Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-27 / 22. szám
Takarmányozás - melléktermékekkel Kiemelkedő eredmények a kapcsszekcsőí Kossuth Tsz-hen I974-BEN TEHENENKÉNT 2250 liter tejet fejtek a kapos- szekcsői Kossuth Tsz új, szakosított szarvasmarhatelepén. A tavalyi adat: 3180 liter. Egy esztendő alatt tehát 930 literrel emelkedett az átlag. Ez önmagában is nagy eredmény, noha a 3180 liter konátsem a csúcs és még messze van attól, amit a magyartarka állományból „ki lehet hozni”. A fejlődést ki kell egészíteni még egy adattal : A tehenészetben tavaly vezették be a mellék- termékekkel való takarmányozást és ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) nőtt ugrásszerűen a tejhozam. Strasszer Jakab főkönyvelő: — Nem először fordul elő Ilyen felfutás nálunk. 1965- ben, amikor létrejött az egyesült, nagy szövetkezet, évi 1400 liter volt az átlag. Egy év alatt 850 literrel sikerült megemelni. A csúcs 1968-ban volt, 3597 literrel, majd rohamos visszaesés következett. — Mitől? EREDMÉNYEINKNEK híre kelt. Egymásnak adták a kilincset a látogatók, valóságos búcsújáróhellyé vált a szövetkezet tehenészete. Ma már bizonyíthatatlan, de biztosra vesszük, hogy a brucellózist, amj tönkretette az állományt, és mintegy 10 millió forint kárt okozott, a vendégek hurcolták be. — Akkor talán nem is veszik szívesen, ha a saUó publikálja eredményeiket? • — őszinte leszek. Örülünk, ha másutt .is megtudják, hogyan dolgozunk, hisz ezért is vettünk részt az állami gazdaságok igazgatóságainak a melléktermékek hasznosításába kiírt riáivázatán — a harmad'k díi -lett a miénk. *— és .szívesen el mond óik tanasztalata!nkat, amiket ha ,országszerte hasznosítanának. tízm'lliárd fogatot jelentene évente. De a telep az tabu Mindenütt ott a fertőtlenítő oldat, az azonban csak a cipőtalnat fertőtleníti. És hadd mondiak még vala- m't- Ha összehasonlítjuk a SÍ90 litert a 3597-tel mőgmosz- sze, vagyunk az 1968-as átlagtól. Akkor azonban hat kiló dráea abrakot kanott tehet, ma ennek’ a felét se. És a tavalyi eredmény nem a plafon. ÚGY VÉLJÜK, ezzel az állománnyal pár év múlva már a négyezer literes átlagot „döngetjük”. És még egy adat: Szakosított telenünk nem veszteséges. sőt! 1974-ben 124 ezer forint nyereségét produkált, tavaly pedig — egyelőre nem pontos a szám — félmillió forint volt a nyereség. — A kulcsa az eredményeknek tehát a takarmányozás? Csepregi József ágazatvezetőigen, de nem egyedül. Az új telep elkészülése előtt felkészültünk a „benépesítésére”. Főként saját, magyartarka állományunk szaporulatából, ezenkívül vettünk még hatvan vemhes üszőt. Közben szigorúan elkülönítettük a fertőzött teheneket, selejteztünk. Ki kellett dolgozni a technológiát és megvalósítani a pontos munkát. A pontosság, gondosság, a fegyelmezett munka elengedhetetlen feltétele az eredményeknek. Ebben bátran támaszkodhattunk a tehenészet szocialista brigádjára. Aztán le kellett küzdeni bizonyos, minden újtól félő nézeteket, magatartást. Sokan úgy vélekedtek, hogy a tehén nem eszi meg az új keveréket, undorral elfordul tőle. Természetes, hogy első kóstolásra „fanyalogtak”, de tíznapi szokta- tási idő elegendő volt — napi fél kilóval kezdtük és eljutottunk a hat kiló pe’létig. Teheneink megbarátkoztak az új „menüvel”. Hogy milyen ez a menü, arról beszél a szövetkezet takarmányozási és feldolgozási ágazatvezetője, Ingula Antal agrármérnök: — Magamról csak annyit, hogy Mosonmagyaróváron végeztem 1968-ban, majd —már itt dolgoztam a tsz-ben — elvégeztem levelező úton a kétéves takarmánygazdálkodási szakmérnök tanfolyamot. 1971 óta kísérletezek gyorsszárított, és különféle melléktermékekből előállított takarmányféleségekkel, azzal, hogy a mi körülménye'nk közt nrképpen lehet a világszerte ismert és ma már az egyetemen is tani- • tott, a szakiroda'omban említett módszereket alkalmazni. 1974 végére jutottunk el odáig, hogv üzem’’ méretekben bevezessük az új módszert. LÉNYEGE ennek, hogy a te- . jelő tehenek naponta alaptakarmányként átlagosan hat kiló — 70 százalékban mellék- termékekből, búzasza’maliszt- ből, kukoricaszárlisztből, répa- koronalisztből és a hozzáadagolt melaszból, karbamidból, mikroelemekből, 30 %-b.an pedig lucerna- és silókukoricalisztből álló nel letet (granulátumot) kapnak. Ehhez jön még 20 kiló magas (30—35 százalék) szárazanyag-tartalmú kukfóri- caszilázs, 3 kiló tavaszi árpa takarmányszalma. Ez az alaptakarmány napi 9—10 liter tej terme’ésébez biztosan elegendő. Ezen felül — a teihozam- tól függően — pótabrakot adagolunk. 1974 végére m'nden feltétel megvolt ehhez, igy a szükséges gépek, kiegészítő tartozékok a mezőgazdasági mellék- termékek betakarításához, feldolgozásához, szárításához. Például a pellet darálásánál kivettük a szitát, hogy az anyag legyen nagyobb rosttartalmú, ezáltal emelkedik a tejzsír, ami különben 4 százalékos volt tavaly. A MELLÉKTERMÉKEK felhasználásával 230 hektár takarmánytermő terület vált szabaddá, így a tulajdonképpeni eredmény nem is a tehenészet félmilliós nyeresége, hanem annál jóval több. A 236 hektáron például ha lucernát termesztünk, évi 80—100 vagon lucernalisztet tudunk eladni, ami 4 millió forintot jelent. Hozzáteszem, a tavalyi eredményt csak kezdetnek tekintjük, lehetőségeinket még nem merítettük ki. Reálisnak tartom — a magyartarka állománnyal — e'érni a négyezer litert. A melléktermékek fel- használásával biztonságossá, stabillá tudtuk tenni a téli takarmányozást és visszájára fordult az a régi taoasztalat, hogy általában télen kevesebb a tej, mint nyáron. Most azzal próbálkozunk, hogy a nyári hónanokban is adunk lega’ább öt kiló ne'letet tehenenként, ezen felül ned'g zöWakar- jnónyt kannak. Ami nedig az állományt illeti — ez ..nem az én as-^n'nm”, — természetesen próbá'knmnk ke-es^e- zéss°j, nagvohb hn-mmú fajtákkal. He még ió néhány évig az ura’knHó a magyartarka 16*7 nálunk. k*^7Ül fii a? nn»Ti és T A né/TVS7^7 áriból éUé mány pdo+t. az 1976 iamiáf 91-i istállóátlag tehát 9 2 liter. Strasszer Jakab főkönyvelő: A TE1HOTAM NÖVELÉSE most különösen előnyös. Míg korábban borianként kaptak a szövetkezetek 3000 forint állami támogatást, most a tej literjéért jár egy forint. Kézenfekvő, hogy ha a hozam 3000 liter fölött van, már jobban járunk. Nekem pedig eszembe jutnak a megvei pártbizottság -január 9-i ülésének beszámolójában e1 hangzottak: „Különösen más hozzáállást, gyökeres szemlé’eti változást, gyakorlati cselekvést szükséges elérni a réMege'ôoazdàlkodâsban, a különböző szórványterületeken termő füvek felhasználásában, va'am-nt a me’léktermékok — szalma, kukoricaszár. répafej — takarmányozási cé'ra való hasznosításában. E téren sehol a világon nem történik o’van pazarlás, nvnt hazánkban. Véget kell vetni ennek a nagymérvű pazarlásnak a megyében is.” Kaposszekcsőn nem kell véget vetni. Ott nem nazárolnak. JANTNEU JÁNOS Mester-szakmunkás lóvá’ bképzés a koké- és gépiparban A kohó- és gépipari miniszter rendeletet adott ki a mester-szakmunkás továbbképzésről szóló korábbi kormányhatározat és munkaügyi minisztériumi rendelet végrehajtásáról. A rendelet a kohó- és gépipari ágazatok állami vállalataira, egyéb állami gazdálkodó szerveire, egyesüléseire, szövetkezeteire, valamint a más ágazatokhoz tartozó kohászati és gépipari munkakörökben dob gozókra terjed ki. 1976. január 27. A minisztérium az elmúlt hónapokban mintegy 40 vállalatnál végzett széles körű felmérést, hogy mely szakmákban szervezzék meg a következő években a legjobb szakmunkások részére a mesterszakmunkás továbbképzést. A most kiadott rende’et szerint az idén öt szakmában: a hengerész és forrasztár. az öntő. a gépi forgácsoló, a génszerelő és az elektronikai műszerész szakmában indítanak továbbképző tanfolyamokat. Később a szakmák köre tovább bővül, 1977-ben már többek között a hegesztők és kovácsok, 1978- ban az orvosi-számítástechnikai és irodagép-műszerészek, 1979-ben pedig az összes kohóés gépipari szakmákban dolgozó szakmunkások részére megszervezik a továbbképzést. Az első tanfolyamok szeptemberben kezdődnek meg. A nagyobb vállalatok saját maguk is megszervezhetik a továbbképző tanfolyamokat, de a kisebb vállalatok részére a szakoktatási intézet készíti elő a továbbképzést. A szakmai elmélet oktatására összesen mintegy 180 órát terveznek, s az elméleti vizsga előtt a szakmunkásoknak három hónapig a gyakorlatban is bizonyítaniuk kell, hogy az átlagosnál lényegesen nagyobb teljesítményre, jobb minőségű munkára képesek. A hatékonyság lényege N agyon egyszerű ez: minél kedvezőbb arányt, különbséget mutat valamilyen gazdasági cél elérésekor a ráfordítások és a hozamok összevetése, természetesein a hozamok javára, annál hatékonyabb valamilyen tevékenység. Nagyon bonyolult ez: a termelés nem durván kovácsolt láncszemek egybeillesztése, hanem finom selyemszálak sűrű fonata. Sokszor úgy tűnik, e szálak nem hasonlíthatók egymáshoz, más esetben viszont csak nagyító alatt fedezhetők fel eltéréseik. Hagyjuk a képletességet: a hatékonyság fogalma és mérése ma egyike a legtöbbet vitatott köz- gazdasági kérdéseknek világszerte. Ennek ellenére — a szükségszerűségnek en- / gedve — minden ország elemzi gazdasági hatékonyságát, s ezt teszik a különböző ipari, mezőgazdasági, szállítási, kereskedelmi stb. vállalatok is. A háziasszonynak nem kell magyarázni, hogy pocsékol, ha túl vastagon hámozza a burgonyát, ha oly sokat főz, hogy az étel felét végül kiöntik. A gyár, a szövetkezet „háziasszonyainak” ’ tekintete már könnyebben elsiklik az ilyesmi fölött. Megnyugtatja őket, hogy a tervezettnek megfelelő a nyereség, az. átlagnál nem jobb, de nem is rosszabb a jövedelmezőség. Ezért azután elsikkad, mit lehetett volna elérni a rendelkezésre álló emberekkel, anyagokkal, eszközökkel, ha szervezettebb a munka, ha takarékosabb a felhasználás. Engedjük meg a leegyszerűsítést: ha száz forint ráfordítás fejében száztíz ii forintot kapok a termékért — avagy az árujellegű szolgáltatásért —, akkor hatékonyabban dolgoztam, mint azok, akik csak százöt forintot érnek el. Azoknál igen. Am másoktól elmaradtam, mert ők — azonos feltételek mellett — száz forint fejében százti- . zenötöt tehettek a pénztárba. S azért, mert vették a fáradságot ahhoz, hogy az addig forgácsolással előállított alkatrészeket sajtológépen, háromszoros termelékenységgel készítsék. Mert nem voltak restek, s fölkutatták azt a festési technológiát, amely azonos minőségű bevonat mellett a korábbi festékmennyiségnek csupán felét igényli ; mert hozzányúltak tartalékaikhoz, javították munkájuk hatékonyságát. A tartalékok kínálják tehát a megoldást? Sok más mellett. Hiszen hatékonyabbá válik a munka akkor is, ha a meglévő ter- melőberendezéseket jobban kihasználják, ha az addig gyártott terméket korszerűbbel, előnyösebb áron értékesíthetővel váltják fel, ha csökkentik az egységnyi árura jutó munkaidő-ráfordítást. S ez még mindig csak egyebek közötti tényezők sorolása. Akkor viszont úgy tűnhet, hogy lényegében minden kapcsolódik a hatékonysághoz, vagy mégsem? A gazdálkodás eredményességének lemérése más utakon, módszerekkel történik a népgazdaság egészében, s megint más formában a különböző termelői egységeknél. Ez utóbbiak számára a hatékonyság alapvető feltételeit a gazdaságpolitika határozza meg, egyrészt kötelező előírásokkal — például az árképzés módjának meghatározásával —, másrészt ösztönzésekkel, így hitelek nyújtásával, fejlesztési hozzájárulásokkal stb. A döntő az, hogy egy-egy termelői közösség az adott kereteken belül miként hasznosítja forrásait: alacsony, közepes vagy jó hatékonysággal. Húzzuk álá még egyszer az adott kereteket, hiszen a gazdasági életben is igaz, hogy az árnyékát senki át nem lépheti. J ó néhány feltétel befolyásolja tehát a vállalati munka hatékonyságát — ahogy a népgazdasági hatékonyságot szintén, elsőként a rendelkezésre álló termelőerők színvonala —, ám legalább ugyanennyi tényezőnél szabad a pálya, s az a döntő, ki igyekezett a legésszerűbben a cél felé. Napjainkban sajnos nem mondhatjuk el általános érvénnyel, hogy é szabad pályákon hatalmas lenne a tülekedés. A termelők magatartásának gyakori jellemzője, hogy külső okokban, akadályokban vélik megtalálni a lehetségesnél kisebb hatékonyság magyarázatát, s a megoldást is kapun kívülről várják. _Túl nagy figyelem terelődött a fejlesztési lehetőségekre, s ezért alig valami marad a már meglévő adottságok hasznosítására. Oktalanság lenne tagadni, hogy a hatékonyság javításához olykor elengedhetetlenek a beruházások — sőt, sok esetben éppen a nagy összegek ésszerű befektetése növeli a népgazdasági és vállalati méretű hatékonyságot, elég utalni az ún. olefin programra, a közútijármű-gyártásra —, de azt sem lehet vitatni, hogy a rendelkezésre álló anyagok, eszközök felhasználása távolról sincs az optimum közelében. S hasonló a helyzet a szervezéssel, a munkaerő foglalkoztatásával, a nemzetközi munkamegosztással. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény kimondja : „A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgóalapokat, s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráfordításaival.” A hatékonyság lényege nem abban van, hogy mit óhajtanánk elérni, megvalósítani, hanem abban, mi az, amit szükségleteinkkel összhangban megtehetünk, amihez az eszközök rendelkezésre állnak. S ha mindazt megvalósítottuk, amire módunk nyílott, ami forrásainkat a legcélszerűbben hasznosította, nos, akkor szavaink a tettek révén megkapják aranyfedezetüket.
