Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

By költ ember? a Kedves Olvasónak, általában viszolygok, ha azt hal­lom, hogy valaki „régi vágású úriember”. Viszont a „régi vágású kereskedő” nemhogy rossz, kifejezetten kellemes benyomást tesz rám. Az én fog­lalkozásomban ő a Kereskedő. Így, nagy betűvel, ö az, aki nem alázatos, de udvarias; nem negédes, de a bolt­jában, a pultjánál vendégnek érzi magát az ember, akiről érezni, hogy osztozik az örömömben, ha sikerül kedvemre való árut találni, és sajnálja, ha csalódtam abban a készletben, amit kínál. Komoly meghívásnak veszem, ha azzal búcsúzik, hogy keressen fel máskor is. Most mondhatja a Kedves Olvasó, hogy igaz, igaz, de egyre kevesebben vannak. Lehet. Nekem viszont több ilyen ismerősöm is van. Például a szekszárdi Korzó Áruházban, az úgynevezett százhatvanas cseme­gében, a Richards szövetszaküzletben, de a Garay téri könyvesboltban is. Az életkoruk is felöleli a munka­képes korosztály szinte teljes skáláját. Ez pedig azt mutatja, hogy nem okvetlen a múlt rendszer valame­lyik szatócsboltjában kellett tanulnia a szakmát ahhoz, hogy valakiből Kereskedő legyen, tehát semmi néni indokolja csökkenő számukat. Hozzáteszem, hogy hasonló a véleményem a „régi vágású” mesteremberekről is. Ebben sincs semmi nosz­talgia. Szerintem ez azt jelenti, hogy akire mondják, ismeri mestersége számos finom fogását, és azoktól a munkája valóban mestermű lesz. Az az ember, aki — mint mondani szokás — szívét, lelkét adja a munkába, aki egyszerűen nem tud rosszat kiadni a kezéből, aki kimondatlanul is büszkébb — jogosan — önmagára, semminthogy félig-meddig összecsapja, amit rábíztak. Tudom, megint lehet ellenvélemény: ismernek olya­nokat, akik nem sorolhatók ide. Biztosan igazuk van. Azonban megint csak hadd soroljak példákat. Ismerek olyan asztalost, aki képes ötször is végigsimogatni a gombostűnél alig vastagabb szög begittelt helyét, hogy véletlenül se legyen szépséghiba a munkáján. A szek­szárdi szabók között ismerősöm a Kölcsey telepi fiók mestere, aki az általa készített ruhát talán még az ut­cán is végigsimítaná, ha gyűrődést lát rajta, mert ké­nyesen ügyel: amiben az ő munkája benne van, az kifogástalan legyen. Tessék elhinni, folytathatnám a sort simontornyai szűccsel, vagy paksi ácsmesterrel is. Ök jutnak az eszembe, ha azt hallom, hogy „régi vágású” kereskedő vagy mester; és nagyon tisztelem őket. iiiiiiminiimmmimmiimiímmiiiimmmimiinmimmiiimmimií napot, sőt még a napi munka­idő után is maszekol, mivel nem tud ellenállni az ezrekre rúgó havi mellékesnek. Itt nem egyedi esetekről van szó. Saj­nos nem. De hova jutunk? Két év, há­rom év, öt év és a negyven­ötven év közötti emberek tö­megével akarva-akaratlan ki­állnak a sorból. Agyonhajtot­ták magukat, megrokkannak. Legnagyobb hiba, hogy titkol­ják, tagadják, összeszorított fogakkal tűrik nyavalyájukat, ilyenformán a /munkahelyi ve­zetőket és magát a társadal­mat váratlanul éri majd a tö­meges megrokkanás. Vülflishüll otthon, a falum- Vűiujauail ban döbbentem rá, a magam korabeliek kilencven százaléka a megerőltető mun­ka betege, ám kifelé elhallgat­ják, titkolják, mint a leprát. Márton derűs, jókedélyű em­ber, tréfálkozik, mosolyog, ki­felé tartja magát, makk- egészségesnek látszik. A kö­zelmúltban vasárnap a dél­utánt náluk töltöttem. Felesége sírva panaszkodott. — Mit gondolsz, jóra vezet az, amit ez az ember csinál? — Iszik? — Nem vigyáz magára. Hiá­ba könyörgök, nem és nem. Hazudik. Minket is becsap, sa­ját magát is becsapja. A feke­tekávé tartja benne a lelket. Szabad egy embernek reggel meginni fél liter erős fekete­kávét? ö megissza. Hát így az­tán bírja. De meddig? Márton, a családdal tavaly fejezte be a házépítést. Hatal­mas háromszobás, sátortetős épület be van rendezve, ké­nyelmes, modern, de mi az ára? És a meghökkentő for­dulat : Márton emeletráépítés­sel foglalkozik. Kizárólag ott­hon tudják róla, hogy éjjel fáj mindene, amikor már nem bír­ja tovább, kibújik az ágyból és órákon át fel, alá sétál egyik szobából ki, a másikba be. Miért nem megy orvoshoz? Azért nem megy, mert fél, hogy lelepleződik, az orvos el­tiltja a munkától és ha nem dolgozik, ha nem hajt, füstbe megy az emeletráépítés. Egyéb­ként, ha a termelőszövetkezet elnökének, párttitkárának megmondanám, hogy Márton öt éven belül a rokkantsági nyugdíjasok sorába kerül, ki­nevetnének. Néhány termelőszövetkezet­ben megkérdeztem a vezetők­től : a fizetett szabadságokat mire fordítják a gazdák? Ki­rándulás, ez az, de főleg ott­honi munkával, — volt a vá­lasz. Irmáhril pontos felmérés lyiUaUUl nincs Magánügy­nek tekintjük, hogy ki, mit csi­nál pihenőidejében. A munka­hely a maga lehetőségeivel csak kismértékben képes orientálni és jó irányba befo­lyásolni. Nem tudom mit te­hetünk, hiszen a harangkonga- tás nagyon kevés. SZEKULITY PÉTER A z új vezetőség megvá­lasztása ej.őtt. összeült a jelölő bizottság. . f. Az elvekben hamar meg­egyeztek: legyenek idősebb, ta­pasztalt tagok a vezetőségben, és fiatal, dinamikus, nagy munkabírású emberek; legyen aki a nőket képviseli, de a fi­zikai és a szellemi dolgozók is kapjanak helyet, egyszóval: ^ a vezetőség tükrözze a tagság összetételét. A neheze ezután jött. Először azt vették számba, hogy kit ja­vasoljanak újra megválasztás­ra. Kiderült: mindenki tisztes­ségesen elvégezte a rábízott feladatot, mindenki alkalmas. Megpróbálták más oldalról megközelíteni a dolgot. Felír­ták egy lapra azokat, akik még számításba jöhetnének.^ Két vezetőségre is elegendő név ke­rült a papírra. A létszám azon­ban kötött, sem több, sem ke­vesebb nem lehet: az határo­zatlanságot mutatna, ha min­dén helyre két-három jelöltet javasolnak. — Nem lenne semmi baj — szólalt meg a bizottság egvik tagja —, ha nem tekintenék bukott embernek azt, akit nem javasolunk újra. Volt, aki helyeslőén bóloga­tott. Hagyjuk most magára a bi­zottságot. Nézzük. meg köze­lebbről, mi az igazság. '„Bukott ember”-e az, akit nem válasz­tanak újra a vezetőségbe, vagy az, aki egy választott szerv hi­vatali apnarátusából vissza- megv eredeti munkahelyére; egyáltalán: alki ilyen appará­tusból máshová megy dolgoz­ni? N e szépítsük: vannak, akik erre igennel vála­szolnak. Az okát ma­guk sem tudják megmondani," bizonytalan, érv nélküli vá­laszt . adnak, s ha valaki meg­kérdezi, hogy miért így véle­kednek, nem véletlen a „hát”, a „csak” válasz, hiszen futóho­mokban gyökerező '-álláspontot képviselnek. Nem számolnak az élet va­lóságával. Azzal például, hogy a vezető testületeket megha­tározott időre választják. A színház minden évadban fel­hívja a- figyelmet: tessék meg­újítani a bérletet, és a követ­kező szezonban is biztosítjuk a helyet. A választott funkciók­ban időre szól a megbízatás. A választók vezetése, egy­szersmind szolgálata megtisz­teltetés. A megtiszteltetést pe­dig nem lehet kisajátítani. Aligha hirdetjük bárkiről, hogy kizárólag ő képes helytállni. Tudomásul kell venni azt is, hogy a közösségért végzett munkába bele lehet fáradni. Villámlás, égzengés, felhőszaka­dás és orkánszérű szél, az elemek vad tombolása okozott ismét káro­kat megyénkben pénteken este. Kajmádon jég verte a szőlőket, s a dombokról tonnaszám hordta a völgyekbe a rövid idő alatt lezú­duló 40 milliméternyi eső a földet, törmeléket. A sárral borított utakon a szek­szárdi városi tanács költségvetési üzemének harminc dolgozója te­vékenykedett tegnap, hogy eltá­volítsák a nyár végi vihar nyomait. A szekszárdi borkombinát előtt néhány napja a KPM dolgozói takarították el az iszapot, törme­léket. Most újra vastagon borítot­ta sár, s víz görgette tégla, kő az utat. Itt tegnap két locsolóköcsi is közreműködött a „takarítás­ban". A tűzoltóknak a villám gyújtot­ta tüzek adtak munkát. Fél kilenc­Joga van a .teherviselés enyhí­téséhez annak, alti becsülettel helytállt. Igenis, megkaphatja a lehetőséget ahhoz, hogy a megbízatás lejárta után más­hol hasznosítsa a testületben szerzett tapasztalatait, vagy — uram bocsá’ — kevesebbet vál­laljon. N ézhetjük ezt más szem­szögből is. Vitathatat­lan, hogy a felnövekvő generáció tudásának alapjaiba beépül egy sor olyan ismeret, amit az elődök sokszor keser­ves, hosszadalmas úton szerez­tek. így erősebb, mások által már kipróbált és minősített té­nyek birtokában vannak. Ter­mészet adta tulajdonság, hogy fiatalabb korban gyorsabban tanul az ember. Márpedig egy vezető testületben nagyon so­kat lehet tanulni. Jogos hát, hogy a jó adottságú fiatalok bekerüljenek a testületekbe és ott egyrészt hasznosítsák az addig megszerzett ismeretei­ket, másrészt tovább tanulja­nak — a tapasztaltabbaktól. Egyre magasabbra haladó spi­rálvonalhoz hasonlít ez. Ahhoz azonban, hogv új tagjai lehes­senek egy kötött létszámú tes­tületnek, valakinek át kell ad­nia a helyét. Ennek az ideje pedig — természetes körülmé­nyek között, — akkor érkezik el, amikor lei ár az előre meg­határozott időre szóló megbí­zatás. Nincs ebben sesmmi rendkí­vüli. Mindössze a szenzáció­éhes ember találja annak, mi­közben nem veszi észre, hogy lerágott csontot néz pecsenyé­nek. , S ok rokonvonást mutat ezzel az az eset, amikor egy választott testület hivatali apparátusában dolgo­zó megy máshová dolgozni. Ezekre a munkahelyekre —■ a dolog természetéből faka­dóan — többnyire azokat vá­lasztják vagy nevezik ki, akik saját szakmájuban elismert te­kintélyek, és amellett kellően jártasak a vezetésben is. Vi­tathatatlan azonban, hogy amíg az apparátusban folyó munka egy részről tovább szé­lesíti a látókört, új irányban is segíti a képességek kibonta­koztatását, szervezői és egyéb tapasztalatokkal gyarapítja az ott dolgozót, addig másrészről csak egészen kivételes esetben ad lehetőséget az eredeti fog­lalkozás tényleges gyakorlásá­hoz, a szakmájában jelentkező új eredmények, módszerek gyakorlati kipróbálásához. Jőgos igénye lehet egy idő után az apparátus dolgozójá­nak, hogy visszatérjen az ere­deti foglalkozásához. Ez rend­kor Medina-Szőlőhegyről riasz­tották a tűzoltókat, ahol egy szal­matetős fészer borult lángba. A szekszárdi állami tűzoltókkal együttműködve a medinai önkén­tes tűzoltók is oltották a lángokat. Hét perccel kilenc óra előtt a faddi Lenin Tsz-től György-major- ba hívták a piros autókat. Itt egy ötvenszer tíz méteres istállót gyújtott fel a villám. A tűz oltásá­ban a szekszárdi állami, és a tolnai és a faddi önkéntes tűzol­tók vettek részt. Míg a Tolna megyei Távközlési üzemből azt az információt kap­tuk, hogy a vihar szinte semmi za­vart nem okozott, — csuoán egy­két biztosítékot kellett kicserélni, — a DÉDÁSZ szerelői egész éj­jel talpon voltok. Először hét óra után pár perc­cel a bonyhád—zombai, s rög­szerint úgy történik, hogy visszamegy ugyan, de a koráb­binál magasabb, vezető beosz­tásba. Helyénvaló ez, hiszen az időközben megszerzett ismere­teket általában így célszerű hasznosítani. A szenzációlesőknék az ilyen eset még nem igazi csemege. Ök azon csámcsognak igazán, ha valaki az apparátusban el­töltött idő után a régi helyére, a régi beosztásába megy visz- sza. Előttük ez az „igazi bu­kott ember”. Pedig ha tudnák,’ mennyire nincs igazuik ... Sznobságukban el sem tudják képzelni: valaki tényleg sze­retheti úgy a szakmáját, hogy minden más lehetőséget mel­lőzve, a régit akarja csinálni 3 az teszi boldoggá, teljes em­berré. V annak olyanok is — ve­zető testületekben vagy azok apparátusában — akiket úgy szokás jellemezni; eljárt felettük az idő. Nem, most a világért sem rossz ki­csengéssel értendő ez. Az tör­tént velük, hogy amig nagy szorgalommal végezték a rá­juk bízott feladatot, nem ju­tott energiájuk új ismeretek megszerzésére és hasznosításá­ra. Gyakran azért, mert má­sok munkájának a terhéből is magukra vállaltak, hogy azok tanulhassanak. Az idő pedig közben könyörtelenül átlépett a tudásuk szintjén. Azon ve­szik észre magukat, hogy hiá­ba fordítanak mind több időt,' energiát a növekvő feladatok megoldására, mind kevesebb lesz az eredmény is, az erejük is. Ha ezt felismerve becsület­tel félreállnak és más, a ké­pességüknek jobban megfelelő munkát vállalnak, milyen jo­gon süthető rájuk a „bukott ember” jelző? Sokkal inkább azt kell mondani, hogy tisztes-. séges emberek. M egint más kérdés, hogy egyeseket megrészegít' az, ha hatalmat éreznek a kezükben. Az ilyenekből va­lóban bukott emberek lesznek, amennyiben nem veszik magu­kat idejében észre és nem hall­gatnak a finomabb, vagy ke­ményebb figyelmeztető szóra, intő jelre. Ez azonban egészen más kategória. A leváltásukkal többnyire nem várják meg a megbízatási idő leteltét, és amikor azt mondják nekik, hogy köszönjük a munkát, az nagyon vastag idézőjelben van. Az ilyenre — ha erős is — jo­gos azt mondani, hogy bukott ember. Azonban még ez sem azt jelenti, hogy egy életre vi­selnie kell a bélyeget. Több­nyire csak rajta múlik, hogy mikorra kopik le róla. F. I. tön rá a bonyhád—hőgyészi 20 ezer voltos távvezeték vált üzem- képtelenné. Megszűnt az ener­giaellátás Zombán, Tevelen, Sza- kályban, s Hőgyész egy részén. A hibát a hajnali órákra k! tudták javítani. Szekszárdon 19 óra 47 perc-í kor az északi városrészt ellátó 20 kV-os hálózatot bénította meg a villám. Ezen a szakaszon- fél ki­lenc előtt pár perccel már újra kigyulladtak a villanyok. — szí — 1975. szeptember 7. Viharral búcsúzik a nyár Iszappal elöntött utak, tüzek, zavarok az áramszolgáltatásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom