Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-22 / 248. szám
Majd a Babos mama... o Babos Mihályné, született Klein Teréz, tolnai lakos néhány nappal ezelőtt töltötte be 61. életévét. Az 1969 óta nyugdíjas munkásasszonynak — aki tizenkét évesen lépte át először a selyemgyár kapuját — ez alkalomból lényegesen többen gratuláltak, mint ahá- nyan a szorosan vett családot alkotják. Babos Mihálynénak ugyanis 25 éve van egy nagyobb családja. Harminchat éves volt a háromgyermekes fonónő, amikor a tanácsok megalakulásának évében — 1950-ben — megválasztották tanácstagnak. Az általa először képviseltek bizalmát ugyancsak megszolgálhatta, mert most is tanácstag az apró termetű, nagyon nyílt szavú asszony, akit öregek, fiatalok majd 25 éve egyfolytában „a mamának” tisztelnek. Tényleg, választókörzetének lakói — zömmel selyemgyáriak, hajósok, vagv azok más mesterséget űző utódai — nem azt mondják, hogy ilyen vagy olyan problémájuk megoldását tanácstagjukra, Babos Mi- hálynéra bízzák. Azt mondják most is, amit a kezdet kezdetén: — Menjetek a Babos mamához, az majd elintézi. e ülünk a több mint százévesből maivá fiatalított lakóház első szobájában, s arról beszélgetünk, hogy nem volt mindig olyan zavartalan és csak szép feladat tanácstagnak lenni, rmot mostanában. Babosnét rengetegen megszólták 25 évvel ezelőtt. — Asszony az elöljáróságban? Na hiszen! Asszonynak fakanál való! — Nem tudom, mit gondol magáról ez a Klein Teréz?! Ott van a három gyereke meg az embere. Úgy látszik, nincs elég dolga otthon, azért foglalkozik a másokéval. — Meglátják, nem lesz ennek jó vége. Mennek az asz- szonyok gyűlésezni, otthon meg futhat a ház, sírhatnak a gyerekek. Persze biztatás is akadt, a gáncsoskodást azért volt köny- nyű mára elfelejteni. Igaz, akkortájt idő se nagyon jutott az epéskedőkkel való foglalkozásra, mert ahogy azt Babos mama mondja, bele kellett tanulnia neki is, társainak is a közéletbe, aminek akkori frontjai másfélék voltak, mint manapság. — Az az igazság, hogy először féltem, idegenkedtem én is a tanácstagságtól, mert a kezdet kezdetén nem tudtam helyesen megítélni, mit jelent munkában a tanácstagság. Ki segített legtöbbet? A selyemgyári munkáskollektíva. Babos Mihályné irodában, íróasztal mögött úgyszólván soha nem tartott fogadóórát. Ott váltott mindig szót választóinak döntő többségével a gép mellett, ahol otthonosan mozgott, ahol igen jól ismerték egymást az emberek. o — Hogy jól csináltam-e, amit rámbíztak? Mit mondjak erre? Újból meg újból megválasztottak tanácstagnak. Tizenhat évig voltam járási tanácstag is, miközben a tanács valamelyik munkabizottságában is dolgoztam mindig... — A család nem sínylette meg soha a közéleti szereplést? — Arra nagyon vigyáztam. Felnőttek, szakmát szereztek a gyerekeink, a lányom a selyemgyárban dolgozik oktatási felelősként. A legidősebb fiunk építésztechnikus lett, nős ember és van egy aranyos unokánk. A két kisebb — egy fiam és a lányom — még itthon van. Azt hiszem, kiegyensúlyozott, helyükre talált emberek lettek. Ha a közéleti munkám miatt a gyerekek kevesebbet kaptak volna a szülői háztól, biztosan nem így lenne. Huszonöt évet áttekinteni egy rövid beszélgetésben szinte lehetetlen vállalkozás. 1 Mindketten érezzük. Ezért Babos mama inkább arról beszél, amit a lakóhely életének változásában bárki megláthat. — Nagyon eseménygazdag volt ez a 25 év, mert meg kellett alapozni azt a munkát egyebek között, amit ma községpolitikának nevezünk és aminek az eredményeit gyakorta a még többet akarás nem engedi észrevenni. Annak idején hatalmas vívmánynak számított nálunk a vezetékes víz, vagy az orvosi ellátás személyi, tárgyi feltételeinek a bővülése. Az emberek, mert dolgoznak, jól élnek, de még jobban akarnak élni. Ennél a megállapításnál el kell időznünk kicsit. Teréz néni elmondja, hogy a Béri Balogh Ádám utca és tájékán most az itt lakók a villany- hálózat korszerűsítése miatt keresik egyre-másra. A régi hálózat az igények mögött marad, mert villamosítottak a háztartások és amikor villanyt kell gyújtani, tévét, rádiót bekapcsolni, akkor derül ki, hogy az öreg vezeték jóval kevesebb energia hordozására alkalmas, mint amennyi kell az ingadozás nélküli áramszolgáltatáshoz. — Benne volt a hálózat bővítése az 1975-ös fejlesztési tervben feladatként, de a DÉDÁSZ kapacitáshiányra hivatkozva lemondta a munkát. Különben az utcák szilárd burkolása is nagyon foglalkoztatja az embereket, mert sok a gépkocsi. Egyszóval sokat tett a tanács, de a jövőben is van még mit tenni. o Faggatózom, sok minden mellett arról, hogy volt-e időszak, amikor hajlott arra, hogy legközelebb nem vállalja a tanácstagi megbízatást! — Nem akarok hazudni, a 25 évnek voltak nehéz időszakai, mert lehetetlenség, hogy mindenkinek egyformán, jó legyen az, amit a helyi tanácsban a tanácstag csinálni tud. Az viszont soha nem jutott eszembe, hogy választhatnám a könnyebbik utat és elháríthatnám a megbízatást. — Mostanában sem? Visszakérdez: — Miért gondolja, hogy a nyugdíjas, ha tevékeny életet élt, meg tud maradni csak a saját dolgainak az intézésénél? Dehogy gondolok ilyet! Tiszteletet ébreszt bennem Babos Mihályné töretlen cselekvőkészsége és azt kívánom — amit a volt munkatársak, egyben választói is kívánnak —, sokáig dolgozzék még azzal a becsülettel és felelősséggel, ami eddig fémjelezte hasznos közéleti tevékenységét! LÁSZLÓ IBOLYA Oltott a laidaságpoliükai bizottság Tegnap délelőtt Szekszárdon ülést tartott az MSZMP Szek- szárd városi Bizottsága mellett működő gazdaságpolitikai és munkabizottság. Megtárgyalták többek között a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatának és vállalati takarékossági tervek végrehajtásának helyzetét, a Népboltnál és a megyei vendéglátóipari vállalatnál. Mindkét vállalat az 1975. évi gazdasági terveit már a decemberi határozat szellemében készítette el. Ezzel egyidejűleg takarékossági intézkedési terveket készítettek, amelynek keretén belül szemmel tartották, hogy takarékossági intézkedéseik nem csökkenthetik az ellátás színvonalát, nem sérthetik a vásárlók érdekeit, nem ronthatnak a vállalatok dolgozóinak munkakörülményein és egyezniük kell a népgazdasági érdekekkel. Második napirendi pontként Szekszárd ipari üzemeinek exportterveit, ezek teljesítésének tapasztalatait vizsgálta meg a gazdasági bizottság és sok hasznos, követendő tanáccsal véleményezne a napirend anyagát Az oldalt összeállította László Ibolya, a belpolitikai rovat vezetője. Nagycsaládosok segítése Barankoyics Györgynétől, az SZMT nőfelelősétől kaptunk tájékoztatást arról, hogyan segítik többgyermekes dolgozóikat a megye üzemei, vállalatai. A nagycsaládosok segítésének — mint azt megtudtuk — már kialakult formái vannak. A rendkívüli szociális segély szükség szerinti nyújtásán kívül a vállalatok augusztus végén megvásárolják háromvagy több gyermekes dolgozóiknak a tanszerutalványt. Az utalvány összege átlagosan. 100 —300 forintig terjed. Sok esetben ennél magasabb összeggel is segítik a nagycsaládosokat. A szekszárdi bőrdíszműnél a tanszervásárlási utalványt úgy adják ki a dolgozóknak, hogy azt az engedményes tanszervásár idején tudják beváltani. Ezenkívül a munkahelyek a többgyermekeseknek karácsony előtt ismét adnak segélyt. A szocialista brigádok is sokat segítenek a többgyermekeseknek. A bőrdíszmű és a LAMPART ZIM bonyhádi gyárának szocialista brigádjai például több alkalommal segédkeznek lakás- és házépítésben. Ezenkívül rendszerint adnak össze pénzt és az összegyűlt összeget egy-egy nagy 1975. október 22. családból származó gyermek felruházására fordítják. A nagycsaládosokat segítik az üzemek, vállalatok gyermeküdültetéssel is. A bonyhádi ZIM évente 16 gyereket üdültet salgóbányai üdülőjében és a költségeket a vállalat szakszervezeti bizottsága teljes egészében fedezi. A szülői hozzájárulás 14 napra 200 forint, amit kizárólag a gyerekek közös programjának szervezésére fordítanak. A bőrdíszmű évente 21 gyereket üdültet a Dunakanyarban és a Balaton mellett. A Volán 11. számú vállalata 1974-ben a nagycsaládosok gyermekeit térítésmentesen üdültette Fadd- Domboriban. Az idén a vállalat üdülőjében már több turnusban nyaraltak a nagycsaládok gyermekei. A rendelkezésre álló szákszervezeti beutalók elosztásánál is elsősorban a sokgyerekesek igényét veszik figyelembe az üzemek, vállalatok, intézmények. Az őszi és tavasz! iskolai üdültetés az egészségileg rászoruló gyermekek számára lehetőség a megerősödésre. Az üdültetésben évente részt vevő gyermekek zöme szintén nagy családból való. A megye üzemeinél, vállalatainál dolgozó nagycsaládosok helyzetét rendszeresen vizsgálja az SZMT. A legközelebbi felmérést november végén tervezi elvégezni a nóbizottság — mondotta végezetül Barankovics György- né. Az alsónánaiak titka Kisközségekben többet hallott panasz, hogy nincs az utcákon rendes járda, az első eső leestével sárba merül a falu. Ami ottjártamkor feltűnt: Alsónánón a házak, a tiszta virágos udvarok előtt végig, szinte minden mellékutcában betonjárda van. Már nem újdonság a fürdőszobás ház sem. Az újak mindegyikében, de a régi házakban is egyre-más- ra alakítják ki a fürdőszobákat. A megyei tanács által két évvel ezelőtt meghirdetett „Tiszta, virágos Tolna megyéért" településfejlesztési versenyben, a kisközségek kategóriájában tavaly és tavalyelőtt is az alsónánaiak lettek az elsők. Ezt nem érhették volna el, ha csak a tanács fejlesztési alapjára támaszkodnak. A község lakóinak társadalmi munkája nélkül nem lettek volna elsők. — Nehéz dolog társadalmi munkára mozgósítani a község lakóit? — kérdeztem Hollóssy Lászlónétól, a község népfront- titkárától. — Dehogyl Csak szólni kell és jönnek az emberek. Sőt: néha szólni se kell. A község alsó végén az istállókból kifolyó trágyalének nem volt rendes lefolyása, ott büdösödött az út szélén. A körzet tanácstagja szólt az ott lakóknak, és a következő tanácsülésen már az elvégzett munkát jelentették. A titkárnő a továbbiakban elmondta, hogy nemrég készült el a vízvezeték a községben. Mindenfelé rendbehozták az építés befejeztével a feltúrt utakat. Az alsónánaiak szerg£ Igazolja ezt az is, hogy lényegesen kisebb az elvándorlás, mint más kisközségekből. Igazolja továbbá az, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban huszonhét új ház épült és az, hogy dolgoznak a községükért. Hétköznap délelőtt kihaltak az utcák. Idős bácsi bandukol a vegyesbolt felé. A jelző, mármint hogy idős, semmiképp nem túlzás. Hegedűs János hetvennyolc éves. A felszabadulás után szinte száz százalékban kitelepítették a községet. Az új betelepülők hatvanhat helységből érkeztek. Nehéz volt összefogni a lakókat. A volt telepgazda. Hegedűs János mondja: — Abban az időben reggelenként végig kellett járnom a községet azért, hogy etetik-e mindenhol a jószágot? A betelepült zsellérek, iparosok nem értettek az állatokhoz, meg kellett tanítani őket az áHattartásra. Aztán még számtalan probléma volt. „Nem adom a gyerekem a kolhozba" — mondták, amikor ötvenháromban megszerveztük idényjelleggel a bölcsődét. „Az én gyerekem nem fog csajkából enni” — hogoztatták, most pedig — az unokámtól tudom — tülekednek a bölcsődei helyért. Szávai gondolkodásmódjában változott meg ez a falu az elmúlt időszakban — és ez a lényeg! S tanácselnök, F?:‘" adatokkal is tud szolgálni. A lakosság társadalmi munkájának értéke évente 250 ezer forint. A tavalyi év különösen jól sikerük. A vízmű építésénél végzetteket is beszámítva, meghaladja a négy- százezer forintot a társadalmi munka értéke. Ha számoljuk, hogy a községben 978 lakos él — ez mindenképp nagy pénz. A vizműépítésnél más problémák jelentkeztek. A település eléggé szétszórt, ezért érdekeltségenként tízezer forint hozzájárulást kellett fizetniök a község tokéinak. Más kérdés, hogy ezt minden különösebb agitálás nélkül a lakosság 80 százaléka első szóra vállalta. Illetve, volt miből vállaJmok a rájuk jutó költségeket. — A kétszeres első helyezésért kapott pénzből utat építünk — mondta Farkas István tanácselnök. A két templom közötti úgynevezett kiskör mór nem a KPM- hez tartozik. A 850 méter bosszú, három méter széles útszakasz betonozását saját erőből fogjuk elvégezni... Eredményeiket úgy érhették el az alsón á na iák, hogy felhívásukra összefogott a népfront, ö KISZ, a tsz, az úttörőcsapat a nőtanács, a községi pártszervezet és a sportkör — egyszóval minden tömegszervezet — a tanáccsal. így minden községfejlesztésben elért eredmény közös munka, az összefogás eredménye. A községben nincs. Háromszázötveaen Szék- szárdio, tizenheten Mórágyra, tizenketten pedig Bátaszékre járnak el dolgozni. A többi munkaképes ember a helyi termelő- szövetkezetben dolgozik. Alsó- nánán van alsó tagozatos iskola, bölcsőde, óvoda, körorvosi szolgálat, művelődési ház, két KISZ-klub és klubkönyvtár. Az egyetlen fájdalom, hogy helyben felső tagozatos iskola és megfelelő munkalehetőség nincs. Ennek ellenére ez a kisközség még a távolabbi jövőben sem jut a kiürülő, megszűnő falvak ' sorsára, mert fakói, vezetői mindent megtesznek — közösen — azért, hogy a huszadik század megkövetelte színvonalon lehessen élői Alsónánón is ... Tamási János
