Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-23 / 223. szám
Megszólal a gyár... És nekünk már történelem... (I.) Társadalmi aktivitás és tudatosság „Visz! az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat..." (József Attila: Szocialisták) Szakadozott, töredezett, régi tagsági könyv. Nehezen olvasható aláírások, elmosódott dátum: 1937. február 21. Nem hivatalban, fényes íróasztalnál állították ki. A Kai- ser-kocsma füstös asztalán ütötték bele a pecsétet. -Hol van már az a kocsma? A bonyhádi tanácsház áll most körülbelül azon a helyen. De a szakszervezeti könyv tulajdonosa, Heidinger Jóska bácsi emlékezik. Minden délben kis batyuban vittem az ebédet a bátyámnak, nővéremnek. Ök már akkor itt dolgoztak a Perczel- nél. Én pékinas voltam, de végül mégis itt kötöttem ki a vaslemezek, a csattogó gépek között. Nagyon kellett a pénz, heten voltunk testvérek. 1936- ban, július 24-én reggel én is kezembe vettem az elemózsiát és először indultam sihtába. 18 éves voltam. Kész „karrier” volt a bejutásom, hisz a munka a kenyeret jelentette. Igaz, csak kis darabot. Tizenöt filléres órabért kaptam... Nem volt köny- nyű a napi 10—12 órás munka. Rólunk írt a Vas- és Fémmunkások lapja 1937. március 5-i számában — Éhbérek címmel: „A Bonyhádi Magyar Zománc és Fémáru Gyárról van szó, amelyben szinte párját ritkító rossz állapotok uralkodnak. Azok, akiknek már módjukban volt zománcgyárban dolgozni, vagy azt legalább megtekinteni, jól tudják, hogy itt a munka milyen nagy megerőltetést kíván. Ehhez járul még az a hajcsárkodás, amelynek párját más gyárakban alig lehet jeltalálni...’’ A vörösbor-készítés új berendezését kezdték szerelni a szombathelyi Mezőgép Vállalat dolgozói szeptember elsején. A hazai gyártású, és magyar mérnökök tervezte berendezéssel folyamatosan tudják a vörös bort erjeszteni. A berendezés 3 tartályból áll. A középső tartály negyven köbméteres, ebbe eresztik először a présből a boralapanyagot. Amikor ez n tartály megtelik. ebbe’ * te' a két hetven köbméteres tartályt, amelynek be.a-.v aJ asIgy írt az újság rólunk. Pedig máshol sem dédelgették akkoriban a munkásokat... Zúgolódtunk, morgolódtunk, de nem sok változást remélhettünk. Akkor került ide közénk egy Németországból kitoloncolt kommunista, a Müller. Dolgozott ő már német, belga, holland, francia munkások között. Végighajtották Európán... Sokat mesélt arról, hogy mindenütt egyformán kizsákmányolják a gyárosok a munkásokat. Egyet tehetünk csak: szervezkedünk és akkor erősebbek lehetünk. Tőle hallottam először azt a szót — profit. Kezdet nyiladozni a szemünk. És 1937. február 21-én a Kaiser-kocsmában megalakítottuk a szakszervezetet. A Perczel úr, a gyáros egy raktárossal képviseltette magát. A t. Hatóság meg a kakastollas legényeivel, akik az ajtóban „vigyázták” a gyűlés tisztaságát. / Megváltozott valahogy — a tagkönyvvel a zsebekben — az emberek tartása. Talán a munkavezetők is másképp szóltak — vagy csak mi hittük úgy? verő- és tiszíí.óóerondezés működik. A biológiai kezelés alkalmával elkezdődik a bor erjedése, s mindaddig tart, amíg nem gondoskodnak az utántöltésről. A folyamatos erjesztés lehetővé teszi, hogy egyöntetű ízű, zamatú — minőségű — bort érleljenek, A berendezés műszaki átadása e hét péntekjén lesz, s valószínű meg is kezdik a kis tartály feltöltését. A szombathelyi vállalat m-i-kásai dicséretes módon dolgoz iák. Németh Sándor Pünkösdi királyság volt a szakszervezetünk nyugalma. Perczel úr a húsvét előtti héten berendelt bennünket és közölte, hogy feloszlatja a szakszervezetet. Elbocsátotta öt társunkat. És egy nappal húsvét vasárnapja előtt — válaszul sztrájkba léptünk. Ez igazi feltámadás volt... Először sztrájkoltak munkások Bony- hádon. A pécsi egyetemisták „röpcsiket” szórtak, rajtuk a felirat: „Vasas ne hagyd magad!” Hónapokig kitartottunk, nyomorogtunk —, de győztünk. Akkor kezdtem hinni, hogy ez az egész világ megváltoztatható. Pedig az igazán nehéz évek még hátravoltak. Kitört a háború, hadiüzem lettünk. Negyvennégyben, mint katonaszökevényt a frontra dobták —, de ekkor már itthon, az üzemben is háború volt... Üzemi fogda, letartóztatások — és válaszul szabotázs, hogy kevesebb legyen az embergyilkos gránát. Józsi bácsi az órájára pillant. Hisz munkaidő van és egy művezető igazán nem ér rá mesélni a végtelenségig. Óvatosan teszi el zsebébe az öreg tagsági könyvet. Elköszön, indul le a műhelybe, ahol robogva döngenek a prések. Neki — muzsika. Sétálok az udvaron, hol a „kazalba” rakott fémlapokat ezüstözi a déli Nap. Ebédidő van. Egy fiatal munkás lép ki az étkezdéből, kezében jókora buktákat egyensúlyoz. Gondolatban a szemem elé ugrik a régi újság komor fekete betűje: „Ehhez járult még az a hajcsárkodás, amelynek párját más gyárakban alig lehet feltalálni...” Alig negyven éve íródtak e sorok. És nekünk már történelem. Szerencsére. (Folytatjuk! GYŐRI VARGA GYÖRGY müveze'.ő, Caicz József csoportvezető, Zsámár József cs Nagy József szerelő, valamint Kemény Ferenc festő, kiváló minőségű munkát végzett. Ez a brigád egyébként Sopronban és a helvéciai gazdaságban is felszerelt már ilyen magyar gyártmányú, folyamatos borerjesztő berendezést. Azok a gépek kifogástalanul működnek, minden bizonnyal ezt mondhatjuk el majd a szekszárdi boríoronyról is.- Pj - fotó: Gk A társadalmi aktivitás a társadalmi gyakorlat tartománya, s magában foglalj^ a politikai közélet és a munkatevékenység területe, it. Olyan politikai kultúrát és hozzáértést feltételez, amely maga is csak a részvétel —az aktivitás „mezője" — folyamatában formálódik és fejlődik. Kritikus pont tehát — akár fejlesztésének nehézségeit, akár fontosságát nézzük. A problémák forrása, hogy a társadalmi aktivitásnak — legyen szó intézményekről, vezető testületekről és egyénékről, vagy a tömegek aktivitásáról — minőségi követelményei vannak. Csak ezeknek az érvényesítésével kerülhetjük el a formalizmust és a látszat-aktivitást. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Egy üzeim kollektívája teljes odaadással, túlórázással dolgozik a terv teljesítésén, avagy túlteljesítésén. Ám a gyártott termékről kiderül, hogy nem üti meg a közgazdaságtani követelményeik mércéjét. A munka tudatossá válása, a lelkesedés és a magas fokú aktivitás kiáltó ellentmondásba kerül a tényleges eredménnyel. Az aktivitást könyörtelenül feleslegesnek nyilvánítja a társadalom azzal, hogy szükségletei nem esnek egybe a munka eredményével. (A visszahatás magára az aktivitásra nem lehet kétséges.) A tanulság viszont fontos követelményre hívja fel a figyelmet: az aktivitásnak, a tevékenységnek szervesen kell illeszkednie a társadalmi termelés objektív törvén yszerű- Bégeihez. Ha voluntarisztiku- ean eltekint ez utóbbiaktól, saját magát kérdőjelezi meg. H gazdaság vaskos törvényszerűség, amellyel nehéz ujjat húzni. A politikai és közéleti tevékenység más területein azonban — úgy tűnhet — nem működnek ennyire „objektív” kritériu- mok. Ez_ azonban csak látszat. Mert először is a társadalom termelési és újratermelési folyamatától soha nem függetleníthető a társadalmi gyakorlat egyetlen más területe sem. Különösen nem a szocializmusban, ahol — a magántulajdon és a kizsákmányolás kényszerítő mechanizmusai híján, s a munka, ma még nemegyszer nagyon is megerőltető jellege mellett a társadalmi aktivitás és tudatosság magasabb foka szükségeltetik magában a termelési folyamatban is. Másrészt a mindenkori társadalmi aktivitás, különösen, ha a társadalom alapvető csoportjait érintően esik róla szó, maga is meghatározott folyamatként érvényesül a társadalomban. Ez a meghatározottsága részben történelmi, s mint ilyen, a konkrét nemzeti fejlődés keretében a politikai tudatosság kialakulásának múltbeli lehetőségei által meghatározott Részben azonban napjaink tár. sadalmi tapasztalatainak terméke is. Az utóbbi hangsúlyozás* különösen fontos. Hiszen feltétlenül a társadalmi érdeklődés és részvétel csökkenéséhez vagy stagnálásához, egyfajta elkedvetlenedéshez vezet, ha az egyének úgy tapasztalják, hogy törés mutatkozik a szavak és a tettek között. Ha más az, amit mondanak nekik* vagy olvastatnak velük, és más az, amibe mindennapi életünkben esetleg nap mint nap beleütköznek. A konkrét, személyesen is felmérhető környezet: a munkahely, az üzemrész, a műhely, a brigád, a lakónegyed területén tapasztalt ellentmondások és visszaélések esetén még a legjobb politikai célkitűzések és eszmék is elveszíthetik erejüket. Mert mit érhet például egy munkáját becsülettel és tehetséggel végző állampolgár szemében a „mindenkinek munkája szerint” — elv ott, ahol ez legfeljebb falragaszokon érvényesül, miközben időről időre csak megszegését tapasztalja. Nyilvánvaló, hogy a túlzott aktivitás és lelkesedés ilyenkor maga is gyanús és formális: a karrierizmus és törtetés veszélyére figyelmeztet inkább, mintsem önelégültségre adhat, na okot A társadalmat formálni kívánó szándék szempontjából ez a fi gyelmeztetés is eggyel több okot szolgáltat arra, hogy a társadalmi aktivitás kérdését a maga mélységében értelmezzük, s lenyesegessük a formalizmust és a hamisat az igazról, a társadalmilag hasznosról. Az aktivitás tartalma a fontos, az aktivitást kisérő tudatossághoz hasonlóan. Mi több: éppen ezek az utóbbiak a legfontosabbak. Ám, ha így van, igazolódik kiinduló tételünk, hogy a társadalmi aktivitásban közvetlenül vagy közveti tettebben, mindig a társadalmi gyakorlat egésze tükröződik. Ahogy egy- egy nagy pontosságú műszeren ott tükröződik az elvégzett munka a maga letagadhatat- lanságában és végző megmére- tettségében, úgy a társadalmi egyéneket is társadalmi érintkezésük sokfélesége formálja, s bennünk az előbbi tükröződig a maga konkrét valóságában és tényszerűségében. Nagy tanulság hát a politikus, a vezető és a társadalmat fürkésző tudat számára: arról árulkodik, hogy eszméinkből és célkitűzéseinkből mi vált valóban embert formáló valósággá és tényszerűséggé, és ml az, ami ellenállásba ütközött, mertört, vagy éppen visszájára fordult a társadalmi közegen, ennek az ujjal szembeforduló mindennapiságán. A legfontosabb társadalmi rétegek átlagegyénei, mint megannyi finom műszer, rögzítik magukban a társadalmi fejlődés állását. E zért kell rá figyelnünk; „A nevelőt magát is nevelni kell” — írta Marx. Ez a nevelés azonban éppen ennek az odafigyelésnek az eredménye lehet. Hogy mélyebbek legyenek társadalmi ismereteink, hogy jobban tudjuk, mit, mikor, és hol kell tennünk. A tudatos társada- lomformáláshoz és társadalmi aktivitáshoz, ha ma még tömegszinten nem is mindenütt és mindenkor, de vezetői szinten — lentebb és fentebb — feltétlenül ez is hozzátartozik. HÜLVELY ISTVÁN 1975. szeptember ?X Fokozatosan erjed a vörös bor
