Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

Beszámolók, választások I Fiatalok a mezőgazdaságban A szakszervezet segítsége a ilSZ-szervezeteknek KÖZELEDIK a KISZ IX. kongresszusa. A kongresszus előkészítéseként először végre kell hajtani a különböző fóru­mokon a vezetőségek újraválasztását. Az első lépcsőfok a KISZ legkisebb egysége, az alapszervezet. Az alapszervezeti vezetőség választások már javában folynak megyénkben. A vezetőségválasztó gyűlésekkel egy időben rendezik meg a múlt év értékelését, a titkárok beszámoltatását az 1975-ös év feladatainak végrehajtásáról. Elmondhatjuk, hogy szinte valamennyi KISZ-tag —• a tanulói alapszervezetek kivételével — egyben szakszervezeti tag is. Ezt figyelembe véve jogosan merül fel a kérdés: mit tesz, hogyan segíti elő a szakszervezet a KISZ-választásokat? A kérdésre Horváth Gézától, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa titkárától kaptuk a választ Az SZMT felhívást intézett a szakszervezeti alaoszerveze- tekhez. Ebben feladatul szabta az azonos szintű KlSZ-szerve- zetek segítését. A választási ütemtervek, a beszámolók el­készítésénél nagy segítséget nyújthatnak az alaoszervezetek. Közös érdekük is, hogy a káderpolitikai feladatok végrehaj­tásánál együttműködienek. A szakszervezeti választásoknál nagy segítséget nyújtottak a KISZ-vezetőségek azzal, hogy ajánlásokat készítettek, a szakszervezet vezető posztjaira a mozgalmi munkában már kiváló eredményeket elért fiatalo­kat javasoltak. Most a KISZ-választások lebonyolításakor a szakszervezeti kénviselők ugyanígy, a szakszervezeti munká­ban „előkéozett” fiatalokat javasolnak a KISZ vezető funk­cióinak betöltésére. Az üzemi szakszervezetek feladata, hogy értékelték a KlSZ-fvatalok részvételét a termelésben és az irányításban. A KISZ és a szakszervezet közös feladata az ifjúságpolitikai, ideológiai nevelés. Ezt megvalósítani csak együttes munkával, közösen lehet. AZ IDEI ÉV sok feladatot ró a szakszervezetekre, de az üzemek, a vállalatok és a különböző intézmények vezetőire egyaránt. Most dolgozzák ki az úi kollektív szerződéseket Ez'-'k elkészítésénél a szakszervezetek kiemelt feladatként ke­zelik az ifjúság jogainak védelmét és vezetőik felszólalnak azért, hogv ezek a jogok bekerüljenek a kollektív szerződé­sekbe. A KISZ-szel együttműködve közös cselekvési progra­mot készítenek, a szociálpolitikai tervek készítésénél is közös állásfoglalást igyekeznek kialakítani. A szakszervezeti vezetők elmennek valamennyi KISZ- taggvűlésre és felszólalásaikban értékelik az alaoszervezet munkáját. Elemző, segítő célzatú kritikát gyakorolnak ott, ahol a még meglévő hibák ezt indokolják. A közös program már az előkészítés során is jelentős szerepet játszik. Az érté­kelő. választó taggyűlések előkészítésében nagy segítséget nvúithatnak a szakszervezeti bizalmik — akiknek nagy része KISZ-tag, mert az utóbbi időben fokozott figyelmet fordítot­tak a szervezet „megfiatalítására”. A bizalmik már előre be­szélgetnek a fiatalokkal a taggyűlésen felmerülő témákról, megvitatják azokat. A SZAKMAI megyebizottságokon keresztül is felhívta az SZMT a különböző intézmények szb-titkárainak figyelmét arra, hogy a KISZ-választások eseményeit fokozott figyelem­mel kísérjék. A fiatalok nevelése, a KISZ helyzetének reális