Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-03 / 232. szám
A dombóvári MÁV vontatási főnökségnél az őszi csúcsforgalom idején is kimagasló eredményeket érnek el a szocialista brigádban dolgozó mozdonyvezetők. Képünkön Ács Ferenc mozdonyvezető útra készen áll a kijárati jelző előtt. Zöld a szemafor a túlsúlyos vonatok előtt, amelyek az idei ősz gazdag termését szállítják a gyárakba. Kombájn szedi a burgonyát a mözsi Uj Élet Mg. Termelőszövetkezetben. Ebben a közös gazdaságban idén is több millió forintot költöttek arra, hogy az emberek munkáját köny- nyítsék. Kell a gép, hiszen burgonyából is kétszer akkora termést takarítottak be, mint amikor még kézzel, lófogattal művelték a földet. Felvételünk a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában készült, amint Klézli Ferencné minőségi ellenőr próbapadon vizsgálja az elektromos bojlerek hőfokszabályozóját. Ebből az üzemből évente több tízezer különféle műszert küldenek a fogyasztókhoz. / T I izenöt község tartozik a paksi járáshoz. A járás területe 50 055 hektár, itt él, dolgozik, pihen, szórakozik 50 640 ember. Azt mondhatjuk, hogy ez a járás tükrözi a megyei helyzetet, azaz az itte’al gazdasági és kulturális élet olyan mint a megyei. Láss#: egy kicsit közelebbről. A járásban tizenhét mezőgazdasági termelőszövetkezet és egy halászati szövetkezet működik, összesen 5149 taggal. A szövetkezeti családok száma 7707. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 36 504 hektár földön gazdálkodnak. Több mint tizenegyezer szarvasmarhát, közel harmincezer sertést és több mint tizenötezer juhot tartanak a közös gazdaságokban. A temelőszövetkezetek egyévi termelési értéke csaknem eléri a kilencszázmillió forintot. Tavaly a teljes termelési érték pontosan 888 millió forint volt. idén, a várható jó termés — főleg kukorica és az állattenyésztés jövedelmének növekedése következtében az össztermelés eléri, sőt meghaladja a kilencszázmillió forintot. A járás területén kimagasló termelési eredményeket érnek el a közös gazdaságokban. A búza átlagtermése hektáronként 36,2 mázsa volt 1975-ben. A Paksi Állami Gazdaság területe 12 056 hektár, ebből a szántó 8625 hektár. A gazdaságban 1682 személyt alkalmaznak. az éves termelési érték idén maghaladia a négyszázmillió forintot, tavaly az év végén 397 millió forintos termelést mutattak ki. Az állami gazdaság főleg az új termelési eljárások, az új technológia terjesztésében ér el kimagasló eredményeket. A tárás területén a? iparfollesztés elsősorban Paksra és Dunaföldvárra korlátozódott. Ttf a kézművosioar évszázadok óta híres, míg a naksi és a fö'dvári révátkelések miatt a ker-ftcTcedelem lendült fel a múlt század elején, s ma is tart fejlődése. fiz innrhan dol®«»Ak létszáma 5215 fő, az évi összes ter- nf'ki ét-téif geo millió forintot tesz ki. T-iegnazvobb üzem a P-'ksi Kopz<»rvgvír, ahol évente több m*nt 5*00 vagon zöldség- és gvümölcskonzervet készítenek. Jelentős a dunaföld- vári gvtmiioari, a faipari, a naksi építőipari és ruhaipari szövetkezet gazdasági kapacitása is. A kiskereskedelmi forgalmat bárom fogyasztási szövetkezőt fOaks. Nagvdorog. Duna- föidvár) és a Tolna mewoj Népbolt bonyolítja le, e^vre magasabb színvonalon. A lakosság a múlt évben 543 millió forintot költött el a kiskereskedelmi üzletekben.’ A község életében a korábbi é'rtisédekben meghatározó volt a víziót. Mióta a Dunán leállították a hazai — belföldi — áru- és szeméi vf or «álmát (1960-ban), a községben fejlődött a közúti közlekedés. A járásban tizenkét községi tanácsot találunk, de a köz-’ ségek száma tizenöt. Itt is elkezdődött a kisebb települések összevonása. A községek közül leanaevobb létszáma Paksnak van 13 939 fő. utána következik Dunaföldvár 10 318 lakossal. A legkisebb község Bikáé«, lakóinak száma 829. Minden községben van általános iskola. A járásban a pedagógusok száma 260: a paksi gimnáziumban tizenöt, a dunaföldvári gimnáziumban 14 tanár foglalkozik a diákokkal. A két középiskolában idén 140 gvprek végzett, közülük 82 jelentkezett továbbtanulásra. A járási, illetve községi könyvtárakban 129 944 kötetből válogafhátfiák az olvasók. A lakosság 2t százaléka könvvtári olvasó, tavalv összesen 377 832 kötet könyvet kölcsönöztök. A járás területén Pakson van szülőotthon. több mint. két évtizede a lakosság legnagyobb megelégedésére működik. Nem régen készült el a járási székhelyen a korszerű körzeti orvosi rendelő. A községekben mindenütt van orvosi rendelő, sajnos néhány helyen az orvosi állás betöltetlen. A községekben a bölcsődei, óvodai ellátás jobb mint á megvei átlag. A járás területén 10 935 a rádióelőfizetők száma és 9320 televíziókészüléket tartanak nyilván. u Bt| aag Ferenc földműves, || 1957. március végén ült a községi tanácselnöki székbe. Három évig, 1959. november 15-ig volt elnök, utána tíz évig a termelő- szövetkezetben dolgozott, most nyugdíjas és hetvenhét éves, egészséges, mint minden idős ember. — Mire emlékezik 1959-ből, mi volt a legnagyobb gondja, mint tanácselnök? — A Zöldfa utcaiak problémája volt a nagy gondunk. Eljöttek ide, a lakásomra az emberek, felkerestek a tanácsházán, megállítottak az utcán: fizetik az adót, csináljunk járdát az utcába. Addig nagyon sáros volt az az utca. Talán negyven család élt itt, mind szegény emberek. Csak négynek volt lova, a többiek gva- logparasztok voltak, hogy így mondjam. No jöttek, jöttek, hogy a járda, meg a járda! Ott az emberek maguk próbáltak valamit csinálni: a házak elejére kukoricaszárat, meg napraforgószárat raktak. Ez volt a járda. A házakban már volt villany, járda még nem. — Szóba hoztam á témát tanácsülésen is, mindenütt. Sajnos, kevés volt a pénzünk. Nem jutott még ennél sürgősebbekre sem. Aztán úgy nyár derekán — mikor itt járt nálam ebben az ügyben PUmer- sán Pál és Kern József Zöldfa utcai lakosok — már azt üzenhettem, hogy megcsináljuk a járdát. Ha segít a lakosság! ígérték, segítenek. Igenám, de honnan szerzünk iparost? Vinter Mihály volt a tanácstag abban a körzetben, szervezte az embereket — az összes földmunkát elvégezték, — mi tanácsiak megszereztük az ipa- sosokat. maszek iparosokat, mert vállalat ilyen munkát nem csinált. A Kern—Krasznavöl- gyi emberei a lakosság segítségével megcsinálták a 250 méter hosszú egy méter széles betonjárdát. Hát ez nagy dolog volt a községünkben. Negyven család megnyugodott, hogy nem kell sárban jámiok. Ez volt 1959-ben. \ K orai estét hoz a langyos szél. A szőlőhegyek felől pöfögve jön egy traktor. A pótkocsijára szerelt billenő alkalmatosságban remegnek a szőlőfürtök. Hon- nét is tudnák, hogy a világhír felé utaznak? Az állami gazdaság borkombinátjában vörösborrá nemesednek tavaszra. Állok az általános iskola vörös téglás épülete előtt. Még nincs vége a tanításnak. Mások is várják az apróságokat. Személyesen nem ismerjük egymást, csak ismertető jeleink vannak. Az a magas, szőke fiatalember mindig az új Zsigulijával jön, a kontyos barna hölgy biztos munkából érkezik az elmaradhatatlan bevásárlószatyorral. A túlsó oldalon — a tilosban — álló Trabantból jön egy házaspár. Néha beszélgetünk. Ahogy az alkalmi ismerősök között ez lehetséges. Közös témánk csak egy-egy van. Legtöbbször a gyerekekről esik szó. Egyikünk sem örül a délutáni tanításnak. Hiába. Kicsi az iskola. Hogyan is mondta az igazgató a tanévnyitón? Háromszor annyi a tanulók száma, ahányra az iskola épült. Egyébként korszerű lenne. Világos, nagy a tornaterme. Függönnyel elválasztható, két osztály is megfér benne. Kell is, hisz jövőre már minden alsó tagozatos évfolyamon lesz testnevelés-tagozatos osztály, heti hat-nyolc testnevelési órával. Közben gyerekek jönnek kifelé. Hét-nyolc évesek. Fel sem tűnik, hogy az átlagos magasságuk már évek óta nagyobb, mint az azonos korú, közismerten nagy növésű svédeké. Nézem őket, és természetes, hogy csinosak, tiszta a ruhájuk, és cipő van rajtuk. Közben arra gondolok: ha enni kértek, ők még soha nem kapták azt a választ, hogy nincs. Biztos megütközve néznének, ha megkérdezném: ettek-e már melaszt, vagy napraforgó-pogácsát. Hazafutnának és riadtan mesélnék: egy bolond bácsi butaságokat kérdezett. • -—v 1975 Nehéz elhinni, hogy harminc éve, az akkori hétévesek véznák, mezítlábasok voltak, és a mindennapi táplálékukban a változatosságot a kukoricából készült görhő jelentette. A mai közép- és idős korosztály csak most kezdett ráeszmélni: történelmi kort élt, s miközben tette a dolgát, nem is mindig tudta, hogy formálja a történelmet. Ment az élet. A beteljesült igények újakat, mind nemesebbeket szültek. Türelmetlenkedtek, bosszankodtak és közben mind szebb lett az élet. Nézem a gyerekeket. Hazamennek, vacsoráznak, és a fürdéssel már sietnek: kezdődik az esti mese a televízióban. Milyen magától értetődő mindez. Ki a meg- mondója, hogy két évtizede hány lakásban volt fürdőszoba vagy rádió. Televízióról éppen csak annyit tudtunk, hogy nálunk is ki-’ sérleteznek valami távolba látó géppel, de mikor lesz abból valami, és ki tudja azt megfizetni. Ma pedig a legtöbbet szidott - technikai csoda. Valaki félig tréfásan így mondta: rossz a televízió műsora — és ráadásul hétfőn nincs is. Még esemély a heti 44 órás munkahét. Nekik már természetes — vagy talán hihetetlenül hosszú lesz. Elviharzik a gyerekek első csapata. Az ütemesen ringó iskolatáskák mind távolabb érnek. Képzeletemben feltűnik egy hasonló korú kisfiú. Igen, az a vézna, szőke gyerek. Ugyanígy fut haza. Sietni kell, ha sötétedés előtt otthon akar lenni, mert a város félelmetes alkony után. Teljes az elsötétítés. Minden percben megszólalhat a sziréna. A • i i k
