Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

r~ Fényeket gyújtanak... B z igazság az, hogy elég nehezen szedtem a le­vegőt az alatt a rövid­ke idő alatt, amíg beszélget­tünk Hőgyészen, a volt Appo. nyi-kastély egyik szobájában. Meskó Zsuzsika állami gon­dozott. Szokatlan íze van en­nek a szónak. Állami gondo­zott. .. Az összetétel valahogy rendhagyó, nem természetes. Kényszerszó. Talán azért e nyelvészkedés, mert olyan ret­tentő súllyal visszhangzottak abból a sápadt szöszkehaj ke­retezte kis arcból: „Állami gondozott vagyok." Na de mély lélegzet és kez­dődjék az „Interjú”! — Mióta vagy itt. Zsuzsika? — Régóta, már az óvodát is itt jártam. — Édesanyád, édesapád? — ók máisutt laknak. Vala­hol a hegyek alatt... — Mikor találkoztál velük? — Tavaly voltak itt utoljá­ra. — Várod őket most, hogy hamarosan karácsony lesz? Parányi kis felhő úszik el az okos tekintetű szemekben: — Hát,. — Milyen a karácsony este itt az intézetben? A mosoly szinte fölragyog- tatja a méltóságteljes falakat — Nagyon szép. annyi min­dent kaptunk ajándékba! Bár tavaly nem itt voltam kará­csonykor. A Bonyhádi Cipő­gyárból jöttek értem bácsik meg nénik, s az egész' szünet­re elvittek magukhoz — mint­ha a legkedvesebb meséjét mondaná, olyan átéléssel Orsika olvas — Orsika még csak öt éves, de már több mint egy éve ismerkedik a betűkkel. A napokban az írógépen „tanult írni”. Nagymamája diktált neki: — írd szépen a mama betűt. A gyermek leütötte az üres papírra az m-betűt. — Most a háztető betűt! Orsika lenyomta az a-betű billentyűjét, mert az ha­sonlít leginkább a háztetőre. — Most még egyszer az m és az a betű ... A kislány boldogan ütötte az írógépet. Olvasd el, amit leírtál! A kicsi halkan betűzi: — m, a, m, a. — Hangosan is mondd! Orsika szeme felragyog. — Anya... , veress) Levélbarátság Két ember barátságának számtalan oka lehet. A barát­ság naponta használt mégis mély tartalmat hordozó szó. Az egymásnak szinte gondola­tát is kitaláló barátok talán el sem tudják képzelni, hogy ba­rátkozni lehet úgy is, ha part­nerünket személyesen nem is­merjük. A levélbarátok szá­mára nem akadály a távolság, az országhatár. Wohl Agnes, a szekszárdi L számú általános iskola nyolca­dikos tanulója színes albumot mutat. Az albumban össze­gyűjtötte azokat a képeslapo­kat, színes levélborítékokat, amelyeket szovjet pajtásaitól kapott. Három városból öt szovjet pionírral tart kapcso­latot Hetente két-három leve. le érkezik és ugyanannyin vá­laszol i& « mondja — a Márti néninél töl­töttem a karácsony estét. És úgy örültek, mert a zsebpén­zemből, mielőtt elvittek volna, vettem egy vajasdobozt aján­dékba, és ott tettem a fa alá. Csacsogva, vidáman mesél, nem arról, hogy mi mindent kapott — hanem, hogy ő mit adhatott. Egy vajasdobozt... — És most, az idén. hogyan lesz? — Most is haza — akad meg ennél a szónál — visznek. Úgy örültem neki, amikor az igaz­gató néni mondta. Lehet, hogy most is bevisznek majd a gyárba, és megnézhetem azo­kat a gépeket, amelyeken a cipőket csinálják. Ha elvégez­tem az iskolát, oda szeretnék menni dolgozni. Kellemes karácsonyt kívá­nok neki, egy simítás a szösz­ke gyerekfejen — aztán na­gyon gyorsan kisietek a szobá. ból. Lent, az igazgatói irodában nézegetem azt a sima levele­zőlapot, amelynek néhány mondata ilyen örömlángocs­kákat tudott csalni azokba a fénves szemekbe: „A Bonyhá­di Cipőgyár József Attila bri­gádjának nevében...” (győri varga) KiTcsün-ajÉdák Akkor is karácsony este közeledett, i akk-or is igyekezett ajándékot vásárol' , ni mindenki. Persze ki amit tudott... Nekem ötéves fejjel a vágyaim ne- \ továbbja egy hintaló volt. De a nyers l „anyagiak” messze űzték tőlem a ! csodálatos paripát... És mégis igazi \ karácsonyi csodaként ott állt a ló a sztamo'lipaipírba csomagolt kocikacukor- ral díszített fenyő alatt... De csak két napig. Aztán visszatért eredeti gazdájához —- a szomszéd Petihez. Azóta nem bízom a lovakban. Mert az a festett