Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

„Lejári” munkakönyvvel A nyugdíjasok találkozóját évenként megrendezik a vállala­tok, a termelőszövetkezeti gazda­ságok. Ahol csak egy kicsit is adnak hírnévre, ez a rendezvény nem marad ki a programból, ögyes nőbizottságok meghitt Han­gulatot varázsolnak, s a jelenlé­vők megadják la tiszteletet a munkában megfáradtaknak, érez­tetik velük, hogy nem feledkez­tek meg róluk, Ha nem is talál­koznak nap-nap után, a család tagjaiként tisztelik őket. Az ilyen összejöveteleken már hagyomány, hogy a meghívón jelzett időpontnál jóval korábban nyitott ajtók várják az érkezeket, ünneplőben jönnek. A legszebb, legkíméltebb ruhadarabok kerül­nek elő a szekrénybőt, mielőtt el­indulnának a nők a szokásosnál hosszabban néznek a tükörbe, a férfiak gondosabban borotválkoz­nak. Amikor megérkeznek, rög­tön az ismerősöket keresik, egy asztal mellé teleoednek. Régi tör­téneteket idéznek, tréfálkoznak. A terített asztal, a borocska feled­teti az éveket, olyannak látják egymást, mint régen. Mint akik ma is idetartoznak. De odatartozónak tartják-e őket mindig és mindenütt a házi­gazdák? Egyszer egy évben ugyan alkalmat teremtenek számukra, hogy ezt érezhessék, de törőd­nek-e velük eléggé az ünnep előtt és az ünnep után? Ebben az egyetlen estében Is sok-sok külső jel árulkodhat. Az ünneoi köszöntőben az igazgató mondhat megható szavakat a törzsgárda érdemeiről — ha utá­na, a baráti asztaloknál nem vált szót a régiekkel, a koráb­biaknak sincs hitele. Ha csupán egyik társadalmi kötelezettségnek tartja a sok közül a nyugdíjasok üdvözlését, ha nem érzi, hogy itt többről van szó, mint hogy a menélenésére számítsanak, rossz vágányra tévedt. Nemcsak for­mailag, a lényeget tekintve Is. A találkozókon egy asztal mel­lé kerülő emberek ugyanis több­nyire csak itt, és csak az évnek ezen' az egyetlen napján talál­koznak. Pedig nem ragaszkodná­nak feltétlenül a fehér asztalhoz. Szívesen látnák egymást többször a régi körülmények között: a műhelyben, a munkapadnál. Ménsincs rá mindannyiuknak módia. A ,,hiányszakmákban” a rendeletek lehetővé teszik, hogy tí nyugdíjasok, az óraszámok kor­látozása nélkül, dolgozhassanak. Ezek azonban az évtizedeken át is legnagyobb igénybevételt kö­vetelő foglalkozások, érthető, hogy a nyugdíj biztonságában élők közül sokan lemondanak a „kettős fizetésről". Egészségüket, közérzetüket, lassúbb ritmusra váltott napjaikat veszélyeztetné a „másodállásként" vállalt teljes munkaidő, ök szabadon választ­hatnak, a baj nem is velük van. Ahogyan a mezőgazdaságban is a régebbi gyalog munkások rend­szeres foglalkoztatása okoz gon­dot, úgy az iparban is a „nyolc­száznegyven órások” helyzete ad okot megfontolásra. Pontosab­ban : a nyugdíjastalálkozók szer­vezőinek, a köszöntőt mondó ve­zetőknek kellene jobban maguké­vá tenniük a rendeletek szelle­mét, s így a nyugdíjasok ügyét. Létszámhiányról, munkaerő­gondokról számolnak be a felet­tes szerveknek, mégsem számol­nak eléggé a munkabíró, még szívesen dolgozó nyugdíjasok „tartalékával”. Nem gondolnak rá, hogy közülük a mostaninál sokkal többen tudnák a nyolc- száznegyven órájukat is Hasznosí­tani, ha kedvezőbb körülmények között tehetnék. A részmunkaidő adott lehető­ség, a rendeletek pontosan meg­határozzák a módozatokat, mégis kevés helyen élnek vele. Ha a nyugdíjasok maguk választhatnák meg az éves „időkeret" napi be­osztását, ha nem néhány hónap alatt, napi nyolc órában kellene tehesíteni az engedélyezett óra­számot, többen jelentkeznének. Az eredmény mindenképpen meg­érné a körültekintőbb szervezést, a valamivel több adminisztrá­ciót. Törődés, figyelem, rugalmasság — a nyugdíjasok nem igényel­nek mást, mint akiknek a munka­könyvé bent van a gyárakban. Arról nem is beszélve, hogy ők nemcsak egy „lejárt" munka­könyvvel rendelkeznek, hanem munkás évtizedek gazdag ta­pasztalatával is. Nyugdíjas mun­kásokat érdemes volna „tanács­adóként" is alkalmazni a mű­helyekben, vagy lehetnének a szakmunkásnevelés patrónusal. Ök nemcsak a fehér asztal mel­lett idéznék emlékeiket — mi pedig gyorsabban haladhatnánk segítségükkel. VICZIAN ERZSÉBET Külön íIob jár a Volán? A Minisztertanács határozata értelmében január 5-től néhány árucsoport és szolgáltatás fogyasztói árát emelték. Az Országos Anyag- és Arhivatal január 4-én megjelent közleményében az alábbiakat olvashattuk: „A szolgáltatások körében a lakossági árufuvaro­zás díja átlagosan 1G százalékkal emelkedik. Ezen belül a tehertaxi díja 10 százalékkal...” Ezzel szemben áll a Volán 11 Vállalat hirdetése a Tolna megyei Népújság 1976. január 1-i számában: „...a tehertaxi díjszabása 1976. január 1-től (la­kosság részére január 5-től) megváltozik. A fuvardíj­jelző készülékek átalakításáig a fuvardíjak meg­állapítása úgy történik, hogy a készülék által muta­tott díjat 32 százalékkal megemeljük.” Tehertaxi itt, tehertaxi ott, viszont az Arhivatal közleményében és a hirdetésben lévő díjtételemelés különbsége nem csekély: 22 százalék. Bár a tehertaxit igen ritkán — jó, ha évente egy­szer — veszem igénybe, pénztárcám alig veszi észre az áremelést. Viszont, akik gyakrabban tehertaxiznak, zavarba jöhetnek, miként fizessék a fuvardíjat: tíz százalék­kal, vagy harminckét százalékkal magasabb összeg­ben? Az Országos Anyag- és Arhivatal, vagy a Volán 11. Vállalat tarifája szerint... ? B. L A káder- és szeaűyzeti munka T öbb mint két esztendő telt el a Központi Bi­zottság 1973. november 28-i, a káderpolitikai elvek ér­vényesüléséről, a káder- és személyzeti munka fejlesztésé­ről hozott határozata óta. A határozat hosszú távra szabta meg a tennivalókat, nem lehet egy-két év alatt „letudni”. A XI. pártkongresszus határozata is kimondja: „A párt vezető szerepének erősítése, politiká­jának helyes megvalósítása szükségessé teszi a káder- munka elveinek hatékonyabb, színvonalasabb és következe­tesebb érvényesítését.” A határozat után — a me­gyei pártbizottságtól az alap­szervezetekig — mindenütt el­végezték a helyzetelemzést, ki­jelölték a feladatokat, elkészí­tették a feladatterveket A párthatározathoz kapcsolódóan a Minisztertanács határozatot hozott az állami, vállalati fel­adatokról, miniszteri utasítá­sok születtek, így kialakultak a keretek a káder- és személy­zeti munka fejlesztéséhez, a Központi Bizottság határozatá­nak megvalósításához. A párt mindig is nagy fon­tosságot tulajdonított a káder- politikának, kádermunkának, hiszen csak így biztosíthatja politikai célkitűzések megvaló­sításának személyi feltételeit. A dolgozók érdekeit hűen ki­fejező politika kidolgozása, al­kalmazása, a dolgozók töme­geivel való megértetése, elfo­gadtatása, mozgósításuk e poli­tika gyakorlati megvalósításá­ra, jelentős mértékben a párt tagjain, a vezető beosztású dol­gozókon, a kádereken múlik. Napjainkban különösen elő­térbe kerül a kádermunka, hi­szen napirenden van a fejlett szocialista társadalom építése, dolgozunk a XI. kongresszuson elfogadott program megvalósí­tásán, megkezdtük az ötödik ötéves terv végrehajtását. Munkánkat, a szocializmus épí­tését a korábbihoz képest lé­nyegesen nehezebb feltételek között folytatjuk. Gazdasági építőmunkánkban csak úgy tu­dunk előre haladni, ha tovább lépünk az üzem- és munka- szervezés fejlesztésében, a munkaerő takarékos felhasz­nálásában, a munkaerő-gazdál­kodás J javításában. Nagyobb erőfeszítésekre, szervezettség­re, szemléleti és cselekvési egységre van szükség annak érdekében, hogy a kitűzött cé­lokat elérjük. Mindenekelőtt a vezetőkkel szemben kell az eddigieknél magasabb követel­ményeket támasztani. n megyei pártbizottság a múlt év decemberében káderaktíva értekezletet hívott össze, ezen a tanácsko­záson mérték fel, hol tartunk a határozat megvalósításában, melyek a további feladatok. A határozat óta jelentős eredményeket értünk el. A ko­rábbihoz képest ma már job­ban érvényesül a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény, a politikai, a szakmai és a vezetői alkal­masság. Azonban e területen még igen sok a tennivaló. Kü­lönösen a politikai alkalmas­ságnál vannak még lemaradá­sok — főként a politikai vég­zettség tekintetében —, ese­tenként szemléletbeli torzulá­sok. Pedig a fokozott követel­ményeket indokolja, hogy az utóbbi években szocialista épí­tésünk külső és belső körül­ményeiben jelentős változások következtek be. A nemzetközi helyzetben végbement változá­sok — a békés egymás mellett élés, a gazdasági, kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztése, a rádió, a televízió, a turizmus — Olyan hatásokat idézhetnek elő, amelyekkel szemben csak eszmeileg szilárd, politikailag képzett káderek léphetnek fel eredményesen. A belső körül­ményeknél az önállóság növe­lése, a decentralizáció megkö­veteli az elemzőképességet, az ellenőrzést, a népgazdasági ér­dek következetes képviseletét, elsődlegességének érvénvesíté- sét. Itt is elengedhetetlen a megfelelő, naprakész politikai felkészültség. Mindennek az érvényesülése nem megy máról holnapra minden területen, szívós ne­velő munkával lehet csak elő­re lépni. ...... J elentős előrehaladás történt a kádermunka demokratizálá­sa terén is. Rendezték a káder- hatásköröket, a káderekről ott mondanak véleményt és dön­tenek, ahol őket a legjobban ismerik. Több helyütt azonban ez még formális és előfordul, hogy az alapszervezetek nem érvényesítik következetesen véleményezési jogukat. Bár a határozat kimondja, hogy vé­leményeltérés esetén a gazda­sági, szakmai vezetés döntése nem hajtható végre, az alap­szervezet vezetősége, még ha igaza is van, „hagyja magát” meggyőzni ahelyett, hogy a vitatott kérdést a felsőbb párt- és állami, gazdasági szerv elé terjesztenék. K ezdeti lépések történteit a szakszervezetek és a KISZ bevonása terén a káderkérdések eldöntésében. Ugyanígy a tervszerű káder- utánpótlás biztosításánál is, ami egyébként a kádermunka leggyengébb pontja. A mai vezetők túlnyomó többsége lé­pést tart a növekvő követelmé­nyekkel, fejleszti képességeit, tudását, jól szolgálja a szocia­lizmus építését. Ám közülük egyre többen nyugdíjba men­nek, vannak olyanok is, akik nemcsak elmaradnak a köve­telményektől, hanem vissza­élnek hatalmukkal, életmód­juk, magatartásuk összeegyez­tethetetlen a kommunista er­kölcsi normákkal. ■ Sok ma még a formális elem a személyzeti munkában. Az — a fejlődés ellenére — a vál­lalatok, szövetkezetek, intéz­mények egy részénél csak a nyilvántartásokra, a minősíté­sekre terjed ki. Nem áll min­denütt hivatása magaslatán a személyzeti apparátus. A sze­mélyzeti munkát „kapcsolják” különféle egyéb munkakörök­höz, a személyzeti munkát végzők között nem kevés a fel­készületlen, az érdemi káder­nevelő tevékenységre képtelen, a szükséges politikai ismere­tekkel nem rendelkező dolgo­zó. B határozat óta eltelt több mint két esztendőben >. .jelentősen fejlődött a káder- és személyzeti munka, annak ellenére, hogy van né­hány terület, ahol nemcsak a követelményekhez, hanem a le­hetőségekhez képest is lema­radás mutatkozik. A határo­zat nem egy, vagy két évre szól, következetes megvalósí­tása érdekében mindenütt van még tennivaló. J. J. 2800 vagon műtrágya A mezőgazdasági termelés nagyüzemi módszerei új és újabb feladatokat hoznak elő, amelyek megoldása a szakem­berekre vár. A termelés sza­kosodása speciális tudást, és felkészültséget kíván a gazda­ságoktól. Ennek eleget tenni külön-külön gazdaságonként lágyon nehéz. Ez a gondolat vezette azokat a mezőgazdasá­gi üzemeket is, amelyek még 1969-ben létrehozták az ország első agrokémiai társulását, a Hőgyészi Agrokémiai Társu­lást. Az elmúlt évek során bebi­zonyosodott e lépés helyessé­ge, hisz ma már több mint húszezer hektár szántóterület megfelelő kemizálásának gondját vette le a gazdaságok válláról. Szakmai tanácsok, a műtrá­gya biztosítása, elosztása, sőt kiszórása is — mindez már a .társulás feladata. Fejlődésére jellemző, hogy 1974-ben 1900 vagon, 1975-ben 2800 vagon műtrágya gazdaságos földoe- juttatását végezték el. Rakják az év első mütrágyaszáliítmányát a Hőgyészi Agrokémiai Társulás telepén. ^ fotó: GoHvali j

Next

/
Oldalképek
Tartalom