értékelése, a gazdasági feladatok végrehajtása a szakszerve­zetnek éppúgy érdeke, mint a KISZ-szervezetnek. Az érdek­azonosságok pedig közös, összefogott munkát kívánnak. Ezt felismerve megvénk szakszervezeti mozgalmának valamennyi vezetője a KISZ-választásokat jelentőségüknek megfelelő módon figyelemmel kíséri, segíti — fejezte be tájékoztatóját az- SZMT titkára. TAMÁSI JÁNOS Ösztöndíjasok voltak A IV. ötéves terv időtarta­ma alatt megyénkben jelentő­sen javult a mezőgazdasági üzemek szakember-ellátottsá. ga. Évente 30 főiskolát, egye­temet végzett pályakezdő áll munkába. Az ilyen ütemű fej­lődés a jövőben fedezi a me­gye mezőgazdasági szakember­szükségletét. Míg 1969-ben 301 felsőfokú végzettségű fiatal dolgozott a megyében, 1975-ben pedig 525. Egyre többen végzik el tanul­mányaikat tsz-ösztöndíjasként. Ez utóbbiak közül két fiatal­emberrel beszélgettünk a kis- vejkei Szabadság Tsz-ben. Kelemen Pál 28 éves. A gimnázium elvégzése után az akkor még lengyel! tsz-ben volt állattenyésztési brigádve­zető, majd vezetőképzőt vég­zett Zsámbékon. Ezután a ta­nulásban a kaposvári főiskola következett, hogy nagyobb fel­készültségű állattenyésztési brigádvezetőként dolgozzék tovább. — Nehéz idők voltak azok. Akik a főiskolát velem együtt fejezték be, zömmel telepveze­tőként kezdtek, mégsem érez­tem magam becsapva. Meg­értettem, hogy az állattenyész­tésen belül számomra csak ez a munkalehetőség van — egy ideig. Mióta áttértünk a hús­hasznú, Dália szarvasmarha tenyésztésére, történt körülöt­tem is változás. Az elmúlt év tavaszától ágazatvezető let­tem, fizetésem ekkor már má­sodszor emelték. Jelenleg 3600 forintot keresek. A hozzám, hasonló végzettségűeknek or­szágszerte ennyi az átlagfize­tésük. — Elégedett? — Igen. Nagy egyéni terve­im nincsenek. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy eredményes munkát végezzek. — Ehhez segítséget is kap? — Nagyon gyerekcipőben jár még nálunk a Dália te­nyésztése. A telep is folya­matosan készül el, indul be, helyben kevés segítséget kapok a munkámhoz. A meglévő szakkönyveket viszont már mind áttanulmányoztam. Já­ratom a szakfolyóiratokat Szervezett továbbképzésen ed­dig nem vettem részt. Talán majd az idén. Az elmúlt év­ben négynapos tanácskozáson voltam és ötnapos tanulmány­úton az Alföldön. Mindkét helyről sok hasznos tapasz­talattal érkeztem haza. Álta­lában meghallgatják a véle­ményemet. e Bakó Dénes 1972-ben szer­zett növényvédő üzemmérnöki diplomát Keszthelyen. A gimnáziumban rajongott a biológiáért. Nyaranként a tsz-ben ‘ kazlat rakott, szé­nát gyűjtött. Neki a tsz ajánlotta fel a továbbtanu­lási lehetőséget és iskolázta be. A tanulmányidő alatt a kö­telező gyakorlati időt mindig itt töltötte, diplomamunkáját is a kisvejkei tsz-ről írta. — Mi a helyzet most? — Szerencsés embernek val­lom magam. Bár itt teljesen magamra vagyok utalva. Egye­dül a járási növényvédő szak- felügyelőtől kapok segítséget. Továbbfejlődésem biztosított. A munkámhoz szükséges szak­könyvekből áll az otthoni könyvtárban, jól el vagyunk látva folyóiratokkal is és ezen­kívül rendszeresen járok kü­lönféle szakember-találkozók­ra. A Tolna rrtegvei Növény­védő Állomás által rendezett szakmai találkozókon mindig részt veszek. Itt ismertetik velünk a legújabb növényvé­delmi eljárásokat. Nem ma­radok le semmiről, — Diákként ilyennek kép­zelte el az életet? Mi valósult meg elképzeléseiből? — Többnyire mindaz, amit szerettem volna. Bár elégedett­nek — szerintem — soha sem szabad lenni. Közvetlen fel­adatom ellátásán kívül gyak­ran segítek a növénytermesz­tőknek. Nyáron a nagy mun­kák idején vasárnapi ügy eletet is vállalok. — Az iskola elvégzése- után érdemes volt hazajönni? — Úgy gondolom, máshol sem lenne jobb. Talán csak annyiban, hogy több lehetőség adódna a szórakozásra. A jö­vőben szeretnék úgy dolgozni, hogy meg legyenek velem elé­gedve és egyszer úgy isten­igazából kikapcsolódni. Mióta itt dolgozom, még nem voltam sehol. Szabad időm a család­dal töltöm. Kisvejkén szület­tem. Szeretek itt élni, jól ér­zem magam. A mezőgazdasági szövetke­zetek további útja a fejlődés­ben, hogy a helybeli fiatalok közül neveljék ki szakember­utánpótlásukat. Ezek a fiatalok érzelmileg is sokkal jobban kötődnek a községükhöz, mint azok, akik idegenből kerülnek oda. A még tervszerűbb után­pótlás lehetőségeinek kihasz­nálásához sok szemléleti vál­tozásnak is be kell következ­nie, hogy az utánpótlás nevelésének anyagi áldo­zatát több közös gazda­ság vállalja. A kisvejkei Szabadság Tsz példáját éppen ezért ajánlhatjuk más termelő- szövetkezeteknek ... — veress — Ezért a pénzért! Munkaprogram öt esztendőre (5.) À cím, ha kérdésként szere­pel, magában hordja a választ is. „Ezért a pénzért túl sokat kívánnak." A felkiáltójel a hangsúlyeltolódást érzékelteti: többet, jobban, eredményeseb­ben kell dolgozni! Igen, ezért a pénzért! A védekezést táma­dás, az alkudozást a teljesít­mények határozott megkövete­lése váltja fel. Nem valaki .vagy valakik önkényes elhatá­rozása, hanem az élet, a világ­piac diktálja a tempót. Ha nem tudnánk a lépést tartani, el­kerülhetetlenné válna a lema­radás, a visszaesés. Az eltelt két esztendőben adósak maradtunk a válasz- szal, s adósságra költekeztünk, s az új ötéves terv erőfeszíté­sei most arra összpontosulnak, hogy utolérjük magunkat À fogyasztás | dése fékezheti a belső tartalé­kok határozottabb feltárását. A tartalékok pedig bennünk van­nak, képességünkben, tehetsé­günkben, feszítő türelmetlen­ségünkben rejlenek. Ha a má­sokra mutogatás és kivárás szellemét az önkritikus hely­zetelemzés és aktív cselekvés váltja fel, akkor széles fron­ton összefogva nyomulhatnak előre vezetők, ügyintézők, munkások egyszerre. A legnagyobb tartalék az előrelátó, az okosan mérlege­lő, a bátran kezdeményező és szervezett vezetés. A mércét magasra emelték a vállalatok, a szövetkezetek gazdálkodási „játékszabályainak” megszigo­rításával. A verseny új start- feltételek közt indul, a rajt­kőnél még egyformák az esé­lyek. A versenycélt és a hozzá­segítő részidőket a vezetői kon­cepciók, a helyi tervek fogal­mazzák meg. À nehéz helyzet­ben még nyilvánvalóbbá vál­nak a vezetői talentumok, a legjobb képességek. Magas fokú tudás, felelősségérzet szüksé­ges. hogy a vezető ilyenkor is tudjon lelkesedni. Fegyelmezni, másoktól többet követelni csak az képes, aki többet tud és erő­sebben akar másoknál. A mércét ! rnagasabbra ken _____________! állítani a vál­lalat, a szövetkezet minden részlegével, üzemével, szak­emberével, munkásával szem­b en. Ez is helyi tervezési és vezetési feladat. Fontos az ösz­tönzés húzóerejének fokozása. A szerény reálbér-növekedés, a személyi jövedelmek nyere­ségtől való távolodása, a vál­lalatok közötti nivellálódás ne tévesszen meg senkit. Létbiz­tonság, garantált bér csak va­lóságos produktumért, garan­tált teljesítményért jár és nem jelenlétért. Munkaképes embe­rekről csak munkájuk szerint gondoskodhat a társadalom. Az egyenlő munkáért egyenlő bért jelszó fordítva is legyen érvé­nyes: egyenlő bérért egyenlő munkát! A szocialista elosztás elve azt is jelenti, hogy telje­sítmény nélkül még alacsony bér se fizethető. S az 1976-os 6—6,5 százalékos nominálbér­emelés pedig a kiemelkedő tel­jesítmények, a fő terheket vi­selő kulcsemberek ösztönzését szolgálja. Az ipari munka termelé­kenységének évi 6 százalékos emelése látszólag egyszerű fel­adat. (Az előző öt esztendő át­laga 6,5 százalék volt.) A di­namikus termelésnövekedés ennél gyorsabb termelékeny­ségemelkedést is lehetővé tesz. De azok a vállalatok, szövet­kezetek, amelyek termelése stagnál vagy évente alig-alig növekszik, már csak nagy erő­feszítések órán, tervszerű lét­számgazdálkodással, az üzem­szervezés radikális javításával, műnk aerő- átcsoDortosí tá ssal emelhetik a munka termelé­kenységét évente átlagosan 6 százalékkal. A termelő I potenciái , íeg­_____________I főbb elemevei, a z emberi képességgel, tehet­séggel jól sáfárkodni — gaz­dasági szükségszerűség. A meg­levő munkaerővel csak úgy tudjuk az ország növekvő ter­melési feladatait megoldani, ha az egyes területeken elke­rülhetetlen létszámnövelést más területeken végrehajtott Hasonló arányú létszámcsök­kentés alapozza meg az ipar­ban. Uj üzemet is általában csak a régiek megszüntetése árán lehet létesíteni. (Kivétel néhány kijelölt település.) A fővárosban több száz elavult telephelyet számolnak fel. hogy megteremtsék a dinamikusan fejleszthető ágazatok, üzemek munkaerő-fedezetét. Ahol csak a termék elavult, ott célszerű új feladatokat vállalni, akár kooperációban vagy termelési integráció keretében. A mun­kaerő-átcsoportosítás szociális, emberi gondjait csak elavult termelőkapacitások esetében célszerű vállalni. Minden kezdet nehéz — tart­ja a szólás-mondás. Különösen igaz ez az új ötéves tervidő­szak indulásánál, amikor mind a módszereket, mind a mércét és a tempót szükséges a meg­változott körülményekhez iga­zítani. És legfőképpen számba kell venni a feladatokat, a táv­latokat, kidolgozni a helyi öt­éves terveket. S ehhez szüksé­ges. de nem elégséges az el­múlt ötéves időszak tapaszta­latainak, feilődési irányainak elemzése. Hiszen a tervezés lé­nyege éppen az irány- és arányváltoztatás, a jövő tuda­tos átalakítása. A legutóbbi egv-két évben bekövetkezett viharos gyorsaságú világgazda­sági változások arra tanítanak, hogy a múlt mechanikus elő- ’ revetítésével ma már lehetet­len reális tervet készíteni. Most I az ötesztendős helyi ____U munkaprogramok ösz­s zeállításának kezdetén enged­jük szabadjára a szárnyaló fantáziát. Merjünk gondolat­ban messzire szaladni, kalan­dozni, álmodozni, hogy majd a részletek tisztázásánál, a reá­lis összefüggések kialakításá­nál, ha kell, tudjunk majd visszavonulni. S az ötéves terv végső formájában csak így le­het lelkesítő, a holnap sikerei­hez programot adó. KOVÁCS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom