Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
SZOVJETUNIÓ Magyar barátainkhoz címmel jól ismert szovjet személyiségek üdvözlik a magyar olvasót a folyóirat első oldalain. Köztük található: Zamer- cev vezérőrnagy, Szava Dart- gulov író, a Szovjet Irodalom főszerkesztője, Ludmilla Tu- riscseva világ- és olimpiai bajnok tomásznő, Oleg Tabakov színművész. Fedoszeiev akadémikus, a Szovjet—Magyar Barátsági Társaság alelnöke figyelemre méltó „Biztos léptekkel a jövőbe” című írásában ad áttekintést a szovjet—magyar kapcsolatokról. A középiskolások között már javában folyik a „Ki tud többet a Szovjetunióról” című vetélkedő. A tavalyi győztesek Szocsiban üdültek. Erről a nyaralásról számol be a folyóirat: „Szebb volt mint képzeltük” címmel. Ugyancsak magyar témájú a „Magyar diákok Csuvasföl- dön” című képes riport is, amely egy diák-építőbrigádról szól. Egyéb érdekes anyagok, riportok, cikkek mellett folytatja a lap a Világnézetünk alapjai cikksorozatot, az iskolarádió soron következő nyelvleckéit, tanácsokat ad autósoknak. Ebben a számban hirdette meg a szerkesztőség a 17 hőnapon át tartő rejtvénypályázatát is. JELENKOR Változatos tartalommal, értékes szépirodalmi, művészeti és tanulmányanyaggal jelent meg a pécsi folyóirat új száma. A lap élén összeállítás köszönti a hatvanéves Benjámin Lászlót. A kiváló költő Ország című verést, Bertha Bulcsu interjúiát, Futaky Hajna és Po- mogáts Béla tanulmányát, valamint Czine Mihály kritikai Írását találjuk az ünnepi csokorban. Közli emellett a folyóirat Móser Zoltánnak Benjámin Lászlóról készített portréfotóit és a költő versének kézírásos-hasonmását. A lírai rovatban olvashatjuk még többek között Garal Gábor. Kislégi Nagy Dénes, Cs. Nagy István, Simái Mihály, Takács Imre és Vihar Béla verseit. A szépprózai írások sorában figyelmet érdemel Gáli István Április bolondja című kisregényének befejező részlete és Kalász Márton Lakodalmak című önéletrajzi riportja. A művészeti rovatban Mar- tyn Ferenc írása Szekeres Emil festőmévésznek a fővárosban kiállított képeit ismerteti, Bodri Ferenc pedig vidéki íárfatóferől számol be. Ezűtfíal is tartalmas kritikai rovat és a hagyományos krónika zárja * Jelenkor új szántót TÁRSADALMI SZEMLE Tegnap fejeződött be a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa. Tehát egyáltalán nem véletlen, hogy a folyóirat a decemberi számában közli vezető helyen Gáspár Sándornak, a Politikai Bizottság tagjának, a SZOT főtitkárának; „A szakszervezetek feladatai a XI. pártkongresszus után” című cikkét. A decemberi számban jelent meg az országos agitációs és propagandaértekezleten elhangzott két előadásnak rövidített szövege: Óvári Miklós: „Ideológiai helyzetünk és feladataink” valamint Gyenes András: „Az MSZMP XI. kongresszusa és a nemzetközi kérdések” című beszéde. A közgazdasági szabályozás módosításának soron lévő fel. adatait Madarasi Attila ismerteti a folyóiratban. Szla- menicky István cikke a hatékonyság kérdésével foglalkozik. A szerző a cikkéből mélyrehatóan vizsgálja a hatékonyság növelésének lehetőségeit a mezőgazdaságban. Dr. Bihari Ottó a szocialista államszervezet általános és különös vonásait elemzi tanulmányában, Szűcs Istvánné cikke pedig a 30. évfordulójára készülő úttörőmozgalom feladatait tekinti át, mégpedig egy sajátos aspektusból: az úttörők, az úttörőszövetség és a felnőttkömyezet viszonyáról fejt ki gondolatokat. Felmérés készült arről, hogy milyen a társadalmi ismereteket közlő irodalom könyvtári forgalma. E felmérések esred- íhéíiyeit ismerteti és elemzi Katsányi Sándor. A Társadalmi Szemle decemberi számában érdekes összeállítást találunk a hetvenes évek tőkés gazdasági válságáról. Az összeállítást szovjet közgazdászok értékelései és következtetései alapján készítették a folyóirat szerkesztői. új írás A decemberi szám élén Juhász Ferenc Ilyés Gyula képeskönyve című versét olvashatjuk. A decemberi számban találjuk: Falu Tamás, K. I. Gal- czynski, Takáts Gyula, Simon István, Csartády János, Tóth Bálint, Zelk Zoltán verseit. A prózát ebben a számban Szabó István: Arizona Jack: Arizona Jack térdepel című novellái,, Devecseri Gábor: Beszélgetés a fecskékkel című regényrészlete, az író hagyatékából, Hernádi Gyula: Jézus Krisztus horoszkópja és Horváth Péter: Határszélen című novellája képviseli. Irodalmunk múltjára emlékezik Fenyő István: Vörösmarty géniusza — első kritikusa szemében, Mezei József: Jókai művészete, Módos Péter: Kemény Zsigmond sírjánál, Gvőri János: Az édenvesztés- től a remekműig — ez Kaffka Margit világába kalauzolja el az olvasót — című írása. Érdekes kezdeményezéssel találkozhatnak ebben a számban. A folyóirat űj sorozató? indított: képekben és írásokban vallanak az írók önmagukról, életük eseményeiről és mai létformájukról. Az első ilyen vallomás Somlyó Györgyé, aki „Vázlat egy meg nem írandó önéletrajz első kötetéhez” címmel mutatja meg eddigi életének egy-egy darabkáját. Ez évben a 12., de összességében már a 225. kötete jelent meg ennek a nagyon sokak által kedvelt folyóiratnak, amely minden számában megkísérli a lehetetlent, s min- denoldalú tájékoztatást. Ha a mindenoldalú tájékoztatás megvalósítása lehetetlen * is, a sokoldalú megvalósítható. Ezt bizonyítja a decemberi szám. Ez a szám is sokoldalú érdeklődést elégít ki. Érdemes néhány címet felsorolni: „A játék: állat növekedésének egvik tényezője”. „A gyermek játékai a kifejlődését tükrözik”. „A Merkur arcképe”, „A fazekasok tánca”, „A feltaláló géniusz”, „A kis nanduk násza.” „A városi tömegközlekedés korszerű forgalomirányítása.” „Az agyvizsgálat új módszere: számítógépes tomográfia” ... E néhány kiragadott cím is bizonyítja: az Univerzum olvasói sok érdekes, hasznos ismerettel gyarapíthatják tudásukat. Kerekes Imre: Egy vakáció története Kisregény Egyik éjszaka a villanyt leverték a padunk fölött. Hiába minden, szaporodnak a huligánok. A nagy öreg fa alatt teljes a homály- A közbiztonság alma. Csak azt tudnám, hogy mi történhetett éjjel azon a pádon. Keresem a nyomokat, de nincs egy letaposott hajszál, ami nyomra vezetne. Itt minden eltűnik, ebben a radírországban, itt a pad körül. Mindegy, világítás kell, telefonálok az Elektromos Műveknek, hozzák már azt a lámpát, nem ülhetünk itt a vaksötétben. A válasz biztató. Minek verik le? Szűk a kapacitás keresztmetszete, a művelet komplikált, a pádon történtekért felelősséget nem vállalok- Ha közben nem szakad le az Elektromos Művek csillárja, a jövő héten felszerelik. Szeretnék egyszer bepillantani egy villanyszerelő naplójába, de valószínűleg ettől se lennék okosabb. Mindegy, az idő relatíve nekünk dolgozik, ha megérjük. Mondom a Bánickinek, ugrás, hozod az égőt a garázsból, te aztán tudod, mi a szajré. Úgy néz rám, mint jegesmedvék a népszámláláskor. Értsd meg, mondom neki, látni akarok- Mire megjárod, a Radics bácsiéktól elhozzuk a létrát. Hallgat rám, a Kelemen és a Weisz pedig a létrát hozzák. A többiekkel addig tisztázok néhány fogalmat. Felhívom a figyelmet a modern fizika és az új magyar filmek közérthetőségére. Néhány év múlva mi vesszük át az összes vezető szerepet, nem mindegy, hányán érjük meg ezt a napot- Az a baj, hogy este van. Mi pedig fáradtak vagyunk, a világ rosszul táplált. Jön. a Bánlc- ki, hozza az égőt, a szajré nem gond, szerintem olyan nagy ez a reflektor, amit hozott, hogy éltől az egész társadálom más megvilágításba kerül. 12. Nő a hajam. Azonkívül megtudtam .annak a lánynak a címét, aki nekem adta kávéja felét a Ramazuriban. Lovas Edina. írnám is neki a levelet, de vannak szónoki problémáim. Nem találom a megszólítást. Majd csak megtalálom, szó— 37 — val a dolgok valahogy mégis alakulnak. Néhány órás napsütés. Sürgősen be kellene szereznem valahol valamilyen diplomát. Az ilyen babák erre harapnak, vagy a kocsira. De az is elmegy, ha valaki azzal emelkedik ki a tömegből, hogy drót- evő. S minthogy szeretem a reális ügyeket, felmerül bennem az a kérdés is, nem kellene-e sürgősen állatorvosi képesítést szereznem, hogy megvizsgáljam magam. Ha valami nincs rendben, még a suliból is kérhetném a nyugdíjazásom. Még mindig nem tudom, mi a megszólítás- Enélkül pedig olvan védhetetlen a helyzetem, mint a vásárlók érdeke. Mint látható, tudok őszinte lenni, mint lapkritika a tv-műsorról. Egy százast azért frankón elfogadnék az öregtől, a várható költségekre, de most van egy olyan gyanúm, hogy ezt is csak úgy elseje után tudom kihúzni belőle. Előfordul ftála ugyanis, hogy időnként visszautasít. Ebből még fontolgatja, nem akarnék-e inkább lenni embercsempész, a szívási bizottság elnöke, vagv az lmportpiszok-vlzsgáló hivatal ellenőre, mielőtt végleg dönt a jövedelemről. Szóval vannak még helyek a tehetségek számára. Szerinte- Álmodik, mint barokkról a telep. Főpróbát tartok, hogy milyen szöveggel tudnám megkömyékezni az öreget, de bármi jut eszembe, az a gyanúm, alttól repülni fogok, mint egy légiparádé. Másnap leállítom magam az Edináról, estére mintha már viszonylag normális lennék. Csak azt tudnám, mitől kapja be az ember a horgot? Egyik nő olyan, mint a másik. Üdvözlet a nőnapra. Az élet velük együtt megy tovább, ettől függetlenül, ha rájuk gondolok az eszem megáll. Felteszem a kérdést: ki tudja azt, mitől lesz szerelmes az ember? Kutatócsoportot szervezek, szeretnék közös megegyezésre jutni a két nem között, itt az ideje, árulják már el egymásnak a titkot- Megvallom őszintén, magam részéről nincs hozzá nagy reményem. Olyan ez az egész élet mint jelmezbál az Akadémián- Úgy döntöttem, hogy mielőtt még teljesen bezsonganék, leállók az Edinával. Ma van egyébként tizenhatodik születésnapom. Edina lapja maradt a zsebemben, helyette feladtam magamnak egy dísztáviratot. Este hétig várok rá, nem árt, ha az ember néha ünnepli önmagát, de a postás nem csönget. Lehet, hogy rossz címet írtam a táviratra? Lemegyek a parkba, különben is hivatalos óra hattól nyolcig, szemtanúkat keresek, hogy valóban ott lakom-e, ahova címeztem. Az sem ártana, ha valaki jelentést írna állapotomról, látni szeretném magam- Minden szerelem elmúlik egyszer. Ez több, mint 24 órája tart. — 38 — Másnap reggel már korán ismét ott ülök a pádon, a Bánickiék indulnak, én mondom a búcsúszöveget. Kék-fehér' csíkos rajtuk az ingtrikó, mellükön ott a címer. Minden a legnagyobb rendben. A bringák csillognak, versenygépek ezek a javából, a csomagtartón a hátizsák, a srácokon rövid farmernadrág. Pénztárca, útlevél a farzsebben, panorámás napszemüveget a homlokon, a szerelés szabályos. Jól mutatnak, ez már igen, kihúzom a mellem, úgy érzem magam, mintha tőlem számítanák a világtájakat- Tudom, hogy jó srácok ezek úgy külön-külön, a Bánicki is, a Kelemen is, a Wiegner is, csak hát így együtt — Szövegelek nekik, a lapokra ragasszanak bélyeget, miegymás. Megnyugtatnak, de ez csak a látszat, látom rajtuk, olyan idegesek, mintegy elektronikus kémközpont. Hogy a lényeg ki ne maradjon, ismertetem a vámszabályokat, kölcsönveszem a nép hangját, nehogy nekem vámcsalást kövessenek el. S minthogy a klub nevében búcsúzom, felhívom figyelmüket, őrizzék meg a klub becsületét. Homályosak a szemeim, ahogy elindulnak, én pedig lemaradok, mint haladó gondolkodású ismerőseim a reggeli buszról. Behajtanak a forgalomba, keresztben cammog egy villamos, és már nem is látni őket. Ilyen az élet Lassan egyedül maradok, mindenki elmegy. Úgy érzem magam, mint zsebtolvaj a nudisták között. Hivatalosan itt a nyár, ideje, hogy néhány fogalmat tisztázzak, ki hiszi el nekem, hogy egy nyarat el lehet tölteni ezen a pádon. Egy nyáron át nézhetem, amit most is látok, a Radics néni a zöldségesnél válogat, megint húslevest főz, a Keszlemé tolja a gyerekeket, takargatja, a park túlsó oldalán már gyülekeznek a nyugdíjasok. Délelőtt sakk, este ulti, nem olyan rossz a helyzet, nekik ezért még fizetnek is. Elmegyek veteránnak- Megjelenik a Lipták úr. botjával vi- gyázzt vezényel a láthatatlan századnak. A többiek röhögnek, aztán, újra hallgatják a mesét. Harmadmagával és két lóval visszavert egy egész orosz hadsereget. Az ellenség is gratulált, jókívánságait küldte, a hadműveletet meg kellett ismételnie, hogy filmen is megörökítsék. Aki nem hiszi, járjon utána, ma is tanítják a katonaiskolákban. így a szöveg. Mindannyian megöregszünk. Reggel locsolták az utcát, a parkban most száll a pára és a por, amit az öreglányok az ablakon át kiráznak a rongyokból- Miért éppen ők ne? Már jó néhány este nincs hangulatom az ivás- hoz, érthető, hogy aggaszt legújabb fejlődési szakaszom. Most is itt írok a pádon, világos nappal, a szabadban. — 39 —
