Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-05 / 234. szám
Műszaki könyvnapok, A műszaki könyvnapok — kulturális életünknek ez a jelentős eseménye — közel más- fél évtizedes tradícióra tekinthet vissza. Az idén októberben immár tizennegyedik alkalommal lép a műszaki könyv a legszélesebb nyilvánosság elé, hívja jel magára az egész ország figyelmét az ünnepségek, a könyv- bemutatók és üzemi könyvvásárok, a szakíróolvasó találkozók, a szakirodalmi ankétok során. A műszaki könyvnapok elé ma már fokozott várakozással tekint a műszaki könyvek egyre bővülő olvasótábora. Az ünnepi alkalomra megjelenő könyvek nagy választéka, gazdag tematikája, eayre esztétikusabb megjelenése hű tükre nemcsak műszaki könyvkiadásunk örvendetes fejlődésének, hanem egész országunk előrehaladásának is. A műszaki könyvnapok alkalmából kértük meg Fischer Herbert irodalmi vezetőt, a Műszaki Könyvkiadó igazgatóhelyettesét, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. ifi- Mikor alakult a kiadó, W milyen igény hozta létre? Hány könyv jelent meg a gondozásában eddig? — A Műszaki Könyvkiadó 1955-ben, öt úgynevezett tárcakiadó összevonásával alakult. Az elődkiadókat az 1950- es évek elején hozták létre. (Nehézipari Kiadó, Könnyűipari Kiadó, Építésügyi Kiadó, Közlekedési Kiadó, Élelmiszer- ipari Kiadó.) 1955-től napjainkig 3365 könyv jelent meg 19 millió 178 ezer példányban. , © Milyen fejlődést mutat a műszála könyvkiadás? — Egyre jobban igyekszünk megközelíteni a közönségigényt. Ezt kifejezi, hogy az utóbbi 10 évben az egy főre jutó példányszám több mint kétszeresére nőtt. (3000—4000-ről 8000-re.) Előtérbe kerültek az összefoglaló művek (lexikonok, kézikönyvek), ezek az átlagosnál jobban fogyó művek. O Kimutatható-e valamilyen profileltolódás a műszaki kiadványok skáláján? — Az élelmiszeripari könyvek kiadása átkerült a Mező- gazdasági Könyvkiadó profiljába. A műszaki könyvkiadásban nagyobb hangsúlyt kaptak a műszaki-gazdasági tárgyú, valamint az ismeret- terjesztő kiadványok. O A magyar műszaki szakemberek — mint szerzők — milyen rangot képviselnek, ha a külfölddel hasonlítjuk össze? — Sok könyvünket lefordítják idegen nyelvre, és elmondhatjuk, hogy igen kényes ízlésű, „válogatós” hírben álló kiadók veszik át kiadványainkat (pl. Springer). Kiadványaink idegen nyelvű változatait egyébként az Akadémiai Kiadó jelenteti meg, természetesen a Műszaki Könyvkiadóval egyetértésben. O Mit tart a kiadó eddigi legnagyobb sikerének? — A Műszaki Könyvkiadó legnagyobb belföldi sikerének az Ipari Szakkönyvtár sorozatot tartom, A megjelentetésben túl vagyunk a 250. köteten. A sorozat egyébként nagyobb terjedelmű, 15—30 íves könyvekből áll, az ipari munkásság továbbképzésében nagy a jelentősége. Nemzetközileg Pál Imre: Térláttatós ábrázoló mértan c. könyvét tartom legsikeresebbnek, melyet eddig hét nyelvre fordítottak le. Legjelentősebb kiadványaink a nagy kézikönyvek, például Pattantyús: Gépész- és villamos mérnökök kézikönyve (11. kötet) Palotás: Mérnöki kézikönyv, Boldizsár: Bányászati kézikönyv, Szabó: Karbantartási kézikönyv, György: Vízügyi létesítmények kézikönyve, Kardos—Valkó: Építőipari kézikönyv stb. © Milyen helyet foglal el a magyar műszaki könyv a világban? — A Műszaki Könyvkiadó elsősorban a belföldi igényeket akarja kielégtíeni. Idegen nyelvű kiadványokat — mint az előbbiekben jeleztem — az Akadémiai Kiadó jelentet meg. A külföldön élő, magyarul olvasó közönség körében a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat elég jelentős szortimentet ad el könyveinkből, mind a nyugati, mind a szocialista országokban. — Igen elavult az épületünk. Ez olyan probléma, amelyről feltétlenül szólni kell. A szerkesztői fizetések nem tudnak lépést tartani az ipari mérnökök fizetésével, így nehéz jó szerkesztőt kapni, akiknek a szakmai tudáson kíyül még a nyomdaipart és a kiadói szakmát is ismerniük kell. A 1975 nyomdaipari rekonstrukció a nagy példányszámú, sima- szedésű könyvek megjelenésének kedvezett A kisebb példányszámú, bonyolult sze- désű, f ábrás műszaki könyvek szedéséhez a nyomdaiparban egyre nehezebb munkaerőt találni, s így az átfutási idő tovább növekszik. ■— Fokozatosan növelni kívánjuk a műszaki könyvek számát, szándékunk megvalósulása azonban problémáink megoldásának is függvénye. Emelni akarjuk az összefoglaló művek számát Jobb kapcsolatot próbálunk teremteni a szakkönyvkiadás és a műszaki tankönyvkiadás között, hiszen adott esetben a könyvek egymást helyettesíthetik. Ehhez azonban meg kell növelni a tankönyvszerkesztési (nem kiadási) kapacitásunkat. © Melyik lesz a legrangosabb kiadványuk a műszaki könyvnapokra? —> Három kézikönyvünk: Felföldi: Anyagmozgatási kézikönyv, Dr. Czére: A vasúti technika kézikönyve I. kötet Korn-Korn: Matematikai kézikönyv műszakiaknak. Milyen a kapcsolatuk Tolna megyével? — A műszaki könyvnapok alkalmából az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően az idén is több helyen lesz a megyében író-olvasó találkozó, könyvankét, könyvkiállítás. A megyében több Műszaki Könyvklub-bolt műkő. dik, ahol a népes számú klubtagság szerzi be műszaki könyvszükségletét. Új könyvek ANYAGMOZGATÁSI KÉZIKÖNYV Ä ' kézikönyv az anyag- mozgatási folyamatok tervezésével és az anyagmozgató gépek tervezésével és üzemeltetésével foglalkozó szakemberek számára a mindennapi munka során nélkülözhetetlen ismereteket tartalmazza. A VASÜTI TECHNIKA KÉZIKÖNYVE Ä kétkötetes kézikönyv összefoglalja mindazokat a műszaki tudnivalókat, amelyekre a vasúti üzemben dolgozó mérnököknek, technikusoknak, szakembereknek a szakszolgálatban szükségük van. A tartalomból: alapfogalmak; a vasút fejlődéstörténetének áttekintése; a vasút földrajza; a vasút szerepe és jelentősége a közlekedés rendszerében; a vasúti pálya; a vasút részei; vasúti állomások; vasúti magasépítmények. KORN, G. A.—KORN, T. M.: MATEMATIKAI KÉZIKÖNYV MŰSZAKIAKNAK Ä kiadvány elsősorban mérnököknek, kutatóknak, egyetemi hallgatóknak készült. Matematikai definíciók, tételek és képletek gyűjteményét tartalmazza, a műszaki egyetemek tananyagát és a műszaki alkalmazásokban használható matematikai ismerteket is beleértve. Á Tolnai Könyvtáros IDEI MÁSODIK SZÁMA jelent meg a napokban a megyei könyvtár folyóiratának, a Tolnai Könyvtárosnak. Ez a szakmai berkekben országosan ismert — elismert — kiadvány most is sokkal gazdagabb, magasabb színvonalú tartalommal jelentkezik, semmint arra az előállítás — vagy inkább sokszorosítás — túlságosan is egyszerű voltából, vagy akár a meglehetősen csekély példányszámból következtetni lehetne. Ez akkor is így van, ha ezúttal a bevezető írás — Ordas Iván: Beszélgetések a közművelődésről — némileg alatta marad annak a színvonalnak, mint amit megszoktunk a cikk írójától, a Tolna megyei Népújság munkatársától. A népművelés alanyainak véleményét kérdezte meg a népművelésről, a hivatásos népművelők munkájáróL A néhány tamási fiatal, az ugyancsak tamási Dám Hotel vezetője, a szekszárdi parkban üldögélő nyugdíjasok, az építőipari munkások válaszainak jó része banális, vagy naív. Nem valószínű, hogy ezek alapján túlságosan sokat változna, javulna a megyénkben népművelő munka. Ugyanakkor annál figyelemre méltóbb a cikk azon megállapítása, amely a népművelésre hivatott intézmények önmagukat „reklámozó” propagandájának hatékonyságát kéri számon. Pacsai László igazgatóhelyettes, a megyei könyvtárnak á megyeszékhely könyvtári ellátása érdekében végzett tevékenységét elemzi, statisztikai adatokkal alátámasztva. A tanulmányból egyetlen, elgondolkoztató számadatot emelünk ki: a beiratkozott olvasók százalékban történő kimutatásánál a „paraszt” címszó mellett az 1,6-os szám áll. Közismert tény, hogy Szekszárd rohamosan iparosodik, de hiba lenne megfeledkezni az Újváros, a Fel sóvár os és az Alsóváros sok földszintes parasztházában lakó, napjainkban is földműveléssel foglalkozó emberekről, a szekszárdi „polgárokról”. Az ő olvasóvá nevelésük talán az egyik legnehezebb könyvtárosi, népművelői munka, éppen ezért erre a mostaninál több gondot kellene fordítani. ISMÉT EGY SZÁMADAT, ezúttal dr. Dankó István- nénak, a megyei könyvtár munkatársának az olvasótermi tájékoztatásról szóló, alapos felméréssel alátámasztott írásából. A könyveket és folyóiratokat használóknak csak 26,8 százaléka. nő. Családi kötöttségek, maradi szemlélet — olvashatjuk a rossz arány okairól. A felmérést összegezve dr. Dankó Istvánná megállapítja: a felmérés tanulságai egyszerre biztatóak, de ugyanakkor változásra ösztönzőek is. Módszerben a tájékozódástól az aktív tájékoztatás irányába mutatnak, mert csak így hozhatók gyorsabban mozgásba a ma még passzív, de a jövőbeni eleven érdeklődést magukban hordozó olvasói rétegek. Béres Jánosné, a könyvtár munkatársa az 1973-as év végén létrehozott és elsősorban a fiatalok, a diákok által látogatott zeneműtár tevékenységéről számol be. Csíki Béláné, a bá- taszéki községi könyvtár munkatársa az új gyermek- könyvtár kialakításának történetével, az ott végzett munka szép eredményeivel ismerteti meg az olvasót. A cikk alapján egyértelmű a következtetés: minél több hasonló intézményt létrehozni — erre biztatnak a bátaszéki eredmények. Miszlai Sarolta, a megyei könyvtár munkatársa az ünnepi könyvhét tanulságait elemzi. Egyetértve idézzük az írás utolsó mondatát: „Az a véleményünk, hogy jó a kevesebb rendezvény, mert gondosabban lehet előkészíteni, s csak ezeknek a találkozóknak van valódi értéke.” Fehérvári Lajosnénak, a dombóvári városi könyvtár igazgatójának a könyvtári szakfelügyelet megyénkbeli működését taglaló írása a szakemberek érdeklődésére számíthat. A NÉPÜJSÁG MUNKATÁRSA Virág F. Éva, ezúttal Bertalan Sándornét, az egyik „legrégibb” Tolná megyei könyvtárost, könyvtárigazgatót mutatja be, a „Továbbképzés” rovatban pedig Csányi László alapos elemzését olvashatjuk. Témája Vörösmarty: Pipiske című verse. —gyuricza— Zenei krónika Évadnyitó hangverseny Az évadnyitó hangverseny parádés seregszemléje volt a magyar zenei élet kiválóságainak. Egyszerre három Kossuth-díjas művész és a nagyzenekarok élcsapata, a Budapesti Filharmóniai Társaság, az 1853-ban Erkel által alapított történelmi múltú együttes vette birtokába a művelődési központ színpadát Mozart fiatal korában komponált hegedű-brácsa versenyét Kovács Dénes és Lukács Pál eszményi szépségű hangon tolmácsolta. Az emelkedett gondolatok egyenrangú dialógusában a zenekart sem szorítva háttérbe — a koncert kamarajellegét juttatták érvényre. Kórodi András karmester és a kitűnő zenekar méltó partnerei voltak a szép produkciónak. Petz Pál fiatal trombitaművész Haydn trombitaversenyében remekelt, muzikálisan, szép hangon, meggyőzően. Szünet után Haydn 101; úgynevezett Óraszimfóniáját adta elő a zenekar. Haydn ezt az életművét megkoronázó, az úgynevezett londoni szimfóniák sorába tartozó művét 30 éves magyarországi vidéki elzártsága után, 63 éves korában londoni diadalútján alkotta. Kórodi András karmester elsősorban a két középső tételt interpretálta ihletetten, a dallamívek széles, nagyvonalú felrakásával, a második, variációs tétel szelíd lejtésű telt fényeit és a menüett falusi életképet idéző táncfantáziáját. Kevésbé volt meggyőző a zárótétel megszállott vágtatása és az első tétel fájdalmas bevezetője, mert nem éreztette az ezt követő mozgalmas tétel ellentétes feszítő erejét A hangverseny nagyszerű és kitűnő volt. A szekszárdi közönség ez alkalommal mégsem reagált rá a tőle megszokott lelkesedéssel. Ennek talán az a magyarázata, hogy a műsor össze; állítása nem volt elég változatos. Haydn titán Haydnt játszani — korántsem zenei meggondolásból —> inkább pszichológiailag nem problémamentes. Azt is megjegyezzük, hogy szívesen hallottunk volna nagyzenekari művet, a Bartók-évforduló erre külön is jó alkalom lett volna. Husek Rezső
