy âz-1969-es tanácskozáson felvázolt anti- imperialista akcióprogram leg­több pontja megvalósult. A kommunisták között időn­ként keletkezhetnek vélemény­következtetéseit a forradalom különböző útjainak lehetősé­géről, beleértve a békés for­radalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Itt, a kongresszusunkon va­lamennyi szovjet ember nevé­ben újból követeljük: „Sza­badságot Luis Corvalánnak! Szabadságot a fasiszta junta valamennyi foglyának!” A forradalmi mozgalom ta­pasztalata az elmúlt években szemléltetően bizonyította : amikor a monopoltőke és po­litikai uszályhordozói uralmát reális veszély fenyegeti, az imperializmus mindent elkö­vet, minden látszatát leveti mindenféle demokráciának. Kész lábbal tiporni az államok szuverenitását, minden törvé­nyességet, nem is beszélve a humanitásról. Rágalom, a köz­vélemény félrevezetése, gazda­sági blokád, szabotázs, ínség és romlás előidézése, megveszte­getés és fenyegetés, terror, po­litikusok meggyilkoltatása, fa­siszta típusú progromok — ez annak a mai ellenforradalom­nak a fegyvertára, amely min­dig a nemzetközi imperialista reakcióval szövetségben lép fel. Mindez azonban végső során kudarcra van kárhoztat­va. A szabadság ügye, a hala­dás ügye legyőzhetetlen. különbségek egyes kérdések elbírálásában. Marxisták— leninisták azonban az ilyen kérdéseket az internacionaliz­mus álláspontjáról közelítik meg, az egész mozgalom egy­ségének szilárdítását szem előtt tartva és a keletkezett problé­mákat a valódi elvtársiasság szellemében, minden egyes pért egyenjogúsága és önálló­sága tiszteletben tartása ki­II szabadság, a haladás ügye legyőzhetetlen II nemzetközi kemmunlsta mozgalom sikerei kezdhetetlen normáinak ker-H tei között vitatják meg. Ter­mészetesen itt nincs és nem is lehet szó az elvi dolgokban va­ló kompromisszumokról, a kommunista ideológiának el­lentmondó nézetekkel és cse-j lekedetekkel való megbéküg lésről. A kommunisták küzdelmük- ben a forradalom fejlődésének) a szocializmus és a kommu­nizmus építésének közös tör­vényszerűségeiből indulnak ki.1 Ezeket a törvényszerűségeket) amelyek a marxizmus—leni«, nizmus elméletében tükröződ­nek és amelyeket a gyakorlat igazolt, kollektiven és részle­tesen kifejtve fogalmazták meg a testvérpártok nemzetközi ta­nácskozásain. E közös törvény- szerűségek alapos megértése, a rájuk való támaszkodás az adott ország konkrét feltételei alkotó felmérésének és szám­bavételének párosításával, to-' vábbra is a marxisták—leni­nisták elidegeníthetetlen sajá-; tossága. Szeretném külön aláhúzni a! proletár internacionalizmus fontosságát napjainkban. Ez a marxizmus—leninizmus egyik fő elve. A mi nézőpontunk szerint viszont a proletár internacio­nalizmus elutasítása egyet je= lentene ' azzal, hogy a kom- munista pártokat és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyvertől fosztjuk meg. Jelentékeny szerepet játsza. nak a kommunisták regionális konferenciái. Az elmúlt évek­ben nem kevés ilyen konfe­rencia volt. Külön meg kell említeni Latin-Amerika és a Karib-tenger térsége kom­munistáinak havannai konfe­renciáját, amelyen részt vett az Egyesült Államok és Kana­da kommunista pártja is. Az európai kommunista pártok szintén készülnek konferen­ciájukra. Sok Párt sürgeti a kommunista és munkáspártok újabb világtalálkozóját. Az SZKP elvileg támogatja ezt a gondolatot, hogy mikor és hogyan valósítjuk meg, arról természetesen általános egyet­értéssel döntünk majd. Szeretném kongresszusun.; kon felvetni azt a javaslatot, hogy emeljenek Moszkvában emlékművet a nemzetközi kommunista mozgalom hősei­nek, akik önfeláldozóan küz­döttek a nép boldogságáért és életüket az osztályellenség oltotta ki. Jelképezze ez pár. tunk megingathatatlan hűsé­gét a proletár internacionaliz­mus nagy ügyéhez. A XXIV. kongresszus iránya elveinek megfelelően, tovább mélyítettük kapcsolatainkat a haladó nem kommunista pár. tokkal • a forradalmi-demok­ratikus, valamint a baloldali szocialista pártokkal. Jelen­tékenyen bővülnek érintkezé­seink számos ország szocia­lista és szociáldemokrata párt. jaival. így például Finnország, Belgium, Japán. Nagy-Britan- nia, Franciaország ilyen párt­jaival. Értékeljük, amit elér­tünk ezen a téren és tovább, ra is ebben az irányban mun­kálkodunk. Kétségtelen, hogy a tudo­mányos kommunizmus és a szociáldemokraták reformiz­musa között szó sem lehet ideológiai közeledésről. Az olyan szociáldemokra­tákkal, akik tudatában van­nak a béke ügye iránti fele­lősségüknek, még inkább a szo­ciáldemokrata munkásokkal^ egyesíthet és egyesít is ben­nünket a népek biztonsága iránti gondoskodás, a fegyver­kezési hajsza megfékezésére, a fasizmus, a fajgyűlölet és a kolonializmus legyőzésére irá­nyuló törekvés. Az enyhülés, a békés- egy­más mellett élés az államkö­zi kapcsolatokra vonatkozik. (Folytatás az 5. oldalon.) ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom