Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-22 / 248. szám
Ifjúságpolitika Levélcímünk : 7101 Szekszárd, Postafiók 71. Kisgyermekes anyák jogai Elismerik a fiatalok munkáját ÖN KÉRDEZ Kell adni sört, amíg van Tamer József (Szekszárd, Parászta utca 9.) olvasónk levelében azt helytelenítette, hogy a Volán 11. számú Vállalat székhaza közelében lévő magánbüfében megtagadták tőle négy üveg sör kiadását, mivel ételt fogyasztani nem kívánt Dr. Bősz Endréné, a szekszárdi Városi Tanács V. B. titkára szerkesztőségünk kérésére megvizsgáltatta a panaszt. Erről így írt: „A városi tanács vb. kereskedelmi felügyelője kivizsgálta Támer József panaszát, és megállapította annak jogosságát. Az említett büfé Szőr István és Simon István tulajdona. A panaszos kiszolgálását szeptember 11-én Szőr István tagadta meg. A magánkereskedő üzletében azon a napon két- három láda sör volt, amit az ételt is fogyasztó vendégeknek kívánt kiszolgálni. Az üzlet készletében lévő árut a vevőnek ki kell adni: a visszatartás jogtalan. Szőr István magánkereskedőt helytelen eljárása miatt a városi tanács vb. terme- lés-ellátásfelügyeleti osztálya szigorú megrovásban részesítette.” ____ F azekas Lajosné (Tevel, Petőfi utca 11.) olvasónk a Hő- gyészi Vegyesipari Szövetkezet tagja; ötödik éve veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt. Kérdezte, hogy a havi 950 forintos járandóságon felül mire tarthatnak jogszerűen igényt a kisgyermekes anyák. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válaszolt: „A társadalombiztosításról szóló törvény, a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelkezései és más jogszabályok több fejezetét kellene szó szerint idéznünk, ha a dolgozó nők és gyermekeik védelmét szolgáló valamennyi rendelkezést ismertetni kívánnánk. Erre — terjedelmi okok miatt — nincs lehetőség. Ezért csupán példálózva említünk néhányat a legfontosabbak közül. A kórházi ápolás alatt álló, egy évesnél fiatalabb gyermek szoptatása, valamint a hat évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén az anya — az utóbbi esetben az apa is! — gyermekápolási táppénzre jogosult. Terhességi-gyermekágyi segély jár annak, aki a szülést megelőző két éven belül 180 napon át biztosított volt, és a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő 42 napon belül szül. Annak, aki terhessége alatt — akár mint biztosított, akár mint hozzátartozó — legalább egyszer terhességi orvosi vizsgálaton részt vesz és a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő 180 napon "belül szül, anyasági segély jár. Családi pótlékra jogosult, akinek háztartásában két vagy több gyermek van. A dolgozó anyának három 18 éven aluli, munkaviszonyban nem álló gyermeke után évi két munkanap pótszabadság jár. Hatévesnél fiatalabb gyermekét gondozó anyának csak kivételesen rendelhető el túlmunka. Annak a dolgozó nőnek, aki legalább két 14 évesnél fiatalabb gyermekét gondozza, kérésére havonként egy, fizetés nélküli szabadnapot kell engedélyezni. A fentieken túlmenően a szövetkezetek, vállalatok alapszabályai, belső szabályzatai is biztosíthatnak különféle kedvezményeket, „járandóságokat” tagjaiknak; a gyermekgondozási segélyen lévő nőtagjaiknak is. Az efféle rendelkezések a szövetkezetnél, vállalatnál ismerhetők meg. Csaknem tizenegyezer fiatal él a paksi járásban, a 14—29 évesekből. Róluk készített helyzetképet a párt járási végrehajtó bizottsága, amikor megtárgyalta az ifjúságpolitikai határozat végrehajtását. A teendőket a járási párt- bizottság feladatterve alapján végezték. Javulás tapasztalható az ifjúság munka, és életkörülményeiben az elmúlt másfél év alatt. Megváltozott a szemlélet, a fiatalokról alkotott vélemény, pozitív irányban. Érthető, hiszen sikerült előrelépni a járás üzemeiben, szövetkezeteiben dolgozó és a tanuló fiatalok nevelésében. Az általános és a szakmai műveltség színvonala határozottan jobb a korábbinál. Közrejátszott ennek elérésében a brigádmozgalom és a klubélet sikere. Már 15 ifjúsági szocialista brigád dolgozik a járásban és a felnőttek brigádjaihoz is több mint ezer fiatal tartozik. Jellemző adat a szakmai színvonal javulására, hogy az idei Duna menti fiatalok találkozója alkalmából meghirdetett „Ki minek mestere?” Több új kezdeményezést valósít meg a Hazafias Népfront abból a társadalmi, politikai feladatból adódóan, hogy a mozgalomnak minél több fizikai dolgozót, fiatalt és nőt kell felkészítenie a közéleti cselekvésre. A népfrontmozgalom — együttműködve a szakszervezetekkel — ezekben a hetekben megrendezte a lakóterületi népfrontaktivisták továbbképző tanfolyamát, a mozgalom •választott helyi testületéiben tevékenykedő fizikai munkások számára. Egy másik ígéretes vállalkozás, hogy a népfrontmozgalom az őszi—téli időszakban 40 vidéki városunkban megszervezi az állam- polgári ismeretek tömegméretű mozgalom járási döntőjében egészen magas fokú tudásról tett bizonyságot 30 ifjú szakember. A 16 ifjúsági klubhoz 500-an tartoznak. A 30 év alatti könyvtári tagok száma 7733. Az 1974-ben megtartott ifjúsági parlamentek jól szolgálták a munkahelyi demokrácia fejlesztését. Többségében megvalósultak a fiatalok javaslatai. örvendetes változást jelent a megítélésben, hogy az idén már 37 fiatalt felvettek a párt soraiba a járás községeiben. De még nem kielégítő a közéleti területeken dolgozó fiúk és lányok aránya, különösen az agrár- és üzemmérnökök részvételét lehetne növelni. A végrehajtó bizottság megállapította : több lehetőséget, fórumot kell teremteni ahhoz, hogy a fiatalok helyet, illetve szót kapjanak a közéleti munkában. A paksi járási pártbizottság ifjúságpolitikai feladattervét továbbra is érvényesnek tartja a végrehajtó bizottság, a célkitűzések teljes eléréséig. terjesztését, elsősorban előadások formájában. A HNF országos elnökségének elméleti munkaközössége új akcióba kezd a helyes emberi magatartás normáinak tudatosítása érdekében. Elsősorban a népfrontklubokban indítanak vitákat a közösségi magatartásról, a munkaerkölcsről, az emberi együttélés szocialista szabályairól. Az akció azt a célt szolgálja) hogy társadalmi méretekben ezó legyen — eszmecsere bontakozzék ki — a helyes közösségi magatartásról, az értékes emberi tulajdonságokról, s a viták nyomán a valóban he. lyes, igazán értékes emberi viselkedés kapjon méltó megbecsülést társadalmunkban. Ml VÁLASZOLUNK Telefonszámunk: 129—01, 123—61. Munkástanfolyamok, jogpropaganda Őszi—téli népfrontakciók Ordas Iván: Damjanich tábornok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. — Bravó! — Helyeselt Damjanicfi. — Ezí Napóleon katonái is csak egyszer tevék meg! De hol van Vécsey? Miért késedelmeskedik a gróf úr? A „gróf úr” titulusban, amit a hadseregnél nem szokás használni, volt valami gúnyoros, de ekkor még senki nem sejtette a folytatást. Vécsey tábornok csakugyan késett, és ez sok drága emberéletünkbe került. Szolnok városát egyes- egyedül a mi csapataink foglalták el. Egy fogoly osztrák tisztet vezettek Damjanich, hoz. — Alázatosan jelentem, ez az úr a tábornok úrral szeretne beszélni! — jelentette valaki A tiszt tüzér főhadnagy volt. Fekete hajú, barna bőrű, kackiás bajuszú férfi. A homlokán kötés, melyen átütött a vér. — Mit óhajt az úr? — kérdezte Damjanich németül, de cseppet sem barátságosan. Amaz magyarul válaszolt: — Az ön seregében harcolni, tábornok úr! ' — Nocsak! ön magyar? — Igen! Tóth Pál főhadnagy vagyok. Ütegparancsnok Karger tábornok úr hadosztályában. — Hány fontosokkal lövöldözött ránk? — Tizenkét fontos ágyúkkal! — És eredménnyel? — Igenis! — Rendben van, ez az úrnak kötelessége volt. És most miért akarja személyes jelenlétével megtisztelni a honvédséget? — Nemcsak én akarom tábornok úr! Az üte— 100 — gfm teljes legénységének is ez a kérése. Valamennyien magyarok vagyunk! — Amire fogságba esésük után sikeresen rádöbbentek. — Már előbb. De ma kerültünk először harci érintkezésbe a honvédekkel. Damjanich elgondolkozott. — Jó! — mondta végül. — Azt hiszem, elfogadom a jelentkezésüket. Az úr azonban egyelőre még fogoly, majd holnap reggel beszélgetünk. Török! — fordult az őrmesterhez. — Most már abbahagyhatja a dajkaságot. A főhadnagy urat és az embereit elkülöníti a többi fogolytól, és gondoskodik az őrzésükről. Most hozzák a lovamat és egy lovat a nótárius úrnak is! Tud egyáltalán lovagolni, öcsémuram? — Tudok — mondtam. — Nos jó. Akkor nézzük meg ezt a várost! Két huszárral a hátunk mögött beügettünk Szolnokra. A város nem sérült meg túlságosan, hisz ágyútűz alig volt. Golyónyomokat annál több helyen viseltek a falak, és itt-ott kisebb tüzek is égtek. A templom előtt felbukkant Leiningen. — Tábornok úr! — jelentette. — A foglyokat a plébánia kertjében őriztetem! — Mennyit? — Nyolcszázan vannak! — És halott? — Idáig hétszázhetvenhármat számoltunk. Ebből vagy százan a Zagyvába fúltak. — Vízbe fúltak? — Igenis! Ott volt leghevesebb a harc! — Saját veszteség? — Háromszáz. A többség szintén a Zagyvaparton. Gratulálok, tábornok úr! Véres volt, de győzelem volt! — Csak sose gratulálj! Nekem nem volt benne semmi érdemem, én csak néztem, mily hősök az én fiaim, s mint rohannak előre. Nekem még csak buzdítani sem kellett őket. Most dél van, megkeressük Vécsey tábornok urat! Kettőre a hármasokat sorakoztasd fel itt a téren! — Parancsára! Továbbügettünk a városba. A Zagyva felé közeledvén valóban egyre több halottat láttunk. Ott feküdt átlőtt fejjel, dobjára borulva Brasso- van is. Damjanich megállította a lovát. — 101 — — Ha ez most élne, .először felpofoznám, utána előléptetném őrmesterré! — mondta, és tisztelgett a halottnak. Ettől a pillanattól kezdve egyre komorabbá vált, és a huszárai élén megérkező Nagysándor ezredes jelentését is félbeszakította. — Köszönöm, tudok rála! Derekasan viselkedtek. Az én hibám volt, hogy a vasútvonal elvágásáról nem gondoskodtam idejében. Maradjon mellettem az ezredes úr, és tartson itt egy század huszárt is! így történt, hogy népes lovascsapat élén haladtunk, amikor a város szélénél váratlanul találkoztunk gróf Vécsey Károly tábornokkal. Ezt a találkozást életem végéig sem felejtem eb Damjanich termetét meghazudtoló fürgeséggel pattant le a lóról, amikor tábomoktársát egy hintó mellett, tisztjeivel beszélgetve megpillantotta. Vécsey Damjanichnál egy fejjel alacsonyabb és mellette valósággal törékenynek tűnő, ugyanakkor azonban mégis katonás megjelenésű, nagyon jó arcú tiszt volt. Kezét nyújtotta a mi tábornokunknak. Ekkor Damjanich minden átmenet nélkül ordítani kezdett: — Én az úrral nem fogok kezet! Az űr csirkefogó! Az úr gyilkos! Vécsey megdermedt. — Tábornok úr! Damjanichot azonban nem lehetett félbeszakítani. — Semmi tábornok úr! Nekem ön nem tábornok! Nekem ön nem tiszttársam! Ma itt legalább másfél száz derék katonám pusztult el azért, mert ön a legelemibb katonai alapismereteknek sincs birtokában, és elkésett, mint egy részeg huszár a randevúról! Ezeknek a honvédeknek még a gatyájuk korca is többet ért, mint ön minden kilencágú koronájával és huszártiszti múltjával együtt! Cn gazember, akit kedvem lenne itt nyomban fel tucat puskacső elé állítani! Vécsey a kardjához kapott. — Tábornok úr, ezért felelni fog! Vegye tudomásul, hogy kettőnk közül én vagyok a rangidős! — Fütyülök a rangidősségre! A katonáimról adjon számot az úr! __ önről fogok számot adni a kormánynak! — Erre módja lesz! (Folytatjuk) — 102 —
