Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
I Szélesre tárja t nem kevésbé széles karmoz- dulattál tessékelt a szobájába: „Nagy, nagy megtiszteltetés, hogy volt szíves meglátogatni! Igazán, nem is tudom, minek köszönjem a szerencsét. Oda parancsoljon, az a jobb hely, ugyanis akkor még csak véletlenül sem lehet huzatban. Kartársnő kérem, kávét, kólát, és ha szabadna kérdeznem: konyakot, vagy bort, de hozza mind a kettőt, majd meglátjuk. Cigarettát? Parancsoljon: mivel lehetek szolgálatára?” Egyetlen lélegzetvétellel mondja el, ahogy az iskolás gyerek a sebtében megtanult verset. Közben a tekintete pillanatnyi megállás nélkül siklik az osztályvezetői szoba egyik pontjáról a másikra. Azt, hogy a gondolata hol jár közben, talán ő sem tudja. Mosolyog, de rosszul megtanult színpadi mosoly terpeszkedik az arcán. Udvariasnak hiszi magát. Ilyen az egész környezete. „Kérlek szépen; . szíveskedj; ha lennél olyan jó; drágám”. Csupán egy dolgon csodálkoznak: ezen a „jól nevelt” osztályon se eleje, se vége az intrikának- Pedig itt mindenki mindenkinek „igazán jó barátja”. Ezt el is hiszi az osztályvezető. Miért is ne hinné, hiszen ha K. kartárs bemegy hozzá, így kezdi: „Tudod kérlek, én jó barátja vagyok P.-nek, és ezt sem hivatalosan mondom,- de...” * Másnap P. tesz hűségesküt K. mellett, mielőtt odaér a mondandójával, hogy „de”. Harmadik napon V. közli, hogy már gyermekkorában is tisztelte Z-t, „de”... Mégsem értik, ä miér‘ levegő állandóan. Az osztály- vezető leteszi a főesküt, hogy ő igazán jó ember. Bárki, bár-' mikor bemehet hozzá, elmondhatja a panaszát, meghallgatja a munkatársait, sőt ha megkérik, hogy ne csináljon belőle ügyet, nem is csinál. Hallgat, mint a sír. Magába zárja, amit hallott. Sőt! Még csak nem is érezteti, hogy kiről mit tud. Aztán csodálkozik. Ö, az udvarias, jó ember. Nem kell jósnak lenni, hogy megmondjuk: rövidesen még inkább csodálkozni fbg, amikor az elektromossággal telített légkörben rövidzárlat keletkezik, és pillanatokon belül elégnek az áludvariasság vékony szálai. Azok közül, is legelőször azok, amelyek hozzá vezetnek. Törvényszerűen - ez a sorsa az ilyen kapcsolatoknak, az ilyen stílusnak. Aki fél a kemény szót kimondani — mert „jaj, megsértem vele” —, menthetetlenül belefullad saját szirupjába. Az álhumanizmus, az áludvariasság csak olyan máz lehet, ami csúnya valóságot takar. Egy szülészről járja az a hír, hogy „kemény ember”. Megkérdezték: mi a véleménye erről, hiszen ő igazán olyan munkát végez, ahol . nagyon érzékeny, megviselt, szenvedő emberekkel vari dolga. Pillanatnyi habozás nélkül elismerte: valóban előfordul, hogy nagyon keményen rászól a szülő nőre, ha a helyzet úgy kívánja. Idézzük: „Emberéletről van szó, ott nem lehet szép szavakat keresni, hogy drága, kezétcsókolom, szíveskedjen szót fogadni, mert ugyebár akkor baj lehet. Van, aki megsértődik az erélyes hang miatt. Nem baj, ha azután azt teszi, amit kell. Elképzelhető, hogy később sem ismeri fel: érte és az új életért volt szükség rá. Az sem zavar. Lényeg: komplikáció nélkül jöjjön világra az új ember”. Nagyon igaz. életnek olyan helyzetei, ahol a tánc- és illemtanár stílusa káros. Egyébként is sokkal többet ér a kemény, de őszinte szó. Tudjuk, hogy kivel állunk szemben. Becsületes, valóban jó szándékú emberrel, aki javunkat akarja még akkor is, ha első érzésünk szerint keserű pirulákként kell lenyelnünk a szavait. Más esetben, a szépen csomagolt vélemény a „se nem árt, se nem használ” magatartás előbb-utóbb ártalmas lesz. Fejes István Kemény, de.. , Verös péntek A z '1905-ös'“esztéhdő'*súlyos politika* "válsággal köszöntött be Magyarországra. A januári parlamenti vqlasztás korábban elképzelhetetlen eredményt hozott. Az évtizedek óta hatalmon, levp kormánypárt — noha rendelkezésére állt az államapparátus' kényszerítő ereje, s választójoga pedig csak a lakósság 'lob'. '4—5 százalékának volt — vereséget szenvedett. ■£ A krízis első hónapjaiban lépett az országos politika színterére önálló erőként a magyarországi proletariátus és pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A szervezett munkásság ereje a század első éveiben hatalmasan megnövekedett. Az MSZDP vezetői egyetlen eszközt láttak a válság megoldására, az átalakulás biztosítására: az általános, titkos és egyenlő választójog megvalósítását. A reform fő stratégiai célként való kitűzése a párt politikájában háttérbe szorított olyan fontos problémákat, mint az agrár- és a nemzeti kérdés. M égis, hogy politikai súlyukat megmutassák — hiszen a munkásosztály képviselői nem foglalhattak helyet a parlamentben — először 1905 szeptemberében a politikai tömegsztrájk fegyveréhez nyúltak. Ezt a harci módszert a párt vezetői az 1905-ös orosz polgári demokratikus forradalom fegyvertárából kölcsönözték. Úgy határoztak. hogy szeptember 15-én, a parlament megnyitásának napján, Budapesten és környékén általános politikai sztrájkot hirdetnek. . -*,-1*,,..,..«.,-. A tüntetés híre nagy izgalmat váltott ki a munkásságban. A vidéki városokban is egymást érték a forró hangulatú gyűlések, a Viharsarok, a Dunántúl nagybirtokain az 1848-as mánciusihoz hasonló forradalomra vártak a mező- gazdasági munkások, spontán sztrájkok robbantak ki, leálltak a mecseki szénbányák, s a bányászok népes csoportja felutazott Budapestre, hogy részt vegyen a tüntetésen. Az országgyűlés megnyitására összesereglett képviselők 1905. szeptember 15-én döbbenten láthatták: több mint 100 ezer ember népesíti be a Parlament előtti teret A vörös zászlók, feliratok, jelvények tengerében az Országház épülete ostromlott várnak tetszett. N oha az ostrom elmaradt, s a százezres tömeg a Ház elnökének semmitmondó válaszát meghallgatva, fegyelmezetten szétoszlott, mindenki megértette, hogy ez a nop történelmi jelentőségű volt. A munkásosztály és pártja jelentős tényezőként az országos politika porondjára lépett. S ha az 1905-ös, majd a később szervezett nagy politikai sztrájkok közvetlen céljukét nem is érték el, mint a proletariátus legnagyobb osztó lyütközetei kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy a munkásosztály bátran vállalta forradalmi küldetését 1918/1919-ben. «£ KENDE JÁNOS Az SZVSZ európai tagszervezeteinek ülésén elfogadott és jóváhagyott dokumentumok (Folytatás az 1. oldalról) Bennünket, Európa szakszervezeteit és dolgozóit közvetlenül érintenek a Portugáliában lejátszódó események: az osztály- testvéreink iránti szolidaritásunkon és a fasizmustól örökre megszabadult dolgozók és népek demokratikus Európájáért folytatott közös harci érdekeinken keresztül. Ha az ellenforradalmi erők győzelemre jutnának Portugáliában, szétzúzva a demokratikus folyamatot, felbátorítva ezzel Európa többi kapitalista országának reakciós erőit, akkor közös harcunk nehezebbé válna és többe kerülne. így tehát Portugália dolgozóinak és néoének üqye, a fasiszta összeesküvés elleni harca a mi saját ügyünk, a mi saját harcunk is. Az SZVSZ tagszervezetei ismételten kifejezik teljes szolidaritásukat az Intersindical, valameny- nyi portugál dolgozó, szakszervezet és demokrata iránt, és kívánják, hogy a kommunisták, a szocialisták, más demokraták és haladó emberek újra visszataláljanak ahhoz az eqységhez, amely lehetővé tette számukra az előző reakciós és fasiszta kísérletek meghiúsítását és a demokrácia építése alapjainak lerakását. Az SZVSZ taqszervezetei sürgető felhívással fordulnak minden ország szakszervezeti mozgalmához, elsősorban az európai szakszervezetekhez, hogy támogassák a portugál haladó erők és dolgozók harcát a reakciós támadás ellen és minden országban bontakoztassanak ki egy széles körű cselekvő szolidaritási mozgalmat Félretéve a portugáliai demokratikus folyamot alakulásáról alkotott különböző nézetkülönbségeket, a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak cselekednie kell és gyorsan kell cselekednie ebben a nehéz órában'eljött az akcióegység ideje. A legfontosabb feladat jelenleg: elzárni az utat a fasiszta reakció előtt Az SZVSZ tagszervezetei kötelezik magukat, hogy mindent megtesznek a nemzetközi mozgósítás fokozása érdekében: — hogy segítsék a portugál dolgozókat a demokratikus vívmányok egységben való megvédésében és továbbfolytatásában, melyek az 1974. április 25-i forradalommal kezdődtek; ■— hogy megakadályozzanak minden külföldi beavatkozást követelve Portugália nemzeti szuverenitásának tiszteletben tartását; — hogy rákényszerítsék a kormányokat: ne tegyenek semmi olyant, amely birtatást vagy támogatást nyújt a portugáliai reakciónak; — hogy segítsék Portugália gazdasági fejlődését minden beavatkozás és politikai feltétel nélkül. LEVÉL A SZOCIALISTA INTERNACIONÁLÉHOZ Kedves Elvtársakl Az SZVSZ-hez tartozó európai országos központok vezetői szeptember 8-án összeültek Prágában, hogy megtárgyalják a portugál dolgozók és demokraták iránti szolidaritás fokozását. Arra kérték az SZVSZ titkárságát, tegyen meg minden szükséges kezdeményezést, hogy Portugáliában megvalósuljon és továbbfejlődjön az egység és az akció a fasizmus visszaállításának megakadályozására. Ebben a szellemben szeretnénk tájékoztatni önöket elgondolásainkról és javaslatainkról. Úgy gondoljuk, hogy a demokratikus fejlődés Portugáliában, következésképpen az ellen- forradalom és a fasiszta diktatúra visszaállítása veszélyének megállítása különös jelentőséggel bír és közös érdeke az európai munkásmozgalomnak, az európai népeknek, valamint a világ népeinek. Ebben a gondterhes helyzetben a Szocialista Intemacionálé vezetőségéhez és pártjaihoz tódulunk. Felhívjuk önöket erőfeszítéseink egyesítésére, hogy a portugáliai demokratikus erők egyesítésén munkálkodjunk és hozzájáruljunk annak a súlyos válságnak megszüntetéséhez, amely Portugáliát sújtja. Tudjuk, hogy a demokraták között eltérések vannak^ a portugáliai helyzet alakulásának értékelésében. Úgy gondoljuk azonban, hogy ami most a legfontosabb, az az, hogy meg tudjuk tenni a szükséges erőfeszítést, hogy összefogjunk és útját álljuk a fasizmusnak. A szakszervezeteknek és a munkáspártoknak tudniuk kell összehangoltan cselekedni ennek érdekében. A nemzetközi munkásosztály előtti felelősségünk tudatában kötelességünknek tartjuk, hogy jelen, levelünkkel tájékoztassuk önöket javaslatunkról. Az oly sokat szenvedett portugál nép és dolgozók érdekében fordulunk önökhöz, hogy szolidaritásunkat együttesén júttaSsúk kifejezésre. Fogadják szakszervezeti üdvözleteinket. Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára. LEVÉL AZ EURÓPAI SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGHEZ Kedves Elvtársakl 1975. szeptember 8-án összeültek az SZVSZ-hez tartozó európai országos központok. Az SZVSZ titkársága azt a megbízást kapta, hogy ismertesse önökkel eme központok képviselőinek a tárgyalás eredményeként kialakult alábbi gondolatait. Történelmi felelősségünk tudatában és az európai biztonságról szóló konferencia záródokumentumának szellemében, felhívással fordulunk önökhöz, az európai szakszervezeti szövetség vezetőihez és önökön keresztül az ESZSZ valamennyi tagszervezetéhez, hogy egyesítsük erőinket a portugál nép demokratikus vívmányainak, szabadságának védelmére és fejlesztésére, melyeket e nép a félévszázados fasiszta elnyomás után vívott ki. Úgy véljük, hogy közös akcióval és kapcsolataink segítségével együtt munkálkodhatunk a demokratikus erők egységének gyors helyreállításán, amely minden megoldás útja. Ismerve programjukat és az antifasiszta harcban való elkötelezettségüket, javasoljuk, hogy járuljanak hozzá egy polgár- háború veszélyének elhárításához Portugáliában, hatékony és konkrét akciók segítségével, kifejezve szolidaritásunkat Portugália demokratikus erőivel, haladó pártjaival és szakszervezeteivel. Erélyesen elítélünk minden külföldről jövő beavatkozási kísérletet. Közös erővel visszautasítjuk a' nemzetközi reakciónak a fiatal portugál demokrácia elleni irányuló támadásait Abban az Európában élünJcj amely átélte a két világháború pusztításait, szenvedett és most is szenved a fasizmus gonosztetteitől. Ez egyben meghatározza felelősségünket, közös kötelességeinket. Kifejezzük azt a törekvésünket, hogy kontinensünket a béke, a biztonság, a széles körű együttműködés térségévé tegyük. Éppen ezért nem engedhetjük meg, hogy a fasiszta res- taurációs erők a haladás és a béke ellenségei újra tért hódítsanak Portugáliában és bárhol másutt Európában. Kedves Elvtársak! Tekintve a portugáliai események alakulását, a fasiszta erők tevékenységét, kötelességünk a nemzetközi szolidaritás igénybevételével bátorítani, támogatásunkat adni a portugál munkás- osztálynak, az összes portugál demokratikus haladó erőnek egységük helyreállítása érdekében, amely nemes célkitűzéseik megvalósításának egyetlen döntő eszköze, amint azt az előző kísérletek által elszenvedett kudarcok bebizonyították. Ez közös érdeke a portugál és egész Európa népeinek, kontinensünk minden dolgozójának. Ami bennünket illet, mi készek vagyunk segítséget nyújtani és közreműködni minden olyan kezdeményezésben, amely alkalmas a fenti célkitűzések megvalósításához. Kérem, fogadják testvéri üdvözleteinket. rre Gensous, az SZVSZ főtitkára. 1975. szeptember 14.
