Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
HI tartozik a tárgyhoz ? A z irodai dolgozók közül az érintett kar- társnő rossznéven vette, hogy a közgyűlésen a takarmányos „befeketítette” őt az éínök előtt. A takarmányos kevés beszédű, példás szorgalmú, jókedélyű ember, 20 éve tagja a szövetkezetnek, s miként mondani szokás nem árt a légynek sem. Ezúttal mégis „kiborult”. Két évtized óta első ízben fordult elő, hogy kissé indulatos hangon rendeletekre hivatkozva előadta : a háztáji földdiai kapcsolatban sérelem érte, az ügyintézőhöz fordult — megnevezte az érintett kar- társnőt — aki azonban nem hajlandó intézkedni. Megnevezte néhány társát, akik vele hasonló cipőben járnak, de hallgatnak, n>ert okkal, vagy ok nélkül úgy vélik inkább vesszer száz négyszögöl föld, semhogy magukra haragítsák az irodistákat. Az elnök azon nyomban a közgyűlés színe előtt véleményt nyilvánított, és mindenben a takarmányos- nak adott igazat. Még aznap intézkedés történt és ezzel tulajdonképpen maga az ügy megnyugtató módon befejeződött volna, de nem fejeződött be, mert az ügyintéző megsértődött. Minden je, arra mutat, képtelen elviselni, hogy őt, az egyszerű takarmányos „lejáratta” a tagok, de leg- kiváltképpen az elnök előtt. Presztízskérdést csinál a dologból, s leckézteti a szövetkezet kiváló dolgozóját. Mondogatja: a háztáji kérdés nem tartozott a tárgyhoz és a takarmányos tudatlanságból, vagy éppen rosszindulatból piszikálódik, F élő, hogy valóban azoknak lesz igazuk, akik úgy vélik, inkább vesszen száz négyszögöl háztáji föld, semhogy magukra haragítsák az irodistáikat. Nos, hogy mikor mi tartozik a tárgyhoz, azt végső soron meghatározza a napirend. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy a szövetkezeti gazda jogaival élve a közgyűlés nyilvánossága előtt tegye szóvá sérelmét. A szóban forgó közös gazdaságban a vezetőség háta mögött az ügyintézők eléggé lekezelik a tagokat. Nem véletlen tehát, hogy a takarmányos ott mondta el mondandóját, ahol a gazdák többsége volt jelen. Feltételezhetjük, arra számított a nyűt bírálat elgondolkodtatja a gazdaság ügyintézőit S jól tennék, fia valóban belátnák: kivétel nélkül, egytől egyig azért ülnek az íróasztaloknál, hogy szolgálják a tagokat, nem pedig azért, hogy bosszantsák, s magas lóról lekezeljék a gazdákat p------------... ----------------a 5___________________ A hajóház Ilyenek lehetnek a Mississippin úszó hajók. Ilyen nagyok, szépek, lenyűgözők, és meghökkentők. Fii. mekről tudom, hogy a Mississippi ilyenforma hajókat ringat a hátán. Az emeletes-korlátos hajófedélzetek szépen elkülönülnek — láthattuk nem egy régi amerikai filmen —, úgy, mint itt a Mikes utca végében ezen a házon. Tehát ráfoghatom erre a szép épületre, hogy hajóház. Streicher András művezető szép épülete. A tervező nevét is ideírom, mert olyan mostohán bánunk vélük, hogy nem egyszer sajnálom is őket: mindig csak a kivitelezők vannak a porondon, a lebonyolítók, a tervezők ritkán kapnak em. léktáblát, lett-lészen bármilyen szép is az épület, amelyet nagy zajjal átadnak-ünnepelnek. Ezt a házat Várnagy Péter tervezte. egyik lakásban, mehet följebb dolgozni, mert ott készen Várja anyag-szer. szám-rajz. Hét közben, s hétfőn nem ig kell az embereket eligazítani, tudja mihdenki, ml a dolga, amíg a műszaki átadásra nem szólítják az illetékes intézmények, vállalatok, hatóságok képviselőit. Az építési napló első bejegyzései idén február elején keltezettek. Tehát építési rekordról adhatunk egyben számot. hiszen egy év alatt készül Tartozom az olvasónak azzal, hogy kicsit meg is szerettessem ezt a furcsa alakú házat; mert az én ízlésem, nem biztos, hogy azonos másokéval. Sokat bíráltuk az építőket- tervezőket. s néha a beruházókat is, hogy egyformák az épületek, egy lakótelep Szekszárdon olyan, mint Baján; Székesfehérvárott, mint Veszprémben. Szürke beton fal, álerkély, ál-loggia. És belül is minden azonos: belépő, jobb. ra (balra), a konyha, balra (jobbra) az egyik szobabejárat, a konyhából nyílik az éléskamra (betonfülke). a vécé bent bü- dösödik a fürdőszobában. Ez a ház valamivel több, mint az eddig építettek. Ebben a házban huszonnyolc lakás, háromszobás lesz. Mindegyik szoba elkülönített, a belépőt követi egy étkezőhall, s ebből nyílik a főzőfülke, amely kisebb konyhának is beillik. A szobák tágasak, világosak. Nagy ablakok teszik hangulatossá, ugyanakkor elkülönítve is egymástól — ha úgy tetszik — a családtagokat. Olyanformán, például, ha a családból valamelyik gyerek családot alapít — évekig a többiek háborítása nélkül, szinte külön életet élhet ebben a jól elrendezett lakásban. A függő, folyosós megoldás. a nagyméretű loggia végre feloldja a rideg-hideg bérházi. légkört, majdnem azt merem írni. hogy csa- ládiház-hanguiatú egy- egv lakás. Viharos gyors»**'»«al 'i"'U fel ez a ház. A’ig "*bb, mint egy éve még a bútorgyár üzemépületei, ben sivítottak a gépek, most meg a bódékból hallatszik a munka zaja. Külön bádogbódét kapott minden szakma, úgyhogy ez az épület most áttekintést ad arról, hogy kell — s lehet — egyszerre több szakmát együtt foglalkoztatni. S itt nemcsak arról van szó. hogy az idő sürgetése tette szervezettebbé a munkát, hanem a szakmák szoros egymásrautaltsága is. Szinte egyik szobából a másikba szorítják egymást a szakemberek. A víz villany, az első munkaszü- net után a burkotok, lakatosok következnek. Az ügyesebb brigádok már valóságos kis raktárt hordtak össze maguknak: egy-egy szobába vitték az emeleten beépítésre kerü. lő drótokat. csöveket, WC-ülőkéket. tusotokat — mindent. így aztán emeletről emeletre haladni nem kerül sok fáradtságba; mire elfogy a brigád keze alatt a munka az el a hajóház. Tavaly viszont jól előkészítették a munkát. A művezető kapkodhatta a fejét hiszen hétfőn több, mint ötvenen dolgoztak az épületben, a tetőn, a földszinten, a környező bódékban. Élt az építkezés. A nagy sürgés, forgás oka nemcsak az év vége közeledte, hanem fel tudunk politikai érveket is sorolni: a szocialista brigádok felszabadulási és kongresszusi versenyének utolsó heteiben vagyunk — s most már mindegyik brigád a vállalás túlteljesítésén dolgozik... Zsebemből előveszem a Tolna megyei Népújság november 29-i számát, és mutatom az MSZMP KB közleményének egy pasz- szusát Streicher Andrásnak. „A tervezettnél 30 ezerrel több, összesen 430 ezer lakás épült, öt év alatt kereken másfél mii- lió ember jutott új otthonhoz”. „Igen — mondja a művezető — itt is 76 családnak lesz majd szép otthona”. All ez a nagy hajóház a sójában', ÉPFU-s kocsi hozza építéséhez az erkély korlátot, billencsautó fordul a hővezeték helyét betonozó kubikosok fali, a Poclain-markoló pedig harapja a földet, árkot csinál a kubikosok előtt. Tavasszal nem lesz itt akkora felfordulás. mint most látható. Tavasszal, remélem, virágágyások veszik körül ezt a szép épületet, és a Xafcófc majd mondanak egy-két jó szót az építőkről, tervezőről, a város illetékeseiről, akik beengedik az újat, a szemnek ma még szokatlan épületekét, szépülő, gazdagodó városunkba. PÁLKOVACSJENŐ Mitől jó a kollektíva ? KEZDETBEN — nem Is olyan régen — volt a színezés elmélete. Más-más színű falak, szépen kiplngált gépek, „jobb" helyeken esetleg még színes munkaruhók — körülbelül ennyiből állt a jó munkahelyi légkört kialakítani vált gyakorlót. A szakemberek persze okkor is tudták, hogy mindez fontos ugyan, de 0 sárga-lila-zöld falaiktól még éppen olyan rossz lehet a munkahelyi közérzet, mint mondjuk az elhanyagolt, piszkos, kormos üzemcsarnokok, bon. Hogy mitől függ a jő munkahelyi légkör, a kollektíva összeforrottsóga, erre évtizedek óta keresi, kutatja a választ sok ország, sok tudósa. A különböző elméletek többsége abban megegyezik, hogy vaiami módon ellensúlyozni keli a kedvezőtlen munkakörülményeket és . lehetőleg mindenki számára olyan körülményeket, feltételeket keli teremteni, amelyek között a munka értelmet, tartalmat kap, olyan tevékenységgé válhat, amely örömet is okoz és nem csupán a biztos megélhetést szolgálja. A különböző elméleteknek von egy alapvető tévedése: túlzottan leegyszerűsítik a problémát és abból indulnak ki, hogy csak az az ember tehet maradéktalanul elégedett a munkájával, akinek megfelelőek a munkahelyi körülményei, kielégítő a fizetése és nincsenek a munkahelyén problematikus emberi kapcsolatai. A jó munkahelyi légkör, a munkával való azonosulás ennél jóval bonyolultabb föl vamot. A MUNKÁVAL való azonosulást nem csupán és nem elsősorban a munkakörülmények határozzák meg, hanem az embereknek a munkatevékenységhez, a munkakörhöz és a munkahelyhez vaió viszonyuk. Hazai vizsgálatok is bizonyítják, hogy a fiatal szakemberek kezdeti lelkesedése az esetek többségében néhány év alatt lelohad, mert vagy a munkakörükkel van baj (túl egyszerű, vagy túl bonyolult munkát kell végezniük), vagy nem ismerik az intézményt, a vállalatot, ahol dolgoznak (mert senki sem vette a fáradságot, hogy Ismertté tegye), vagy mert semmi módjuk sincs arra, hogy a napi feladatok elvégzése mellet* valamilyen formában tevékenyen bekapcsolódjanak a munkahely szervezeti életébe. Ezek o problémák persze nemcsak külön-külön, hanem általában együttesen jelentkeznek, és többnyire egyetlen okra vezethetők vissza: a termelési tényezők közül éppen a legértékesebbel, a legfontosabbal, az emberrel törődnek a legkevésbé a munkahelyek erre hivatott vezetői. Országos álimélkodás kísérte például az Ikladi Műszergyár kísérletét, amelynek lényege: úgy válogattak össze munkacsoportokat, hogy előzőleg megkérdezték az embereket: kikkel dolgoznának együtt szívesen. Az eredmény pedig nemcsak az volt, hogy általánosságban megállapíthatták: javult a munkahelyi légkör, hanem kiemelkedő mértékben javult a hatékonyság, a termelékenység is. SZOKATLAN módszer—nálunk. Pedig nem árt bizonyos tényezőket figyelembe venni, mert az emberek nem gépek. Mellesleg: ha csak annyi gondot fordítanának az emberi viszonyok formálására, minta nagy értékű gépek működési feltételeinek megteremtésére, már akkor is lényegesen jobb lehetne a munkahelyi légkör, VERTES CSABA