barna megcsalt... — gyvgy — Társadalmi ösztöndíjasok ISMERŐSÖM egyetemi hallgató. Ha végez, agrármérnök lesz. A négytagú család egy főre jutó jövedelme hatszáznyolc- vankét forint Ezzel az összeggel ő a legalacsonyabb kategó­riába tartozik és az egyetemtől rendszeres szociális támoga­tást, illetve kedvezményeket kap. Tanulmányi ösztöndíj is jár neki, mivel átlaga négy egész fölött van. A Szekszárdi Állami Gazdasággal ösztöndíj-szerződést kötött. Ennek ösz- szege a tanulmányi eredménytől függően öt-hatszáz forint Számítása szerint havi ezer forint a „keresete”. És ezért nem kell egyebet tennie, csak tanulni. A társadalmi ösztöndíj-szerződések tehát mindkét fél szá­mára előnyösek. Az egyetemről kikerülőt állás várja, a me­gye, vagy a gazdaság pedig szakembert nyer. Ugyanannyi időt kéll ledolgozni az ösztöndíjasnak, amennyi ideig a pénzű kapta. A fenti példában szereplő fiatalember vállalati ösztöndíj- szerződést kötött. Erre minden gazdasági egységnek joga van, Az állami ösztöndíj-szerződéseket a megyei tanácsok kötik. Az összeg alsó határa négyszáz forint, a felső pedig hétszán, Ez a rendelkezés egyébként a vállalati ösztöndíjakra is vonat, kozik. A Tolna megyei Tanács mindenkinek a legmagasabb ösz- szeget fizeti. Mivel a legégetőbb a pedagógushiány, a műve­lődési osztály harminc szerződésén felül a végrehajtó bizott­ság saját keretét is legnagyobb részt a jövendő pedagógusok megyéhez kötésére használja. Ebben az évben összesen 83 pedagógusjelölttel kötöttek szerződést. Ha a régebbi, de még folyamatban lévő szerződéseket is hozzászámítjuk, akkor sem okozna gondot elhelyeziésük, sőt még akikor sem, ha egy­azon évben érkeznének a megyébe. Ugyanis körülbelül száz­ötven betöltetlen állás van a megyében. A MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLY jövendő agrárszakem­berekkel kötött teztöndíj -saerzódéseket Ezenkívül néhány gyenge adottságú termelőszövetkezet is biztosíthatja szak­ember-utánpótlását ezen a módon. Az általuk kötött szerző­dések összegét is az állam vállalja magára. Az eddigi tapasztalatok igazollak,' hogy jó módszere az utánpótlás biztosításának a szerződéskötés. Csak nagy ritkán fordul elő, hogy az egyetemista nem tesz eleget kötelezettsé­gének, vagy olyan az emberi, erkölcsi magatartása, hogy szerződésbontásra kerül sor. Néha a felsőfokú tanintézet nem járul hozzá a szerződéskötéshez, például olyan esetben, ha a diáknak nagyon rossz a tanulmányi eredménye. Az idén először, már a gimnáziumokban meghirdették a pályázatot. Ezt megelőzően csak az első félév után lehetett szerződést kötni. A szabály azért változott, mert némi előnyt jelenthet már a felvételinél, ha a diáknak szerződése van. Ha valaki eléri az adott évben felvételhez szükséges maximális pont számot, akkor jelent előnyt a szerződés. az idei Ösztöndíjasok között van pszichológus-' jelölt, orvostanhallgató, gyógypedagógus és számviteli főis­kolás is. Legtöbbjük Tolna megyei diák, de mindannyian a megyétől várják a kibontakozás lehetőségét és remélhetőleg tudásuk legjavát adva szolgálják vissza a nyugodt tanulásuk­hoz biztosított támogatást, — Ihárosi — — Nagyon sok barátom van a Szovjetunióban —; kezdi a beszélgetést. — A legtöbbel úgy kezdődött a levelezés, hogy Rybárik József tanár bá­csi — ő az orosztanárunk — adta a címet Tambovból sze­mélyes ismerősöm az, akivel levelezünk. Nyáron Dombori- ban, a nyelvi táborban ismer­kedtünk meg, azóta hetente kapok tőle levelet De azokat tat akiket csak fényképről is­merek, ugyanolyan barátom­nak tartom, mint azokat, akik­kel naponta találkozom as Is­kolában. Azt hlesrrn. a taerái- oág ki alakulásához nem aa a legfontosabb, kagg A levélbarátok egyre ktetfebb kerülnek egymáshoz, egyre jobban megismerik a másikat és ha egyszer majd személye­sen találkoznak, igas barát­ként köszöntik ismeretlen Is­merősüket fibSak az épe — Amikor először mentem e! a szakköri foglal­kozásra a TIT-be, azt mondtam a tn-’r úrnők, hogy