Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
Csillag a máglyán A ,,Kulturális kaleidoszkóp" e heti ajánlata kulturális kirándulásokat tervező brigádoknak, KiSZ-eseknek: A közelmúlt legnagyobb visszhangot kiváltott színházi bemutatója Sütő András há- romfelvonásos drámája, a Csillag a máglyán. A darabot a Madách Színházban játsszák, Ádám Ottó rendezésében, Sztankay István, Huszti Péter, Mensáros László és Haumann Péter főszerepléséveL Az előadás hét órakor kezdődik és fél tizenegyig tart íme a darab kivonatos tartalma: A központi esemény Kálvin János és Szervét Mihály, a reformáció két élharcosának párharca. Mindketten szemben állnak a katolikus egyházzal, de Luther megalkuvásával sem értenek egyet. Mindketten az inkvizíció üldözöttéi. Évek múltán Kálvin Genfben, a maga alapitotta vallás legfőbb prédikátora és gyakorlati megvalósítója lesz. Szervét mint kutató orvos, más úton jut el a reformáció újabb eszméihez, a vakbuzgósággal szemben a tudomány igazát hirdeti. Nézeteiért máglyáin kell pusztulnia... Fiatal fotóriporterek kiállítása Olyan fiatal fotóriporterek mutatkoztak be legigényesebb képeikkel Budapesten, az MTI Vadas Ernő-termében, akiknek munkáit az egész ország ismeri, hiszen a Magyar Távirati Iroda munkatársaiként állandóan az országot járják és képeik vissza is jutnak oda, ahol készültek: az országos és a megyei lapok révén. így lett ismerős Danis Barna, Fehér József, Horváth Péter, Ruzsonyi Gábor és Tóth István neve. Kiállításuk akár „érkezés utáni, indulás előtti” program is lehet, hiszen a Vadas Emő-terem néhány percre van az Engels téri távolsági autóbusz-végállomástól.» Egyvégtére két vágta... Sándor György, az ismert, és különösen a fiatalok körében kedvelt „humoralista” elkészült új műsorával. A negyedik önálló est címe: Egyvégtére két vágta, és először a 25. Színházban mutatkozik be vele Sándor György. A következőket nyilatkozta egyik lapuinknak az új műsorról: „Négy évig készült ez a negyedik estem. Szerencsére negyedszerre sem sikerült rajtakapni, kiír, bennem?... Műsoraimban állítólag a ki nem mondott dolgok a legizgalmasabbak. Ha ez így van, merem remélni, hogy ezúttal is jelentős dolgokat hallgatok eL” Uátékfilmszemle Pécsett Január tizedikén kezdődik a VIII. magyar játékfilmszemle Pécsett. A hatnapos eseménysorozat alkalmával az elmúlt év hazai filmtermését vetítik, azaz huszonhárom magyar alkotást. Ezúttal néhány premierre is sor kerül. Itt mutatják be először Grunwalsky Ferenc: Vörös rekviem, Kézdi Kovács Zsolt: Ha megjön József, Elek Judit: Egyszerű történet, Gábor Pál: Járvány. Lugosi László: Azonosítás, Zsombolyai János: A kenguru, Fejér Tamás: Ballagó idő, Révész György : Két pont között..., Szörény Rezső: Tükörképek című filmjét. Az idei filmszemle sajátossága, hogy hat elsőfilmes rendező is bemutatkozik: Grunwalsky Ferenc. Csányi Miklós, Zsombolyai János, Kabay Barna, Lugossy László és Dárday István. Szintén ebben az esztendőben fordul elő először, hogy a filmszemlének sem zsűrije, sem díjai nem lesznek. A cél: viták. eszmecserék, alkotó beszélgetések, melyeknek központi gondolata a film és a közönség viszonya, elméleti és gyakorlati szempontból. Rényi Péter tartja majd a központi vitaindítót, ezenkívül még négy szakmai vitára és több közönségtalálkozóra is sor kerül. Vitaindítót tart még Pándi András, a KISZ KB osztályvezetője az elsőfilmes alkotók műveinek világképéről, Szabó István filmrendező. Szecskő Tamás, a Tömegkommunikációs Kutató Központ igazgatója, és Gombár József, a MOKÉP igazgatója. A viták és a magyar filmek vetítése mellett a szemle közönségének bemutatnak hat kiemelkedő külföldi filmalkotást is. Csongor és Tünde A Vörösmarty-évforduló ismét felkeltette a rendezők figyelmét a Csongor és Tünde iránt. A hírek szerint tavasz- szal bemutatja a Nemzeti Színház, vizsgaelőadásként szerepel a Színművészeti Főiskolán filmet készít belőle a televízióban Zsurzs Éva, sőt, a hanglemezgyárban is felveszik a hozzá készült muzsikát.. Emberek, országok, történetek Kígyó és tengeri sün Gépkocsival mentünk Jugo. szláviéba. U titár sam rábeszélt: vad• kemping ezzünk. így több pénzünk marad. Ráálltam. Vadkempingeztem. Életemben először és utoljára. Mert nem könnyű élet ám a vadkempingezőé. Először is ki kell választani a helyet. Távol se legyen a településtől, olyan helyen legyen. hogy vizet tudjon szerezni az ember, kiáltani is, ha véletlenül megtámadják, de azért mégis olyan legyen ez a hely, hogy ne fedezze fel a rendőr. A helyet nappal kell kinézni és sötétedéskor kell elfoglalni. Előfordul, hogy az ember kinéz egy helyet, aztán kiderül, hogy azt mások is kinézték. Szkopje mellett így jártunk. Levertük a sátrunkat egy birkahodály mellett. Sokáig egyedül voltunk. Már lefeküdtünk, amikor látjuk ám: reflektor pásztázza a terepet. Azt hittük: rendőrök. Kiderült, hogy lengyelek. Megkérdezték: leverhetik-e a sátrukat. Persze, hogy leverhetik. De nem verték azonnal. Ki. álltak az útra. és egyszeresük egész gévkocsikaravánt tereltek a juhhodály mellé. Később jöttek csehek és nyugatnémetek is. Egy kis nemzetközi tábor alakult ki. Hajnalra viszont kiürült a táj A vadkempingezők íratlan szabálya szerint: hajnalra sátrat kell bontani. Addig, amíg fel nem fedezik az embert. Ezért mondom. hogy nem könnyű a vadkempingező élete. Különösen nem könnyű a hegyekben, ahol alig találni olyan helyet, ahová a sátrat le lehetne verni. Crna Gorában már-már azt hittük: az autóban kell töltenünk az éjszakát, mert sátorverésre alkalmas hely volt ugyan, de ezeken a területeken házak álltak. Mind magánterület volt. Végül is úgy döntöttünk: megkérjük az egyik tulajdonost. hogy engedje leverni a sátrunkat. A tulajdonossal hamar megegyeztünk. Ö a hely fejében azi kérte: vigyük be a városba gépkocsival. Rendben. Amíg útitársam bevitte a városba a gazdát, mi addig hozzákezdtünk a sátorveréshez. Mire visszaértek a városból, állt mind a két sátor, szerintem pompás helyen, az eperfa .alatt. — Rossz helyre verték a sátrat! — jegyezte meg a gazda. — Mmrt? — Mert idejárnak a viperakiötlők éjszaka. Sötét volt. Ha lebontjuk a sátrat: a szeneket, meg a sok kJnakolt holmi* úgy elkeverjük, hogy... Nem bontottuk le. Helyette megfogadtuk a gazán, tánceset: olajos ronrumf énettünk. Állítólag az énő olajos ronnv bűzétől irtózik a távéra. Vivera vem jött eny se, de a sátorból bo"~'*i*'i"'t kizavart volna a füst. Kizavart volna, ha ki mertünk volna menni. Behúztuk a sátor cipzárait és elhatároztuk: reggelig ki nem megyünk. Végre eljött a reggel. A gazda szíves szóval és gyümölccsel fogadott bennünket. És meghívott mindannyiunkat: fürödni a tengerbe. Meredek parton csúszkáltunk lefelé. Mindannyian kaptunk egy kétágú botot. A gazda kioktatott: — Ha viperát látnak, a bot kétágú végével nyomják le a fejét.. • A vizsla szeme nem járt volna jobban a meredek parton, mint a miénk. Szerencsére viperával nem találkoztunk. Gyönyörű helyen, átlátszóan szép tengervízben fürödtünk. Egy kis barlangba is bevitt a gazda, ahol a kéklő vízben bíborszínű tengeri rózsák „nyíltak.” A „strandon” sok volt a tengeri sün. — A fogukból szép nyakláncot lehet készíteni! — mondta a gazda, és megtanított bennünket: hory/an lehet néhány mozdulattal lepörgetni a tengerisün tüskéjét. Egy kőhöz kell dörzsölni és úgy ugrál a sok tüske, mint a bolha. És marad a tengeri sün teste, amely tüskéktől megfosztva olyan, mint egy gyöngy- párna. Szorgalmasan kopasztoftuk a tengeri sünöket és húzgáltuk a fogukat. A házigazda nem közölte velünk akkor, hogy a tengeri sün húsa is kitűnő. Ezt nemrég olvastam. Sőt, azt is olvastam. hogy az utóbbi időben nagiton megcsappant a tengerisün-állomány. Lehet, hogy sok volt a vadkempingező? SZÁLAI JÁNOS k egyeiemMskoSai felvételik idei rendje II könyveslioftokiian kapható a részletes tájékoztató Elkészült az egyetemi-főiskolai felvételik idei rendje. Eszerint a nappali tagozatokra felvételüket kérhetik a középiskolák utolsóéves diákjai, illetve azok az érettségizett — képesítőzött — dolgozók, akik 35. életévüket még nem töltötték be. A középiskolai végzettségű szakmunkástanulók bármelyik felsőoktatási intézménybe abban az évben jelentkezhetnek felvételre, amelyben a szakmunkás-képesítést legkésőbb augusztus 31-ig megszerzik. A felvételi kérelmeket az érettségi, illetve képesítő bizonyítványt kiállító középiskola igazgatójához kell benyújtani; a munkaviszonyban állók kötelesek kérelmükhöz a munkáltató írásos javaslatát is mellékelni. Ha a jelentkező a középiskolát 1974-ben vagy korábban, illetve esti, levelező tagozaton végezte, közvetlenül a felsőoktatási intézmény dékáni (főigazgatói, igazgatói) hivatalába küldje kérelmét. A felvételi kérelmet a középiskolák február 10—25 között, a felsőoktatási intézmények pedig március 30-ig fogadják el. A felsőoktatási intézmény a jelentkezőt a szabályszerűen előterjesztett felvételi kérelem alapján — legalább nyolc nappal a kitűzött vizsgaidőpont előtt — felvételi vizsgára hívja be. A felvételi vizsgákat június 24. és július 15. között tartják — kivéve a matematika, a fizika és a biológia írásbeli vizsgákat. A felvételi vizsgák változatlanul írásbeli és szóbeli, esetenként gyakorlati részből át Inak. Az idén a matematika, a fizika és a biológia felvételi tárgyból megírt közős írásbeli érettségi dolgozat egyúttal megfelel a főiskolai, egyetemi félvételi vizsga írásbeli részének is. A közös írásbeli időpontja május 24—26. lesz. A közös írásbeli vizsgán részt kell vennie minden olyan pályázónak, akinek matematikából, fizikából vagy biológiából írásbeli felvételi vizsgát kell tennie, tekintet nélkül arra, hogy nappali, esti vagy levelező tagozatra jelentkezik, s hogy középiskolai tanulmányait mikor fejezte vagy fejezi be. A felvételi vizsgán — az ötfokozatú osztályzási rendszert alkalmazva, de az elégtelen osztályzatot nullának véve — külön- külön osztályozzák az írásbeli dolgozatokat és a szóbeli feleleteket (gyakorlatokat). Ezért a pályázó a nappali tagozaton a négy osztályzat összegének felét, az esti és levelező tagozaton a négy osztályzat összegét kapja, vagyis ilyen címen maximálisan — pontbon kifejezve — a nappali tagozaton 10, az esti és a levelező tagozaton 20 pontot érhet el. A nappali tagozaton ezekhez a pontszámokhoz hozzá kell adni a középiskolában elért eredmény alapján kiszámítható pontszámot. Ha a pályázó a felvételi kérelem benyújtása előtti évben (tehát 1975-ben vagy a korábbi években), illetve a dolgozók középiskolájában érettségizett — és felvételét a nappali tagozatra kéri —, számára kedvezőbb módon vagy figyelembe veszik a középiskolai eredményeket, vagy csak a felvételi vizsga pontszá mait számítják a felvételi eredményébe. Felsőoktatási intézmény hallgatójául — a népgazdaság szakember-szükségletéhez igazodó felvételi létszámkereten belül — olyan jelentkező vehető fel, aki hűséges állampolgára szocialista hazánknak, s okiról tehetsége, felkészültsége, magatartása és egészségi állapota alapján feltételezhető, hogy a választott életpályán eredményesen képes majd dolgozni. Aki a felvételi vizsgán — ffl fcözéoiskolából hozott pontszámtól függetlenül — nem szerezte meg az előírt minimális pontszámot, felsőoktatási intézménybe nem vehető fel. A felvételekről felvételi bizottság dönt. Határozatáról írásban értesítik a jelentkezőket: az el- utasítottakkal a felvételi vizsgán elért pontszámot, a döntés okát, valamint a fellebbezési lehetőséget is közük. A bizottság elutasító határozata ellen — a határozat kézbesítésétől számított nyolc nopon belül — az illetékes miniszterhez fellebbezhetnek azok a jelentkezők, akik a felvételhez szükséges pontszámot elérték, és így eredményes felvételi vizsgát tettek, de felvételi kérelmüket a bizottság egyéb okból nem találta teljesíthetőnek. A fellebbezést az elutasító határozatot hozó felsőoktatási intézmény vezetőjéhez keU benyújtani. Akik a katonai sorozáson alkalmasnak bizonyultak, és valamelyik felsőoktatási intézménybe felvételt nyertek, tanulmányaik megkezdése előtt, a törvényben előírtaknak megfelelően katonai szolgálatra vonulnak be. Az egyetemi-főiskolai felvételik minden kérdését részletező minisztériumi tájékaztotó már a könyvesboltokban van. (MTI) Az olvasó hangja Szilveszter délutánján, a rádiónak az év jótéteményeiről szóló adását hallgatva jutott eszembe a következő, ezzel összefüggő eset. Aznap délelőtt egy Dombóvárhoz közeli falu központjában áthaladva megpillantok egy 65—70 éves öregembert, amint targoncán tol két 60—70 kilós zsákot Hirtelen mellélép egy kb. 35 éves férfi — aki zárójelben megjegyezve a helyi ÁFÉSZ párttitkára — és valamint mond az öregnek, majd felkapja a taligát és ő tolja tovább. Amint közelebb érek hozzá, hallom, hogy a fiatalabb férfi erőteljesen megyjegyzi: — Még egy egészséges, fiatal férfinek is elég lenne ezt eltolni, hát még magának! Az öreg csak meghatódva bandukolt mellette. Hát igen .. Vannak még bizonyára többen is szerte az országban, akiknek az ilyen segítőkészség egészen hétköznapi dolog, pedig nem is kapnak érte évi előfizetést az RTV-újságra... , Eros Vilmos Dombóvár
