Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
/ Nem lehetett valami okos ember az a belga, aki kitalálta ezt a cellát, mert csak akkora lyukat hagyott, hogy én, hatvan kilómmal alig tudtam bebújni rajta. Ez a lyuk arra szolgált, hogy az utolsó kévéket ezen át egy kisebb termetű személy a cellába nyomkodhassa. Erre a munkára vállalkozni ebből kifolyólag önkéntességről szó sem lehetett. A len áztatásához készített hármas cella mindettől függetlenül, és ezzel együtt valóságos emberkínzó volt, a huszadik század derekán. A negyvenes évek végén ebben a cellában töltötten három kemény nyarak Ü7 fll/öf Miska bácsi akkorát tudott kiáltani, hogy a ÍHl C oÜ liyai. porszívó öreg csövei megremegtet, • ilyenkor kapkodtuk fejünket, félve attól, hogy a cső ránk esik, meg az örökké mozgó brigádvezető noszogató szavaitól is rettegtünk. Nem szerettünk véle akaszkodni. 0 a délutános briga- déros, csapatvezetőnek mondták, hatalom, öt gépkezelő, két rázós, meg egy fogatos ura-parancsolója. Mindig délután dolgoztunk, ebből aztán egyszer kis kalamajka is kerekedett, amikor is a harmadik tánciskolái óráról elkéstem, miután a műszakot nem lehetett otthagyni, és a tánc- és illemtanár úr többszöri üzengetésére sem mentem el megtanulni a rum bit meg a szvinget. A csárdást tudtam járni. Még a Hungária nevű kocsmahivatalban tanultam meg, somogyi kubikosok társaságában, akiktől az emléket bal lábam ikrájában hordom. Odavágta a bicskát az egyik atyafi — gondolom a pengéi máshova szánta. Nem is kell erről beszélni, hiszen régen volt történet úgyis kiszíneződik, s ami visszamarad belőle, az mind szép meg jó. Még azok az esti-éjszakai műszakok is, amelyeket azért hagytam ott, mert a szabadba vágytam. Néztem-néztem az én jó barátaimat. Hajnalban kezdtek, ötkor Lőcze Kovács János megitatta a jószágot. Fél hatkor befogás, fél hat után öt perccel mind a huszonnyolc csavart le a cellaajtóról, és kezdődik a műszak. Tizenegyig. Ekkor ebéd következett, ebéd után alvás. Kettőkor ismét a munka, este, látásig. Amikor az első csillagok fent jártak már a tüskei téglagyár kéménye fölött, akkor kiült a banda a bódé elé, és köpködte a legyeket, sodorták a cigarettát, és ceglédi kannából Itták a bort Három forint volt egy liter ára. Hát ide vágytam. Jön is egyszer a Jani, a bandagazda és azt mondja: „Te gyerek, ugorj le hozzánk reggel, hátha jó leszel hatodiknak.’* Úgy szolgált a beosztás ott hogy minden férfihoz tartozott egy lány. Rettenetes dolgos lányok. Mint a Harta Mari, c Vadál Irén. a Kovács Irén, a Bözsi, a Jani menyasszonya. No, jó. Ha próba, hát állunk elébe... 017 álon rpnnul A tarisznyába erősebb koszt: nagyobb Hl C;OU ICyyCI. szalonna, a bögre körözött túróba több vöröshagyma, egy üvegbe forralt tej. öt órakor taposom a pedált a gyár felé, sietni kell, új ember nem érkezhet harmadiknak. Lajos meg Pista azonban már fújja a füstöt az ajtóban. Jani klottgatyában szalad a gépházból; a lányok közül is ketten köténybe öltözve várják a cellanyitást No, ez a Gyerek dolga. A csavart aki meghúzta, jó erőben lehetett Első próbálkozásra meg sem mozdul. Segítség jön. Imre kapj* el a csavart meg a kulcsot nyikorogva szabadul fel mind a huszonnyolc, s tárul fel a százhatvanszor ezázhatvanaa ajtó, ezen meg abban a pillanatban kibukik vagy öt mázsa vizes kéve, amint a vasajtó szabaddá teszi az utat A cellásnak nem kell munkaruha, klottgatya a legjobb ide. Meg egy kopott hegyű, négyágú erős vasvilla. Az ajtó elé Lajos jobbról, mert jobbkezes az első fogatos, mellé pontosabban vele szemben Imre álL A kiborult tizenöt-húsz kévét két perc alatt a kocsira vágják. Jöhet a többi. A Gyerek beáll az ajtóba, jó hogy még nem nőtt meg annyira, hogy beüsse fejét az ajtómennyezetbe. Mert beljebb jutni csak nagy erőfeszítések árán lehet A cella dugig lenkévékkel. Az éjszaka még negyvenfoko* víz fürdette a rostszálakat, most meg gőzöl, mintha Huszár Jancsi ez alá is tüzelne, nemcsak az öreg gőzgép alá. No rajta. Kéve kéve után. Nehéz a kéve, az első is, a tizedik is. A harmadik kocsi megy már el, van egy kis mozgásra hely az ajtóban, ez azonban csak nehezíti a cellás munkáját, mert mesz- szebbről kell az ajtóig hozni-dobni a kévéket Egy kéve huszonöt-harminc kiló. Két lépés ugrás-futás, dobás. Repül a kéve. Az ajtóban elkapják, villahegyre szúrják, föl a kocsira. Jönnek ám a kocsik. Itt áll a rakodó mögött még kettő. Gyerünk, Gyerek. A Gyerek szalad, ugrik a kévéért, szakad róla a veríték, a klottgatya merő víz. Lábát felszaggatta a lenkóró, itt is, ott is vérzik a lába szára. Azonban szaladni kell. Ott áll a kocsi az ajtó előtt, az ajtóban Lajo* meg Imre várja a kévéket. A cellát két óra alatt szokás kirakni. Túl vagyunk már a felén. Imre a nagy igyekezetét látva beugrik az ajtón, rövid nyelű kis villájával röptiben kapja el a kévéket, lódítja tovább, kifelé. Krákog, tüsszög, ml a szokása, ha nagyon hm ftrtonefc. Wen* l*t mást, esak met az Mmdt lenkését, amelyik már nem húsz kiló, hanem legalább ötven és két piroskockás madzag tartja össze. Mindig a két madzag közé keli a villát lökni, akkor jó a fogás. Na, az utolsó sor. Nincs fújás, nincs pihenés. Virtus-vetélkedés-próba. Az utolsó sor. Az utolsó kéve. A Gyerek a sarokba áll, lepisilja az utolsó kévét, „vigyétek, az anyátok istenit”. Hozzá sem nyúl a kévéhez, kivánszorog a cellából. Karján az erek kötélvastagságúra dagadtak. Merev a marka, a cigarettát nem tudja megsodomi. Jani, a brigádvezető sodorja helyette. Bádog- dóznija fedelét felpattintja, a cigarettapapírt ujjai közé helyezi, csipetnyi dohányt szór bele, ügyes mozdulattal meg- P^ri, nyálozza, s dugja a Gyerek felé. „Ne." A Gyerek a száját tartja, „tedd ide”. A cigaretta már füstöl. Nyargal vissza az utolsó kocsi, a nagy vitorlavászon kötényes legények lába majd a földet veri, menetben ugranak le a kocsiról, a jószág tudja hova kell menni. Ott a takarmány. A Gyerek is az asztalhoz ül, a tejet önti csak magába. Aztán kimegy a bódé elé, a vízhatlan kötényt a gyöpre dobja és elnyújtózik. Érzi, hogy remeg minden izma, forró-tűz terjed inaiban. A fáradtság snost éri eL Amíg a többiek esznek, a cigarettát elfújják, fekszik a kötényen és az egek U égen • tovaszáguldó felhőket nézi. flytá81 lllhffil Stllf Berakás. Kocára kerül. Tanulja megrakni Milan U|UUI OUI. a kocsit lenkévékkel. A Gyerek ügyes, ketten szórják föl a kévét, rakja, dobja, sarkosan magasodik a kocsi, tíz sor. No, még két sor. Jó. A kocsi elindul a kazaltól a celláig. A cella előtt ketten nekifeazítik hátukat a kocsinak, felborítják az egész rakományt, be a cella májába. Most a belga megint szóba kerül. Már a Gyerek merthogy lemét néki kell bebújni a fölső lyukon. A bújás a vaksötétbe történik, mi vei a kévék Mfogják as ajtót, a lyukat meg a Gyerek. Zutty a sötétbe. S elkezdi as ajtót bontani. Egyszer csak világosodik, bejön Jani, a brigádvezető. „Na, nézd, így csináljuk”. Az első sort a Gyerek rakja fel, rá az áhítottat meg a fektetettet és az ismét állítottat Jani rakja. Következik a Gyerek. A sor a harmadik kévéig jó. A befejező fektetett és az álló kéveaor azonban kidől. Káromkodás. Jó cifrát, annál előbb elmegy az ember mérge. No, sikdMilt. A negyedik, az ötödik, a hetedik sor is. Megint itt az ajtó. A cella, 7x7x7 méteres, dugig lenkévével. Az ajtót úgy kell berakni, mint a téglakemencét Szorosan, szépen. A felső lyukba következnek a kévék. Ha belülről ki tudja rakni körületét, elég két-három. Ha nem tízet is át kell préselni a lyukon... No, ez is megvan, Előkerülnek a kenyeres ruhák, bugyrok, kukoricacsuhé szatyrok. Kenyér, vöröshagyma, szalonna, túró, lekvár. Az asztalnál elfér a brigád. Jani a bal szélen, ez az ő helye, a Gyerek mellette kap helyet „Itt lesz a helyest" A Gyereket bevette a brigád. Ebéd után nagy alvási Alvás után behordás. A lányok már a szárítón poroznak a kévékkel, nékik behordáskor nincs alvás. Mire a férfiak kipihenik magukat, készen kell lenni legalább három kocsira való kötözött kévével. Újból elő a fogatok, a Gyerek föl a ka. csira, Imre meg Lajos háttal a menetiránynak ül a speditőrre, lóbálják a lábukat A Gyerek hajt A kévesorhoz állnak, és amint a jószág ballag a kocsival, úgy fogy a kévesor, és magasodik a rakomány... Crffi A litániát jelző harangsző a mai nap végét tudatja. La IC. Szerda van. Ilyenkor hozzák a pénzt A Kisasszony tizenkét borítékot meg egy ívet hoz. Finnyáskodva teszi a büdös bódé büdös asztalára. „Jani kérem, itt írják alá." Jani az első, utána az öt férfi, majd a lányok. „Hallom, maga is itt van, hát elhoztam a maga pénzét is. Úgy hallom áztatós lesz.” Jól hallja Kisasszony — gondolom, de válasszal megelőz az Imre: „Ez már az”. No, fejezzük még be ezt a napot Gyerek, szaladj el a Jocóhoz egy ceglédi kanna borért, a Delihez hurkáért A Gyerek villámsebesen, mint bicikli versenyző, hajt a megbízatás teljesítéséért Mire visszaér, a brigád puccba vágta magát ■ néki alig maradt egy kis meleg víz. Minekutána Huszár Jancsi, a fűtő, utasítást kap. hogy „gőzöld meg a vizet.” Az első pohár bor, amíg a víz melegszik, együtt pusztul el a torkokon. A másodikkal meg várnak addig, amíg a Gyerek lefür- dik. A cella a bódé mellett áll. Három nagy vasajtaja magába zár legalább kétszázhatvan mázsa lent. Fortyog a két elsőben a len, a harmadik meg nagy böfögéssel telik, most töltik meleg vízzel. fl robbantani akarták, de a közeli házak miatt el H uGIIŰ. kellett ettől tekinteni. Más megoldást találtak. Hetekig mozgolódtak körülötte a levegőfejlesztő gépek, zenge- deztek a légkalapácsok. A cellát szétverték. A cella helyén most a kórház kazánháza álL Előfordul, még most is, közel harminc év után, hogy éjszaka felriadok, s vízért kiáltok: „Imre, hozz be egy kis hideg vizet". Egymillió család új otthona M a tényként írhatjuk !e azt. ami 1961-ben a párt Központi Bizottsága ösztönzése nyomán összeállított tizenöt éves lakásépítési terv végrehajtásának kezdetekor merész cél volt csupán: másfél évtized alatt felépült egymillió új lakás. A valóságot kifejező tömör számadat mögött persze nagy különbAz egymillión belül lelhetünk csúf építményeket éppúgy, mint tájjal, környezettel harmonizáló- hat. Minden komforttal felszerelteket, s a vezetékes víz, járda után áhítozókot. Városközpontban csillogókat, s a falu szélére szorultokot. Nagy küszködéssel, téglánként összerokottokat és a gé pék serege áttol könnyedén emelteket Azt azonban szerénytelenség nélkül legnagyobb társadalmi, gazdasági sikereinichez sorolhatjuk, hogy az 1961. és 1975. közötti esztendőkben több mint három és fél millió költözött új otthonba. Szóljanak tovább o számok. 1961 és 1970 között 61Ö ezer lakás épült. A negyedik ötéves tervben 430 ezer. A száz lakásra jutó népesség szórna 361 volt 1960-ban, s 302 az idén. A komfortos otthonok aránya ma meg közelíti a negyven százalékot — az 1949-es népszámláláskor száz lakásból kilenc volt a komfortos s a legutóbbi esztendőkben ezer új lakásból átlagként csak 100 olyon akadt, amelyhez valamilyen formában az éHom stem nyújtott segítséget. M agunkat csapnánk be, ha azt gondolnánk, hogy az egymillió új lakás csupán építőipari — s kapcsolódva sok más iparterületi — teljesítmény. Mozgatója ez a népesség ván dorlásának — az ún. migráció nak —, befolyásolója a népszaporulatnak, lényeges tényezője a kereskedelmi forgalomnak. (Bútort 1960-ban 1,6 milliárdért, tavaly 6,5 milliárd forintért vásároltak az országban.) S persze, döntő eleme az egyéni sorsoknak, életutak alakulásának is. Mert előfordul például, hogy a tanács nak szanáláskor egy lakás fejé ben hármat kell adnia, az addig együtt élő három család, szülők és gyermekek a maguk útját akarják járni. Az sem mellékes hogy a frissen felhúzott falak hol magasodnak, mert hisz — fővárostól eltekintve __ először c sők 1973-ban épült több lakás a városokban, mint a községek ben. Mivel mélyről kezdtük, először a mennyiség döntött. Most jutunk el addig, hogy fokozatosan a la kasok minőségére — felszereltsé gére, alapterületére stb. __ he ly eződik át a figyelem, fenntart va a lakásépítés magas, nemzet' közileg is az élmezőnyben he lyet adó szintjét. Ezt igazolja az az elhatározás, hogy az ötöd ötéves tervben — ismert gazda sági gondjaink ellenére is — 420 —440 ezer lakás kerüljön tető alá, s ebből az állami lakások szama 150—160 ezer legyen. E z újabb' másfél millió ern bernek teremt jobb élet körülményeket, azaz 1980 ban majd elmondhatjuk: az or szag minden második lakosa legutóbbi húsz esztendőben épült új falak között rendezkedhetett bel Nincs szó ajándékról. Egy egész ország dolgozott, dolgozik meg keményen ezért és így az öröm is mindannyiunké. huíovács jkno Mészáros Ottó \ V Bs R IE
