Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

Leonyld Srezssyev előterjesztette i lifnKság kszámoláfát (Folytatás az 1. oldalról) ban vannak egymással. Az utóbbi években nemegyszer tartottak többoldalú baráti ta­lálkozót a pártok központi bi­zottságai első titkárai, illetve főtitkárai. Három találkozó vplt a Krím-félszigeten. Vol­tak ilyen találkozók a párt- kongresszusok idején is, egye­bek között tavaly Budaœsten és Varsóban. A rendszeres több- és kétoldalú találkozók lehetőséget nyújtanak arra, hogy tanácskozzunk egymással minden felvetődő nagyobb problémáról, megosszuk egy­mással — ahogy mondani szo­kás — örömünket és bánatun­kat, közösen tűzzük ki a to­vábbi előrehaladás útját. Egészében a szocialista or­szágok pártjainak többségéhez fűződő viszonyunkat a teljes egység és a gyümölcsöző együttműködés jellemzi. Mint ismeretes, egyes pártok külön nézeteket vallanak számos kér­désben, de az általános irány­zat kétségkívül a szocialista országok összeforrottságának erősödése. Ezt az irányzatot nagyra értékeljük és fejlődé­sét — akárcsak korábban — minden eszközzel előmozdít­juk. Ennek útja a testvérpár- tok közös erőfeszítése a mar­xizmus—leninizmus kipróbált elvei, a szocialista internacio­nalizmus, az egyenjogúság és dz elvtársi együttműködés alapján. Pártjaink és országaink ve­zetői együttműködésének egyik fontos kerete a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé. Ez a szer­ződés megbízhatóan szolgálja a béke és a szocializmus ér­dekeit. Mindenki számára nyilvánvaló azoknak a kezde. ményezéseknek jelentősége, amelyek az utóbbi években politikai tanácskozó testüle­tünktől indultak ki. Határozottan ellenezzük mind a világ egymással szem­ben álló katonai tömbökre osz­lását, mind a fegyverkezési hajszát. Álláspontunk ebben a vonatkozásban közismert. Mégis teljesen világosan ki kell jelenteni: amíg fennma­rad a NATO, amíg a milita­rista körök folytatják a fegy­verkezési hajszát, addig or­szágunk, a Varsói Szerződés többi résztvevőjével együtt, erősíteni fogja ezt a katonai­politikai szövetséget. A szocialista országok mind jelentősebb szerepet játszanak a világgazdaságban is. Ma a szocialista közösség a világon a legdinamikusabb gazdasági erő. Az idetartozó országok ipara az elmúlt öt évben négy. szer olyan gyorsan fejlődött, mint a fejlett tőkés államok ipara. Közösségünk országai­nak ipari termelése 1975-beri több mint kétszer annyi volt, mint a „közös piaci” országoké. Gazdasági együttműködés À párt központi bizottsága állandó figyelmet fordított a szocialista államokkal kiépí­tett gazdasági együtt-, működésre annak a köl­csönös előny és a szocialista internacionalizmus alapján történő további fejlesztésére. Az elmúlt ötéves időszak jó néhány újdonságot hozott ezen a téren. "* A központi bizottság poli­tikai bizottsága különösen fontosnak tartja a szocialista gazdasági integrációnak azt a bosszú lejáratú programját, atnelyet a többi KGST-or- szággai együtt 1971-ben fo­gadtunk el. A komplex prog­ram végrehajtásában végzett munka azzal az eredménnyel járt, hogy máris lényegesen elmélyült gazdasági kölcsön­hatásuk, fokozódott országaink gazdaságainak egymást kölcsö­nösen kiegészítő jellege — mindegyikünk nem csekély hasznára. Gyors ütemben növekszik a kereskedem is. Ót év leforgá­sa alatt több mint kétszeresé­re nőtt . a KGST-országokkal lebonyolított áruforgalmunk. Ez a forgalom ma igen tekin­télyes: évi 26 milliárd rubel értékű. Az elért eredményekre tá­maszkodva. most megtehetjük a következő lépést. Napirend­re került a hosszú lejáratú célprogramok kidolgozása és végrehajtása. Természetes, hogy ilyen nagy és újszerű munkában bo­nyodalmak js adódnak. Nemcsak nagy kölcsönös gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai je­lentőségű feladatról is, neve­zetesen közösségünk anyagi alapjának megerősítéséről. Az utóbbi években lényege­sen kibővült ideológiai együttműködésünk a test­véri országok pártjaival — mondotta ezután az SZKP KB főtitkára. Nem alkalmilag, hanem rendszeresen találkoznak párt­jainknak az ideológiai és a nemzetközi munkával foglal­kozó vezető tisztségviselői. A szocialista országok tudósai ma már sok tudományágat kollektív erőfeszítésekkel fej. lesztenek. Hasznos együttmű­ködést valósítanak meg a tö­megtájékoztatási eszközök — a rádió, a televízió, a sajtó — is. Mindez segíti az eszmei nevelőmunka színvonalának emelését pártjaink mindegyi­kében, lehetővé teszi' hogy eredményesebben lépjünk fel a két társadalmi rendszer ideológiai ha'rcában. A jelen­legi körülmények között ez nagyon fontos, mivel mind­inkább előtérbe kerülnek az ideológiai harc problémái; s ebben a harcban hatalmas fegyver a szocializmus igazsá­ga. A szocializmus már ma roppant hatással van világ­szerte százmilliók gondolkodá­sára és érzéseire. A szocializ­mus biztosítja a dolgozó em. bereknek a szabadságot, a való. ban demokratikus jogokat, a jólétet, az ismeretek legszéle, sebb körű hozzáférhetőségét, a jövőjük iránti szilárd bizonyos­ságot. A szocializmus békét höz, biztosítja valamennyi ország szuverenitásának tiszteletben tartását és az egyenjogú ál­lamközi együttműködést, tá­masza a szabadságukért és függetlenségükért harcoló né­peknek. Ami pedig a holnapot illeti. az kétségkívül újabb bi­zonyítékokat szolgáltat a szo­cializmus korlátlan lehetősé­geire; a kapitalizmussal szem­beni történelmi felsőbbrendű­ségére. A Kínához fűződő viszony természetesen sajátos és kü­lönálló kérdés. Kína jelenlegi vezetőinek politikája nyíltan a szocialista államok többsége ellen Irányul. Mi több, egye­nesen összemosódik világszer. te a legszélsőségesebb reakció álláspontjával — a nyugati országok militaristáitól és az enyhülés ottani ellenségeitől egészen a dél-afrikai fajgyű­lölőkig és Chile fasiszta veze­tőiig. Ez a politika nem csu­pán merőben idegen a szocia­lista elvektől és eszmények. tői, hanem lényegében az im­perializmus fontos tartaléka is lett a szocializmus ellen ví­vott harcában. Minden békeszerető nép szá­mára nagy veszélyt jelentenek Pekingnek azok a lázas kí­sérletei, hogy meghiúsítsa az enyhülést, meggátolja a lesze­relést, bizalmatlanságot és el­lenségeskedést szítson az ál­lamok között, az a törekvése, hogy világháborút provokál­jon, maga pedig hasznot húz­zon belőle. Pekingnek ez a po­litikája mélységes ellentétben áll minden nép érdekeivel. Ha­tározottan szembeszállunk ez­zel a gyújtogató politikával, védelmezzük a szovjet állam, a szocialista közösség, a kom­munista világmozgalom érde­keit. Ma már nem elég annyit mondani, hogy a maoista ideológia és politika nem egyeztethető össze a marxista —leninista tanítással. Egyene­sen ellensége annak. A Kínával való kaocsolatok- ban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz, amelyet a XXIV. kongresszus határozott meg. Ennek az irányvonalnak helyességét iga­zolta az élet. Továbbra is har­colunk a maoizmus ellen, el­vi és kérlelhetetlen harcot ví­vunk vele szemben. Egyszersmind szeretném is­mét megerősíteni, hogy akár­csak más országok, Kína vo­natkozásában is szilárdan tart­juk magunkat az egyenjogú­ság, a szuverenitás és a terü­leti sérthetetlenség tisztelet­ben tartása, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zás, az erőszak alkalmazásá­ról való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normalizálni viszonyunkat Kí­nával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, mi több, bizonyossággal kijelent­hetjük: ha Pekingben vissza­térnek a valóban marxista- leninista politikához, ha elve­tik a szocialista országokkal szemben ellenséges irányvona­lat, ha a szocializmus világá­val való egvüttműködés és szolidaritás útjára lépnek, ak­kor ez megfő’elő visszhangra talál a mi részünkről, és lehe­tőség nyíl’k, hogy olyan jó vi­szony alakuljon ki a Szovjet­unió és a Kínai Népköztársa­ság között, amely megfelel a szoc’alista internacionalizmus elveinek. A kínai félen a sor. 2. Az együttműködés fokozása a felszabadult úszásokkal, szerepük növekedése a világ fejlődésében À beszámolási Időszakban fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felsza­badult országokkal, vagy, ahogy szántén nevezik őket. a fejlődő országokkal. Különö­sen fontos, hogy gazdagodott kapcsolataink politikai tartal­ma — mondotta ezután Leo- nyid Brezsnyev. Milyen fő irányokban tör­téntek változások sok fel­szabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorra való áthe­lyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a külföldi vál­lalatok államosítása, ami arra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyako­rolhassanak saját természeti erőforrásaik fölött, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval, a nehézségek elle­nére mélyreható, haladó irá­nyú változások mennek vég­be a világnak ebben a részé­1916. február 25. ben. Ez természetesen törté­nelmi fontosságú folyamat. Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők el­különülésének bonyolult folya­mata, fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Újabb progresszív válto­zások történtek a szocialista orientációjú arab, afrikai _ és ázsiai országok gazdaságában és politikai életében. Vannak olyan országok is, ahol a fej­lődés tőkés úton ment tovább. A belső és a külső reakció erős nyomást gyakorolt né­hány olyan rendszerre és poli­tikai szervezetre, amely szo­cialista célokat hirdetett meg, s haladó átalakítást hajt vég­re A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbemenő bo­nyolult folyamatok iránti ma­gatartása világos és határozott. A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek bel- ügyeibe Minden népnek, min­den országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját. B jog tisztelet­ben tartása a lenini külpoliti­ka megingathatatlan elve Ml azonban nem leplezzük néze­teinket A fejlődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán ál­lunk, barátainknak és Harcos­társainknak tekintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szovjetunió ennek során sem­miféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai uralomra, katonai támaszpontok meg- kaparintására. Úgy cselek­szünk, ahogyan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. B tejlődü országok külpolitikája Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitiká­ja. Ez több irányban mutatko­zik: az el nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatá­ban, az Afrikai Egységszerve­zet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasá­gi tömörülések tevékenységé­ben. Ma már világos, hogy a világ osztályerőinek jelenlegi viszonyai közepette a felszaba­dult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az im­perialista diktátummal, kivív­ni az igazságos, vagyis egyen­jogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az Is, hogy ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez történő hozzájá­rulása már ma is jelentékeny, t a jövőben r~ég nagyobb sú­ly* lehet, Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunkra. Jó köl­csönös megértés alakult ki az utóbbi öt évben országunk és Szíria között. Összehangoltan járunk el sok nemzetközi kér­désben és mindenekelőtt a kö­zel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsola­taink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműkö­désünk Algériával, Dél-Jemen» neL Jelentős lépések történtek a szovjet—líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesz­tinái Felszabadítást Szervezet­tek Az utóbbi Időben bizonyos erők makacsul igyekeznek alá­ásni a szovjet—egyiptomi kap­csolatokat Ami a Szovjetuniói illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irány­vonal tükröződik a Szovjet­unió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerződésében, amelyet mi hosszú távra kap­csolataink alapjának tekin­tünk, és amely nemcsak orszá­gaink, hanem az egész arab vi­lág érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támo­gatást nyújtott az arab népek­nek az izraeli agresszió követ­kezményeinek felszámolásáért vívott harcához. Országunk se. gítséget nyújtott — és az 1973. októberi háború bizonysága szerint hatékony segítséget nyújtott — az agresszorral ‘ szemben álló országok: Egyip­tom, Szíria, Irak katonai po­tenciáljának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politi­kai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború. De nincs béke sem, és még kevésbé nyugalom. Es ki merné garantálni, hogy nem lobban fel újra a harci cselek­mények lángja? Ennek veszé­lye fennmarad mindaddig, amíg az izraeli haderő, a meg­szállt területeken van. Meg­marad, amíg földjükről el­űzött palesztinaiak százezrei törvényes jogaiktól megfoszt­va és kétségbeejtő körülmé­nyek között élnek, amíg Pa­lesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől A tartós közel-keleti béka megköveteli azt is, hogy sza­vatolják a térség valamennyi államának biztonságát, a füg­getlen létezéshez és fejlődés­hez való jogát. Csak az nem világos, milyen súlyos felelős­séget vállalnak magukra azok, akik önző célokat követve a közel-keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges különmegállapodáso- kat arra használják fel, hogy elodázzák a valódi megoldáso­kat, vagy esetleg teljesen meg­kérdőjelezzék őket. A Szovjetunió a maga ré­széről elvi és konstruktív ál­láspontra helyezkedik. A gen­fi értekezlet társelnökeként kész közreműködni mindazok­ban az erőfeszítésekben, ame­lyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Kész va­gyunk részt vermi valamennyi közel-keleti ország biztonságá­nak és határai sérthetetlensé­gének nemzetközi szavatolásá­ban az ENSZ keretei között, vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban egyéb­ként véleményünk szerint a Szovjetunión kívül részt ve­hetne az Egyesült Államok, to­vábbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez osak hasz­nára válna. Igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat a Közel-Kelet valamennyi országával, s kö­zülük egyikkel szemben sin­csenek előítéleteink. Végül pe­dig készek vagyunk részt ven­ni olyan probléma megoldási módozatainak kutatásában is, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése ebben a térség­ben. A központ! bizottság nagy figyelmet fordított arra, hogy megfelelő, és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson ki az ázsiai országokkal. Mindenekelőtt az Indiával folytatott sokirányú együtt­működésünkre kell kitérnem, Mi különleges jelentőséget tu­lajdonítunk az ezzel a nagy or­szággal való barátságunknak. Az eltelt öt évben a szovjet- indiai kapcsolatok magasabb fokra emelkedtek. Országaink béke-, barátsági és együtt­működési szerződést kötöttek. Az Indiai Köztársaságod való szoros politikai és garni»- sági együttműködés állandó irányvonalunk. (Folytatás a 3, otáafeal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom