Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám

AzSZKP XXV. kongresszusa Tv~nap?ó A szovjet nép élcsapata a XXV. kongresszus előtt AZ SZKP küszöbönálló XXV. kongresszusa olyan esemény, amelynek jelentősége messze túlnő a szovjet ország határa­in. A Szovjetunióból naponta érkező jelentések olyan moza­ikkockák, amelyekből kifor­málódik az összkép: még. soha a párt történetében nem volt az SZKP-nak olyan nagy be­folyása a szovjet emberek millióinak gondolkodására, nem érvényesült vezatő-társa- dalomirányító szerepe oly ma­radéktalanul, mint a XXV. kongresszus előtt. Afe SZKP az azonos gondol­kodású emberek, a kommunis­ták nagy erejű szervezete, s a dolgozók jelentős részét fosia össze. 15 millió tagot számlál, vagyis az ország felnőttlakos­ságának mintegy 10 százalé­kát. A legutóbbi adatok sze­rint a párt tagságának csak­nem háromnegyed része az anyagi termelésben dolgozik; mintegy 56 százaléka munkás és kolhozparaszt. Vannak a kommunisták között alkalma­zottak, értelmiségiek, akiknek a pártban elfoglalt részaránya körülbelül 44 százalék. Ez utóbbiak több mint kétharma­da mérnök, agronómus, tanár, orvos, tudományos dolgozó, az irodalom és a művészet képvi­selője. A MARXISTA-LENINISTA PÄRT proletár jellege, a mun­kásosztállyal, a dolgozó nép­pel való szerves kapcsolata az egyik legfontosabb, elsődleges feltétele annak, hogy a kom­munista párt osztályszellem­ben, azaz valóban demokratj- kus módon közelítse meg a társadalmi problémákat, olyan irányvonalat folytasson, amely megfelel a dolgozó tömegek érdekeinek. Ennek tudatos erő­sítése objektíve a párt tömeg­bázisának további kiszélesíté­sét is szolgálja a párt tevé­kenységében és a szocializmus egész politikai rendszerében. Azt, hogy a párt valóban demokratikus módon közelít­sen a társadalmi problémák­hoz. ideológiai alap'ai bizto- sítiák. Az ország demokrati­kus fejődése szempontjából elsőrendű jeler+őséee van an­nak. hogy az SZKP ideológiai bázisa a marxizmus—’eniniz- mus. AMIKOR A PÄRT iránvítia a társadalom és az a''am életé­nek valamennvi területét — a gyakorlatban érvényes ;tve ve­zető szerepét — nagy je’entő- séCTe van annak, hogy mi’yen módon hozza döntéseit, mi­lyen folyamatban alakul ki irányvonala. Az, hogy e dön­téshozatal b'ztosítia-e a kü­lönböző társadalmi rétegek ér­dekeinek ezvezte+é-ét és né­zetne’;: szükséges f’^ve’emhe- vé+e’ét és éreztetését — a fei- lett sree'a'ista társadalom kidcskérdá-o Nemiek a cé­lok. a tí-dali e'kér'-m’ések ynn S7Ó. ]mrioní ar^ól. is. vérfT,oV'0^M­gólért, j-rvírónt & szavak és tettek egységét. ]\/r; ni/?nçfo fi rfv«1 hwii QTTQ+0« lét tükrözi az S'7,KP KB leg®* utóbbi plénuma is. E tanácsko­zás számba vette, mélyrehatóan e1emezt,e a Szovjetunió nép­gazdasága fejlesztésének alan- vető eredményeit a kilencedik ötéves tervben, és tisztán és félreérthetetlenül megfogal­mazta a párt szoc'á'is és gaz­dasági tevékenységének leg­fontosabb feladatait. Leonyid Brezsnyev ott elmondott be­szédének tételeit és következ­tetéseit határozatban erősítette meg az SZKP Központi Bizott­sága. IGEN LÉNYEGES kérdés: miképpen teremti meg az SZKP a társadalmi-politikai és gazdasági problémák optimá­lis megoldásának lehetőségét? Milyen szervezeti-politikai ga­ranciák vannak arra, hogy a párt és a pártszervezetek he­lyesen közelítsék meg a nép­gazdaság, a dolgozók jóléte, a szellemi élet problémáit? A biztosítékot mindenek­előtt a pártvezetés kollektivi­tása jelenti. A fontosabb problémákat az SZKP-ban va­lamennyi szintű vezető szerv és pártalapszervezet nem egy­személyi módon, és nem is a pártvezetők szűk csoportiai szintjén vizsgálja hanem széles körű pártfórumok előtt. Ilye­nek az SZKP kongresszusai, továbbá a szövetséges köztár­saságok kommunista pártjai­nak kongresszusa', a városi, te­rületi pártkonferenciák. A PÄRT, a pártszervezetek tevékenysége nyilvános jelle­gű, s a kommunisták és pár- tonkívüliek szeme előtt zajlik. A társadalmi problémák párt- beli megvitatása össznéni vsá­val párhuzamosan folyik. Ép­pen ilyen mélységesen de­mokratikus népi eszmecsere folyik ezekben a hetekben a Szovjetunióban. Olyan orszá­gos párbeszéd, ama'vnek stí­lusa tárgyszerű, amely „prob­lémaközpontú” és cé’ra+örő, amely ösztönzi az önkrit’kát és a bírálatok s arról tanúskod!k, hngv az SZKP és szervezetei feladala’k magas’atán állnak. A XXV. kongresszus előestéjén az SZKP, a XXIV. kongresszus határozatait követve, mindent megtesz annak érdekében, hogy eszmeileg és szervezeti­leg tovább szilárdítsa sorait, tökéletesítse a pártmunka for­máit és módszereit, minden eszközzel erősítse kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. VAJDA PÉTER Az ac£Sf megedzik ÜJ FILMSOROZAT, Nyikolój Osztrovszkij: az acélt megedzík című nagy sikerű, nagy hatású regénye filmváltozatának első ré­szét láthattuk csütörtökön este a televízióban. Az első rész alapján ítélve sokat ígérő, jó filmsorozat vár ránk öt héten keresztül, minden csütörtök este. Tanúi lehetünk egy hősi komáik és egy hősies, mindenen úrrá lenni tudó életnek, Pável Korcscgin életének. Bár Pável Korcsagin képzelt alak. Oszt- rovszkij ezt mondja a regényről: „Regényem mindenekelőtt művé­szi munka, s éltem benne a képzelethez való jogommal. Jelen­tékeny tényanyag adja a regény alapját. De való történetnek ne*» mondhatjuk. Pável Korcsagin megtestesítője az akkori szovjet ifjúságnak, azoknak a szovjet fiataloknak a képviselője, akik apáik oldalán kivívták a forradalom győzelmét, legyőzték a fohérgárdistákat, vereséget mértek az intervenciósokra és óriási küzdelmet folytat­tak az új, szocialista társadalom felépítéséért. Minden áldozatot vállaltak. Mindig keresték: hogyan válhatnak népük hasznára Sok volt köztük az olyan ember, mint Osztrovszkij, aki tizennégy éves korától reszt vett a fehérek elleni ukrajnai harcban és űzte- hajtotta az el.enséget 1920-ig, amíg súlyos sebesülése ki nem döntötte a sorból. Ettől kezdve 1925-ig minden erejével küzdött az ország talpraállításáént. Ekkor tört rá a megállíthatatlan ízü­letmerevedés és elvesztette a szeme világát. 1928 ban ezt írta ba­rátjának : „Már három éve harcolok az életért. Ha bensőmben nem gyökereznék oly mélyen a törvény: harcolni az utolsó lehe­tőségig — már régen főbe lőttéin volna magamat.., Csakhogy mi, az olyan emberek, mint én, akik oly esztelenül szeretik az életet, ezt a harcot, ezt a munkát, az új, más, jobb világért, mi, akiknek kinyílt a szemük és meglátták az életet <J maga teljes­ségében, nem távozhatunk, míg akárcsak egy óránk is van hátra.** LS AZ UTOLSÓ PLRCiű KÜZDÖTT. Roppant nehézségeket kellett leküzdenie: írni kezdett, de nem látta az írását. Vastag kéregpapír mappát készítettek számára, amelyben bevágások vol­tak sorvezetőként. Ebbe helyezte bele a papíríveket. Később erről is le kellett mondania s át kellett térnie a tollbamondásra. De elkészült a regény. 1932-ben jelent meg. És azóta sok millió pél­dányban adták ki a világ sok-sok nyelvén. Magyarul a felszabadu­lás után jelent meg először. Most ismét kiadta a Móra Ferenc Könyvkiadó. PÁVEL KORCSAGIN most ismét elindul a mai fiatalok és idő­sebbek közé. hogy Oszirovszkijjal együtt példát mutasson. A kö­zösségi ember nagyszerű példáját. „Az egoista pusztul el leghamo- robo, Ö csak magában és magáért él. S ha egyszer megsérült az -je. nincs miért élnie. Az egoizmus, a kárhozottság éjszaká­ja áH előtte. De amikor az ember nem magáért él, amikor fel­oldódik a közösségben, akkor nehéz megölni — hiszen meg kell ölni mindent, ami őt körülveszi, az egész országot, az egész Pável Korcsaginnak van egy pillanata a regényben, amikor vakon, agyhoz láncoltán fekszik. Éléte csak ennyi: enni, inni, lé­legezni. Amíg ereje van, egyszerűbb lenne főbe lőni magát. De ez azt jelen.éné, hogy az ember a maga életét csak saját, leg- koze.eooi perspektívájának rendeli alá, s ekkor megkérdi ön­magától: „Megpróbáltál úrrá lenni az életen? Mindent megtet- tel, hogy kirág add magad vasgyürűjéből? Elfelejtetted, hogy No« vograd-Vohnszknél egy nap tizenhétszer mentetek rohamra, s mindennel dacolva elfoglaltátok? Dugd e! a revolveredet és soha senkinek ne beszélj erről! Tudj akkor is élni, ha az élet elviselhe- tétlenné lesz! fedd hasznossá az életedet!" „Tedd hasznossá az életedet!” És hasznossá, széppé a má- sokert végzett munka teszi az ember életét. Nagyon szépen ír erről is Osztrovszkij: „Ha az egyéni szempontnak óriási szerepe van az ember életében, a közösséginek majdnem egy fikarcnyi — akkor az egyeni élet összeomlása majdnem a teljes megsemmisü- les, s akicor feltámad az emberben a kérdés: mire ió az élet? Ezt a kérdést sohasem veti fel az, aki másokért küzd." OSZTROVSZKIJ és Pável Korcsagin hitvallása ma is érvényes, időszerű. Érdemes ezen mindonnyiunknak elgondolkodnunk, akár a regc-ny olvasása, akár a tv-fflm nézése közben. SZALA1 JANOS Emberek, országok, történetek A számla Berlinben maradt Kiküldött tudósítónk jelen­ti Berlinből — ez a felcím a Népújság 1973. augusztus 4-i számának első oldalán jeleni meg. Tulajdonképpen nem egészen pontos, mert engem ugyan nem nagyon kellett küldeni a VIT-re, mentem én magamtól is; azzal a küldött, séggel, amelyet NDK-beli testvérmegyénk hívott meg a nagy berlini találkozóra, amely egész életre szóló él­ményt nyújtott a tíz Tolna megyei fiatalnak. Szóval tu­dósító voltam, és ez azt je­lentette, hogy nemcsak a magam kedvéért, hanem „hi­vatalból” is nyitva kellett tar­tanom a szemem. Ezzel nem lett volna baj, hiszen a világ ifjúságának berlini találkozó­ja annyi élményt nyújtott mindenkinek, hogy abból nemcsak néhány újságcikket, tudósítást lehetett volna írni. Akárhová mentünk, min­dig ott lógott a nyakamban a : -jképezőgép, a vállamon a felvevő táskája az ősz- száj, tartozékkal, a zsebeimet a nyersanyag, no meg a no­tesz feszítette. Tulajdonkép­pen néhány kiló volt az egész, de mindezt naponta kilomé­terek tucatjain át cipelni _— ráadásul úgy, hogy éjszakán­ként csak néhány órát alud­tunk —, majdnem azt jelen, tette szárítómra, mintha egy kisebbfajta katonai menet­gyakorlaton vettem volna részt, teljes szerelvénnyel. Szerencsére a fáradtságot nem nagyon vettük észre, szégyen is lett volna ilyesmivel tö­rődni abban a nagyszerű fesztiválhangulatban. Egyik programról rohantunk ® má­sikra: szórakoztató műsor, „mini-fesztivál”, kirándulás, politikai rendezvény — egyik. ről sem akartunk lemaradni. Szerencsére, vendéglátóink szervezésből, szervezettség­ből — hír-:khöz méltóan — ezúttal is jelesre vizsgáztak. Csak egy dolog tűnt szin­te kivihetetlenül nehéznek: a tudósítás továbbítása Szek- szárdra. Nem tudom, hogy hány száz vagy ezer újságíró dolgozott azokban a napok­ban Berlinben, tény, hogy rengeteg. Keleti és nyugati hírügynökségek, nagy lapok, rádiók, televízióállomások munkatársai küldtek szinte szünet nélkül az anyagokat, ugyancsak próbára téve a jól szervezett DNK-beli hírközlő, hírtovábbító szerveket, beren­dezéseket. Tulajdonképpen nem is nagyon reménykedtem, hogy a fesztivál idején küld- hetem az anyagot Szekszárd- ra. De szerencsére közbejött ® véletlen. Küldöttségünk veze. tőjének, Varjas Jánosnak, a KISZ megyei bizottsága első titkárának jóvoltából jutot­tam be a Magyar Kultúra Házába, amelyet azokban a napokban — mint akkor Ber­linben nagyon sok intézményt — ugyancsak a VIT szolgála­tába állítottak. A ház vezeté­sével, a találkozó idejére Hor- nyik Lajost — a dombóvári KISZ-bizottság jelenlegi titká­rát — bízták meg. Ö fel­ajánlotta a segítségét sőt még azt is megtette, hogy telefo­non meghívta nekem Szék- szárdot. Ez valamikor kora délelőtt történt. Türelmesen vártam, és — a szekszárdi te­lefonviszonyok ismeretében, azokhoz szokva — törtem a fejem, honnan szerzek majd ebédet, esetleg vacsorát is. Igencsak meglepődtem, ami­kor úgy jó negyedóra eltelté­vel csöngetett a készülék és jelentkezett — a sülysápi pos­ta. Hiába, a berlini postás, kisasszonyok körében még nem nagyon ismert Szekszárd neve, így történhetett az él- hallás, A félreértést szeren­csére öt perc alatt tisztáztuk, és az örömtől, meg a jókora távolságra gondolva egy ha. tálmasat kiáltottam a kagyló­ba amikor meghallottam az akkori gépírónőnk, Rózsika majdhogynem szenvtelen hangját: „Tessék, itt a Nép­újság szerkesztősége.” Gyor­san elkezdtem a diktálást, Rózsika pedig — fején a fül­hallgatóval — szorgalmasan kopogott az írógépén. Bele- tellett vagy húsz percbe, amíg a végére értünk. Közben ér­deklődtem, hogy vannak az otthonmaradt kollégák. — Köszönik, jól — válaszolta Rózsika —, nagy most itt a sürgés-forgás a telefon körül. Megtelt a szívem melegség­gel: lám a messzi távolból gondolnak rám, érdekli őket, hogyan dolgozom, sikerül-e leadnom az anyagot. Én is kedveskedni akartam nekik, de hát telefon segítségével ez meglehetősen nehéz dolog. És akkor jött egy ötletem. Az ablak alatt azokban a per­cekben vonult el az egyik fúvószenekar. (Berlinben a VIT idején több tucat ilyen együttes járta az utcákat, tag­jaik szinte kivétel nélkül csi­nos lányok voltak.) Ha már az otthoniak nem láthatják őket. legalább halljanak ®a* lamit a zenéjükből! Ezzel, a szobában tartózkodók nem kis megrökönyödésére, a telefon- kagylót kilógattam az abla­kon, így akarván ízelítőt adni a nagyszerű fesztiválhangu­latból. Hazatérve aztán természe­tesen felelevenítettük a kö­zös élményt. Kérdeztem, ho­gyan tetszett az „élő" közve­títés. Kiderült, hogy a kollé­gák csakugyan örültek, ami­kor a 'tudósítást elkezdtem diktálni, de amikorra a „ze­nei közvetítésre" sor került, akkorra már csak a kezüket tördelték, arra gondolva, hogy a maratoni telefonálás szám­lája elviszi az évi nyereség- részesedést. Szerencsére a számla ott­maradt Berlinben, a Magyar Kultúra Házában. GYUR1CZA MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom