Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-04 / 259. szám
Kulmricsfivár A fepiís forrásai Szállítószalagsor viszi a kukoricát a szárítótól a silótornyokig. A nagydorogi telepvezető mentegetőzik: Csak azért vannak a kuko- ricadombok a placcon, mert a szárítóban kisebb üzemzavar keletkezett. Ettől függetlenül a sárszentlőrinci termelőszövet, kezeitől átvették a termést, azonmód nyersen, a kombájnoktól. A sárszentlőrinci szövetkezet szárítója különböző okok miatt nem készült még el,, érthető tehát, hogy a ga- gonafelvásárló az átvétel mellett a szárítást is vállalja. Ezt nyugodtan teheti, hiszen a kör. nyék többi gazdasága szárítóról szállít. — A nagydorogi szövetkezet, tői 62 vagon, a kaidacsitól 94 vagon, a sárszentlőrincitől 25 vagon, a dunaszentgvörgyitől 23 vagon, a szedresitől öt vagon, a Paksi Állami Gazdaságtól 75 vagon termést vettünk át eddig. (Múlt heti adatok.) Tulajdonképpen nincs helye semmiféle nosztalgiának, mégis, kénytelen összehasonlítani a szemlélődő: hol vannak már a régi, Futura-raktárak? Hol vannak a régi zsákolok? A leg. derekabb sem hordott el a vállán évtizedek alatt sem any- nyit, amennyi itt egy hét alatt megfordul. Egyetlen IFA teherautó egyszerre a fogadógaratba dönti apám két hold kukoricájának egész termését... Nyugodtan vehetjük úgy: a nagydorogi gabonátvevő telep olyan gyár, amelyből a takarmány — kukorica, árpa — már ipari termékként, takarmány, tápként áramlik vissza az állattenyésztő telepekre. Villanymotorok zúgnak, szállítószalagok surrognak, viszik a felhordócsigák, -serlegek a termést a tizennégy fémsiló valamelyikébe. — Naponta hat-nyolc vasúti vagont rakunk meg terménynyel... Azonkívül teherautókon szállítunk a paksi keverőüzembe. Rakodás». Csak meg kell nyitni egy garatot, be kell kapcsolni egy villanymotort, és a termény ömlik a teherautó platójára. Hej, ti régi zsákolok, akik még éltek, megrokkant vállal, derékkal, megerőltetett lábbal, cselédzsákolók, akik annyit koptattátok az uradalmi magtárak emeleteinek lépcsőit.. El tudjátok képzelni, hogyan mozgat néhány ember, szinte játszva, napok alatt sok száz vagon terményt? Igaz, a mostani rakodómunkásoknak sokszor talpon kell lenniök egész éjjelen keresztül is, de hogy mi különbség van a ti keresetetek és a mostaniak keresete között...? A nagydorogi telepvezető szavait idézzük: — Van egy rakodóbrigádunk, amely éjjel-nappal készenlétben áll. Amióta ezt a brigádot megszerveztük, nem fizetünk a vasútnak fekbért. Inkább az embereket fizetjük meg. Azzal a termésmennyiséggel, amelyet ma, 1975-ben a kukoricaföldek adnak, lehetetlen lenne megbirkózni nyers, fizikai erővel. B. I.—G. K. Hnm/sn [chef az ipar nemzetközi versenyképességét gyor- Iriljytlll fCÜG? sabb ütemben fejleszteni? Ez a következő ötéves tervidőszak egyik alapvető kérdésié. A legutóbbi országgyűlés — a kormány munkaprogramja, a tavalyi év zárszámadása — erre figyelmeztetett mindenkit a vállalati gazdálkodás irányító és végrehajtó posztjain is egyaránt. A versenyképesség növelésének egyik módja, feltétlenül, a gyártmányválaszték korszerűsítése. A legtöbb vállalatnál hozzá is láttak már ehhez a munkához. Ennek első, az állampénztár által is jól érzékelhető eredményei azonban 2—3 évnél hamarabb aligha könyvelhetők el. A verseny- képesség javításának viszont léteznek más eszközei is. Mi több egyetlen módszer nem is. hozhatja meg a kívánt eredményt: csakis egy komplex intézkedéssorozat. Számításba kell venni pl. azt, hogy a versenyképesség nemcsak a konstrukció színvonalán múlik, hiszen rendkívül döntő az is, hogy mennyibe kerül a termelés, mekkorák a költségek. Sőt: az ipar valóságos népgazdasági hozama szempontjából ez áll az első helyen. Induljunk ki abból ugyanis, hogy hazánk nem műszaki nagyhatalom. Fejlesztésben, kutatásban csak egy-egy részterületen veheti fel a versenyt a legjobbakkal. Termékeink túlnyomó többsége úgynevezett „követő” gyártmány és ez — adottságaink folytán — holnap sem lesz másképpen. A termékszerkezet-váltással nekünk a legfejlettebbek szoros követését lehet elérni. Eléjük nem, illetve csak 1—2 gyártmánnyal kerülhetünk, és ez is szép eredmény... Mindebből az következik, hogy extra árbevételre a világpiacról termékeink zöménél nem számíthatunk. Többnyire a mások által kialakított árakhoz kell igazodnunk, szolid haszonra kalkulálva. IttbflR If pl* »kialkudnunk” a „szolid hasznot” saját magunk- i’tnUII Füli tói, azzal, hogy a termelési költségeket a lehető legalacsonyabbra szorítjuk. A haszon ugyanis kétféle módon keletkezik: vagy olyan az ár, hogy a költségek beleférnek, vagy olyanok a költségek, hogy nem „lógnak ki” az elérhető árból. Nekünk, miután többnyire csak a saját költségeinkre lehet százszázalékos befolyásunk — erre az utóbbira kell törekedni. Tavaly — sajnos — egy, az országgyűlésen megismert adat szerint, a 100 forint termelési értékre számított költségek szintje csak fél százalékkal csökkent 1973-hoz képest. Vagy pl. vessük össze a következő két adatot: 1971— 1974 között 40 százalékkal nőtt az egy foglalkoztatottra számított ipari termelés. Pontosan ennyivel emelkedett azonban az egy foglalkoztatottra jutó gépek és eszközök értéke is. Ez így jelentős népgazdasági, veszteséget takar. Ha ugyanis a termelés növekedését *— globálisan — csak beruházásokkal érik el a vállalatok, akkor a termelés 'költségei, vagyis a termékek árai soha sem lesznek versenyképesek. A korszerű termelés ugyanis rendkívül eszközigényes, az új berendezések nagyon drágák, tehát, ha ezek teljesítményéhez a saját leleményességünkből, szorgalmunkból, tudásunkból nem teszünk hozzá eleget, akkor a fejlődés talán legértékesebb forrásáról mondunk le. Gépek és emberek munkájának hatásfokát egyszerre kellene javítani. Az ember nem „bújhat” a gép mögé. Ha a saját munkaidejét nem használja fel maradéktalanul, a gépet sem használja ki megfelelően. A jobb gép- és munkaidőkihasználás (amellett, hogy újabb beruházásokat tesz feleslegessé) közvetlenül csökkenti a termelés egy gyártmányra jutó költségeit, pusztán azzal, ha egy műszak alatt több termék készül el. A villanyszámla, a fejlesztés, a piaci munka, a szükséges adminisztráció költségei ugyanis nem emelkednek egyenes arányban a termékek számával. haszna már a termékszerkezet-váltás R'G!!5‘ 0 befejezése előtt emelhetné a vállalatok és az ország tiszta jövedelmét. De mindenképpen: sok korszerű gyártmány, versenyképes önköltséggel a biztos alap a népgazdaság további megfelelő fejlődéséhez. Csak az egyik, vagy csak a másik — egymagában — nem hozhatja meg a teljes és Szükséges eredményt. Értékesebb termék — olcsóbb termelés, ez a fejlődésünk képlete. GERENCSÉR FERENC Nyitott ajtó ióta az öreg nyugdíjba ment, megváltozott a légkör, megszűnt a családiasság — hallottam nem. rég egy gépgyárban. Az „öreg”, a régi igazgató. Szeretettel beszéltek róla munkások és műszakiak, idősek és fiatalok. Mindenki ismerte, szinte mindenkinek akadt egy története segítőkészségéről, megértéséről, közvetlen emberi magatartásáról. Mindig nyitva állt az ajtaja, bárki bemehetett hozzá, bármilyen ügyben — mondták jellemzésként. És egy kis sajnálkozással, hogy az a nyitott ajtó már a múlté. Az új igazgató másfajta ember. Mindent maga szeret kézben tartani, percre beosztott a napja, a nagy ügyek között nem jut ideje csip-csup dolgokra. Egy ember ügye, legyen bármennyire fontos, valóban mindenkor apróság egy vállalat bonyolult működéséhez viszonyítva. Magánügyünk, ha gyengélkedik a gyerek, ha megint veszekszik a főbérlő, ránk tartozik a csőrepedés, a Ißti. november 4. hivatalos idézés, a magas vérnyomás, a családi perpatvar. Ránk tartozik, de mégsem csupán ránk van hatással. Ügyeinket, bajainkat magunkkal visszük munkahelyünkre is, közérzetünk, hangulatunk munkánkra is rányomja bélyegét. Magánügyünk rögtön közügy lesz, amint idegességünkben selejtet gyártunk, elrontjuk a szerszámot, vagy a kimutatást, netán ráripakodunk munkatársunkra, beosztottunkra. Hol a határ? Egyáltalán', szabad-e, y lehet-e éles határt vonni magán- és közügyeink közé? A gépgyár régi igazgatójának az volt a véleménye, hogy nem. A nyitott ajtó a bizalom jele. Fontosnak tartotta, hogy az emberek tudják, nem zárkózik el problémáik elől. Bölcsen számolt vele, hogy többnyire úgyis vógső 'Setben fordulnak hozzá, nem tartott attól, hogy szobája panaszirodává alakul. Meghallgatta az embereket, bár gyakran csak tanáccsal, jó szóval tudott segíteni. A hivatalos ügyek kibogozására a vállalati jogtanácsoshoz küldte a látogatókat, a lakástalanokat kitartásra biztatta. Az új igazgatónak erre nem jutott az idejéből. A kinevezése utáni évben viszont megszerveztette a gyár saját, kedvező feltételű kalásépítési akcióját, az első lakók azóta már be is költöztek. A jogtanácsos mellé két másik jogászt alkalmazott, kifejezetten azzal a feladattal, hogy a dolgozók helyett ők, a szakemberek jár- janak el a rájuk bízott hivatalos ügyekben. A két igazgató más-más módszerrel, de hasonló szemléletet képvisel. A nyitott ajtó és a merev időbeosztás csak látszólag, a külsőségekben különbözik. A régi Igazgató maga beszélgetett az emberekkel, a* új létrehozta azt a szervezetet, amely érdemben foglalkr-Hk dolgaikkal. Ki-lei a maga módján, de munkája, a gyári élet részének tartja, hogy az emberek ne maradjanak magukra gondjaikkal, ott számíthassanak támogatás, ra, ahol dolgoznak. A sajnálkozással emlegetett nyitott ajtó mégis azt jelzi, hogy a megértés, a jó szó értéke magasabb, mint gondolnánk. A bizalmat nem pótolhatja hivatalos szervezet. Igazgatóknál sem, de a közvetlen főnököknél még kevésbé. A vezetői alkalmasság próbája az is, hogyan tudnak bánni az emberekkel. Képesek-e műhelyben, irodában, üzemrészben, szövetkezetben megteremteni azt a nyugodt, bizalmas légkört, amelyben az emberek szorongás nélkül em- Üthetik meg gondjaikat, örömeiket, anélkül, hogy ez a fegyelem rováséra (nenn*, _ "A bizalom nyitott ajtói, a megértés, munkahelyünk emberi légköre sokszor fontosabb, mint a magasabb fizetés, a kiemelt jutalom. A jó vezetők még akkor sem feledkeznek meg arról, ha nehezükre esik, mert náluk van baj a gyerekkel, vagy náluk áztatta el a falat a csőrepedés. V. E. Takarékosság A Szekszárdi Bútoripari Vállalatnál az év elején kidolgozott intézkedési terv szerint az esztendő során a termelési érték közel egy százalékának megfelelő összeget, 627 ezer forintot kívántak gondosabb munkavégzéssel, jobb szervezéssel megtakarítani. Az eltelt hónapok során ezt a tervet a vállalat dolgozói túlteljesitet- ték. A körültekintő munkaerőgazdálkodás az egész évre tervezett 120 ezer forint helyett már augusztus végéig 332 ezer forinttal csökkentette a termelési költségeket. Az energiamegtakarítás eredménye ugyanezalatt az idő alatt a tizenkét hónapra előirányzott másfélszerese. Legnagyobb mérvű a túlteljesítés a termelőeszközök fenntartási költségeinek csökkentésében. A 125 ezer forintos megtakarítást azonban az tette lehetővé, hogy a vállalat új épületekbe költözött, a így a tavalyi állóeszköz-fenntartási költség a töredékére csökkent Az elmúlt évihez képest emelkedtek a szállítőüzem költségei* de ezt az okozta, hogy a termelés volumene is 6 millió^ val magasabb lett
