Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-23 / 223. szám
Á föld kincseinek védelme Színházi esték Uri muri A veszprémi színház előadása Moszkvai telextudósítás. A Föld kincsének védelméről fogadtak el törvényt a Szovjetunióban. A határozat mindenekelőtt leszögezi: a kincsek változatlanul az állam kizárólagos tulajdonában vannak. Rögzíti azt; is, hogy az ásványi kincsekről egységes nyilvántartást kell készíteni és készletmérlegeket kell felállítani. Kimondja a törvény a természeti kincsek és a környezet védelmének alapelveit. Fontos előírás: újabb települések létesítéséhez már a tervezési szakaszban be kell szerezni az illetékes geológiai szerv igazolását arról, hogy az adott területen nem találtak semmiféle hasznos ásványi nyersanyagot. HOSSZŰ TÁVÜ ELKÉPZELÉSEK Az új törvény meghozatalát egyrészről lehetővé tette a termelési eszközök gyors ütemű fejlődése a Szovjetunióban. A szovjet gazdaság ma már sorozatban gyárt olyan eszközöket, amelyek révén az eddiginél hatékonyabban lehet — és kell — a természeti kincsekkel gazdálkodni. Ugyanákkor a néhány évtizeddel ezelőtti időszakhoz képest tetemesebb anyagi erőforrások is rendelkezésre állnak a tudósok, elméleti szakemberek által kikísérletezett hatékony módszerek megvalósítására. Húsz éve, hogy csehszlovák és szovjet együttműködés kezdődött a magfizika terén. 1955-ben a két fél képviselői aláírták azt az egyezményt, mely szerint a Szovjetunió segítséget nyújt CsehszlovákiáAz elmúlt időszakban nagyon sok szó esett a talaj- védelemről. A termőföld helyreállításának szükségességét (amelyről a törvény külön is szól) természetesen már rég felismerték a Szovjetunióban, Bőt nagyszabású programokat — öntözési, talajjavítási terveket — készítettek. A mostani rendelkezésekkel azonban lehetőség nyílik olyan egyedülálló, méreteiben és fontosságában egyaránt hosz- szú távú elképzelések megvalósítására, mint a nem feketeföldi övezetek termőföld javítása. SOKOLDALŰ HASZNOSÍTÁS Az új törvényt sürgette a föld méhének gyors ütemű hasznosítása is. A Szovjetunióban az ásványi javak kitermelése eddig az 1927-ben hozott bányatörvény alapján történt, amelyet az élet már túlhaladott. A kitermelés a múlt évtizedekben sokszorosára nőtt. A kőolajbányászat például nyolcszorosára, a földgázkitermelés harmincszorosára emelkedett. A magas fejlődési ütem várhatóan a következő évtizedben is megmarad. A szakemberek nem tartják kizártnak, hogy a következő 8— 10 esztendőben a legfontosabb ásványi kincsek felszínre hozatala megkétszereződik. Igaz, hogy a Szovjetunió rendelkezik a világ legnagyobb nyersanyag-tartalékaival, de ez válnak az atomfizika fejlesztésében és kutatásában és az atomenergia népgazdasági hasznosításában. Az elkövetkező időszakban, főleg az utolsó évtizedben Csehszlovátozatlanul megköveteli a takarékosságot és a Föld kincseinek ésszerű, komplex hasznosítását Az egykoron meddőnek minősített anyagokban (mint az elemzések kimutatták) nagyon sok érték található még. A sok példa közül csak egy: a Kóla-félszigeten kombinátot hoztak létre, amely az apatit kitermelésekor már felhasz- nálhatatlannak ítélt kőzettel dolgozik. A komplex hasznosítással a többi között 1,8 millió tonna apatitkoncentrátu- mot (a foszforműtrágya alapanyaga) kap a népgazdaság évente, s a helyi szükségleteket nagyrészt fedezik a különféle építőanyag-ipari termékek. A LEGKISEBB VESZTESÉGGEL Természetesen a komplex hasznosítás több beruházási eszközt is kíván, ami a beruházási költségeket számottevően módosítja. A törvény ebben a kérdésben úgy foglal állást: valamennyi vállalat csak annyi ásványi kincset veszthet el, amennyi állami érdekből megengedhető. Ennek megítélése pedig egyszerű: addig a határig lehet elmenni, ameddig a beruházási többletköltségek nem haladják meg az ily módon kitermelhető ásványi nyersanyagok értékét. kia, a Szovjetunió jelentős segítségével, komoly kutatási, fejlesztési és termelési alapokat létesített a magenergetika y terén, melyeket a legkorszerűbb berendezésekkel láttak el. Megkezdődött a színházi szezon, s az eLső előadással új bérletsorozatot is nyitott a művelődési központ a szocialista brigádtagok részére, ami egyaránt szolgálja a munkásmű- velődéG nagy ügyét és a brigádtagok megbecsülését Egy- egy színházi előadás nemcsak művészeti, hanem társadalmi esemény is, éppen ezért volit szerencsés gondolat a szocialista brigádtagoknak indított bérlet Az persze más kérdés, hogy a művelődési közipont az új bérlettel sem tudja megoldani a színházjegygondokat és panaszokat, ezután sem lesz könnyebb jegyet bérletet váltani, jóllehet az országos statisztikában tovább növekszik Szekszárd országos előnye a színházlátogatás terén. Csak dicsérni lehet a nyitó darab kiválasztását: Móricz Úri murija valóban klasszikus darab, melynek a mai nézőhöz is van mondanivalója. 1928-ban keletkezett, a regény megjelenésének évében a Víg-. 6zínház mutatta be színpadi változatát. Móricz nagy korszakának remeke, amit a Kivilágos kivirradtig előz meg, s a Forró mezők követ s alig négy év választja el a Barbárok elbeszéléseitől és a Rokonoktól. „Az Alföld sarában megrekedt úri fogat — ez a magasabbra törő magyar ember képe, Móricz elképzelése arról a magyar emberről, aki valami többet, szebbet akar elérni annál az életnél, amit a többi hozzá hasonlók élnek” — írta a bemutató után a jeles kritikus, Schöpflin Aladár. A sárban megrekedt úri fogattal Szakhmáry Zoltán indult el egy emberibb világba, de minden összeomlik körülötte, terveiből nem lesz semmi, vágyai, reményei megcsalják, s még a pillanatnyi öröm is, ami a szép Rozika képében villád föl, elillan. Szakhmáryval szemben egy egész világ áll, az Alföld megrögzötten maradi, buta úri birtokosai, s Szakhmárynak el kell pusztulnia, mert nem tud, s nem is akar hozzájuk hasonulni. Tragédiája egy egész osztály tragédiája, amit Móricz rendkívüli erővel, hitelességgel ábrázolt Az 1928-as bemutató nem hozott igazi sikert, ahogy Móricz többi darabja sem. Az Úri muri közönségsikere csak a felszabadulás utáni időszakban jöhetett el, azóta sokat játszották, s valószínűleg még sokáig lesz színpadon. Éppen ezért vártuk fokozott érdeklődéssel a veszprémi színház előadását, amely azonban sajnos összességében nem emelkedett az átlag fölé. Bokák György rendezése érthetetlenül sokat húzott, s nemegyszfer fontos részekkel kurtította a darabot, ugyanakkor ezzel sem érte el, hogy fölgyorsítsa a szándékosan hosszúra nyújtott expozíciót, aminek funkciója van, mert Móricz ezzel érzékelteti az alföldi urak életének üressé, gét, értéktelen utalmát. Az előadás igazi meglepetése és ajándéka Tánczös Tibor harsány Csörgheő Csulíja, Móricának talán legelevenebb színpadi alakja, aki éppúgy klasszikus figurává lett, mint Pontyi vagy Mokány Berci.’ Tánczos Tibor kivételes művészete mellett a többiek bizony elhalványodnak, még Fonyó István egyébként rokonszenves Szakhmáiryja is, de Rozika is, akiiben Muszte Anna nem mindig érezte meg Móricz szándékát. A siker így sem maradt el,' de ez Móricz érdeme, amihez a rendezés nagyon kevéssel járult hozzá. CSÁNYI LÁSZLŐ FARAGÓ ANDRÁS Húszéves a csehszlovák—szovjet magfizikai együttműködés Crdas Iván: Damjanich ttüae&molc Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. — Igenis, értem! — feleltem. — Uj urakat. A tisztek nevettek, a százados úr pedig hátba vert, hogy majd elállt a lélegzetem. — Nem vagy te elveszett ember, Andris! Amikor félrehúzódtam a sarokba, felolvasták egymásnak az újságból a listát, de abból, amit hozzáfűztek, csak azt kellett gondolnom, hogy nekem volt igazam. A felelős miniszterek egytől egyig urak, sőt néha igen nagy urak voltak. Damjanich olvasta: — Miniszterelnök: gróf Batthyány Lajos. No, erről nem tudom kicsoda. — Gazdag ember, övé az ikervári birtok — így az egyik főhadnagy. El ne feledjem, a tisztek mind magyarok voltak. — Belügyi miniszter: Szemere Bertalan. Ez ki? Nem tudták. — A közös ügyek minisztere őfelsége személye mellett: herceg Eszterházy PáL A vendég százados ismerte. — Ez alighanem az ország leggazdagabb embere. övé a fél Dunántúl. — Pénzügyminiszter: Kossuth Lajos. No, ezt nem kell magyarázni! Csakugyan nem magyarázták, pedig szerettem volta tudni, hogy ki lehet az, akire az ország pénzét bízzák. Lám, csak a i Csernovitsoknak mennyi a pénzük, hát akkor milyen gazdag lehet az ország? — Hadügyi miniszter: Mészáros Lázár huszárezredes. Az én századosom nem ismerte, de a három vendég egyformán lelkesedett: — Vitéz katona! — Kitűnő huszár! — Lenn van Radetzky alatt, és azt beszélik, hogy a táborszernagy haza sem akarja engedni! Mészáros a kedvence. 1 — 31 — — Közmunka- és közlekedésügyi miniszter: gróf Széchenyi István. Ezt az urat még én magam is láttam, ökröket hajtottunk Szegedre, amikor egy irgalmatlan kerekű, nagy, füstös gőzhajón ott járt. Mindenki ünnepelte, és úgy beszéltek róla, hogy ő a legnagyobb magyar. Ezt ugyan nem hittem, de való igaz, hogy szép, szálas termetű, jó erősnek látszó úr volt. — Vallás- és közoktatásügyi miniszter: báró Eötvös József. Ez Fejér megyei! Olvastam tőle könyvet meg cikkeket. Nagyeszű ember. — Földmívelés- és iparügyi miniszter: Klauzál Gábor. A fene tudja, hogy ki az! * Egyikük sem tudta. — Végezetül az igazságügyi miniszter: Deák Ferenc. Erről mindkét főhadnagy hallott már. — Zala megyei nemesember. Vagyona tán semmi nincs, de az esze meg a tekintélye irgalmatlanul nagy. Megszámoltam: egy herceg, két gróf és egy báró volt köztük. De a többi is úr volt, egy szálig. Valami új formának véltem az egészet, hogy az urak ugyanúgy parancsolhassanak, csak legfeljebb más módon, mint eddig. Nem érdekelt a minisztérium. Nekem indulnom kellett április 27-én, csütörtökön délben Olaszországba. Közben már megkaptuk a pontos marsrutát és a marsbe- félt is. Este azonban a százados úr megkérdezte: — Folytassuk csak a minapit, András fiam! Ha történetesen úgy hozná a sors, hogy otthon kellene verekedni, mondjuk azért, hogy Vingát fel ne égessék, akkor se fülne a fogad hozzá? — Dehogyisnem, százados uram! De hát ki égetné fel Vingát? Bólintott. — Csakugyan, ki? Egyelőre könnyen lehet, hogy mi fogunk lázadó olasz falvakat felgyújtani. Igaza lett Tíz nap sem telt bele, és ezzel a tulajdon két kezemmel vetettem üszköt olasz háztetőre. Ezeket a háztetőket, falvakat és városokat azonban nem szabad olyannak elképzelni, mint Vingát vagy éppen Temesvárt Lágy dombok közt húzódnak meg, a dombokon szőlők, gyümölcsöskertek, és minden talpalatnyi föld megművelve. A legelő kevés, éppen ezért valamirevaló jószágot alig látni, birkát például egyáltalán nem. Benn a házak közt azonban még a mellékutcák is kövesek, szalma- vagy nádtető nincs, csak — 32 — cserép meg fazsindely. A falvakban is nagyon sok az emeletes ház, ami nemcsak a felgyújtás okából jelentett sole bajlódást hanem mert amikor utcai harcokra került sor, felülről is puskáztak az ember gyerekére. Az olaszok máskülönben teljesen olyanok, mint mi, csak éppen valamivel barnább bőrűek, taljá- nul beszélnek, pergő nyelvük van, és be nem áll a szájuk. A lányaik, asszonyaik meg többnyire olyan szépek, hogy az már sok is, csak hamar elvirágzanak. A barnább bőr meg a fekete haj bizonyára a sok napsütéstől van, a szépség nem tudom, mitől, de a napsütéssel és szépséggel egyformán sok dolgunk akadt Én már csak tudok valamit a melegről, hisz arattam itthon épp eleget, meg voltak olyan kukoricáink, hogy a lovas embert is eltakarták, és nyáridőben úgy megrekedt köztük a levegő, hogy az ember azt hihette, menten megfullad. Ez azonban még mindig csak kellemes, eső utáni hűvösség ahhoz a pokolbeli hőséghez képest, amit negyvennyolc májusában, júniusában Verona környékén megértünk. Volt idő, amikor még a temesvári II. számú izzasztót, azaz a nagy kiképzőudvart is áldottam, merj valamennyire mégiscsak megedzette az embert. Egyszer tizennyolc, egyszer meg harmincnégy órát meneteltünk egyvégtében, egészen kicsiny pihenőkkel. Az emberek úgy dőltek ki jobbra-balra a sorból, hogy rossz volt nézni. A százados úr lefogyott, rengeteget káromkodott, és megtörtént az a csoda, hogy abba az irgalmatlan nagy butykosába nem bort töltetett, hanem a citromnövény gyümölcsének a levét. Majdnem egy kosár citromot kellett kinyomnom, amíg megtelt, és hozzáönthettem, ahogy megkívánta, a két csupor vizet cukorral. A százados úr negyvenhatban már járt olasz földön, és ez nekünk nagy szerencsénkre szolgált. Tudta, hogyan kell bánni az ottani népséggel, ismerte a különböző gyümölcsöket, és nagyon szigorú parancsba adta, hogy mit szabad megennünk és mit nem. (Folytatjuk) • — 33 —
