Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
„Lejári” munkakönyvvel A nyugdíjasok találkozóját évenként megrendezik a vállalatok, a termelőszövetkezeti gazdaságok. Ahol csak egy kicsit is adnak hírnévre, ez a rendezvény nem marad ki a programból, ögyes nőbizottságok meghitt Hangulatot varázsolnak, s a jelenlévők megadják la tiszteletet a munkában megfáradtaknak, éreztetik velük, hogy nem feledkeztek meg róluk, Ha nem is találkoznak nap-nap után, a család tagjaiként tisztelik őket. Az ilyen összejöveteleken már hagyomány, hogy a meghívón jelzett időpontnál jóval korábban nyitott ajtók várják az érkezeket, ünneplőben jönnek. A legszebb, legkíméltebb ruhadarabok kerülnek elő a szekrénybőt, mielőtt elindulnának a nők a szokásosnál hosszabban néznek a tükörbe, a férfiak gondosabban borotválkoznak. Amikor megérkeznek, rögtön az ismerősöket keresik, egy asztal mellé teleoednek. Régi történeteket idéznek, tréfálkoznak. A terített asztal, a borocska feledteti az éveket, olyannak látják egymást, mint régen. Mint akik ma is idetartoznak. De odatartozónak tartják-e őket mindig és mindenütt a házigazdák? Egyszer egy évben ugyan alkalmat teremtenek számukra, hogy ezt érezhessék, de törődnek-e velük eléggé az ünnep előtt és az ünnep után? Ebben az egyetlen estében Is sok-sok külső jel árulkodhat. Az ünneoi köszöntőben az igazgató mondhat megható szavakat a törzsgárda érdemeiről — ha utána, a baráti asztaloknál nem vált szót a régiekkel, a korábbiaknak sincs hitele. Ha csupán egyik társadalmi kötelezettségnek tartja a sok közül a nyugdíjasok üdvözlését, ha nem érzi, hogy itt többről van szó, mint hogy a menélenésére számítsanak, rossz vágányra tévedt. Nemcsak formailag, a lényeget tekintve Is. A találkozókon egy asztal mellé kerülő emberek ugyanis többnyire csak itt, és csak az évnek ezen' az egyetlen napján találkoznak. Pedig nem ragaszkodnának feltétlenül a fehér asztalhoz. Szívesen látnák egymást többször a régi körülmények között: a műhelyben, a munkapadnál. Ménsincs rá mindannyiuknak módia. A ,,hiányszakmákban” a rendeletek lehetővé teszik, hogy tí nyugdíjasok, az óraszámok korlátozása nélkül, dolgozhassanak. Ezek azonban az évtizedeken át is legnagyobb igénybevételt követelő foglalkozások, érthető, hogy a nyugdíj biztonságában élők közül sokan lemondanak a „kettős fizetésről". Egészségüket, közérzetüket, lassúbb ritmusra váltott napjaikat veszélyeztetné a „másodállásként" vállalt teljes munkaidő, ök szabadon választhatnak, a baj nem is velük van. Ahogyan a mezőgazdaságban is a régebbi gyalog munkások rendszeres foglalkoztatása okoz gondot, úgy az iparban is a „nyolcszáznegyven órások” helyzete ad okot megfontolásra. Pontosabban : a nyugdíjastalálkozók szervezőinek, a köszöntőt mondó vezetőknek kellene jobban magukévá tenniük a rendeletek szellemét, s így a nyugdíjasok ügyét. Létszámhiányról, munkaerőgondokról számolnak be a felettes szerveknek, mégsem számolnak eléggé a munkabíró, még szívesen dolgozó nyugdíjasok „tartalékával”. Nem gondolnak rá, hogy közülük a mostaninál sokkal többen tudnák a nyolc- száznegyven órájukat is Hasznosítani, ha kedvezőbb körülmények között tehetnék. A részmunkaidő adott lehetőség, a rendeletek pontosan meghatározzák a módozatokat, mégis kevés helyen élnek vele. Ha a nyugdíjasok maguk választhatnák meg az éves „időkeret" napi beosztását, ha nem néhány hónap alatt, napi nyolc órában kellene tehesíteni az engedélyezett óraszámot, többen jelentkeznének. Az eredmény mindenképpen megérné a körültekintőbb szervezést, a valamivel több adminisztrációt. Törődés, figyelem, rugalmasság — a nyugdíjasok nem igényelnek mást, mint akiknek a munkakönyvé bent van a gyárakban. Arról nem is beszélve, hogy ők nemcsak egy „lejárt" munkakönyvvel rendelkeznek, hanem munkás évtizedek gazdag tapasztalatával is. Nyugdíjas munkásokat érdemes volna „tanácsadóként" is alkalmazni a műhelyekben, vagy lehetnének a szakmunkásnevelés patrónusal. Ök nemcsak a fehér asztal mellett idéznék emlékeiket — mi pedig gyorsabban haladhatnánk segítségükkel. VICZIAN ERZSÉBET Külön íIob jár a Volán? A Minisztertanács határozata értelmében január 5-től néhány árucsoport és szolgáltatás fogyasztói árát emelték. Az Országos Anyag- és Arhivatal január 4-én megjelent közleményében az alábbiakat olvashattuk: „A szolgáltatások körében a lakossági árufuvarozás díja átlagosan 1G százalékkal emelkedik. Ezen belül a tehertaxi díja 10 százalékkal...” Ezzel szemben áll a Volán 11 Vállalat hirdetése a Tolna megyei Népújság 1976. január 1-i számában: „...a tehertaxi díjszabása 1976. január 1-től (lakosság részére január 5-től) megváltozik. A fuvardíjjelző készülékek átalakításáig a fuvardíjak megállapítása úgy történik, hogy a készülék által mutatott díjat 32 százalékkal megemeljük.” Tehertaxi itt, tehertaxi ott, viszont az Arhivatal közleményében és a hirdetésben lévő díjtételemelés különbsége nem csekély: 22 százalék. Bár a tehertaxit igen ritkán — jó, ha évente egyszer — veszem igénybe, pénztárcám alig veszi észre az áremelést. Viszont, akik gyakrabban tehertaxiznak, zavarba jöhetnek, miként fizessék a fuvardíjat: tíz százalékkal, vagy harminckét százalékkal magasabb összegben? Az Országos Anyag- és Arhivatal, vagy a Volán 11. Vállalat tarifája szerint... ? B. L A káder- és szeaűyzeti munka T öbb mint két esztendő telt el a Központi Bizottság 1973. november 28-i, a káderpolitikai elvek érvényesüléséről, a káder- és személyzeti munka fejlesztéséről hozott határozata óta. A határozat hosszú távra szabta meg a tennivalókat, nem lehet egy-két év alatt „letudni”. A XI. pártkongresszus határozata is kimondja: „A párt vezető szerepének erősítése, politikájának helyes megvalósítása szükségessé teszi a káder- munka elveinek hatékonyabb, színvonalasabb és következetesebb érvényesítését.” A határozat után — a megyei pártbizottságtól az alapszervezetekig — mindenütt elvégezték a helyzetelemzést, kijelölték a feladatokat, elkészítették a feladatterveket A párthatározathoz kapcsolódóan a Minisztertanács határozatot hozott az állami, vállalati feladatokról, miniszteri utasítások születtek, így kialakultak a keretek a káder- és személyzeti munka fejlesztéséhez, a Központi Bizottság határozatának megvalósításához. A párt mindig is nagy fontosságot tulajdonított a káder- politikának, kádermunkának, hiszen csak így biztosíthatja politikai célkitűzések megvalósításának személyi feltételeit. A dolgozók érdekeit hűen kifejező politika kidolgozása, alkalmazása, a dolgozók tömegeivel való megértetése, elfogadtatása, mozgósításuk e politika gyakorlati megvalósítására, jelentős mértékben a párt tagjain, a vezető beosztású dolgozókon, a kádereken múlik. Napjainkban különösen előtérbe kerül a kádermunka, hiszen napirenden van a fejlett szocialista társadalom építése, dolgozunk a XI. kongresszuson elfogadott program megvalósításán, megkezdtük az ötödik ötéves terv végrehajtását. Munkánkat, a szocializmus építését a korábbihoz képest lényegesen nehezebb feltételek között folytatjuk. Gazdasági építőmunkánkban csak úgy tudunk előre haladni, ha tovább lépünk az üzem- és munka- szervezés fejlesztésében, a munkaerő takarékos felhasználásában, a munkaerő-gazdálkodás J javításában. Nagyobb erőfeszítésekre, szervezettségre, szemléleti és cselekvési egységre van szükség annak érdekében, hogy a kitűzött célokat elérjük. Mindenekelőtt a vezetőkkel szemben kell az eddigieknél magasabb követelményeket támasztani. n megyei pártbizottság a múlt év decemberében káderaktíva értekezletet hívott össze, ezen a tanácskozáson mérték fel, hol tartunk a határozat megvalósításában, melyek a további feladatok. A határozat óta jelentős eredményeket értünk el. A korábbihoz képest ma már jobban érvényesül a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény, a politikai, a szakmai és a vezetői alkalmasság. Azonban e területen még igen sok a tennivaló. Különösen a politikai alkalmasságnál vannak még lemaradások — főként a politikai végzettség tekintetében —, esetenként szemléletbeli torzulások. Pedig a fokozott követelményeket indokolja, hogy az utóbbi években szocialista építésünk külső és belső körülményeiben jelentős változások következtek be. A nemzetközi helyzetben végbement változások — a békés egymás mellett élés, a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, a rádió, a televízió, a turizmus — Olyan hatásokat idézhetnek elő, amelyekkel szemben csak eszmeileg szilárd, politikailag képzett káderek léphetnek fel eredményesen. A belső körülményeknél az önállóság növelése, a decentralizáció megköveteli az elemzőképességet, az ellenőrzést, a népgazdasági érdek következetes képviseletét, elsődlegességének érvénvesíté- sét. Itt is elengedhetetlen a megfelelő, naprakész politikai felkészültség. Mindennek az érvényesülése nem megy máról holnapra minden területen, szívós nevelő munkával lehet csak előre lépni. ...... J elentős előrehaladás történt a kádermunka demokratizálása terén is. Rendezték a káder- hatásköröket, a káderekről ott mondanak véleményt és döntenek, ahol őket a legjobban ismerik. Több helyütt azonban ez még formális és előfordul, hogy az alapszervezetek nem érvényesítik következetesen véleményezési jogukat. Bár a határozat kimondja, hogy véleményeltérés esetén a gazdasági, szakmai vezetés döntése nem hajtható végre, az alapszervezet vezetősége, még ha igaza is van, „hagyja magát” meggyőzni ahelyett, hogy a vitatott kérdést a felsőbb párt- és állami, gazdasági szerv elé terjesztenék. K ezdeti lépések történteit a szakszervezetek és a KISZ bevonása terén a káderkérdések eldöntésében. Ugyanígy a tervszerű káder- utánpótlás biztosításánál is, ami egyébként a kádermunka leggyengébb pontja. A mai vezetők túlnyomó többsége lépést tart a növekvő követelményekkel, fejleszti képességeit, tudását, jól szolgálja a szocializmus építését. Ám közülük egyre többen nyugdíjba mennek, vannak olyanok is, akik nemcsak elmaradnak a követelményektől, hanem visszaélnek hatalmukkal, életmódjuk, magatartásuk összeegyeztethetetlen a kommunista erkölcsi normákkal. ■ Sok ma még a formális elem a személyzeti munkában. Az — a fejlődés ellenére — a vállalatok, szövetkezetek, intézmények egy részénél csak a nyilvántartásokra, a minősítésekre terjed ki. Nem áll mindenütt hivatása magaslatán a személyzeti apparátus. A személyzeti munkát „kapcsolják” különféle egyéb munkakörökhöz, a személyzeti munkát végzők között nem kevés a felkészületlen, az érdemi kádernevelő tevékenységre képtelen, a szükséges politikai ismeretekkel nem rendelkező dolgozó. B határozat óta eltelt több mint két esztendőben >. .jelentősen fejlődött a káder- és személyzeti munka, annak ellenére, hogy van néhány terület, ahol nemcsak a követelményekhez, hanem a lehetőségekhez képest is lemaradás mutatkozik. A határozat nem egy, vagy két évre szól, következetes megvalósítása érdekében mindenütt van még tennivaló. J. J. 2800 vagon műtrágya A mezőgazdasági termelés nagyüzemi módszerei új és újabb feladatokat hoznak elő, amelyek megoldása a szakemberekre vár. A termelés szakosodása speciális tudást, és felkészültséget kíván a gazdaságoktól. Ennek eleget tenni külön-külön gazdaságonként lágyon nehéz. Ez a gondolat vezette azokat a mezőgazdasági üzemeket is, amelyek még 1969-ben létrehozták az ország első agrokémiai társulását, a Hőgyészi Agrokémiai Társulást. Az elmúlt évek során bebizonyosodott e lépés helyessége, hisz ma már több mint húszezer hektár szántóterület megfelelő kemizálásának gondját vette le a gazdaságok válláról. Szakmai tanácsok, a műtrágya biztosítása, elosztása, sőt kiszórása is — mindez már a .társulás feladata. Fejlődésére jellemző, hogy 1974-ben 1900 vagon, 1975-ben 2800 vagon műtrágya gazdaságos földoe- juttatását végezték el. Rakják az év első mütrágyaszáliítmányát a Hőgyészi Agrokémiai Társulás telepén. ^ fotó: GoHvali j
