Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

am®

Vajon meg tud-e kapaszkodni a Bonyhádi Vasas csapata?

Hosszú hallgatás után szólalt meg Roger Rousseau, a montreali olimpiai játékok szervező bizottságának elnöke, s máris keményen megbírálta munkatársait a szervező bizottság tevékenységét kiegészítő, az olimpiai létesítmények és építkezések felügyeletével megbízott szerv vezetőit. Az AFP francia hírügynökség munkatársának elmondta: abban a kérdésben, hogy a ínontreali olimpiát meg tud-: ják-e rendezni, vagy sem, egyedül a szervező bizottság dönthet, a létesítményekkel foglalkozó szerv legfeljebb csak arra válaszolhat, hogy a stadionok időben és a terveknek megfelelően készen áll- nak-e. Rousseau még egy fontos kijelentést tett: „Ameny- nyiben az új olimpiai sportlétesítmények nem épülnek fel, akkor olyan megoldást választunk, mint korábban a sajtóközpont esetében, tehát a városon belül keresünk új helyszínt,.. ”

•

Ismét kellemetlen esemény zavarta meg az olimpiai város nyugalmát; az építkezéseken felrobbant egy hatalmas kazán, körülbelül százezer dollár kár keletkezett. A robbanás halálos áldozatot nem követelt, de hét munkás megsérült. A rendőrség vizsgálatot indított, hogy vajon nem szabotázs következménye-e az újabb incidens.

•

Nem montreali, de Montrealiul kapcsolatos az a hír, miszerint a hét végén az olasz fővárosban, illetve Faenzaban és Perugiában megkezdődik a férfi röplabda olimpiai selejtezőtorna, amelyen Olaszország, Görögország, Izland, Jugoszlávia, az Egyesült Államok Kuwait, Törökország, Nigéria, Belgium, Csehszlovákia, Bulgária, Románia, Spanyolország és az NSZK együttesei küzdenek meg egymással, s kísérlik meg kiharcolni i a római döntőben a két montreali helyet”.

A BONYHÁDI VASAS labdarúgócsapata az NB III-ból történt kiesése óta fokozatosan romlik, visszaesik, egyre lejjebb kerül a bajnoki táblázaton. Pedig Bonyhádon tíz-tizenöt éve nagy tábora volt a labdarúgócsapatnak, az őszi idényben viszont az is előfordult, hogy csak 70—80 ember állta körül a pályát. Mindez nem azért történt, mert a járási székhelyen talán kevésbé szeretik ezt a sportágat, mint mondjuk Kisdorogon, vagy Tevelen. Ennek egyedüli és kizárólagos oka a csapat hosszú évek óta tartó rendíu'vül gyenge helytállása. És ha már a nézők számáról beszélünk, mindjárt említsük meg, hogy a Bátaszék elleni rangadónak számító mérkőzésen 600 néző állta körül a pályát, de többségük Bátaszékről rándult át, annak reményében, hogy csapatuk győz,

Kutasi Béla, aki a közel három évtizeden át, fáradtságot nem ismerve, eredményesen dolgozott a labdarúgócsapatért, több mint négy éve elvállalta a sportköri elnöki tisztséget. Azóta csak átmenetileg volt szakosztályvezető a Vasasnál. Az intézői tisztséget Túrós József látja el évek óta, de maholnap ő is belefárad a munkába, kevés segítséget kap a sokoldalú feladat elvégzésére. (Túrós József egyébként nem is a zománcgyár dolgozója) Róla sokan példát vehetnének a zománcgyár dolgozói közül. Annyi bizonyos, hogy évek óta vezetési problémák vannak a Vasasnál. Ebbe azonban nem érdemes belebonyolódni, hiszen egyértelműen nem lehet bizonyítani, hogy egy sportkör élén álló vezetőség milyen jól vagy rosszul tölti be feladatát. Inkább az eredmények bizonyítanak, jelen esetben a Vasasnál is. Az őszi szezon kezdetére több játékost meggyőzött a

vezetőség: elmondták nekik

hogy feltétlen számítanak rájuk, mert nélkülük a csapat nem tud helytállni. Négy-öt ember, ha nem is szívesen, de vállalta a játékot, bár ilyen előzmények után túl sok lelkesedést senki nem várhat tőlük. A nagy nevek még egy- magukban nem jelentenek sikert, győzelmet. A fiatalok nem tisztelik a nagy nevű játékosokat, akikről tudják, hogy nem önszántukból, a sport szeretetéből vannak a pályán, hanem csak azért, mert munkahelyükön „meggyőzték” őket. Az sem szerencsés dolog, hogy rövid idő alatt két edzőt is menesztettek. Ismét le kell szögezni, nem vagyunk illetékesek annak elbírálására, hogy a két edző jól vagy rosszul végezte a munkáját, egy azonban biztos, a játékosokra rendkívül rossz hatással van az ilyen „edzőváltozás”. A csapaton belül kialakultak a klikkek, és nem a kollektív játékra, a győzelemre törekedtek, hanem több esetben arra, hogy egymást lejárassák.

MINDEZEK azonban olyan dolgok, amelyeket nem lehet bizonyítani, ezért a vezetőség sem mert erélyes kézzel rendet teremteni. Azt is meg kell említeni, hogy Kutasi Béla látván a labdarúgócsapat körül kialakult tarthatatlan állapotot és a sportkörön belül uralkodó szellémet, minden tiszt-, ségéről lemondott. Ennek már egy éve és azóta még tovább romlott Bonyhádon a labdarúgócsapat helyzete.

A szezon első részében a négy újonc csapat közül egyedül Magyarkeszi szerepelt Bonyhádnál gyengébben, még Nagydorog és Dunaszentgyörgy is jobban helytállt, nem beszélve Aparhantról, amely az őszi idény közepén az előkelő negyedik helyen volt. A Vasas legénysége az első fordulóban

kilenc mérkőzésen mindössze egy győzelmet tudott szerezni, így érthető, hogy a bajnoki táblázaton az utolsó előtti helyen álltak.

A szezon második részében változott valamelyest a helyzet. Kevesebb volt a sportszerűtlenség, a kiállítás. Tehát a szezon második felében a javulás jelei mutatkoztak. Október elején Forró Ferenc, az egykori kitűnő bonyhádi labdarúgó átvette az edzés irányítását — társadalmi munkában. Tekintélye, jelenléte ered- ményre vezetett, javult a fegyelem, sőt útmutatása alapján a játék is. A honvédségtől leszerelt, így az utolsó három mérkőzésen már játszott Van- csa, akinek nagy része van abban, hogy egységesebb lett a csapat. Forró Ferenc minden mérkőzésre kitűnő taktikát dolgozott ki, melyet előzőleg hétközi edzéseken a játékosokkal gyakoroltatott. Ennek meglett az eredménye, mert a szezon második részében — a nyblc mérkőzés eredményének alapján — a bonyhádi csapat a 9. helyre tornászta fel magát. Ebben az időszakban 5o százalékos teljesítményt nyújtottak, nyolc pontot szereztek. Az őszi fordulót a bonyhádi csapat ugyan a 16. helyen fejezte be, de valamelyest javult pozíciójuk, hisz már csak négy ponttal vannak lemaradva 'tamásitól és Tévéitől, három ponttal Bálától,.

A bonyhádi csapatból Ge- cző I., Vágner, Varga és Ván- csa volt a mezőny legjobbja.

BONYHÁDON rendkívül érzékenyen reagálnak minden újságcikkre, olyan értékelés, re, amely labdarúgócsapatukkal foglalkozik. Szerintünk nincs túl sok ok az érzékenységre, mert az a tény, hogy a bonyhádi csapat pillanatnyilag a bajnoki táblázat 16. helyén áll, önmagáért beszél.

Szabá?ysnagyarázat

A játékvezető a mérkőzés folyamán egy játékost már '.öbbször figyelmeztetett durvaságért. Ez a játékos jelentkezik, hogy elhagyja a játékteret, lecserélteti magát, a játékvezető ezt tudomásul veszi, a játékos elindul, hogy lemegy a játéktérről. Az oldalvonal közelében egy eléje került labdát azonban még megjátszik, azt társához továbbítja. A cserejátékos közben a futópályán melegít, hogy beálljon. Mi ilyenkor a játékvezető teendőjét-ay yauaspisagiriä Bçisuaun^szs -UOds v •mpçiwâqof idssvBtu -poqozs JiajanzpJi sjpjpf v 'aq inyijp “»a so3/i>jpf s put ajja/1) -oh 'tummv 1l»y Vt ‘nozoyroav -aq vqyarpÇ o uaqzçy spinű -oaai pçma ‘nzzawuajaç-suasoai }yo pf a nv

Ötfordulós

körmérkőzéssorozat

A Tolna megyei ökölvívó Szövetség az idén ötfordutós körmérkőzés-sorozatot tart serdülő- és ifjúsági ökölvívói részére. Mint ismeretes, megyénkben a Szekszárdi Dózsa, a Szekszárdi SÍ. a Paksi SE. a Bonyhádi Spartacus, a Dombóvári Spartacus és a Tolnai Vörös Dobogó működtet ökölvívó-szakosztályt. A versenysorozatban a 14—IS éves serdülők, valamint a 16—IS éves Ifjúságiak indulhatnak. A verseny összes költségét (rendezés, étkezés, utazás) a megyei ökölvívó-szövetség fedezi. A mérkőzésekre a következő helyen és időpontban kerül sor:

Első forduló: Február 15, Paks.' Második forduló: május 16, Bony- hád. Harmadik forduló: június 16, Tolna. Negyedik forduló: október 14, Dombóvár, ötödik forduló: november 14. sacks zárd.

Emberek, országok, történetek

Mi, nagyétkűek...

Sokszor nézünk tükörbe, de ritkán vesszük észre önmagunkat. Gyarapodó kilóink centiméterekkel is mérhető jeleit, melyekben főleg akkor van valami felháborító, ha az ember (jelen esetben férfi- ember) rádöbben, hogy tavaly előtt hordott nadrágjáról az idén valamilyen rejtélyes okból lepattan a gömb. Amikor az ember belebúj'ii igyekszik. Eleinknek, akiket még a Pireneusok gerince se gátolt nagyobb méretű lovas túrákban ilyesmi aligha okozott gondot. Mi másféle túrákra indulunk, hiszen .,idegenforgó” nemzet tagjai vagyunk. Aztán úton-útfélen idegen úton és idegen útfélen felháborodunk más népek kosztján, de ebben ritkán van igazunk.

Nem vitatva persze kinek- kinek a gusztusát. Ha úgy tetszik, ám higgyük, hogy a lebbencslevesnek nincsen párja, a hazai füstölt oldalas verhetetlen, a tepertős túrós csusza pedig csak akkor csúszik, ha több benne a tepertő, mint a csusza. Aztán ki. megy a dunatáji magyar külhonba. és meglepődik. Természetesen öntudatos, és ez a jól-rosszul értelmezett nem. zeti öntudat idei-áráig visszatartja attól. hogy mások kosztját elismerésre méltassa. ,

Nálam így kezdődött:

Amikor Jerzy Cieslak alezredes barátom, a lengyel néphadsereg egyik művészeti csoportjának vezetője, fasíro- zott csukára és cérnametélttel kombinált meleg almalevesre látott vendégül Gdanskban, a késsel-villával félig szétmarcangolt csukát igyekeztem egy saláta maradványaival letakarni. Utálom a salátát, de az legalább ehető volt. Aztán másnap reggel tormába ágyazott füstölt vad. disznó-sonkával szolgáltak, nevetségesen kevés köménymagos fekete kenyérrel, a legjobb hazai dupla feketék színével vetekvő teával és nem csekély mennyiségű vodkával — kezdtem elismerni, hogy „Lengyel-magyar, két jó barát, együtt harcol, s isz- sza borát!” A harcot építőmunkára. a bort vodkára vonatkoztatva. Nazdrowjel

A németekről «2 a hazai közhely, hogy csak gombócot ismernek. Néhány éve a megyei KISZ-esek kísérőiéként önkritikusan rá kellett dob. bennem, hogy a fríz-májas- gombóc barna mártással valamivel barnább sör után kiált, a mártás pedig nem .jjenerálszósz”. A másik né. met állam ananászos borjúszelete annak ellenére is kitűnő volt. hogy ha itthon borjúhúshoz jutnék, még narancskörítés se jutna eszembe.

Idehaza elméletben utálom a zsíros ételeket. A jugoszláviai Szontán mennyeinek tűnt a parasztkenyérbe sütött sonka. Való igaz, hogy a luzerni makaróni édes paradicsom püréjére máig se kívánom vissza az enyhén borso- zott reszelt sajtot, de az is igaz, hogy két tucatnyi Szék- szárd környéki és szekszárdi honfitársam fokozatosan módosította (velem együtt) a francia konyhával szemben táplált belhoni ellenszenvét. A múlt év szeptemberében, eleinte még minden összebeszélés nélkül, tányérunkon hagytuk a hüvelyknyi vastag faggyúival keretezett birkahúst. De amikor — ezt utólag beismerem — bezonsi vendéglátóinkkal sötét érdekcimbo. raságban nem fordítottam le az alig valamivel soványabb

bárány francia nevét magyarra. azt már mindenki megette.

Azt, hogy nem vagyunk bátortalan náció fiai, a nagy nyugati partraszállás egyik színhelyén sikerült bizonyítanunk. A magyaroknak (engem nem számítva) annyira ízlett a tengeri kagyló, hogy vagy két kilónyira valót még Párizsba is hazavittünk magunkkal. Magyar gyomor francia szivet még ritkán nyert meg úgy, mint ezzel a teljesítménnyel.

Igaz, hogy testvérvárosi látogatás részesei voltunk.

Az egyik magyar csoport búcsúztatásakor a bezonsi elvtársak akár lucullusinak is nevezhető lakomával traktál- tak bennünket. Az egyik fő- fogás: — nyársra húzva különböző méretű és alakú, gusztusosán panírozott valamik gyűjteménye volt.

Mi ilyenkor a tolmács kötelessége? Kérdez. Megkérdeztem J. Cornu elvtársat, a bezonsi polgármester helyettesét:

— Mi ez?

— A tenger ajándéka!

Cornu elvtárs jó humorú

ember, azonkívül, hoqy a legendásan udvarias gallok ivadéka. Kis, nyírott bajusza mozgásán is láttam, hogy odabenn. mélyen abban a vendégszerető nagy francia Szívében, őszintén mulat. Tehát rákérdeztem:

— Jól De esetleg megtudhatnám, hogy mivel kedveskedik nekünk a tenger?,

— Ha megígéred, hogy csak vacsora után tolmácsolodl

Megígértem. A tenger ajándéka languszta volt, homár, néhány tengeri pók és más hasonló ínyencség, melytől a Sárközben egy 100 házas lakodalom étvágyát el lehetne venni.

Jóízűen elpusztítottuk

mindazt, amit elénk adtak. Sokkal később, nem kevés Beaujolais-i és más jó bor fel- hörpintése után, óhatatlanul fel kellett figyelnem kedves és bőkezű vendéglátóink egymásközti beszélgetésére:

— Kedvesek ezek a magyarok! (Gentile).

Ilyenkor a tolmács nem szól, csak örül, fülel és hízik a büszkeségtől.

— Jó gyomruk van! (Grand estomac — ami szó szerint fordítva „nagy” gyomrot, jó étvágyat, másként fogalmazva: „nagybélűséget” jelent).

Beleértve a tenger ajándékát. ..

ORDAS IVÁN