Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
% Magyar árnyak Kufsteinben B onyhádi diákszobámban a falon a magyar felvilágosodás nagy költőjének, Petőfi, Ady, József Attila előfutárának, Batsányi Jánosnak az arcképe lógott. A magyar jakobinusok körében elítélt költő, aki kuisteini börtönéből kiszabadulva Napóleonnak a magyar nemzethez intézett kiáltványát lefordította, a köztársasági és függetlenségi gondolat tragikus hőse voit előttem. De Kufstein másért is izgatta agyamat. Kedvenc olvasmányom volt kisdiák koromban Kacziány Géza, Magyar Vértanúk Könyve című albuma, tele a magyar szabadságharc utáni megtorlások és börtönök képeivel. A Brno (Brünn) melletti Spielberget és Olomoucot (Olmüc) megnéztem Prágába menet. Az elsőben egy magas hegy ablaktalan pincesoraiban tartották a foglyokat, olyan körülmények között, hogy amikor II. József kipróbálta és odabilincseltette magát, egy óra múlva ájultan szedték le. Olmüc városának pedig a kellős közepén, háztető magasságban vizesárokkal vették körül a börtönt, hogy ha netán föllázadnának a magyar rabok, rájuk eresszék és va- lamennyieh belefulladjanak. Idén nyáron Svájcba menet úgy fordítottuk utunkat, hogy megnézhessük a hajdani Habsburg monarchia félelmetes hírű börtönét, ahol három magyar nemzedék nagyjai szenvedtek hosszú éveken át. A bajor és svájci határ közelében fekvő tiroli városka maga a paradicsom. A Havasokkal övezett, de szépen megművelt földekkel és gyümölcsösökkel tele völgyben olyan látvány tárul a régen politikai börtönnek használt várból az utas elé, amilyen Rio de Janeiro öblében fogadhatja. Kazinczy 1800-ban még zordabb természeti körülmények között írta le a vidéket: ..A természet a maga vad felsőnkben jelen meg az utas előtt. Délre emelkednek a havasak. melyek a sivatag Németországot az i+éüai naradl- csőmtől elválasztják. Egyike a legrezzentőh b pillantásinknak az vala. ahol belépőnk Tyro- lisha. Egy igen keskeny völgy szc'án, nekünk jobbra, emel- kedék egy képzelhetetlen magasságú, s hosszan elnyúlt márványfal, pusztán egészen, mert mi találhatna ott élelmet? Csak némely repedő síből nőtt ki egy-egy fenyő. Balra domb, nem hegy, szembe velünk egy patak futott végig a völgyön, zöld, mint a tenger vize vagy a rét színe." Az első nevezetes magyar fogoly az idősebb Wesselényi Miklós volt, a „sibói bölény.” a magyar jakobinus mozgalom író résztvevői közül többen kerültek ide büntetésük kitöltésére: Batsányi, Kazinczy, Szentjóbi Szabó László. Az utóbbi egy hónap múlva bele is halt. Batsányi vallomása szerint nem ismerte a jakobinus kátét, az emberi jogok kiáltványát, s megrémült hatóságok azonba évekre visszamenően fölkutat ták írásait. Elég volt hirhe dett verse, a francia forradal mat dicsőítő és elterjedésit megjósoló „A franciaországi változásokra”. 1794 őszén került ide és itt írta a Toldy. Ferenc által „Kuisteini elc- giák”-nalc nevezett verseit Ezek közül „A rab és a ma- dés” minden iskolakönyvbe és dár”, a „Gyötrődés”, a „Tűnő- antológiába belekerült „Ki nyög, melyik boldogtalan Ki áll megi nt e bú helyén? Ki háborít fel unt alan Magányosság om éjjelén? Hallom, hallom ke servedet. Te vagy, lel kemnek egy fele! Érzem minden gy ötrelmedet. Érzem; s sz ívem reped bele." Sok kínszenvedés között azonban szerencséje is volt; itt ismerkedett meg Napóleonnak az osztrákok által elfogott és ide bebörtönzött két diplomatájával, Bassano hercegével és Sémnnvilleojel, későbbi párizsi pártfogóival. Kazinczy öt évi bilincsben töltött fogság után került ide Snielberghől. Ötszáznegyven- két lépcsőn vezetik a toronyba és megfenyegetik, hogy ha nem jól viselkedik, a kőszikla oszlophoz láncolják. Virradatkor ablakán kinézve elámul a fenséges látványon: „Gyönyörű lakás, de szabadnak” — jegyzi me". Tizenegy hónanig édesanyjától sem kanhat levelet, emb°mí'k is csak a börtönőrt láthatja, amikor élei- mét beadja, va^y sutára kíséri a folyosón. Csak néhány könyvet szabad olvasnia, de szomszédaival a fali kopogtatással megállanított abc alanián gombostűvel lyukakat szúrkál a könyv lapjaira, ígv érintkeznek egymással. Az élet legcsekélyebb jele is megragadia figyelmét és elszórakoztatja: „A város harangjai muzsika- zengésűek. A patak szélén egy juhar nőtt ki, nagy mint egy kőrös, vagy topolya, s szálló- metszésű hosszú leveit játékosan ingatta a szél. Jónásnak nem ad a több örömet a tök levele, mint nekem ez a szép juhar. Még bírom leveleit. Ablakomra nappal a sólyom üle fel, s visítgatva hívá nőstényét; éjjel egy szirti-ürge jött megemészteni alamizsnámat.” Egy évre rá Napóleon seregei közelednek Innsbruck felől, Kazinczyt társaival együtt továbbviszik Prágába, majd onnan utolsó börtönébe, a munkácsi várba. 1853-ban került Kufsteinba a szabadságharc és az Önkény- uralom két kimagasló hősnője. Teleki Blanka grófnő és Lővei Klára. Teleki Blanka az első pesti leánynevelő-intézet alapítója, ennek történettanára volt Vasvári Pál. Petőfi barátja. Mindketten a nőemancipáció úttörői, az emberi jogok és a függetlenségi gondolat korai magyar női mártírjai. A magyarság két nagy francia barátjával, Michelet- vel és Quinet-vel tartották a szabadságharc után a kapcsolatot, nekik a magyar szabadságharc nagyjainak életrajzi adatait gyűjtötték és tőlük a francia forradalomra vonatkozó iratokat és a francia utópista szocialisták, Cabet és Louis Blanc írásait kapták fordításra. Teleki Blankát tíz, Lővei Klárát ötévi várfogságra ítélték és Kufsteinba vitték. Az érzékeny női természet még nehezebben viselte el a zord sziklavár kényelmetlenségeit, mint a többi férfirab. Saját ágyneműjüket nem használhatták, jobbfajta ételt nem hozathattak be maguknak, papírt és íróeszközt tilos volt tartaniok, kézimunkát sem végezhettek. A nyolc hónapig tartó tél fűtetlen cellában telt el. Teleki Blanka nem győz panaszkodni a zord környezet miatt. A sziklatoronyban helyezték el őket, ahonnan a környező hegyek fenséges látványának ellentéte még jobban nyomasztotta őket. „A legszigorúbb fogda a monarchia területén”, „a legszigorúbb és legéletölőbb valamennyi börtön között", „élők számára készített kettős koporsó" — írja. Amikor végre kiszabadul, Münchenben Beethoven halhatatlan ’"»Ívese, a 90. évében járó Brunszvick Teréz fogadja. Beethoven új Fideliot írhatott volna történetükről. M agy napfényben ragyogó nyári délután merengtünk el Kufstein szerepéről a magyar történelemben és idéztük magunk elé az itt szenvedett nagy magyarok árnyait. miközben az odavalósi és turistaként odaözönlő fiatalság viháncolt és mulatozott, minderről mit sem tudva. GÁL ISTVÁN Fi lm jegyzet Filmnézőkről Azt mondja Czank József elvtárs, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója, hogy nincs igazam. A dolgok természetéből következően neki ezek után igaza kell, hogy legyen. Péter Mihály tanár, a szekszárdi Panoráma filmszínház üzletigazgatója is azt mondja, hogy nincs igazam. Az előbbi indok szerint meg kellene ismételni a már mondottakat Miért? Ezeken a-hasábokon ilyenkor filmjegyzeteket írunk. A filmeket megtekintő újságíró nem mértékadó, csak tájékoztató, véleményt mond erről, vagy amarról a filmről. Igaza lehet, tévedhet is, hiszen újságot ír és nem szentírást. Ez idáig — elméletben — rendben van. . Az viszont nincs rendben (és ezt az „Ostromállapot” című kiváló filmről írt véleményemben már közöltem), hogy minden filmet mindenki megnézhet Korhatár nélkül. Úgy is lehet érvelni, hogy a „Csak 16 éven felülieknek” egy ostoba megjelölés. Úgy is, hogy „aki nem tudja hová tenni a gyerekét, az elküldi moziba!”. Úgy nem kevésbé, hogy az ilyen, vagy amolyan okból moziba küldött gyerek az életben is találkozhat goromba élményekkel. Vigyék el az édes szülei a szekszárdi vasútállomás melletti vendéglőbe, ez éppen elég. Csakugyan? Senki nem akarja a Grand Hotel Intercontinental színvonalára helyezni az említett csapszéket, és senki nem vitatja azt, hogy nem gyermekmen- hely. Az utóbbi fél évtizedben azonban jó (?) ha három komolyabb bicskázásról adtunk hírt, olyanról, ami itt zajlott. Bármelyül, — házi használatra — „Csak 16 éven felülieknek” felírással ellátott film ennek hellyel- közzel a töbszörösét mutatja. Nem bicskázásban, hanem lövöldözésben, kínzásban, nemi erőszakban, hűtlenségben, csalásban, gazemberségben... és még lehetne folytatni. A 16 éven aluliaknak is. A felírás, csak ajánlás. Az okos gyakorló szülő nem óhajtja üvegházban felnevelni ivadékait, hiszen később úgysem oda kerülnek. De ugyanez az okos gyakorló szülő azt sem óhajtja, hogy idő előtt — majdnem ajánlásszerűen — felhívja a lelkileg-szellemileg nem érettek, csak érőben lévők figyelmét a „Gyerekeim, így is lehet!” jelszóra. Csakugyan lehet így, sőt amúgy is. Erőszakkal, durvasággal, netán gazemberséggeL Erre nagyon sokan rájöttek már, mégsem lettek erőszakosak, durvák és gazemberek. A filmszínház közművelődési, népnevelési fórum is. Ha netán egy rendelet (vagy annak hiánya) módot ad, állami támogatással, negatív élmények szerzésére, a legelsősorban is vizuális típusú fiataloknak; akkor a rendeletben, vagy a hiányában van a hiba. Ebben az országban már hoztak okos rendeleteket és változtattak meg olyanokat, melyek sikerességében joggal lehetett kételkedni. Az erkölcscsőszködés mindenkitől távol legyen, hiszen az ilyesmire a „prüdéria” jelzőt is rá lehet akasztani. Az erkölcsi befogadóképesség mérlegelése (16 év alatt és felett) azonban senkitől ne legyen távoL (ordas) Pákolitz István: Sáfrány i k Kútba ugrott a Safranyik, hat pár bivaly se húzza ki. Ha nem ugrik, jobb lett volna? Mért volt olyan hudra-budral Hogyha nem lány, se pénz, mi ok ölte kútba Safranyikot? Marta vala nagy búbánat, — majd kivallja, ha föltámad; s ha nem támad, úgy is jól van, marad a titka titokban; akad tán szűkszavúbb postás, a bőrtáskát cipeli más. Mesélik, hogy a nagytáska ott fityegett a nyakába szinültiglen vízzel tele, elázott minden levele, A titok se marad titok: kirúgták a Safranyikot; harmadik nagyfröccse bánja: eljárt az a lócska szája. (Horthy Miklós legfőbb Hadúr országos körútra indult; főtt a bíró, jegyző feje: lesz-e méltó szálláshelye? Kérdezetlen — ahogy hallik — fölfelelte a Safranyik: „A Horti kvártélya rendben, disznóólam kimeszeltem.”) Ezerkilencszázhuszonhat — ennyi is eleget mondhat. Úvja Hit Remény Szeretet: Safranyik mást nem tehetett.
