Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

Otven éves a Magyar Rádió Utánaszámolok és rádöbbe­nek, hogy a Magyar Rádióival kapcsolatos első emlékeim an­nak hétesztendős korából szár­maznak. Nagyapám kopasz fe­jén fekete acélpánt vonult ke­resztül, a pánt végén bakelit kagylók, melyek a fülre illesz­kedtek. Mindehhez még zsinó­rok, különböző színű dugók csatlakoztak és vezettek egy fekete dobozféléhez. Ez a fur­csa szerkezet volt az akkori fülhallgatós rádió, és- mivel nagyapámnál nekem minden meg volt engedve, fülemre il­leszthettem. Ekkor hallottam életemben először a rejtelmes szöveget, hogy „Itt Budapest 1.1" A rádió nemcsak nekem je­lentett szenzációt. Tóth Árpád, a költő alighanem hasonló be­rendezést tehetett a fülére, és így kezdte „Rádió” című ver­sét: A rádió kagylóját felveszem. Kint mór az utca tele van setéttel. Akár a szivem. Hallgal Muzsikai Valami messzi jazzt üzen az éter. Néhány évvel később első maradandó sportélményeimet szintén a rádió — felejthetet­len dir. Pluhár István — jóvol­tából szereztem. A berlini olimpia közvetítésére gondo­lok. Komoly távolságok áthi- lására, ami szintén verset csi­holt egy másik költőből, Kosz­tolányi Dezsőből Beh titkos is volt a másik szobából egykor a kedves „messze" hangja, Most nincs titok és messzeség, lejárt már a régi ábránd úri rangja. Mily józanul kong pesti rádiómba a Westminster Abbey harangja. (Negyven pillanatkép 12. Rádió) 2 millió 538 ezer elófizetö Azóta a rádió a mindenna­pok részévé vált. Mi sem ter­mészetesebb, mint csavargatni a készülék gombját és ezzel la­kásunkba hozni akár távoli földrészeket is. Pluhár István hozzám még. kilenclámpás ké-, szülékből beszélt (ki tudja ma, hogy mit jelentett a „kilenc lámpa”?), egy Otromba masi­nából, melyhez a szoba másik végébe is áthelyezhető tálcányi hangszóró tartozott. Ma az asztalomon egy szappantartó, méretű doboz ván és akkor vágom zsebre, amikor akarom a japán Sanyo készüléket. A- fél évszázad fejlődésének szám­szerű jele, hogy a 10 millió 500 ezres Magyarországon az idén június 30-án 2 millió 538 ezer rádió-előfizető volt. Ez azonban távolról se azonos a készülékek számával, ami épp az ilyen zsebbe dughatok, kézben hord­hatok jóvoltából szaporodott el, sokszor idegesítő mérték­ben is. Magyarországon ma — becslés szerint — minden száz háztartásra 140 rádiókészülék jut. A rádió-előfizetők 45,3 száza­léka községekben, 30 százaléka vidéki városainkban, 24,7 szá­zaléka pedig Budapesten él. Amiről ötven évvel ezelőtt senki nem álmodott volna, ma a Kossuth, Petőfi és a III. mű­sor adásait közvetítő állomások sora (Budapest, Miskolc, Ma­gyaróvár, Győr, Nyíregyháza, Szombathely, Pécs, Szolnok) viszi közelebb a hallgatókhoz. Ezeken kívül pedig Győrött, Nyíregyházán, Szolnokon, Mis­kolcon és a számunkra közeli Pécsett is hosszabb-rövidebb külön műsort sugárzó stúdiók működnek. Hírek a világból és hírünk a világban A rádió őse, a telefonhír­mondó, magyar találmány, Puskás Tivadar ötlete. Az alapötlet megmaradt, ez az egy központból való hírtováb­bítás. A rádió azonban ennél már régóta sokkal többet tesz, nemcsak híreket hoz a világ­ból, hanem hírünket is viszi, méghozzá ezt is, azt is az élet legkülönbözőbb területeiről. Csoportosítsunk: politikai mű­sorok, zene, irodalom, rádió- szinház, szórakoztatás, ifjúsági és gyermekrádió, tudományos műsorok, végül pedig a kül­földre sugárzott adások. A Magyar Rádió a világ 62 országa 108 rádiótársaságával áll műsorcsere-kapcsolatban és 25 országgal kötött műsorcsere­egyezményt. Egyetlen -eszten­dőben például 77 ezer perc, (több mint 53 naip!) zenei mű­soranyagot küldött külföldre Ezen belül, illetve ennek jó­voltából a legkülönbözőbb kül­földi adóállomások 3100 pere Bartók- és 5000 perc Kodály- - muzsikát sugároztak. A Ma­gyar Rádiónak a gyermekek zenei nevelése terén végzett kiemelkedő tevékenységét Ju­talmazta az idén elnyert előke­lő „Prix Japon” díj (képünk) és még nagyon sok nemzetközi, elismerés a rádiós műfajok más területeim. Egy kis túlzással azt is mon­dani szoktuk, hogy a legtöbb magyar hazánk határain kívül él. Ez így ugyan nem igaz, de annyiban igen, hogy a szom­szédos országokban, Európában és a távoli földrészeken, mil- liószám vannak hazánkfiai, akik szívesein hallják „Szülőföl­dünk” hangját. A Rákóczi-in- duló néhány taktusa azonban angol, német, spanyol, török, görög és olasz nyelvű adásaink szünetjeleként is felcsendül. Ezeken a nyelveken — napi át­lagban — 18,1 órányi műsort sugároz a Magyar Rádió, Műsorszerkezet Minden gyakorló tévénéző, aki egyúttal rádióhallgató is, jól tudja, hogy a televízió nem konkurrense a rádiónak — csak más. Ezt a „más” mivol­tát, némi kezdeti megtorpanás leküzdése után, a rádiósok egy­re változatosabb műs zorszer- ke.sztéssel igyekeznek hangsú­lyozni. A Kossuth a főadás, a Petőfi egyre inkább a gyors in­formációkat szolgálja és kiala­kulóban van a III. műsor pro­filja is. Alább egy statisztika a — cikkünknek is forrásul szolgáló — „Ötven éves a Ma­gyar Rádió” című kiadvány­ból: információ: ­n,o% egyéb tájékoztató és ismeretterjesztő: 8,0% komoly zene: 29,1% könnyű zene: 32,7% '.épirodalom: 4,6% dráma: 2,0% vegyes szórakoztató: 3,2% ifjúsági, gyerek: 6,7% egyéb: 2,7% Mindehhez természetesen nem csekély technikai felszerelés szükséges. A rádiónak 26 stú­diója van. A közvetítéseket .5 nagy közvetítőkocsi, 12 URH adó-vevős riporterkocsi, 400. stúdió-magnetofon és ugyan­ennyi riporter-magnetofon szolgálja. Az évi magnószalag­felhasználás 12—15 millió mé­ter. A szalagtárban őrfcött anyaggal két és fél éven át ki lehetne tölteni mindhárom program teljes adásidejét, de ezen felül a szerkesztők ren­delkezésére áll a történelmi értékű „hangarchívum” '8 ezer órányi anyaga is. A Magyar Rádió központja Budapesten, a Bródy Sándor utca—Pollack Mihály utca— Múzeum utca—Szentkirályi ut­ca által határolt hatalmas tömbben van, és épül majd to­vább, a legközelebbi tervek szerint egy nyilvános koncer­tek rendezésére is alkalmas hangverseny-stúdióval. Az ötvenedik évét betöltő Magyar Rádió céljait szolgálja a legnagyobb példányszámban — 1 millió 50 ezet- — megjele­nő hazai lap, a Rádió és Te­levízió Űjság is. A közművelődésért A Magyar Rádió az úgyne­vezett tömegkommunikációs eszközök egyik legfontosabbi­ka. Azt, hogy, a közművelődés terén fel sem becsülhetően fontos munkát végez, nem kell külön bizonyítani. Arra, hogy ezt milyen tudatosan teszi, utaljunk szervezeti felépítésé­nek néhány tételével. Főszer­kesztője, illetve főosztálya van a politikai adásoknak, a zené­nek, az irodalomnak, a gyer­mek- és ifjúsági adásoknak, a külföldi adásoknak és külön Tömegkommunikációs Kutató- központ segít a műsorok, haté­konyságának felmérésében. Belföldről évente átlagosan 30 ezer, külföldről 8000 hallgató- levél tanúsítja, hogy az 50 éves Magyar Rádió mindannyiunké. ORDAS IVÁN Pihenés — táskarádióval

Next

/
Oldalképek
Tartalom