fizikus szeretnék lenni. — És most? — Csillagász. Ezek a mondatok abból a diskurzusból szár­maznak, amelyet a szekszárdi Munkácsy utcában folytattunk Sallay Sándor negyedikes gimnazistá­val, útban a turistaszálló melletti mini csillagvizs­gáló felé. Persze a „ballagtunk" kifejezés relatív, mert míg Sanyi komótosan lépkedett, fémkeretes szemüvege alól le-lenézve rám, addig én elég szaporán szedtem a lábam. Közben megpróbál­tam az emlékezetemben elraktározni azoknak a szakkifejezéseknek egy részét, amelyek orra let­tek volna hivatottak, hogy némileg bevezessenek a csillagászat rejtelmeibe. Ahhoz, hogy valamit is megértsek, legalább olyan lelkes amatőrnek kellene lennem, mint hosszúra nőtt kalauzom. A meredek kaptafán fölérve Sanyi — az épület kulcsának jelenlegi őrzője — kinyitotta a vasajtót, otthonosan iramodott fel előttem a keskeny lép­csőkön, egészen a kupola alá. Néhány izomecő- sító mozdulat a két kurbll-szerű vaskarral és máris irányban áll a „tető”, egy darabja pedig hótra- csúszik. Kívülről úgy nézhet ki, mint egy félbevá­gott és ráadásul meglékelt dinnye. A nyílása* most — nappal lévén — nem a osvUago* ég te­kint be, csak egy kis világosság. — Hát akkor lássuk a műszereket — mondja Sanyi talán azért is sietve egy kicsit,, hogy figyel­memet a mellékesnek vehető, de kétségkívül meg­lévő rendetlenségről a lényegre tecetje. Előkerül egy szemmel láthatóan sokat hasznuk csillagá­szati térkép, és könnyedén billen Jobbra, balra, föl és alá a középen óllá tizenöt centimétere« Newton-reflektor (azaz tükrös távcső), ametyat akár egy jókora kályhacsőnek le nézhetnénk, km nem lenne rajta a sok csavar, meg a kereső táv­cső. Érdeklődésem bizonyítandó, mindjárt bele ta nézek — az elejéről. A túlsó végén egy w#ig(ja a képmásom, az innensőn pedig von o távcső belső oldalára erősítve. A csillag- vizsgáló másik műszere, a hatvon milliméteres refraiktor (azaz lencsés távcső) jókora fadobozból kerül elő. A berendezéshez tartozik még egy hor­dozható falépcső — mivel a csillagvizsgálóba nemcsak olyan jól megtermett érdeklődők járnak, mint Sanyi —, két pád, egy pokróc (állítólag hű­vösebb éjszakákon használják) meg a viharvert napló. Ebben ilyen bejegyzések olvashatók: „Egy napfoltot találtam a centrális zóna déli részén Szép nagy, lehet, hogy csoport..." — A bejegyzéseket a szakkör tagjai vezetik.' Két-három hetenként jön föl valaki. Az elméleti foglalkozásokat Pesti Gyula tanár úr tartja, ál­talában kéthetenként a TIT-ben. Úgy húsz-húszon- öt gimnazista és szakközépiskolás tartozik hozzá. Előadásokon, film- és diavetítéseken Ismerkedünk a különböző témákkal. Egyébként többünknek vem otthon saját távcsöve. Én is csináltam egyet. Vettem két, egymásba csúszó PVC-csődarabot, a TIT-en keresztül rendeltem egyméteres fókuszú, féldomború lencsét, meg egy tírmilliméteres Ramsden okulárt, a családtól elkoboztam egy fényképezőgép-állványt, és édesapám segítségé­vel — aki egyébként lakatos — összehoztuk ta távcsövet. Persze, azért néhány számítást is el kel­lett végeznénk SaHay Sándor, a szekszárdi Garay Gimnázium negyedikes tanulója komolyan veszi a hobbiját. Jovore az Eötvös Lorónd Tudományegyetem mate­matika-fizika szakára felvételizik és ha minden jót megy, a csillagászat lesz a hivatása. Igaz nem minden szakköri tag forgat a fejében Ilyen terveket, de azt hiszem, egy kicsit az o nevükben ts beszélt Sanyi, amikor ezt mondta: T ismernénk meg azt a világot, amely •éthant ad revndorvn yi unknak ? Sanyi Ismét megforgatja a kurbflt, lassan, csi­korogva becsukódik a kupola égre nyíló ablaka. Tóján mar csak a jövő év elején nyílik ki újra, e&fear viszont nemcsak a szakköri tagok, hanem ■gyszerű érdeklődők, kíváncsiak előtt is. A TIT . csl”aSaszati szakcsoportja ugyanis szíve- °Wkeí egy kicsit is érdekel *a boly- ^ustokosok, csilfagok és csillagrendszerek •Dötfnyi titkot rejtő vj-log-a* ®#wi«a Mihólo ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom