Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-16 / 294. szám
Újferv — űj szabályozók A mezőgazdasági nagyüzemek pénzügyi rendszere IV. A MEZÖGAZDASÄG pénzügyi rendszerét is módosítani kellett. Ennek legfontosabb indokai: az V. ötéves terv termelésfejlesztési céljainak, hatékonysági követelményeinek közvetítése a nagyüzemekhez, a mezőgazdaságban használt import eredetű anyagok világpiaci árváltozása, a vállalati és a személyes jövedelmek tervszerűbb szabályozása. Január elsején módosulnak, emelkednek az import- és ipa. ri eredetű anyagok — egvebek között a műtrágya, a növényvédő és gyomirtó szerek, az állati tánszerek és takarmánykiegészítők — beszerzési árai, emellett a gépek beszerzési ára is változik. Az új áralc korántsem teszik feleslegessé az ártámogatást, csupán arra elegendők — s a beszerzési árak emelésének ez az alapvető célja — hogy az importanyagok, az energia takarékos felhasználását ösztönözzék. AZ IPARBAN a termelői árrendezést semmi sem ellensúlyozza, s ezért teljes egészében a nyereséget csökkenti, a mezőgazdaságban sor kerül a termelői árak differenciált, a termelésfejlesztési célokat ösztönző módosítására, felemelésére. (Egyes ipari növények, kukorica, sertés, baromfi, stb.) A beszerzési árak mintegy 8—9 milliárd forinttal növelik az ágazat termelési költségeit, az új termelői-felvásárlási árak viszont a többletköltség mintegy 90 százalékát megtérítik. (Természetesen csak az ágazat egészében és átlagában, mert az árváltozások az anyagfelhasználás és a termelési szerkezet függvényében eltérően érintik az egyes gazdaságokat.) A január elsején életbe lépő beszerzési és termelői árváltozások egyenlege azonban negatív, az árváltozások jövedelmet vonnak el a mezőgazdaságtól. Ebben a tervidőszakban a mezőgazdasági termelés dinamikus növekedése közepette a termelési feltételek és eredmények is differenciálódtak, emellett a szövetkezeti szektorban mind a beruházási vásárlóerő, mind a személyi jövedelem a tervezettnél nagyobb mértékben nőtt. A szabályozómódosítások ezzel kapcsolatos céljai: a különbözeti jövedelmek mértékének tompítása, a fejlesztési források és a személyi jövedelmek népgazdaság-tervvel való összehangolása. A FÖLDADÓ annyiban változik, hogy a földek minőségéhez igazodik. A jövedelemelvonás fő eszköze továbbra is a jövedelem- és a jövedelem- növekményadó. Ezek módosítását az jellemzi, hogy kevésbé terhelik a munkaigényes üzemágakat — pl. a zöldség- termesztést, másrészt a személyes jövedelmek növekedését az általános jövedelempolitikával hangolják össze. (Az átlagosnál alacsonyabb jövedelmek nagyobb mértékben emelkedhetnek, mint az átlag felettiek.) A mezőgazdaság pénzügyi rendszerének szerves része a támogatás, a beruházások, a termelőtevékenység és a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek támogatása. A beruházási támogatások kulcsai mérséklődnek, csak a zöldségtermesztés létesítményei, a zöldség-, a gyümölcs- és az ipari növény- termesztés céleépei részesíthetők 70 százalékos támogatásban. A termelési tevékenység támogatása az állattenyésztési ágazatra összpontosul. A harmadik támogatási forma a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek megerősödését, a megfelelő termelési szerkezet kialakítását kívánja segíteni gyorsítani annak érdekében, hogy az ilyen szövetkezetekben a személves jövedelmek állami pénzből való kiegészítése fokozatosan megszűnjön. A MEZÖGAZDASAGI nagyüzemek pénzügyi rendszere sajátos, eltér a népgazdaság egvéh ágazataiban érvényesülő szabályozó rendszertől. Vannak azonban közös vonásaik is. A termelőszövetkezetek számára is előírlak a mérleg szerinti nyereség felhasználásának sorrendiét, amelyet a szabályozó rendszerből adódó fizetési kötelezettségek ■—- városi és községi hozzáiárulás, jövedelemadó, jövedelemnövek ménv-adó — nyitnak meg, ezeket követi a tartalékalap képzése, illetve pótlása, s csak ezután kerülhet sor a szabadon felhasználható alapok — fejlesztési, részesedési, szociális és kulturális, lakásépítési alap — képzésére. GARAMVÖLGYI ISTVÁN A FÜSZÉRT-nek olyan hosszú a hivatalos neve, hogy nem hinném, az üzletvezetők így beszélnek egymás között: „Rendeltem hat mázsa lisztet a Baranya—Tolna megyei Élelmiszer- és Vegviáru Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókjától...” S arról is kevés szó esik a kereskedők körében, hogy ez a „fiók” látja el egész Tolna megyét FÜSZÉRT-árukkal. Tehát a szekszárdi fiók dolgozóin múlik, hogy jó-e, rossz-e az ellátásunk. Lett légyen bármelyik nagy áruház, vagy falusi vegyesbolt vásárlója a Tolna megy?! lakos, a lényeg, hogy az árut kézhez kaphassa. S mondhatjuk, régi tapasztalatok mondatják velünk ezt, hogy a szekszárdi fiók néha igen rossz körülmények között is, teljesíti kötelességét, látja el a megyét. A napokban kaptuk az értesítést, amely ugyan szűkszavú, mindössze három gépelt sorból áll: „Közöljük, hogy fiókunk, a mai napon (dec. 12. A szerk.) teljesítette éves áruforgalmi tervét. 1975. évi áruforgalmi terv -432 000 000,— Ft. 1975. évi áruforgalmi tény „ 432 598 000— Ft. Elvtársi üdvözlettel: két olvashatatlan aláírás” — és a hosszú nevű fiók bélyegzője. Szeretném az olvasó figyelmét erre a majd félmiUiárd forintra jobban felhívni. Képzeljük el, mennyi lisztet á 5,60 Ft, mennyi sót, édességet, szappant, mosószert, cipőpasztát stb., stb., stb. kellett a gyáraktól megrendelni, a szekszárdi raktárban tárolni, kiszállítani az üzletekbe! Rágom a számot: négyszázharminckétmillió-ötszázkilenc- vennyolc forint. Persze e hatalmas szám mögött emberek vannak, akik névtelenül munkálkodtak egész évben, hogy a négyszáz- harminckétmilliós tervet teljesíteni tudják. Hány kis konténert, ládát, tehergépkocsit indítottak el, s mennyit mérgelődtek. amikor a boltosok rendelését nem tudták teljesen kielégíteni... Mondhatnánk, hogy csak hatszázezerrel teljesítették túl a forgalmi tervet. Mondhatjuk? Dehogv. hiszen ez olyan hatalmas áruhalmazt je'ervt — Döbrököz kö-s“g írrisfAl hónapi FÜSZÉRT-áru foy»-nsz- tását —, hogy elképzelni nehéz — miután mindennapi szatyorrakományunkhoz — egv kiló kenyér, két zacskó tei. tíz forintért felvágott, egy kiló alma — vaevuok szokva. A szekszárdi fióknál nvole szocialista brigád dolgozik. A brigádok részt vettek a fel- szabadulási és kongresszusi munkáversenyben. Vámolásukat teljesítették. Köszöntük. — Fi — Népi ellenőrzési bizottságok ülés© Milliók szociális, kulturális célokra Visszaélések a szekszárdi 3áreménység Tsz-ben Tegnap délelőtti ülésén a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság annak a vizsgálatnak megállapításait vitatta meg először, amelynek vezetője Arnold József. a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat főkönyvelője volt. Er ál a népi ellenőrök egy állami, hat tanácsi vállalatnál, két telepített üzemnél, hat ipari és hat mezőgazdasági termelőszövetkezetnél, valamint két állami gazdaságnál vizsgálták, hogyan történik a szociális, kulturális, sport- és jóléti célokat szolgáló alapok képzése és felhasználása. Az összefoglaló elfogadását és a határozati javaslatot megelőző vitában többen szólaltak fel. így például Máté János, a megyei NEB társadalmi elnökhelyettese, a KSH Tolna megyei Igazgatóságának vezetője hangoztatta, hogy az említett alapok, ból számos üzemnél többet lehet tenni a párt és a kormány népesedéspolitikai céljainak elérésére; vagyis, még hatékonyabban lehetne — különféle formákban — támogatni a lakásépítést és gyermekintézmények létesítését. Csanó Jenő. a MÉSZÖV revizori irodáiénak ve. zetője hasonló véleményen volt. s hozzáfűzte, hogy a munkásművelődésre fordított összegek mértékéből nem mindenütt tűnik ki e kulturális te°ndő fontossága. Dr. Tóth Bálint, a megyei NEB elnöke kifeitette, hogy ma még naev uevan a hason'* viszonyok között gazdálkodó üzemek között a különbség az említett alapok mértékét illetően, e kniönkkégek azon- a lövő évtől érvényes űj gazdasági szabályozók alapján csökkenthetők lesznek, \ A vizsgálat megállapítása szerint a vizsgált ágazatokban megyénkben hatvanmillió forintot költöttek szociális, kulturális, sport- és jóléti célokra. Ezen túlmenően a jelenlegi tervidőszakban — ez év első feléig bezárólag — a gazdálkodó szervek csaknem kétszáznegyven millió forintot adtak át a tanácsoknak, hogy segítsék a lakosság igényelnek kielégítését. E tetemes összeg javahányadából gyermekintézmények és lakások létesültek. Általánosan az a jellemző, hogy a dolgozók igényeit a gazdálkodó szervek a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel igyekeztek gondosan, körültekintéssel kielégíteni. Ezt a célt számos üzemben jól szolgálta a felhasználási terv. Sainos, a megyeszékhelyen két olyan vállalat is akadt, amelynél nem tartották érdemesnek, hogy tervezzenek.» Helyeselte a bizottság, hogy több vállalat, szövetkezet világlátáshoz segíti a tagjait. Ebből az elismerésből azonban cseppnyi sem jutott an- nak a mezőgazdasági szövetkezetnek, amelynek három vezetője egy dél-európai államba utazott a közösség pénzén, mintegy harmincötezer forintért. Ennyi pénzből csaknem tíz gazdát lehetett volna a Barátság-vonattal a Szovjetunióba utaztatni. A szövetkezet részéről a vezetők utaztatása nem volt ugyan te* on lenes —. de arról is lehetne elmélkedni, mennyire volt összhangban a szövetke. zetí demokráciával, a sző- polítflrávot f>0TTt jc Tprvp/rATyrr, r> V (SWHV 1 V) I ^ + 8 f»T\. kölesről... Szomorú, hogy ag efféle utaztatás nem megy ritkaság számba. Nagyobb öröm arról szólni, hogy a sok ipari üzem jó munkája eredményeként évről évre növelhette szociálls- kulturális-sport alapját. A mezőgazdasági tsz-ek tavaly ilyen célra majdnem húszon- kétmillió forintos alapot terveztek; nemrégiben még csak tizenegymilliósat. A szövetkezeti parasztság társadalmi fontosságára, helyzetére utal az, hogy több tsz. immár nemcsak betegség, esküvő, halálozás esetén nyújt segélyt, hanem névadóra, sőt házassági évforduló megünneplésére is. A megyei NEB javasolta, hogy a helyi tanácsok és a működési területükön dolgozó üzemek a jövőben még inkább koordinálják a gyermekintézmények és más köz. hasznú létesítmények fejlesztésére fordítható összegek fel- használását. Kívánatosnak tartotta, hogy a szakszervezetek, törvényadta jogaikkal jobban élve. ellenőrizzék a szociális-kulturális alapok felhasználását. A megyei NEB ezt köve. tőén megvitatta, és elfogadta saját 1976. évi munkatér- vét; ezt ma — kedden — tárgyalja Tolna megye Tanácsai A Szekszárdi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság az ipari üzemek bizonylati rend jével és a szekszárdi Jóre. ménység Tsz-ben végzett vizsgálat megállapításaival foglalkozott. A népi ellenőr zés a tsz-ben számos súlyos visszaélésre bukkant. Ezért a bizottság elnöke — a bizottság határozata alanifin Vjíirjt (*+<*) fel Wo-ntfat feff elnnVe és más személy ellem több *== Gazdasági jegyzet Szabad kapacitás - a tejekben F elkapjuk a fejünket, ha arról hallunk, hogy valahol kihasználatlanul állnak a gépek. És ugyan hogy gazdálkodnak a szellemi értékkel? Pél- dálózás helyett nézzük azonban, mit mond egy fiatal szakember a saját „kihasználtságáról”: — Lassan két éve, hogy megszereztem a diplomám. Mezőgazdasági üzemmérnök vagyok. De ez csak azt jelenti, hogy itt a faluban és az üzemben mérnök úrnak titulálnak... Néha\szinte gúnyolódásnak tartom, ha arra gondolok, hogy ezt a munkát, amit jelenleg végzek, egy jól képzett szakmunkás vagy egy technikus is bőven él tudná látni. Pedig itt a Lenin Tsz-ben, Si- montornyán nekem van egyedül ilyen végzettségem. A gépműhelyben javítgatjuk a különböző gépeket Ez minden. Talán ha egyszer kérték ki a vezetők ez idáig a véleményemet a műszaki fejlesztéssel, korszerűsítéssel kapcsolatban. Soha nem hívtak meg egy komolyabb gépvásárláshoz — pedig én vagyok a gépészeti vezető, —* legutóbb például a gépkocsivezetőnk írta alá az új kukoricaadapterek szállítólevelét... Nem a sértett hiúság beszél belőlem. Csak.» jó lenne valamit is megvalósítani abból a sok hasznos dologból, amit a főiskolán belénk pumpáltak. Úgy gondolom ez volt a célja tulajdonképpen az ott töltött négy évnek. De aztán amikor az ember kikerül a munkahelyre... Nemrég ment el innen a tsz-bői egy vörösdiplomás fiatal mérnök. Úgy tudom, ő sem a bársonyszéket hiányolta. B közelmúltban Mezőtúron, ahol végeztem, összejöttünk a volt diáktársakkal. Hát bizony kevésnek volt jobb tapasztalata, mint nekem. Ott mondta valaki, hogy olyanok vagyunk, mint a rosszul ki. használt gépek. Alacsony hatásfokkal dolgozunk. És ez így. úgy érzem drága mulatság. Nem mintha túl lennék fizetve — 400 forinttal keresek többet, mint a konyhán a szakácsnő —, de a kihasználatlanságunk még inkább emeli a „rezsiköltségeinket”. Ennyit mondott el egyszuszra Tóth Imre, a ei- ' montomyai gépműhely kicsi szobájában. Nem kerestem szándékosan a rosszat — csak erre bukkantam. Van persze ellenpélda is, mondhatnák sokan, de miért tömjénezzük azt, aminek ma már természetesnek kellene lennie. Pár hete egy sajtótájékoztatón hállomom o Mezőgazdaoáei és Élelmezésügyi Minisztérium. illetékesének szájából, hogy az országos tapasztalatok nem a legkedvezőbbek, ha a fiatal szakemberek helyzietét vizsgáljuk. Nem gazdálkodunk még mindenütt okosan a meglévő .szellemi kapacitással”. Ez pedig amellett, hogy drága és pazarló dolog, egyúttal a fejlődés, az előbbrejutás komoly akadálya is leh<»t.. H 'sz a fejlesztés, a korszerűsítés legegyszerűbb, leggazdaságosabb módja még ma is, ha kellőképpen felhasználjuk és lekötjük azt a szabad energiát, amelyet azok a bizonyos kis szürke sejtecs- kék termelnek. Használjuk hát őket bátran — mindannyian. — gyvgy — Hatszázezerrel több!
