Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

így látja a hetet kommentá­torunk, Réti Ervin: Genfben aláírták a második egyiptomi—izraeli csapatszét­választási megállapodást, s ez­zel — legalábbis a látszat sze­rint — eredményesen fejező­dött be az amerikai külügy­miniszter tizedik közel-keleti ingázása. Az aláírási szertar­tásról azonban hiányoztak a többi érdekelt arab országok képviselői, s távolmaradt a konferencia két társelnöke. Miután a Szovjetunió nem képviseltette magát, hivatalo­san az Egyesült Államok kül­döttei sem voltak jelen. A vi­lág nem ezt a genfi feileményt várta, hanem olyan békeérte­kezletet kíván, amely vala­mennyi fél bevonásával a ko­rábban jóváhagyott elveket valósítja meg. E sarkallatos alapelvek: a megszállott arab területekről történő izraeli ki­vonulás,' a palesztin nemzeti jogok érvényesítése, s bizton­ságos lét garantálása a térség minden államának. A jelenlegi megegyezés, amelynek következtében a .Si- nai-félsziget területiének 87 százaléka (!) még mindig iz­raeli fennhatóság alatt marad s. a többi frontokon nem törté­nik mozgás — valóban nagyon kis lépés csupán, a rész részét kéoezi. Elfogadható lenne szerény kezdetnek, ha’ biztosítottnak látszanék a folytatás. A to­vábblépés reménye azonban nem áll fenn, sőt a csapat- választás körülményei olya­nok, hogy a Icis lépéssel meg­lehetősen nagy bonyodalmak járhatnak együtt. Az egyezkedéssel megren­dült az arab front első vonala, nehezebbé válik a szíriai és Palesztinái követelések telje­sülése. Miközben az arab erők közé sikerül éket verni, Izrael a csaknem hárommilliárd dol­láros amerikai gazdasági se­géllyel és katonai szállítással nyolc-tíz esztendőre bebiztosít­hatja hadászati fölényét. Vé­gül, az ütközőzónában, az elektronikus megfigyelőállo­másoknál amerikai technikai személyzet jelenik meg, ami kísértetiesen hasonlít Vietnam­hoz... Vietnamra hosszú idő után először köszöntött békés ün­nep: a VDK kikiáltásának 30. évfordulójára emlékeztek. Ha­noiban ötven országból érkez­tek küldöttségek, s ez lehetővé tett néhány fontos eszmecserét, így a VDK fővárosában tar­tózkodó szovjet párt- és kor­mányküldöttség az indokínai győzelem óta első ízben lépett közvetlen kapcsolatba a leg­magasabb szintű laoszi és kambodzsai vezetőkkel. Lisszabon iobbratoiódás az MFfi legfelsőbb forradalmi tanácsában Vasco Goncalves tábornok, a portugál fegyveres erők ve­zérkari főnöke a hadsereg szó-' ciáldemokrata, jobboldali szár­nyának nyomására péntek dél­után lemondott tisztségéről. A tábornokot kihagyták a péntek este megválasztott új legfel­sőbb forradalmi tanácsból is. A fegyveres erők mozgalma közgyűlésének tancosi ülésén, amelyet a hivatalos közlemény szerint végül mégis csak meg­tartottak, olyan forradalmi ta­nácsot választottak meg, amelyben helyet kapott az An- tunes-féle csoport hát tagja, továbbá Fabiao tábornok, a szárazföldi erők főparancsno­ka és Carvalho tábornok, a Copcon főnöke is. (Antunes és Alves őrnagy tagságának kér­dését maga a forradalmi ta­nács vitatja meg később.) A légierőnél megerősítették tiszt­ségében az Antunes-féle doku­mentumot ugyancsak támogató Morais da Silva tábornokot, a haderőnem főparancsnokát. Az MFA 21 tagú legfelsőbb forradalmi tanácsában' kisebb­ségbe kerültek azok, akik a valóban forradalmi baloldalhoz tartoznak. Lényegében csak a haditengerészet képviselőiről lehet azt állítani, hogy a de­mokratikus népi 'forradalom hívei. Pinheiro- de Azevedo tenger­nagy, akit Goncalves vezér­kari főnökké történt kinevezé­sével egy napon (augusztus 29- én) kormányfővé neveztek ki — a jelek szerint — megtartja új funkcióját, jóllehet még nem iktatták be tisztségébe. A közgyűlés nem döntött ar­ról, ki legyen az új vezérkari főnök. Egyes megfigyelők való­színűnek tartják, hogy Gomes elnök látja el ezt a funkciót — úgy, mint Goncalves ki­nevezése előtt. BUDAPEST jg» A Brazil Szövetségi Köztár­saság nemzeti ünnepe alkal­mából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte Ernesto Geisel köztár-, sasági elnököt. PÁRIZS A spanyol hazafiak iránti szolidaritási nagygyűlést ren­deztek Párizsban a francia haladó pártok, szakszervezetek és társadalmi szervezetek. A Bordeaux-i spanyol kon­zulátus épülete előtt is tünte­tés volt, a nemrégiben halálra ítélt fiatal baszk hazafiak iránti szolidaritás jegyében. RÓMA A spanyol antifasiszták har­cának támogatására nagygyű­lést rendezett pénteken Róma központjában az olasz kommu* 1975. szeptember 7. nista, szocialista és köztársa­sági párt, valamint az olasz katolikus dolgozók szövetsége ifjúsági szervezete. KHARTOUM A szudáni hadsereg egyik szóvivője szombaton bejelen­tette, hogy letartóztatták a Ni­meri elnök ellen pénteken megkísérelt és sikertelenül végződött puccskísérletben részt vevő tisztek, altisztek, közkatonák, és polgári szemé­lyek többségét. A még el nem fogott személyek után folyik a hajsza. A belügyminisztérium felszólította az ország lakossá­gát, hogy jelentsék a rendőr­őrszobákon, ha tudnak ezek­nek a személyeknek a tartóz­kodási helyéről. Az APP francia hírügynök­ség szerint az államcsínykísér­let vezetője, Oszmán alezredes, a korábbi jelentésekkel ellen­tétben nem halt meg, csupán haslövést kapott a harc során. A szombati szudáni lapok kö­zölték Oszmán képét, amint sebesülten a khartoumi kato­nai kórházban fekszik. A fővárosba egyébként visz- szatért a nyugalom. Az üzle­tek kinyitottak, és csupán a stratégiailag fontos épületeket őrzi a katonaság. ^ Az MFA legfelsőbb forra­dalmi tanácsának összetételé­lében olyan jobbratolódás ment végbe, amely minden bi­zonnyal éreztetni fogja hatá­sát politikai síkon is. A jobb. oldal valószínűleg nem fog megelégedni mostani sikerével és újabb hatalmi pozíciók megszerzésére törekszik majd — vélik lisszaboni haladó kö­rökben a közgyűlés tancosi ülése után. A portugál hadsereg konzer­vatív, szociáldemokrata szár­nyának megerősödése és ha­talmi pozícióinak megerősítése hallatán azonnal támadásba lendült a jobboldal: a demok­ratikus néppárt (PPA) péntek esti portói nagygyűlésén fel­szólalt vezetők követelték az MFA feloszlatását, a legfelsőbb forradalmi tanács megszünte­tését és polgári engedetlenség­re szólítottak fel a demokrati­kus kormánnyal szemben. A merénylőt, Lynctte Frommet, akiről kiderült, hogy a tö­meggyilkos Manson-banda tagja, miután ártalmatlanná tet­ték, elvezetik a titkosrendőrök. „A fegyverek és az erőszak Amerikájában tisztességes em­berek is tragikusan vágezhe-' tik” — kommentálta a Ford elnök elleni merénylet-kísérle­tet pénteken a CBS televízió. „Szembe kell néznünk a tény­nyel, hogy ebben az országban sok veszélyes őrült van szaba­don és célpontjaik közé számí­tanak a politikai vezetők is. A látványos erőszakos csele­kedetek még több merénylet­hez és kísérlethez vezetnek” — mondta a kommentátor. Rockefeller alelnök higgadt nyilatkozata szerint az ameri­kai politikusoknak „éppúgy, mint a fegyveres testületek tagjainak” vállalniok kell a hivatásukkal járó kockázatot... Manson hippivezért és vele bandájának három lánytagját 1971-ben halálra ítélték, mert két évvel korábban hét embert gyilkoltak meg, köztük Sharon Tate ismert filmszínésznőt. Ford merénylője ugyancsak a Manson-bandához tartozott és azóta is hűséges az életfogy- tiglanra változtatott ítéletét töltő gyilkos vezérhez: leg­utóbb két napja kért hozzá — sikertelenül — látogatási enge­délyt. A Washington Postban a napokban nyilvánosságra ke­rült adatok szerint a bűnözés mind riasztóbb méreteket ölt az Egyesült Államokban: az elmúlt évben minden negye­dik háztartást érintette vala­milyen formában. A Gallup intézet felmérése szerint a nagyvárosok lakóinak 56, a teljes lakosságnak csaknem 50 százaléka fél éjjel az utcára menni. Az elmúlt 15 évben 158 szá­zalékkal növekedett a bűnözés, ezen belül megháromszorozó­dott a rablások és a nemi erő­szak, megkétszereződött a gyil­kosságok száma. Erre az évre várható a har­mincas évek gazdasági válsá­ga óta nem tapasztalt gyilkos­sági arányszáma: százezer la­kosra tíz. Illetékesek a bűnözés vissza­szorítására fordított óriási több milliárdos többletkiadá­sok és egyéb erőfeszítések el­lenére borúlátóak: a szociális helyzet, főként a nagyvárosok­ban változatlanul romló, ja-, vulásra mutató jelek nincse­nek, az irányzat a bönözés nö­vekedése felé mutat. Történetesen e rendkívül időszerű kérdéssel foglalkozott Ford elnök a merénylet nap­ján mondott beszédében: eré­lyesebb fellépést sürgetett a bűnözés ellen. Középpontban a|rteem^ minden, a mi társadalmunk emberközpontú társadalom, így igaz. Mindig mondom: a szocialista rend, maga az in­tézményes humanizmus, mi­vel a törődés, a gondoskodás, a létezés valamennyi helyze­tére kiterjed, s bár még nem mindenben tökéletes, de átfo­gó, hiánytalan és teljes. Gon­doljunk a szigorú munkavé­delmi előírásokra, a gyermek- gondozási segélyre, az ország valamennyi lakosára kiterjesz­tett orvosi gyógyellátásra. Fe­lesleges folytatni, elvégre, tud­juk, ismerjük, benne vagyunk. Ezen a térfélen különösebb keresnivalóm nincs. De a má­sik oldalon, ahol Tóth Mihály 48 éves tehenész alig bír ki­egyenesedni, sziszegve tapo­gatja derekát, ahol Széli Má­tyás takarmányos reggel ne­hezen bír lábraállni. szóval a másik oldalon tüzet látok. Em­berek égnek benne, önként vállalt makacs megszállottság­gal, s talán még nem késő megóvni őket az elhamva- dástól. Nem áll szándékomban pá­nikot kelteni, a harangokat mégis félre verem. Eddig ha­logattam, elodáztam, igyekez­tem magammal elhitetni: ré­meket látok. Más részről egy olyan helyzetben, mint ami­lyen most a miénk, meggon­dolni valónak éreztem kinyil­vánítani: nálunk Magyar­országon az emberek agyon- dolgozzák magukat. Nem min­denki, de a téesz-tagok és a bejáró dolgozók, a kétlaki munkások többsége igen. Ezen a nyáron " fordultam néhány községben, olyan he­lyeken, ahol utoljára öt-hat évvel ezelőtt jártam. Ismerő­sökkel találkozva, „ezer éve nem láttalak” felkiáltásokkal örvendeztünk egymásnak és belenyugvó, „te sem fiatalod­tál” megállapítással tértünk napirendre a fölött, hogy múl­nak az évek. Katona János gépkocsivezető, Tóth Zsig- mond traktoros, elővette bel­ső zsebből a levéltárcát, s fény­képeket mutatott restellkedő büszkeséggel: Az unokák. Barátaimnak beszámoltam életem folyásáról, ők viszont. Megmutatták gyarapodásuk tárgyi bizonyítékait: a lakásu­kat, a berendezést, a fürdőszo­bát és a bekeretezett szakmun­kás-bizonyítványt. örül az em­ber szíve, hát hogyne. Jómód­ban élnek, de valamennyien, kivétel nélkül valamennyien: megromlott egészségű, beteg emberek. Dolgoztak szakadá­sig, nem kímélték magukat, tíz évre elegendő egyéni tervüket három-hégy esztendő alatt tel­jesítették, s félő, hogy nem sokáig fogják élvezni javai­kat, hozzáteszem, a fürdőszo­ba kivételével nem is nagyon élvezik. Nincs idő. A tévé mel­lett elalusznak, a fizetett sza­badságot arra használják fel, hogy szénát kaszáljanak a háztáji jószágriak, megcsinál­ják végre a vaskerítést és visz- szadolgozzák azt a segítséget, amit ők kaptak a nagy hajrá­ban; amikor az új házat falaz­ták és három vasárnap tető alá hozták. Ide kívánkozik: ezek az em­berek keményen helytállnak a termelőszövetkezetben is. Az ilyen típus nem tud lazsálni. Rájuk nem érvényes, hogy a munkahelyen pihenik ki ma­gukat. Mese. A mezőgazdaság­ban, az iparban, a jószág kö­rül, a szalag mellett, a tehe­nész, a cipőgyári munkás, a traktoron nem pihenhet. Eddig a falusi ismerőseim­ről, barátaimról beszéltem, s hogy jobban behatároljam a témát: mondandóm szinte ki­zárólag a negyven-negyvenöt évesekre vonatkozik. S úgv lá­tom a városokban sem különb a helyzet. Nagy a csábítás, el­ismerem. A kőműves, a vil­lanyszerelő, a szobafestő nemi tart szabad szombatot, piheaér Ezt hozta a hét* a külpolitikában amerikai vélemények a Feri ellesi! riiiriif ietrii szsnsnünsiii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom