Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-16 / 294. szám

Moszkva Külügyminiszteri tanácskozás Hétfőn délután a szovjet fő­városban megkezdődött hét szocialista ország külügymi­nisztereinek tanácskozása. A megbeszélésen Bulgáriát Petr Mladenov, Csehszlovákiát Bo- huslav Chnoupek, Lengyel- országot Stefan Olszowski, Ma­gyarországot Púja Frigyes, a Német Demokratikus Köztár­saságot Oscar Fischer, Romá­niát George Macovescu, a Szovjetuniót Andrej Gromiko képviseli. A találkozó hétfőn, moszk­vai idő szerint délután négy órakor kezdődött a szovjet külügyminisztérium Tolsztoj utcai vendégházában. Elsőként Andrej Gromiko, a vendéglátó ország külügyminisztere érke­zett a színhelyre a szovjet kül­ügyminisztérium vezető dip­lomatáinak társaságában, majd egymás után léptek be a töb­bi hat szocialista ország kül­ügyminiszterei. A kölcsönös üdvözlések után a külügyminiszterek és a kí­séretükben lévő diplomaták a vendégház márványtermében foglaltak helyet egy téglalap alakú tárgyalóasztalnál. Púja Frigyes külügyminiszter az NDK és Bulgária külügymi­nisztere között foglalt helyet. A külügyminiszteri tanács­kozás megnyitásán jelen vol­tak a szovjet sajtó, a televízió és a filmhíradó, valamint a ta­nácskozáson részt vevő szocia­lista országok sajtójának kép­viselői is. A külügyminiszterek talál­kozójával kapcsolatban moszk­vai politikai körökben emlé­keztetnek arra. hogy hasonló tanácskozásra legutóbb ugyan­csak Moszkvában került sor 1973 januárjában, amikor ugyanennek a hét szocialista országnak a diplomáciai meg­bízottai tárgyalták meg az or­szágaik közötti politikai együttműködés időszerű kérdé­seit és az aktuális nemzetközi problémákat. A konzultáció középpontjában akkor az euró­pai problémák álltak. Bizo­nyosra vehető, hogy a külügy­miniszteri tanácskozás egyik legfontosabb témája ezúttal is az európai biztonság, a helsin­ki konferencia után kialakult helyzet lesz. * Ilj szakasz a hamminizmus építésében Hétfő esti kommentárunk. Közeledik a Szovjetunió és az egész nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő fontosságú eseménye, a Szovjetunió Kommunista Pártja huszonötödik kongresszusa. Az SZKP Központi Bizottsága jóváhagyta a kongresszus alapvető irány­elveinek tervezetét a szovjet népgazdaság 1976—80-i fejlesz­téséről. Már az első nemzetközi visszhangokból kitűnik, hogy a TASZSZ ezzel kapcsolatos részletes közleményét nem csu­pán a Szovjetunióban és nem is csak a szocialista országok­ban tanulmányozzák megkülönböztetett figyelemmel. Az érdeklődés érthető. A tervezet a szó minden értelmé­ben történelmi jelentőségű okmány, hiszen a benne foglaltak meghatározzák a szocialista nagyhatalom fejlesztésének irá­nyát és ütemét a következő fél évtizedben. Az pedig, hogy a földkerekség legnagyobb országának fejlődése milyen jellegű lesz, ebben az óriási lehetőségeket és nem lebecsülendő ve­szélyeket hordozó időszakban, joggal tarthat számot egyete­mes érdeklődésre. Lisszabon , A PKP Központi Bizottságának nyilatkozata Elég egyetlen, pillantást vetnünk a tervezetre ahhoz, hogy azonnal kiderüljön belőle: a Szovjetunió tizedik ötéves terve minden ízében a béke terve, hatalmas továbblépés a nagy lenini látomás, a kommunizmus felé vezető úton. Óriási nehézségeket kellett legyőznie Lenin pártjának, a szovjet népnek, amíg eljutott idáig. A most befejeződő ki­lencedik ötéves terv már minden nehézség és probléma elle­nére összehasonlíthatatlanul kedvezőbb hazai és nemzetközi körülmények között kerülhetett megvalósításra, mint bár­mely korábbá Ez azonban csak lehetőség volt. A szovjet né$ élni tudott ezzel a lehetőséggel — ezt bizonyítják a múlt fél évtized eredményeiről most nyilvánosságra hozott számok. Öt év alatt 28 százalékkal, 76 milliárd rubellel nőtt a nemzeti jövedelem és a növekedés négyötöde a munka ter­melékenységének emelkedéséből származott; az állóaLapok értéke meghaladta a myolcszázmilliárd rubelt! Olyan pillérek ezek, amelyekre lehet építeni: a kilen­cedik ötéves terv eredményei adják azt a gránitalapot, amely reálissá teszi a tizedik tervidőszak szárnyaiban merész szám­sorát. Még szovjet méretekben is igényes, de jó szervezéssel, szívós munkával megvalósítható feladat a nemzeti jövedelem további 24—28 százalékos, az ipari termelés 35—39 százalékos, a mezőgazdasági 14—17 százalékos növelése. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban általánossá kell tenni a legkorszerűbb esz­közök, gépek és módszerek használatát. Csakis így érhető el a legfőbb cél, a ßzovjet emberek életszínvonalának további emelése. Számunkra különös jelentőségű a tervezetnek az a része, amely szerint a tervezők messzemenően figyeleup.be vették a szocialista gazdasági integráció szerteágazó szempontjait, a KGST-országok együttműködésének távlatait. Aligha szorul bővebb elemzésre, mit köszönhetett és köszönhet a magyar népgazdaság, a Szovjetunióval való testvéri együttműködés­nek. Ez a jövőben is így lesz — a tervezet tanúsága szerint még több területen, még több lehetőséggel. Kairó Francia-egyiptomi együttműködési nyilatkozatot írtak alá A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága egész napos ülésen vitatta meg az országban kialakult helyze­tet. A Lisszabon melletti Alhandrában megtartott ta­nácskozásról 21 oldalas nyilat­kozatot tettek közzé. Elvi dön­tést hoztak arról, hogy 1976. első nedvedében megtartják a PKP VIII. kongresszusát, A KB közölte: a kommu­nistáknak a kormányban való további részvétele attól függ, hogy milyen lesz a kabinet összetétele és milyen funkció­kat szánnak neki. A párt nem vehet részt a kormányban, ha arra kárhoztatják, hogy olyan intézkedésekhez adja nevét, amelyekkel nem ért egyet. A kommunisták akár a kor­mányban, akár azon kívül mindig a dolgozók és a népi tömegek érdekeit, a forrada­lom vívmányait és a szabad­ságjogokat fogják védeni. A dokumentumban l súlyosnak ítélik meg a fasizmus veszélyét. A KB elképzelhetőnek tartja azt is. hogy az ellenforradal­mi erők az állami és a kato­nai apparátus fokozatos visz- szahódításával, „legálisan” szá­molják fel a demokráciát, s azt is, hogy katonai puccsal ragadják magukhoz a 'hatal­mat, ha arra elég erősnek ér­zik magukat. A párt szerint szétforgácsolták a baloldali katonai erőket, megtorlással és átszervezéssel felszámolták azokat a katonai egységeket, amelyek szorosan együttmű­ködtek a népi mozgalommal. A párt a fasiszta veszély ki­küszöbölése érdekében a de­mokratikus erők alapvető kö­telességének tartja, hogy „elő­segítsék a fegyveres erők moz­galmának (MFA) átszervezé­sét a demokrácia megvédésé­ért”. Utalnak arra, milyen i nagy veszélybe sodorta a demokráciát az MFA egy­ségének megbomlása. A szövetségi politika kérdé­seit boncolgatva a PKP KB utal az új erőviszonyokra, majd állást foglal a proletá- riátusnak a dolgozó paraszt­sággal, a városi kispolgárság­gal, az értelmiségiekkel és bi­zonyos középpolgári rétegek­kel való szövetsége mellett. A népi mozgalom és az MFA szövetsége továbbra is alapvető a portugál for­radalomban < — áll a nyilatkozatban. A szo­cialista pártról a következőt írják: „A PSZP vezetőinek jobboldali álláspontja miatt különösen fontosak lehetnek azok a szervezeti formák, ame­lyekben a demokratikus és a szocialista erők az antifasiz­mus platformján politikai ak­cióegységbe kovácsolódnak.” az USA keütnetlsn kilátásai „A Szovjetunió csak azután nyújtott nagyobb arányú tá­mogatást az MPLA-nak, hogy az Egyesült Államok meg­kezdte az angolai FNLA és az Unita segítését” — írja va­sárnap vezető helyen a New York Times. A Washington Post értesülé­se szerint „miután már 13 af­rikai ország nyíltan támogatja az MPLA-t, továbbiak hajla­nak hasonló állásfoglalásra — de még egyetlen afrikai ország sem ismerte el a (szakadár mozgalmak) huambói ellen, kormányát. Ilymódon az Egye­sült Államok hamarosan szem­betalálhatja magát az MPLA- val növekvő mértékben rokon­szenvező és a szovjet segítsé­get megértő Afrikával, jelentős hírt szenvedhetnek Amerika j '••vacs Irtai a kontinens álla- 1 ma.U: A ; •b’.'ségévei”. A KB továbbra is a „reakció pártjának” tartja a Demokrati­kus Néppártot (PPD), „jóllehet a PPD-ben bekövetkezett nagy törés arról tanúskodik, hogy sokan szembehelyezkednek a fasiszta politikával”. A PKP KB a pártélet belső kérdéseivel foglalkozva megál­lapította, hogy „kevés az olyan tapasztalt és jól felkészült ká­der, aki feladatának magasla­tán áll”, s „néhány terület kö­zépszintű szerveinek társadal­mi összetétele nem felel meg a párt túlnyomó többségében munkás össztételének”. A pro­pagandamunka terén „hiá­nyosnak” nevezték azt, aho­gyan a párt „válaszol” a heves kommunistaellenes kampány­ra, a „közvélemény ideológiai megmérgezésére”. az ideoló­giai munkával kapcsolatban „elszánt harcot” hirdettek meg a párt soraiban mutatkozó „erős szektás tendenciák” le­küzdésére. Küzdeni kell az imperia­lizmus és a szociáldemok­rácia ideológiájával, a kommunista- és szovjet- ellenességgel, a társadalmi békét és az osztályok ki­egyezését hangoztató el­vekkel, a balos opportu­nizmussal és verbalizmus- sal szemben. — hangoztatja a nyilatkozat. A KB végül felhívta a figyel­met a „tagdíjak rendszeres fizetésének”, a párt anyagi tá­mogatásának fontosságára. Bejrut Feltételes megállapodás Vasárnap este Bejrutban "eltételes megállapodás szüle­tett a nemzeti hazafias erők és a PFSZ közvetítő szerepet vál­lalt képviselői között, amely­nek értelmében — bizonyos körülmények között — a liba­noni hadsereg biztonsági ala­kulatai vennék át a szemben álló fegyveres csoportok állá­sait — jelentették nyugati hír- ügynökségek a libanoni fővá­rosból. A megállapodás végrehajtá­sát a baloldali erők ahhoz a feltételhez kötötték, hogy előbb gyakorlatban is haté­konynak bizonyuló tűzszünet lépjen életbe. A vasárnap esti feltételes megállapodást megelőzően • • :er Arafat, a PFSZ veze­tője s Karami libanoni mi­niszterelnök két alkalommal is tárgyalt egymással. A hivatalos megbeszélések végeztével vasárnap este kö­zös sáj tóértekezletet tartott a Kairóban tartózkodó Giscard d’Bstaing francia és Szadat egyiptomi elnök. A megbeszé­lések záróakkordjaként a sajtókonferencia kezdetén a két államfő „együttműködési és barátsági nyilatkozatot” írt alá. Az okmány szorgalmaz­za a két ország politikai, gaz­dasági. kulturális és technikai együttműködését és sürgeti a térség végleges és tartós béké­jének a megteremtését. A sajtóértekezleten Giscard d'Estaing kijelentette, hogy a nyilatkozatban kifejtett alap- elvek — ígv a végleges rende­zés érdekében teendő lépések sürgetése — alapkövei Fran­ciaország közel-keleti és a Földközi-tengeri térségben folytatott politikájának. Az egyes konkrét kérdésekről szól­va elmondta; Franciaország véleménye szerint a libanoni válságot diplomáciai úton, két- és sokoldalú tárgyalások útján kell megoldani. A Pa­lesztinái kérdést kommentálva kifejtette: a francia álláspont szerint a Palesztinái népnek joga van saját hazához. Sza­dat elnök hozzáfűzte, hogy eb­ben a kérdésben teljes nézet- azonosság mutatkozott meg a tárgyalásokon. Arra a kérdés­re, amely több arab országnak a második egyiptomi—izraeli katonai egyezményt elutasító magatartására vonatkozott, Szadat annyit válaszolt: Egyiptom tartja magát az arab stratégiához, d,e az arab álla­mok között taktikai különbsé­gek lehetnek”. 1975. december 16. Tünietés Barcelonában János Károly király elnök­letével hétfőn Madridban megtartotta első minisztertaná­csi ülését az új spanyol kor­mány. Több ezer ember tüntetett vasárnap Barcelonában, s ál­talános amnesztiát követelt. A galíciai tartományi ügy­védi kamara hét végén tartott közgyűlésén úgy döntött, hogy követeli a politikai foglyok azonnali szabadlábra helyezé­sét és az úgynevezett terroriz­musellenes törvény hatálytala­nítását. Találkozót tartottak a hét végén Madridban a spa­nyol és a francia szocialista párt képviselői —, jelentették be hétfőn Párizsban. A fran­cia szocialista párt párizsi szervezetének közleménye sze­rint János Károly látszólagos liberializmusa ellenére Spa­nyolországban továbbra is el­nyomják a demokratikus el­lenzéket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom