Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

SZOVJETUNIÓ Magyar barátainkhoz cím­mel jól ismert szovjet szemé­lyiségek üdvözlik a magyar olvasót a folyóirat első oldala­in. Köztük található: Zamer- cev vezérőrnagy, Szava Dart- gulov író, a Szovjet Irodalom főszerkesztője, Ludmilla Tu- riscseva világ- és olimpiai baj­nok tomásznő, Oleg Tabakov színművész. Fedoszeiev akadémikus, a Szovjet—Magyar Barátsági Társaság alelnöke figyelemre méltó „Biztos léptekkel a jö­vőbe” című írásában ad át­tekintést a szovjet—magyar kapcsolatokról. A középiskolások között már javában folyik a „Ki tud többet a Szovjetunióról” című vetélkedő. A tava­lyi győztesek Szocsiban üdültek. Erről a nyaralásról számol be a folyóirat: „Szebb volt mint képzeltük” címmel. Ugyancsak magyar témájú a „Magyar diákok Csuvasföl- dön” című képes riport is, amely egy diák-építőbrigádról szól. Egyéb érdekes anyagok, ri­portok, cikkek mellett folytat­ja a lap a Világnézetünk alap­jai cikksorozatot, az iskolará­dió soron következő nyelvlec­kéit, tanácsokat ad autósok­nak. Ebben a számban hirdette meg a szerkesztőség a 17 hő­napon át tartő rejtvénypályá­zatát is. JELENKOR Változatos tartalommal, ér­tékes szépirodalmi, művészeti és tanulmányanyaggal jelent meg a pécsi folyóirat új száma. A lap élén összeállítás köszön­ti a hatvanéves Benjámin Lászlót. A kiváló költő Ország című verést, Bertha Bulcsu in­terjúiát, Futaky Hajna és Po- mogáts Béla tanulmányát, va­lamint Czine Mihály kritikai Írását találjuk az ünnepi cso­korban. Közli emellett a folyó­irat Móser Zoltánnak Benjá­min Lászlóról készített portré­fotóit és a költő versének kéz­írásos-hasonmását. A lírai rovatban olvashat­juk még többek között Garal Gábor. Kislégi Nagy Dénes, Cs. Nagy István, Simái Mi­hály, Takács Imre és Vihar Béla verseit. A szépprózai írá­sok sorában figyelmet érdemel Gáli István Április bolondja című kisregényének befejező részlete és Kalász Márton La­kodalmak című önéletrajzi ri­portja. A művészeti rovatban Mar- tyn Ferenc írása Szekeres Emil festőmévésznek a fővá­rosban kiállított képeit ismer­teti, Bodri Ferenc pedig vidéki íárfatóferől számol be. Ezűtfíal is tartalmas kritikai rovat és a hagyományos krónika zárja * Jelenkor új szántót TÁRSADALMI SZEMLE Tegnap fejeződött be a ma­gyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa. Tehát egyálta­lán nem véletlen, hogy a fo­lyóirat a decemberi számában közli vezető helyen Gáspár Sándornak, a Politikai Bizott­ság tagjának, a SZOT főtitká­rának; „A szakszervezetek fel­adatai a XI. pártkongresszus után” című cikkét. A decem­beri számban jelent meg az országos agitációs és propa­gandaértekezleten elhangzott két előadásnak rövidített szö­vege: Óvári Miklós: „Ideoló­giai helyzetünk és feladata­ink” valamint Gyenes And­rás: „Az MSZMP XI. kong­resszusa és a nemzetközi kér­dések” című beszéde. A közgazdasági szabályozás módosításának soron lévő fel. adatait Madarasi Attila is­merteti a folyóiratban. Szla- menicky István cikke a haté­konyság kérdésével foglalko­zik. A szerző a cikkéből mély­rehatóan vizsgálja a haté­konyság növelésének lehetősé­geit a mezőgazdaságban. Dr. Bihari Ottó a szocialis­ta államszervezet általános és különös vonásait elemzi ta­nulmányában, Szűcs Istvánné cikke pedig a 30. évfordulójára készülő úttörőmozgalom fel­adatait tekinti át, mégpedig egy sajátos aspektusból: az úttörők, az úttörőszövetség és a felnőttkömyezet viszonyá­ról fejt ki gondolatokat. Felmérés készült arről, hogy milyen a társadalmi ismerete­ket közlő irodalom könyvtári forgalma. E felmérések esred- íhéíiyeit ismerteti és elemzi Katsányi Sándor. A Társadalmi Szemle de­cemberi számában érdekes összeállítást találunk a hetve­nes évek tőkés gazdasági vál­ságáról. Az összeállítást szov­jet közgazdászok értékelései és következtetései alapján ké­szítették a folyóirat szerkesz­tői. új írás A decemberi szám élén Ju­hász Ferenc Ilyés Gyula képes­könyve című versét olvashat­juk. A decemberi számban ta­láljuk: Falu Tamás, K. I. Gal- czynski, Takáts Gyula, Simon István, Csartády János, Tóth Bálint, Zelk Zoltán verseit. A prózát ebben a számban Sza­bó István: Arizona Jack: Ari­zona Jack térdepel című no­vellái,, Devecseri Gábor: Be­szélgetés a fecskékkel című regényrészlete, az író hagyaté­kából, Hernádi Gyula: Jézus Krisztus horoszkópja és Hor­váth Péter: Határszélen című novellája képviseli. Irodalmunk múltjára emlé­kezik Fenyő István: Vörös­marty géniusza — első kriti­kusa szemében, Mezei József: Jókai művészete, Módos Péter: Kemény Zsigmond sírjánál, Gvőri János: Az édenvesztés- től a remekműig — ez Kaffka Margit világába kalauzolja el az olvasót — című írása. Érdekes kezdeményezéssel találkozhatnak ebben a szám­ban. A folyóirat űj sorozató? indított: képekben és írások­ban vallanak az írók önma­gukról, életük eseményeiről és mai létformájukról. Az első ilyen vallomás Somlyó Györ­gyé, aki „Vázlat egy meg nem írandó önéletrajz első köteté­hez” címmel mutatja meg ed­digi életének egy-egy darabká­ját. Ez évben a 12., de összessé­gében már a 225. kötete je­lent meg ennek a nagyon so­kak által kedvelt folyóiratnak, amely minden számában meg­kísérli a lehetetlent, s min- denoldalú tájékoztatást. Ha a mindenoldalú tájékoztatás megvalósítása lehetetlen * is, a sokoldalú megvalósítható. Ezt bizonyítja a decemberi szám. Ez a szám is sokoldalú érdek­lődést elégít ki. Érdemes né­hány címet felsorolni: „A já­ték: állat növekedésének egvik tényezője”. „A gyermek játékai a kifejlődését tükrö­zik”. „A Merkur arcképe”, „A fazekasok tánca”, „A feltaláló géniusz”, „A kis nanduk ná­sza.” „A városi tömegközleke­dés korszerű forgalomirányí­tása.” „Az agyvizsgálat új módszere: számítógépes to­mográfia” ... E néhány kiragadott cím is bizonyítja: az Univerzum ol­vasói sok érdekes, hasznos is­merettel gyarapíthatják tudá­sukat. Kerekes Imre: Egy vakáció története Kisregény Egyik éjszaka a villanyt leverték a padunk fö­lött. Hiába minden, szaporodnak a huligánok. A nagy öreg fa alatt teljes a homály- A közbizton­ság alma. Csak azt tudnám, hogy mi történhe­tett éjjel azon a pádon. Keresem a nyomokat, de nincs egy letaposott hajszál, ami nyomra vezet­ne. Itt minden eltűnik, ebben a radírországban, itt a pad körül. Mindegy, világítás kell, telefoná­lok az Elektromos Műveknek, hozzák már azt a lámpát, nem ülhetünk itt a vaksötétben. A vá­lasz biztató. Minek verik le? Szűk a kapacitás keresztmetszete, a művelet komplikált, a pádon történtekért felelősséget nem vállalok- Ha köz­ben nem szakad le az Elektromos Művek csillár­ja, a jövő héten felszerelik. Szeretnék egyszer bepillantani egy villanyszerelő naplójába, de valószínűleg ettől se lennék okosabb. Mindegy, az idő relatíve nekünk dolgozik, ha megérjük. Mondom a Bánickinek, ugrás, hozod az égőt a garázsból, te aztán tudod, mi a szajré. Úgy néz rám, mint jegesmedvék a népszámlálás­kor. Értsd meg, mondom neki, látni akarok- Mi­re megjárod, a Radics bácsiéktól elhozzuk a lét­rát. Hallgat rám, a Kelemen és a Weisz pedig a létrát hozzák. A többiekkel addig tisztázok né­hány fogalmat. Felhívom a figyelmet a modern fizika és az új magyar filmek közérthetőségére. Néhány év múlva mi vesszük át az összes vezető szerepet, nem mindegy, hányán érjük meg ezt a napot- Az a baj, hogy este van. Mi pedig fárad­tak vagyunk, a világ rosszul táplált. Jön. a Bánlc- ki, hozza az égőt, a szajré nem gond, szerintem olyan nagy ez a reflektor, amit hozott, hogy él­től az egész társadálom más megvilágításba ke­rül. 12. Nő a hajam. Azonkívül megtudtam .annak a lánynak a címét, aki nekem adta kávéja felét a Ramazuriban. Lovas Edina. írnám is neki a le­velet, de vannak szónoki problémáim. Nem talá­lom a megszólítást. Majd csak megtalálom, szó­— 37 — val a dolgok valahogy mégis alakulnak. Néhány órás napsütés. Sürgősen be kellene szereznem valahol valamilyen diplomát. Az ilyen babák er­re harapnak, vagy a kocsira. De az is elmegy, ha valaki azzal emelkedik ki a tömegből, hogy drót- evő. S minthogy szeretem a reális ügyeket, fel­merül bennem az a kérdés is, nem kellene-e sür­gősen állatorvosi képesítést szereznem, hogy megvizsgáljam magam. Ha valami nincs rend­ben, még a suliból is kérhetném a nyugdíjazá­som. Még mindig nem tudom, mi a megszólítás- Enélkül pedig olvan védhetetlen a helyzetem, mint a vásárlók érdeke. Mint látható, tudok őszinte lenni, mint lapkritika a tv-műsorról. Egy százast azért frankón elfogadnék az öregtől, a várható költségekre, de most van egy olyan gya­núm, hogy ezt is csak úgy elseje után tudom ki­húzni belőle. Előfordul ftála ugyanis, hogy időn­ként visszautasít. Ebből még fontolgatja, nem akarnék-e inkább lenni embercsempész, a szívási bizottság elnöke, vagv az lmportpiszok-vlzsgáló hivatal ellenőre, mielőtt végleg dönt a jövede­lemről. Szóval vannak még helyek a tehetségek számára. Szerinte- Álmodik, mint barokkról a telep. Főpróbát tartok, hogy milyen szöveggel tud­nám megkömyékezni az öreget, de bármi jut eszembe, az a gyanúm, alttól repülni fogok, mint egy légiparádé. Másnap leállítom magam az Edináról, estére mintha már viszonylag normális lennék. Csak azt tudnám, mitől kapja be az ember a horgot? Egyik nő olyan, mint a másik. Üdvözlet a nő­napra. Az élet velük együtt megy tovább, ettől függetlenül, ha rájuk gondolok az eszem meg­áll. Felteszem a kérdést: ki tudja azt, mitől lesz szerelmes az ember? Kutatócsoportot szervezek, szeretnék közös megegyezésre jutni a két nem között, itt az ideje, árulják már el egymásnak a titkot- Megvallom őszintén, magam részéről nincs hozzá nagy reményem. Olyan ez az egész élet mint jelmezbál az Akadémián- Úgy döntöt­tem, hogy mielőtt még teljesen bezsonganék, le­állók az Edinával. Ma van egyébként tizenhato­dik születésnapom. Edina lapja maradt a zse­bemben, helyette feladtam magamnak egy dísz­táviratot. Este hétig várok rá, nem árt, ha az em­ber néha ünnepli önmagát, de a postás nem csön­get. Lehet, hogy rossz címet írtam a táviratra? Lemegyek a parkba, különben is hivatalos óra hattól nyolcig, szemtanúkat keresek, hogy való­ban ott lakom-e, ahova címeztem. Az sem árta­na, ha valaki jelentést írna állapotomról, látni szeretném magam- Minden szerelem elmúlik egyszer. Ez több, mint 24 órája tart. — 38 — Másnap reggel már korán ismét ott ülök a pá­don, a Bánickiék indulnak, én mondom a búcsú­szöveget. Kék-fehér' csíkos rajtuk az ingtrikó, mellükön ott a címer. Minden a legnagyobb rendben. A bringák csillognak, versenygépek ezek a javából, a csomagtartón a hátizsák, a srácokon rövid farmernadrág. Pénztárca, útle­vél a farzsebben, panorámás napszemüveget a homlokon, a szerelés szabályos. Jól mutatnak, ez már igen, kihúzom a mellem, úgy érzem magam, mintha tőlem számítanák a világtájakat- Tudom, hogy jó srácok ezek úgy külön-külön, a Bánicki is, a Kelemen is, a Wiegner is, csak hát így együtt — Szövegelek nekik, a lapokra ragassza­nak bélyeget, miegymás. Megnyugtatnak, de ez csak a látszat, látom rajtuk, olyan idegesek, mintegy elektronikus kémközpont. Hogy a lényeg ki ne maradjon, ismertetem a vámszabályokat, kölcsönveszem a nép hangját, nehogy nekem vámcsalást kövessenek el. S minthogy a klub ne­vében búcsúzom, felhívom figyelmüket, őrizzék meg a klub becsületét. Homályosak a szemeim, ahogy elindulnak, én pedig lemaradok, mint ha­ladó gondolkodású ismerőseim a reggeli buszról. Behajtanak a forgalomba, keresztben cammog egy villamos, és már nem is látni őket. Ilyen az élet Lassan egyedül maradok, mindenki elmegy. Úgy érzem magam, mint zsebtolvaj a nudisták között. Hivatalosan itt a nyár, ideje, hogy néhány fogalmat tisztázzak, ki hiszi el nekem, hogy egy nyarat el lehet tölteni ezen a pádon. Egy nyá­ron át nézhetem, amit most is látok, a Radics néni a zöldségesnél válogat, megint húslevest főz, a Keszlemé tolja a gyerekeket, takargatja, a park túlsó oldalán már gyülekeznek a nyugdí­jasok. Délelőtt sakk, este ulti, nem olyan rossz a helyzet, nekik ezért még fizetnek is. Elmegyek veteránnak- Megjelenik a Lipták úr. botjával vi- gyázzt vezényel a láthatatlan századnak. A töb­biek röhögnek, aztán, újra hallgatják a mesét. Harmadmagával és két lóval visszavert egy egész orosz hadsereget. Az ellenség is gratulált, jókí­vánságait küldte, a hadműveletet meg kellett is­mételnie, hogy filmen is megörökítsék. Aki nem hiszi, járjon utána, ma is tanítják a katonaisko­lákban. így a szöveg. Mindannyian megöreg­szünk. Reggel locsolták az utcát, a parkban most száll a pára és a por, amit az öreglányok az ablakon át kiráznak a rongyokból- Miért éppen ők ne? Már jó néhány este nincs hangulatom az ivás- hoz, érthető, hogy aggaszt legújabb fejlődési sza­kaszom. Most is itt írok a pádon, világos nappal, a szabadban. — 39 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom