Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
By költ ember? a Kedves Olvasónak, általában viszolygok, ha azt hallom, hogy valaki „régi vágású úriember”. Viszont a „régi vágású kereskedő” nemhogy rossz, kifejezetten kellemes benyomást tesz rám. Az én foglalkozásomban ő a Kereskedő. Így, nagy betűvel, ö az, aki nem alázatos, de udvarias; nem negédes, de a boltjában, a pultjánál vendégnek érzi magát az ember, akiről érezni, hogy osztozik az örömömben, ha sikerül kedvemre való árut találni, és sajnálja, ha csalódtam abban a készletben, amit kínál. Komoly meghívásnak veszem, ha azzal búcsúzik, hogy keressen fel máskor is. Most mondhatja a Kedves Olvasó, hogy igaz, igaz, de egyre kevesebben vannak. Lehet. Nekem viszont több ilyen ismerősöm is van. Például a szekszárdi Korzó Áruházban, az úgynevezett százhatvanas csemegében, a Richards szövetszaküzletben, de a Garay téri könyvesboltban is. Az életkoruk is felöleli a munkaképes korosztály szinte teljes skáláját. Ez pedig azt mutatja, hogy nem okvetlen a múlt rendszer valamelyik szatócsboltjában kellett tanulnia a szakmát ahhoz, hogy valakiből Kereskedő legyen, tehát semmi néni indokolja csökkenő számukat. Hozzáteszem, hogy hasonló a véleményem a „régi vágású” mesteremberekről is. Ebben sincs semmi nosztalgia. Szerintem ez azt jelenti, hogy akire mondják, ismeri mestersége számos finom fogását, és azoktól a munkája valóban mestermű lesz. Az az ember, aki — mint mondani szokás — szívét, lelkét adja a munkába, aki egyszerűen nem tud rosszat kiadni a kezéből, aki kimondatlanul is büszkébb — jogosan — önmagára, semminthogy félig-meddig összecsapja, amit rábíztak. Tudom, megint lehet ellenvélemény: ismernek olyanokat, akik nem sorolhatók ide. Biztosan igazuk van. Azonban megint csak hadd soroljak példákat. Ismerek olyan asztalost, aki képes ötször is végigsimogatni a gombostűnél alig vastagabb szög begittelt helyét, hogy véletlenül se legyen szépséghiba a munkáján. A szekszárdi szabók között ismerősöm a Kölcsey telepi fiók mestere, aki az általa készített ruhát talán még az utcán is végigsimítaná, ha gyűrődést lát rajta, mert kényesen ügyel: amiben az ő munkája benne van, az kifogástalan legyen. Tessék elhinni, folytathatnám a sort simontornyai szűccsel, vagy paksi ácsmesterrel is. Ök jutnak az eszembe, ha azt hallom, hogy „régi vágású” kereskedő vagy mester; és nagyon tisztelem őket. iiiiiiminiimmmimmiimiímmiiiimmmimiinmimmiiimmimií napot, sőt még a napi munkaidő után is maszekol, mivel nem tud ellenállni az ezrekre rúgó havi mellékesnek. Itt nem egyedi esetekről van szó. Sajnos nem. De hova jutunk? Két év, három év, öt év és a negyvenötven év közötti emberek tömegével akarva-akaratlan kiállnak a sorból. Agyonhajtották magukat, megrokkannak. Legnagyobb hiba, hogy titkolják, tagadják, összeszorított fogakkal tűrik nyavalyájukat, ilyenformán a /munkahelyi vezetőket és magát a társadalmat váratlanul éri majd a tömeges megrokkanás. Vülflishüll otthon, a falum- Vűiujauail ban döbbentem rá, a magam korabeliek kilencven százaléka a megerőltető munka betege, ám kifelé elhallgatják, titkolják, mint a leprát. Márton derűs, jókedélyű ember, tréfálkozik, mosolyog, kifelé tartja magát, makk- egészségesnek látszik. A közelmúltban vasárnap a délutánt náluk töltöttem. Felesége sírva panaszkodott. — Mit gondolsz, jóra vezet az, amit ez az ember csinál? — Iszik? — Nem vigyáz magára. Hiába könyörgök, nem és nem. Hazudik. Minket is becsap, saját magát is becsapja. A feketekávé tartja benne a lelket. Szabad egy embernek reggel meginni fél liter erős feketekávét? ö megissza. Hát így aztán bírja. De meddig? Márton, a családdal tavaly fejezte be a házépítést. Hatalmas háromszobás, sátortetős épület be van rendezve, kényelmes, modern, de mi az ára? És a meghökkentő fordulat : Márton emeletráépítéssel foglalkozik. Kizárólag otthon tudják róla, hogy éjjel fáj mindene, amikor már nem bírja tovább, kibújik az ágyból és órákon át fel, alá sétál egyik szobából ki, a másikba be. Miért nem megy orvoshoz? Azért nem megy, mert fél, hogy lelepleződik, az orvos eltiltja a munkától és ha nem dolgozik, ha nem hajt, füstbe megy az emeletráépítés. Egyébként, ha a termelőszövetkezet elnökének, párttitkárának megmondanám, hogy Márton öt éven belül a rokkantsági nyugdíjasok sorába kerül, kinevetnének. Néhány termelőszövetkezetben megkérdeztem a vezetőktől : a fizetett szabadságokat mire fordítják a gazdák? Kirándulás, ez az, de főleg otthoni munkával, — volt a válasz. Irmáhril pontos felmérés lyiUaUUl nincs Magánügynek tekintjük, hogy ki, mit csinál pihenőidejében. A munkahely a maga lehetőségeivel csak kismértékben képes orientálni és jó irányba befolyásolni. Nem tudom mit tehetünk, hiszen a harangkonga- tás nagyon kevés. SZEKULITY PÉTER A z új vezetőség megválasztása ej.őtt. összeült a jelölő bizottság. . f. Az elvekben hamar megegyeztek: legyenek idősebb, tapasztalt tagok a vezetőségben, és fiatal, dinamikus, nagy munkabírású emberek; legyen aki a nőket képviseli, de a fizikai és a szellemi dolgozók is kapjanak helyet, egyszóval: ^ a vezetőség tükrözze a tagság összetételét. A neheze ezután jött. Először azt vették számba, hogy kit javasoljanak újra megválasztásra. Kiderült: mindenki tisztességesen elvégezte a rábízott feladatot, mindenki alkalmas. Megpróbálták más oldalról megközelíteni a dolgot. Felírták egy lapra azokat, akik még számításba jöhetnének.^ Két vezetőségre is elegendő név került a papírra. A létszám azonban kötött, sem több, sem kevesebb nem lehet: az határozatlanságot mutatna, ha mindén helyre két-három jelöltet javasolnak. — Nem lenne semmi baj — szólalt meg a bizottság egvik tagja —, ha nem tekintenék bukott embernek azt, akit nem javasolunk újra. Volt, aki helyeslőén bólogatott. Hagyjuk most magára a bizottságot. Nézzük. meg közelebbről, mi az igazság. '„Bukott ember”-e az, akit nem választanak újra a vezetőségbe, vagy az, aki egy választott szerv hivatali apnarátusából vissza- megv eredeti munkahelyére; egyáltalán: alki ilyen apparátusból máshová megy dolgozni? N e szépítsük: vannak, akik erre igennel válaszolnak. Az okát maguk sem tudják megmondani," bizonytalan, érv nélküli választ . adnak, s ha valaki megkérdezi, hogy miért így vélekednek, nem véletlen a „hát”, a „csak” válasz, hiszen futóhomokban gyökerező '-álláspontot képviselnek. Nem számolnak az élet valóságával. Azzal például, hogy a vezető testületeket meghatározott időre választják. A színház minden évadban felhívja a- figyelmet: tessék megújítani a bérletet, és a következő szezonban is biztosítjuk a helyet. A választott funkciókban időre szól a megbízatás. A választók vezetése, egyszersmind szolgálata megtiszteltetés. A megtiszteltetést pedig nem lehet kisajátítani. Aligha hirdetjük bárkiről, hogy kizárólag ő képes helytállni. Tudomásul kell venni azt is, hogy a közösségért végzett munkába bele lehet fáradni. Villámlás, égzengés, felhőszakadás és orkánszérű szél, az elemek vad tombolása okozott ismét károkat megyénkben pénteken este. Kajmádon jég verte a szőlőket, s a dombokról tonnaszám hordta a völgyekbe a rövid idő alatt lezúduló 40 milliméternyi eső a földet, törmeléket. A sárral borított utakon a szekszárdi városi tanács költségvetési üzemének harminc dolgozója tevékenykedett tegnap, hogy eltávolítsák a nyár végi vihar nyomait. A szekszárdi borkombinát előtt néhány napja a KPM dolgozói takarították el az iszapot, törmeléket. Most újra vastagon borította sár, s víz görgette tégla, kő az utat. Itt tegnap két locsolóköcsi is közreműködött a „takarításban". A tűzoltóknak a villám gyújtotta tüzek adtak munkát. Fél kilencJoga van a .teherviselés enyhítéséhez annak, alti becsülettel helytállt. Igenis, megkaphatja a lehetőséget ahhoz, hogy a megbízatás lejárta után máshol hasznosítsa a testületben szerzett tapasztalatait, vagy — uram bocsá’ — kevesebbet vállaljon. N ézhetjük ezt más szemszögből is. Vitathatatlan, hogy a felnövekvő generáció tudásának alapjaiba beépül egy sor olyan ismeret, amit az elődök sokszor keserves, hosszadalmas úton szereztek. így erősebb, mások által már kipróbált és minősített tények birtokában vannak. Természet adta tulajdonság, hogy fiatalabb korban gyorsabban tanul az ember. Márpedig egy vezető testületben nagyon sokat lehet tanulni. Jogos hát, hogy a jó adottságú fiatalok bekerüljenek a testületekbe és ott egyrészt hasznosítsák az addig megszerzett ismereteiket, másrészt tovább tanuljanak — a tapasztaltabbaktól. Egyre magasabbra haladó spirálvonalhoz hasonlít ez. Ahhoz azonban, hogv új tagjai lehessenek egy kötött létszámú testületnek, valakinek át kell adnia a helyét. Ennek az ideje pedig — természetes körülmények között, — akkor érkezik el, amikor lei ár az előre meghatározott időre szóló megbízatás. Nincs ebben sesmmi rendkívüli. Mindössze a szenzációéhes ember találja annak, miközben nem veszi észre, hogy lerágott csontot néz pecsenyének. , S ok rokonvonást mutat ezzel az az eset, amikor egy választott testület hivatali apparátusában dolgozó megy máshová dolgozni. Ezekre a munkahelyekre —■ a dolog természetéből fakadóan — többnyire azokat választják vagy nevezik ki, akik saját szakmájuban elismert tekintélyek, és amellett kellően jártasak a vezetésben is. Vitathatatlan azonban, hogy amíg az apparátusban folyó munka egy részről tovább szélesíti a látókört, új irányban is segíti a képességek kibontakoztatását, szervezői és egyéb tapasztalatokkal gyarapítja az ott dolgozót, addig másrészről csak egészen kivételes esetben ad lehetőséget az eredeti foglalkozás tényleges gyakorlásához, a szakmájában jelentkező új eredmények, módszerek gyakorlati kipróbálásához. Jőgos igénye lehet egy idő után az apparátus dolgozójának, hogy visszatérjen az eredeti foglalkozásához. Ez rendkor Medina-Szőlőhegyről riasztották a tűzoltókat, ahol egy szalmatetős fészer borult lángba. A szekszárdi állami tűzoltókkal együttműködve a medinai önkéntes tűzoltók is oltották a lángokat. Hét perccel kilenc óra előtt a faddi Lenin Tsz-től György-major- ba hívták a piros autókat. Itt egy ötvenszer tíz méteres istállót gyújtott fel a villám. A tűz oltásában a szekszárdi állami, és a tolnai és a faddi önkéntes tűzoltók vettek részt. Míg a Tolna megyei Távközlési üzemből azt az információt kaptuk, hogy a vihar szinte semmi zavart nem okozott, — csuoán egykét biztosítékot kellett kicserélni, — a DÉDÁSZ szerelői egész éjjel talpon voltok. Először hét óra után pár perccel a bonyhád—zombai, s rögszerint úgy történik, hogy visszamegy ugyan, de a korábbinál magasabb, vezető beosztásba. Helyénvaló ez, hiszen az időközben megszerzett ismereteket általában így célszerű hasznosítani. A szenzációlesőknék az ilyen eset még nem igazi csemege. Ök azon csámcsognak igazán, ha valaki az apparátusban eltöltött idő után a régi helyére, a régi beosztásába megy visz- sza. Előttük ez az „igazi bukott ember”. Pedig ha tudnák,’ mennyire nincs igazuik ... Sznobságukban el sem tudják képzelni: valaki tényleg szeretheti úgy a szakmáját, hogy minden más lehetőséget mellőzve, a régit akarja csinálni 3 az teszi boldoggá, teljes emberré. V annak olyanok is — vezető testületekben vagy azok apparátusában — akiket úgy szokás jellemezni; eljárt felettük az idő. Nem, most a világért sem rossz kicsengéssel értendő ez. Az történt velük, hogy amig nagy szorgalommal végezték a rájuk bízott feladatot, nem jutott energiájuk új ismeretek megszerzésére és hasznosítására. Gyakran azért, mert mások munkájának a terhéből is magukra vállaltak, hogy azok tanulhassanak. Az idő pedig közben könyörtelenül átlépett a tudásuk szintjén. Azon veszik észre magukat, hogy hiába fordítanak mind több időt,' energiát a növekvő feladatok megoldására, mind kevesebb lesz az eredmény is, az erejük is. Ha ezt felismerve becsülettel félreállnak és más, a képességüknek jobban megfelelő munkát vállalnak, milyen jogon süthető rájuk a „bukott ember” jelző? Sokkal inkább azt kell mondani, hogy tisztes-. séges emberek. M egint más kérdés, hogy egyeseket megrészegít' az, ha hatalmat éreznek a kezükben. Az ilyenekből valóban bukott emberek lesznek, amennyiben nem veszik magukat idejében észre és nem hallgatnak a finomabb, vagy keményebb figyelmeztető szóra, intő jelre. Ez azonban egészen más kategória. A leváltásukkal többnyire nem várják meg a megbízatási idő leteltét, és amikor azt mondják nekik, hogy köszönjük a munkát, az nagyon vastag idézőjelben van. Az ilyenre — ha erős is — jogos azt mondani, hogy bukott ember. Azonban még ez sem azt jelenti, hogy egy életre viselnie kell a bélyeget. Többnyire csak rajta múlik, hogy mikorra kopik le róla. F. I. tön rá a bonyhád—hőgyészi 20 ezer voltos távvezeték vált üzem- képtelenné. Megszűnt az energiaellátás Zombán, Tevelen, Sza- kályban, s Hőgyész egy részén. A hibát a hajnali órákra k! tudták javítani. Szekszárdon 19 óra 47 perc-í kor az északi városrészt ellátó 20 kV-os hálózatot bénította meg a villám. Ezen a szakaszon- fél kilenc előtt pár perccel már újra kigyulladtak a villanyok. — szí — 1975. szeptember 7. Viharral búcsúzik a nyár Iszappal elöntött utak, tüzek, zavarok az áramszolgáltatásban
