Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-05 / 285. szám

Felkészítés sz egitaciór« Napirenden az üzemi demokrácia Vitakör és hatása Előre kell lépni a donsiiévári költségvetési Özemben Á PÁRTSZERVEZETEK je­lentékeny részében hónapról hónapra összeül tizenöt-húsz ember, hogy időszerű politi­kai kérdésekről tájékozódjék, vitatkozzék, kicserélje gondo­latait. A politikai vitakör — így nevezik ezeket az eszme­cseréket — a résztvevők tá­jékozottságának bővítését, az összefüggések mélyebb meg­világítását, egységes álláspont kialakítását célozzák. Nem pártoktatási forma ez. a részt­vevők célja és feladata itt nem a tanulás, az ismeretek valamilyen rendszerezett for­májának elsajátítása. A vita­kör az érvelésre, meggyőzés­re, felvilágosításra — vagyis a politikai agitációra — ké­szít fel. Pártunknak sarkalatos ál­láspontja, hogy minden párt­tagnak alapvető kötelezettsége a párt politikájának képvi­selete, terjesztése, magyará­zata. Tisztségviselőiktől el­várják ezt a különböző társa­dalmi szervezetek, mozgalmak is, s az állami élet különféle vezető posztjait betöltőkkel szemben ugyancsak ez az igény. A mj pártéletünkben, politikai életünkben tehát nemcsak egyes meghatározott személyektől elvárt tevékeny­ség a felvilágosító munka, a meggyőzés. hanem minden kommunistától, minden társa­dalmi vagy állami funkcio­náriustól igényeljük és vár­juk. Ám mindemellett szá­molni kell azzal is, hogy az egyes emberek ilyen irányú képessége eltérő, szókincse, ér­velőkészsége, szavainak meg­győző ereje éppúgy nem egy­forma, mint ahoev táíékozott- sága és áttekintőkészsége sem az. Éppen ezért vannak, akikre környezetük különö­sen hallgat, akik munkatár­saik véleményének alakításá­ban — adottságaiknál fogva — az átlagosnál jelentéke­nyebb szerepet töltenek be. Társaik elsősorban őket ke­resik fel politikai problé. máikkal, nekik szegezik kér­déseiket, az ő véleményükre kíváncsiak. Ezek az emberek kulcsszerepet játszanak a po­litikai hangulat formálásában, más szóval, kulcsemberei az agitációnak. Ezért az ö felké­szítésükre — legyenek akár munkahelyi vagy mozealmi vezetők, akár funkció nélküli, beosztott dolgozók — meg­különböztetett figyelmet kell fordítaniuk a pártszervezetek­nek. S ennek a felkészítésnek az egyik legfőbb, legfonto­sabb fóruma a politikai vita­kör. AKKOR JÓK a vitakör ösz- szejövetelei, ha vezetőik — a központilag vagy helyileg el­készített segédanyagokra tá­maszkodva — gazdag tény. és érvanyagot tudnak nyúj­tani. Ha eleven és pezsgő az eszmecsere, ha mód van az ellentétes vagy eltérő értel­mezések összevetésére, vagy­is a vitatkozásra, s ha en­nek eredménveként tisztázód­nak a vitatott kérdések, az összejövetel végére kialakul az egységes álláspont. A vita­köri eszmecserék végső értel­me. meghatározója pedig áz, hogy mindé?: továbbgyűrűz­zék, hogy az információk és érvek elhangozzanak a továb­bi beszélgetésekben, haszno­sítsák azokat a mindennapi agitációs munkában. Ha a résztvevők a vitakörben hal­lottakat magukba zárják, nem adiák tovább, ha a vitakör a politikai munka egészéből ki­szakított. önállósult fórummá válik, akkor a legfontosabb célt nem értük el. Azok a pártszervezetek fog­ják fel ezt a feladatot helye­sen, amelyek mindenekelőtt azt teszik mérlegre, miként segíti a vitakör a minden­napi politikai munkát. Ezt természetesen nem könnyű megmérni, hiszen ehhez nincs egzakt mérce, mutató. De minden alapszervezet, párt­csoport közössége saját ta­pasztalataiból tudja — vagy megtudhatja —, hogy milyen szerepet játszanak a vitakör résztvevői a felvilágosító munkában, hallatják-e sza­vukat, meggyőzően érvelnek-e, érezhető-e tevékenységük ha­tása a politikai közhangulat és közvélemény alakulásában. A pártvezetőségek többféle módon segíthetik, hogy a vi­takör minél jobban betöltse rendeltetését. Mindenekelőtt azzal, ha az alapszervezet működési területén dolgozók véleménvét, nézeteit ismerve meghatározzák, hogy miiven témákat dolgozzon fel a vita­kör. mely kérdések kerülje­nek ott napirendre. A poli­tikai hangulatról szerzett ta­pasztalataikat a körvezető rendelkezésére bocsátva el­érhetik, hogv a vitakör részt­vevői céliránvosan készülje­nek- fel az aeitációra. számí­tásba véve, mit kell erősí­teniük és mivel szükséges vi­tába szállniuk. Ahol tehát a vezetőség tudatosan munkál­kodik azon. hogy az agitáció tervszerű, rendszeres és ha­tásos legyen, s ebben mindig meghatározza a vitakör konkrét helyét és teendőit, ott a felkészítésnek ezek a fontos fórumai maradéktala­nul be tudják tölteni rendel­tetésüket. VAGYIS, ott nemcsak a vitaköri összejövetel eleven, pezsgő, a kérdéseket érdem­ben tisztázó, hanem ilyen maga az agitáció is. GYENES LÁSZLÓ Q HVDSZ megyei bizottsága legutóbbi ülését Dombó­várait tartotta, a költség- vetési üzemnél. Az üzemi demok­rácia helyzetét vizsgálták, dr. Szende! Imrének, a megyei bi­zottság titkárának vezetésével. A dombóvári költségvetési üzem a megye legnagyobb ilyen jellegű vállalata. Közel ötszáz főt foglalkoztat. Az üzem ötéves, az­óta működik pártszervezete és szakszervezeti bizottsága is. Ép­pen a fiatal kor miatt tartotta itt ülését a megyei bizottság, szá­mítva airra, hogy az eredmények mellett a tipikus „gyermekbeteg­ségek" is tapasztalhatók lesznek. Mielőtt rátérnénk a dombóvári üzemben szerzett ta paszta latok részletesebb bemutatására, hang­súlyozni keli, feltehetőleg nem egyedi jelenségekről van szó, ha­nem sok hasonlóan fiatal üzem küszködik ugyanezekkel a gon­dokkal. A kép általában jő, ezt a me­gyei bizottsági üiés is megálla­pította. Legalábbis, ami a szán­dékokat illeti — jó a helyzet. Azonban kénytelenek voltak azt is megállapítani, hogy — minden jó szándéka ellenére — az üzem­vezetés meglehetősen tájékozat­lan volt az üzemi demokratiz­must érvényesítő rendeletek isme­retében. A vezetés, hogy ezzel a csúnya kifejezéssel éljünk, „nem figyelt kellően oda" az üzemi de­mokratizmus gyakorlására. A ter­melési tanácskozásokat nem rendszeresen tartották, de azok tartalma is kifogásolható volt. Számadatok tömegének ismerte­tésével lehengerelni lehet, tájé­koztatni viszont aligha. (Ez egyébként nemcsak dombóvári jelenség.) A kérdések emberi ol­dalával nem foglalkoztak eléggé, így a tájékoztatás is hiányos ma­radt. Ki hiszi el, hogy a dombóvári költségvetési üzemben nincsenek kiváló dolgozók? Ennek ellenére az üzem fennállása — tehát öt év — óta Kiváló dolgozó kitün­tetést senki sem kapott. Nem tudták, hogy ez adható! A bri­gádmozgalom is mindössze két­éves, éppen ezért gyerekcipőben jár még, amin nem is keli cso- dálkozn unk. Nem csekély kifogásolni valót találtaik a szociális ellátottság te­rületén. Egyébként ez a megye szolgáltató üzemeire általánosít­ható. Ezek voltak a megye! bizottsá­gi ülés megállapításai közül a ki­rívóbbak. Nem foglalkoztunk vol­na velük ilyen terjedelemben, ha nem lennének hasonló tapaszta­lataink o megye más vidékeiről is. És még egy — nemhogy elha­nyagolható, de alapvető kérdés: miért tűrte mindezt a pártszerve­zet és a szakszervezeti bizottság? A z előbbi kemény kérdést enyhíteni kívánjuk ózzál, hogy az üzemvezetés munkájához az értekezlet hasz­nos segítséget jelentett. Segítő szándék mindkét részről és segí­tő hangvétel. Ez jellemezte a ta­nácskozást. Várjuk o fejleménye­ket. De csak az együttdolgozás hozhat eredményeket L ©y. Brigádalbum Kandó Kálmánék a bőrgyárból „Fontos feladat a népünk, elsősorban munkásosztá­lyunk gondolkodásában és magatartásában kibontakozó szocialista vonások általánosítása és terjesztése. Arra kell törekedni, hogy társadalmi méretekben teret nyerjen a szo­cialista brigádok hármas követelménye; szocialista módon dolgozni, élni, művelődni." (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.) Dudás István vagyok, a Si- montornyai Bőrgyár Kandó Kálmán szocialista brigádjá­nak vezetője. Pontosabban: én vagyok a brigádvezető, de tulajdonképpen egy öttagú ve­zetőség — rajtam kívül tehát négyen — irányítja a brigádot. Munkaköröm: a gyár energia- szolgáltató osztályának helyet­tes vezetője. Tíz évvel ezelőtt, 1965-ben alakult a brigád, akkor hatá­roztuk el, hogy versenyzőnk a „Szocialista brigád” címért. Akkor minden műszaknak kü­lön brigádja volt, majd egye­sültünk és így jött létre egy közel 60 tagú brigád. Közben elnyertük néhányszor a „Szo­cialista üzemrész” címet is, de rájöttünk arra is, hogy egy ilyen mammut-brgáddal nem­igen tudunk továbblépni, a hármas követelményt teljesí­teni, Hiszen itt nem, ponto­sabban nemcsak ä nyolc árá­ról van szó, amit becsületesen le kell dolgoznia az embernek és amiért fizetést kap, hanem jóval többet kell vállalni és tenni. Most úgy tűnik, mintha mást mondanék, mint ami a kongresszus határozata. Mi ugyanis 1974. január elsejével átalakultunk. Átszerveztük a Kigádot, csak az legyen bri­gádtag, aki vállalja és képes teljesíteni a nagyobb követel­ményeket. így maradtunk 25- en. Pedig nincs ellentmondás, az, hogy általánossá váljanak a szocialista brigádok jellem­zői, nem valósítható meg ad­minisztratív módszerrel. Jár­janak elöl jó példával azok, akik vállalják a pluszt és majd követőkre találnak. A kongresszusi versenyben elért eredményeinkért kaptuk meg a tavasszal a megyei párt-végrehajtó bizottság kongresszusi oklevelét, de mi úgy érezzük, a tíz év munká­ja van abban, hogy ez sikerült. Sok múlik rajtunk, mi lát­juk el energiával, vízzel, gőz­zel, sűrített levegővel a gyá­rat. a mi feladatunk a szenny­vízelvezetés, d- •• V Kíü-önö sen ezeken az időkben, amikor megdrágult az energia, fontos a mi munkánk. És itt jön az a többlet, amit minden egyes brigádtag munkaköri köteles­ségén felül vállalt. Sok pél­dát mondhatnék, de hadd em­lítsem a legfrissebbet: olajjal fűtjük a kazánokat. A begyúj­táshoz — mindaddig, amíg a termeit gőzzel nem tudjuk fel­melegíteni a tartályban a fű­tőolajat, a kétszerié drágább tüzelőolajat használjuk fel. Tavaly ebből 210 tonna fo­gyott, az idén 140-et engedé­lyeztek, majd újabb 24 tonnás keretet kaptunk. Mindenek­előtt tehát a tüzelőolaj-megta­karítás volt a feladat. Ez egyébként ugyanaz, mint amit a lakosság használ az olaj­kályhákhoz. Megszigorítottuk az ellenőrzést, a múltban elő­fordult, hogy a Diesel-targon­cás a tüzelőolajcsaphoz ment tankolni, mert lusta volt a raktárba menni. Pedig ez az olaj csak fűtésre jó, a téem- kások ilyenkor mérgelődtek, ha idő előtt nagyjavításra szorult a targonca motorja. Ma már ilyen nincs. Vállalkoztunk egy újítás kidolgozására, hogy a fűtőolaj felmelegedéséhez ne kelljen két-három óráig tüze­lőolajjal fűteni. A berendezés átalakításával ez . sikerült, szeptemberben kísérleti jel­leggel, október elseje óta pe­dig már üzemszerűen műkö­dik az újítás. Ma már csak fél frót ' ő ä írága tűz >15oÍaj< t felhasználni -begyújtáskor. Ja­nuár 1-től december 1-ig 144 tonnát használtunk csak fel, de jövőre, amikor már egész év­ben az új módszerrel dolgo­zunk, jóval több lesz a megta­karítás, mint az idén. Őrködünk az egész gyárban azon, hogy takarékosan gaz­dálkodjanak az üzemrészek a vízzel, a villanyárammal, a gőzzel. Közben a mi felada­tunk annak biztosítása is, hogy sehol se legyen — energia­szolgáltatási kimaradás miatt — üzemzavar. Sokat beszélhetnék a brigád életéről, mi az, amit a nyolc­órai munkán túl adunk, meny­nyi, társadalmi munkát vég­zünk. Többek között patronál­juk a helybeli általános isko­lát és a gimnáziumot, rend­szeresen felülvizsgáljuk elektromos berendezéseiket és amit kell, megjavítunk, de ta­lán a művelődés az, amiben nagyot léptünk előre, amióta szocialista brigádban dolgo­zunk. Többen — köztük jómagam is — az elmúlt években tettük le a technikusvizsgát, Halbach János tavaly szerezte meg a kazán- és gőzgépkezelői képe­sítést, Szabó János és Csatári Dániel is itt lett technikus. Va­lamennyien részt veszünk a politikai oktatásban. És vala­mennyien rendszeresen olva­sunk. Nem is tudom, el merjem-e mondani, hogyan, hiszen sokak szemében szentségtörést jelent. Mint az én egykori főnököm­nek is, aki irgalmatlanul le­tolt, amikor bejött a munka­helyemre, én hirtelen belöktem az asztalfiókot és ő kihúzta, meglátta benne az újságot. Nem volt in.it tagadni, olvas­tam. Hozzá kell telnem, hogy íarr'ú'-m szeretett ,f m zz idős : -az Dehát mint mondta — olvasni a munkahe­lyen nem szabad. Inkább jár­káljak, törölgessek, vagy csi­náljak akármit. Márpedig a mi munkánk — vagy legalábbis a legtöbb bri­gádtagé olyan, hogy jelen kell lennie, időnként megnézni a műszereket és ha baj van, be­avatkozni. Egyszóval, akkor dolgozunk jól, ha a szenny­víztelepen, a kazánházban, a gőzgépeknél, vagy a kapcsoló­teremben, az ügyeletesnek nem akad semmi dolga. Hát miért ne olvashatna? Legalább nem alszik el. Hát mi rendszeressé tettük az olvasást, részt vet­tünk a különféle olvasó­mozgalmakban, egy időben be­csületkönyvtárat tartottunk fenn, megbeszéltük egy-egy jó könyv tartalmát, ajánlottuk egymásnak. Ma már nem kell mozgalom, minden brigádtag rendszeresen olvas. Hogy hoz­zátegyem, nem-sak azok. akik­nek a munkájuk lehetővé teszi és azok sem elsősorban a mun- k?h ^ Vjl-Ör) J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom