Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-05 / 208. szám

I Máit, jelen, jövő Tamási A néptánc — „aktív művelődés” Szabadi Mihály, a me­gyei művelődési központ fömunkatársa a szekszárdi néptáncegyüttes vezetője. A megyében működő néptánc- együttes-vezetők között ne­ki van a legmagasabb képe- sítése. dolgozik koreográ­fusként is. A néptánc — szívügye, választott felada- . ta, öröme. A mozgalom múltjáról, jelenéről, gond­jairól. céljairól beszélget­tünk. • — Tolna megye népművészetét hamar felfedezték. A néptánc­mozgalom is hamar megszületett? — A „gyöngyösbokréta” volt az ős. Egy időben általá­ban elmarasztalták ezt a mozgalmat, pedig a negatívu­mai mellett haszna is volt. Nagy számban alakultak az együttesek, megindult a tán. cok gyűjtése a hagyományok felelevenítése. Mindez segítet­te a megőrzést, aminek gyü­mölcseit máig élvezzük. A megyében sok gyöngyösbok- réta-csoport alakult, ebből a mozgalomból sarjadt a nép. tánc mindkét ága: a népi f együtteseké és a „tanult”, az­az koreografált táncokat be­mutató csoportoké. A „gyön­gyösbokréta” után az ötvenes évek elején volt egy időszak, amikor sok és jó együttes mű. ködött a megyében. A vissza­esés korszakára már sokan emlékeznek. csak az okait nem látja mindenki tisztán. A csoportok számának növe­kedése nem járt együtt a színvonal emelkedésével, mi­közben az igény erre meg­született. A legtöbb együttes azért sem tudott tovább fej­lődni, mert vezetője nem volt képes a továbblépésre, így aztán sorra szűntek meg a kisebb-nagyobb csoportok. 1962-ben Tolna megyében még működött a jó nevű Sárközi Együttes, jó csoport volt Dombóváron, Pakson. Kisebb néptáncegyüttes volt Tamási­ban. Sióagárdon. Sárpilisen, Závodon, Kisvejkén, Simon- tornyón, Dunaföldváron.. ; — Ezek közül jó néhány azóta ismét működik. — Néhány esztendeje ismét kitűnő népi együttesei van. nak a megyének, ők táncol­nak is. A másik ág, a tanult együtteseké — róluk beszé­lünk most elsősorban —. szá­ma kevés. A három legerő­sebb — a dombóvári, paksi, szekszárdi — viszont' dolgozik. — Eni^ek a három együttesnek biztosítottak a működési körül­ményei? — A szekszárdi együttes ki. lencéves, komolyabb válság­ba csak egyszer jutott, ami-*, kor majdnem teljesen kicse­rélődött egy iskolaév végén a tagság. Pakson az elmúlt év­ben kezdett el ismét az együttessel dolgozni Bézi Sándor, aki korábban is az együttes vezetője volt, de kü­lönféle problémák miatt egy időre visszavonult. Nekik most fiatalodniuk kell. egyéb­ként, nincs akadálya fejlődé­süknek. Dombóváron is új pe­riódus kezdődik. Boday Jó­zsef, aki szinte együtt nőtt fel együttesével és aki na. gyón jó szakember volt, el­ment a városból. A csoportot egy fiatal táncos, Lébényi Klára vette át. Nem könnyű a dolga de az együttes dol­gozik, és dolgozik személy szerint ő is. végzi a három­éves néptánciskolát Bézi Sándorral és velem együtt. — A megye három legerfisehb néptáncegyüttese tehát működik, vezetőik tanulnak, s (gv gondos­kodnak csoportjaik szakmai fej­lődéséről is. De a mozgalomban fontosak a kisebb, csak most alakuló csoportok is; és az ő ve­zetőik képzése. Mi a helyzet ezen a területen? — Idén sem sikerült indí­tani számukra tanfolyamot, nem volt elég jelentkező. Vi­szont gyermektáncoktatói tanfolyamra tizenketten jár­nak. most fognak majd vizs­gázni. Van még egy tervünk: megvalósítása a körülmények­től függ. Az óvónőképző ta­gozatos középiskolásoknak szeretnénk speciális kollé. giumként gyermektáncokta­tást szervezni. Az iskolán nem múlik, csak a szakember- hiány akadályozza meg bein­dulását. — A községekben, iskolákban általában csak alkalmanként fel­lépő csoportok betanításához van módszertani anyag? 1— Sajnos a kis együttesek műsor nélkül maradtak. Va­lamikor voltak olyan füzet­kék amiket felhasználhattak a tánctanuláshoz, de ezek már régen elavultak. Jobbat nem tehetnek, mint hogy megpró­bálkoznak a környék folklór- anyagát alkalmazni. — Megengedi-e a néptáncegyüt­tesek magas fenntartási költsége, hogy a csoportok száma tovább növekedjen? — A szekszárdi együttes fenntartási költsége évente cirka kétszázezer forint. Ez azt jelenti, hogy csak a mű­velődési intézmény — vagy csak egy intézmény — nem képes támogatni egy néptánc­együttest. a Tolna megyeiek­nek is több fenntartójuk van, szükséges az üzemek, terme­lőszövetkezetek támogatása. Nálunk ötven ember rendsze­res munkája évi negyven előadás, átlagban harmincezer néző van a mérleg másik serpenyőjében... — Külön költséget jelent a jel­mez, a zene is. — Mi például hivatásos zenekarral dolgozunk ami évi ötvenezer forint körüli össze­get jelent. Pakson még nincs megoldva a zenekíséret kér­dése, most citerazenekarral dolgoznak, de ez a zene nem alkalmas, minden tánc kísére­tére. Dombóváron az együt­tesnek népi kamarazenekara van. fiatal amatőrökből. A jelmezeket illetően határozott elképzeléseink vannak. Az együttesek nagy része a köl­csönzővállalattal dolgoztat, mások jelmeztervezővel ter­veztetik meg a ruháikat. Mi saját forrásunkból merítünk: népművészetünkből. Az Ozo- rától Bátáig című táncszvit ruháit — amelyet a három együttes közösen mutatott be — maguk a népművészek ké. 6zítették el. Ez a megoldás ! nem költségesebb, mint az előző kettő, csak sokkal több törődést, utánjárást igényel. Mindenképpen megéri: nem­csak a ruhák szépsége, „tisz­tasága” miatt, hanem azért is mert a színpadi viselet mindig ízlésformáló, ismeret- terjesztő hatású is. — Az együttesek vezetőiről már beszéltünk. De ezt a munkát nem egyedül végzik. Kik a tár­sak? — Együttest teremteni nem tud egyetlen ember. Ehhez is közösség kell. együttdolgo­zás. Thész László, a zenei vezető. Németh Pálné, a jel. mezek „szervezője” nélkül el sem lehet képzelni a mun­kát. De szélesíthető a kör Olsvay Imrével, aki koráb­ban nagyon sokat segített. Mözsi Szabó Istvánnal, vagy Andrásfalvy Bertalannal. ., Dombóváron irigylésre méltó a helyzet, tudomásom sze­rint. Állandó segítőtársuk Schüszler Mária — most lett a népművészet ifjú mestere — és Balázs István, ő a népi kamaraegyüttes vezetője és nagy nyeresége Dombóvárnak. — A megye néptánregvüttesei gyakran jutnak el külföldre. Mit jelent ez az együttes tagjai szá­mára? — Komolyan vett feladatot, nagy erőfeszítést. Sokan azt hiszik, hasonló egy ilyen tur­né egy kellemes társasúthoz. Elsősorban munka ez mindig a legfontosabb. Néha még városnézésre sem futja, ha feszített a program. A külföl­di szereplés nagy felelősséget jelent, és ehhez mérjük a szabad idő eltöltését is. — Azt mondják a néptáncotok­ról, hogy fegyelmezetlenek. — Visszautasítom! Épp- olyanok mint a többi hasonló korú fiatal. éppen úgy vi­selkednek. És ha a munka- fegyelemről beszélünk, az ép­penséggel nagyon jó az együttesekben. Azok mondják róluk, hogy fegyelmezetlenek akik a próbákat sohasem lát­ják. csak arra figyelnek, hogy a fiúk-lányok szünetekben ne­vetgélnek énekelnek. — Milyen nagyobb eseménye lesz a mozgalomnak? | — A szüreti napok kereté­ben megrendezésre kerül a néptáncfesztivál. Erre készül a dombóvári és a szekszárdi együttes is. — Es milyen a jövője.;'. ? — A néptánc az aktív műve­lődés egyik legnagyobb akti­vitást igénylő formája. Szel­lemi és fizikai igénybevétel egyaránt, test és lélek épülé­se. .. És a nézőkre gyakorolt hatásról sem szabad elfeled­kezni. virág — Amíg az új könyvtár elkészül Az alapozási munkák már elkezdődtek Tamásiban, a mű­velődési ház mellett, ahol a járási és nagyközségi könyv­tár új épülete lesz. A könyv­tár munkája az új elkészülé­séig sem szünetel, sőt tovább folyik az állománygyarapítás is. Erre a célra a könyvtár könyvbeszerzési keretét is emelték, negyvenegyezerről 52 500 forintra, sőt a megyei tanács is hozzájárult ehhez az összeghez húszezer forinttal, így már biztosított, hogy a könyvtári állomány alkalmaz­kodhat a korszerű igényekhez. A könyvtár rendezvényeket is tart. Rendhagyó irodalom­órákat tartanak a szakmunkás- tanulók számára Tüskés Tibor író vezetésével. Vendégük volt Rácz Antal író, Sellei Zoltán előadóművész és Margittai Ági színművész. A mezőgazdasági könyvhó-' nap keretében könyvismerte­téseket tartottak a járásban, szakkiállításra is sor került. A felszabadulás harmincéves évfordulóját a helyi szervek­kel együtt, sajátos eszközeit felhasználva ünnepli a tamási könyvtár. Terveik közül: a művelődé­si központtal közösen megren­dezik Würtz Adám tamási szü­letésű grafikusművész kiállí­tását, folyamatosan feldolgoz­zák Diósi István postamester hagyatékát, mely a helytörté­neti anyag része lesz. Magyar könyvsiker Moszkvában Szép sikert arattak a ma­gyar könyvek Moszkvában, <t „Könyv a béke és a haladás szolgálatában” mottóval meg­rendezett nemzetközi kiállítá­son. A szovjet szakszerveze­tek különdíját nyerte el a Kossuth és a Helikon közös kiadványa, Aradi Nóra: A munkásosztály ábrázolása a képzőművészetben. A szovjet írószövetség különdíjjal jutal­mazta az Európa Könyvki­adó Szovjet irodalom című sorozatában napvilágot látott műveket. A politikai és a széjfirodal- mi kategóriában szerepelt műveken kívül sikert arattak az egyéb kategóriákban ver­sengő magyar könyvek is. Pósfai H. János s j* Hontalanok zsákutcája (3.) „Átbeszélik a Ka rangok a tengert. Megrendítik a tavakat Korvadóban. Megrendülnek a távoli hozoiok a cethalcsorytolckal rrvegtó maisztafet a4- konyi tűzfalaknál. Távoli havas tábo­Szabó József ötesztendős volt, amikor elhagyta az or­szágot. Miről tehet egy ötéves fiúcska, illetheti-e szemrehá­nyás érte? — Nagyapám a hátára tett, arra emlékszem. Mentünk a bokrok között, a fák ágait csa­vargatta a hideg szél. Volt egy ház, katonák mulattak benne, mi meg csak róttuk az utat. Egyszer bementünk egy másik házba, ott már nem voltak ka­tonák. Egy asszony vacsorát adott, s azt mondta, hogy reg­gel majd felülhetek a repülő- rei Az ötéves fiúcska —• nagy­apjával és nagyanyjával '— két napig repülőzött, meg sem álltak New Jersey-ig, ahol a láger várta őket. — Egy nagy terített asztal­hoz ültünk, finom ételek áll­tak rajta, s nagyapám egyre csak azt mondogatta nekem, hogy megérkeztünk Ameriká­ba.., _ . —----——— _____ r oíban karolják a harangok o lón. torgóJoat.-'* (Nagy László: Jonne& o harangok értem)« 1956 ősze volt ez, még nem fagytak be a vizek, s a kisfiú emlékezett rá, hogy vörös- barnán integettek a fák, ami­kor elmentek. Szabó József tizennyolc évig élt nagyszüleivel Stotteville- ben, New York államban. Ott járt iskolába, az utolsó osztályt már nem végezte el, mert nem szeretett tanulni. Nagyapjától kapott egy öreg kocsit, s ti­zenhat évesen önállósította magát. Az amerikai lapok eb­ben az időben megdöbbenve cikkeztek egy felháborító esetről. New York egyik lakó­negyedében 37 ember nézte végig, hogy egy gyilkos há­romszor támadt a hajnaltájt hazatérő nőre. Hiába kiabált, senki nem sietett a segítségé­be, a rendőrségnek sem telefo­náltak. Egy másik cikk az ut­cán megerőszakolt ’ védtelen nő jajveszékeléséről adott szá­mot, annak sem nyújtott senki segítséget, közömbösen tudo­másul vették a dolgot. A gengszterektől való félelem gúzsba kötötte az embereket. Joe ebben a világban önálló­sította magát. Az első betörést 1971. no­vember 19-én éjjel követte el Tom Zyrie-veL Egy ruházati áruházból kétezer dollár érté­kű árut loptak. A ruhaneműt Tom értékesítette. Tehetett-e róla, hogy egyik „vevőjük” éppen a tőlük vásárolt vörös zakóban sétálgatott annak az áruháznak a kirakata előtt, amelyet kiraboltak? Az áruház alkalmazottai rendőrért kia­báltak, a fiút elkapták, az mindent bevallott: kitől vette a portékát. A hudsoni bíróság mindket­tőjüket elítélte, de 300 dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezte őket. — Nagyszüleit« bementek a bankba, kivették a pénzt, és én félórán belül szabad vol­tam.­Másodszor 1972-ben négy hő­napra ítélték. A fallsburgi munkatáborba került, ahonnét megszökött. A hudsoni rendőr­ség nagyszülei lakásán érte utol, Hat hónapot töltött egy columbiai börtönben. Hat hő­nap múltán visszament a nagy­szülőkhöz, bekerült egy zene­karba, csütörtökön és szomba­ton este a „Bajor házban” énekelt Stottevilleben. Ez az életforma már jobban tetszett Jóénak, aki úgy emlékezik: egyszer már munkát is vállait valamilyen ruhagyárban. Michel Danny Stewensonnal 1973-ban ismerkedett meg. Csavargó volt ő is. Vele együtt terveitek ki Greenportban egy betörést. Kiszemeltek egy há­zat, amelyet majd kirabolnak. — Mike kis termetű fickó volt, bemászott a pinceabla­kon, engem a bejárati ajtón engedett be._ Tévét, lemezjátszót, tíz dol­lár készpénzt, gyűrűket, kar­órákat vittek el. A sikeren felbuzdultak. Jóénak újabb barátai akadtak, mint -Stewart Whalers, Gary Merritt, Tony Zitto, Donald Alger és David Parchnak, akik tovább vitték a lejtőn. Rövid idő alatt több betörést követtek el HucLson- ban, Catskillben, Kingstonban és Greenportban. Az utolsót 1973. június 15-én. — A börtönben megkeresett két úr. Azt mondták, az álla­mi rendőrségtől jöttek. Elém tettek egy listát, az alvilág embereiről, mondjam meg, ki­ket ismerek közülük. Senkit nem ismertem. Akkor azt mondták, dolgozzak nekik. Minden letartóztatottért 25 dollárt kapok és nem kell a börtönben maradnom. A rendőrségnek csak addig kellett, amíg használni tudta. Újabb bűncselekménybe keve­redett, ,s amikor szabadlábra került, akkor tudta meg, hogy a volt haverok vérdíjat tűztek ki a fejére... Sürgősen mene­külnie kellett. — ‘Meghalni nem akartam; azért jöttem el onnan. Hazul­ról kaptam a leveleket. A szü­leim azt írták, jöhetsz, itthon nem bánt senki. Hazajöttem. — Mihez kezd itthon? — Egy jó életet akarok kez­deni — mondja tört magyar­sággal. — Itt nincsenek bolon­dok az utcán, akik lepuffant- ják az embert. Dolgozni aka­rok rendesen és megtanulni magyarul írni, olvasni. — És mit gondol, sikerül új életet kezdenie? — Biztos. A társaság vitt rossz utakra, jó gyerek vagyok én. Amerikában nem tudtam volna új életet kezdeni. A nagyszüleimtől kapok majd pénzt, lakást veszek, lesz csa­ládom nekem is. Szülei, testvérei megértőén fogadták Amerikában felnőtt hozzátartozójukat. Hisznek ne­ki. A lehetőséget, ahogy a tár­sadalomtól, tőlük is megkapta, az új élethez. Az üzemben, ahol dolgozik, nem sokat tud­nak Jóéról. Csak annyit, hogy Amerikából jött haza. (Folytáig ük) Amerikából szökött

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom