Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-19 / 220. szám
a nyugdijasklubokrél intíui az „Útközben" és „Közös úton” mozgalom Az Útközben vetélkedőt az iparban dolgozó szocialista brigádok művelődéséért hirdették meg 1974-ben először. Idén a vetélkedősorozat társat kapott. Közös úton címmel, a mezőgazdasági szocialista brigádokat is versenyre szólítják a meghirdető szervek. Az alábbiakban közöljük a pályázatok felhívását. Útközben A mozgalom, szakaszai: Benevezés 1975. október 30-ig. (A benevezési lapokat az SZMT kulturális bizottságára küldi meg, brigádonként egy- egy példányban.) Felkészülés: az üzem szervezésében 1975. november 1_ tői. Az üzemi, vállalati felmérések, melyen minden brigád, tag részt vesz, 1976. március 20-ig törtéhnek. Üzemi vetélkedőkre a brigádok öt fős csapatai között 1976. április 15-ig kerül sor. A területi döntők 1976. május 1-ig lesznek, a megyei döntőre 1976. május 31-ig kerül sor. A vetélkedő programja: Első tárgykör: „Nemcsak beszélnek róla...” Párt-, szakszervezeti, vagy KISZ- oktatáson való részvétel; az időszerű nemzetközi események ismerete. Második tárgykör: „A művelődés érték” — az általános alapműveltség kiegészítése, felújítása; hathat ismeretterjesztő előadás meghallgatása. Harmadik tárgykör: „Aki olvas, nincs egyedül”. Az olvasási program alapján. Filmvilág: az alábbi filmek közül szabadon választott két film megtekintése: Szembesítés; Az öreg; Tűzgömbök; A vörös kányafa. Negyedik tárgykör: Szakmai ismeretek. Ötödik tárgykör: Munkavédelem. A mozgalom díjazási rendszere: Az üzemi vetélkedő résztvevői, a területi szinten továbbjutók emléklapot kapnak, illetve könyvjutalmat. A megyei döntő díjazása: egy első díj: tízezer forint, egy második díj, nyolcezer forint, egy harmadik díj, ötezer forint, a negyedik-ötödik helyezettnek háromezer forint, hatodik-tizedik helyezettig kétezer forint. A meghirdetők a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa és a Tolna megyei Tanács VB. művelődési ostzálya. Közös úton A benevező brigád minden egyes tagja részt vesz az alábbi rendezvényeken: I. A politikai oktatás valamely formájában (párt, szakszervezeti, KISZ). II. Közösen meghallgatják, megbeszélik az alábbi című előadásokat: Munkánk — szabad időnk — művelődésünk; Hogyan töltsük szabad időnket? A tévé, a rádió és az újságok; Termelőszövetkezeti önkormányzati rendszer; Ki a közéleti ember? Mi van a falu határán túl? Állattartás a ház körül; Szőlő-, gyümölcsös zöldségtermesztés, virágoskert; Csináld magad! Ill, A benevező brigád minden egyes tagja elolvas az alább ajánlott irodalomból egy magyar és egy külföldi szerző által írt művet: Galgóczi Erzsébet: Pókháló; Szabó Pál: Talpalatnyi föld; Sánta Ferenc: Húsz óra; Végh András: Aranyalma; Ajtmatov: Dzsamila szerelme; Reymont: Parasztok; Solohov: Emberi sors; Hemingway: öreg halász és a tenger. IV. A brigád közösen megnéz az alább felsorolt filmek közül kettőt: Szembesítés; Az öreg; Tűzgömbök; A vörös kányafa. Benevezés: 1975. október 31- ig. A nevezési lapot kitöltve kell a területi téesz-szövetsé. gekhez megküldeni. A felkészülés időszaka 1975. november 1-től 1976. február 15-ig. A programban megszerzett ismeretek elsajátításának ellenőrzése: vetélkedő rendszerben. Első forduló: helyi vetélkedők, 1Ö76. február 28-ig. Második forduló: téesz-szö- vetségenként 1976. március 15-ig. Harmadik forduló, a megyei döntő: 1976. április 4-ig. Ezen tíz brigád vesz részt. A díjazás rendszere: A helyi vetélkedőkön részt vevő brigádok emléklapot kapnak, a területi vetélkedőkön az emléklap mellett könyvjutalomban részesülnek a résztvevő brigádok tagjai. A megyei döntő díjai a következők: Első helyezeti: tízezer forint, második helyezett nyolcezer, harmadik ötezer, negyedik-ötödik háromezer, hatodiktól tizedik helyezettig kétezer forint. A mozgalomban való részvétel feltételei: A vetélkedőbe Tolna megye termelőszövetkezeteiben dolgozó brigádok nevezhetnek be. A benevező brigádok teljes létszámmal kötelesek részt venni a felkészítésben és a helyi ve. télkedőn. A területi és a megyei vetélkedőn a brigádokat ötfős csapat képviseli. A csapatok összeállításánál a legmagasabb iskolai ' végzettség az általános iskolai 8. osztály. Meghirdetők: Tolna megyei Tanács VB. művelődésügyi és mezőgazdasági osztálya, Kapos és Koppányvölgye Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. A CÍM már-már közhelynek számító kinyilatkoztatás, bár nem árt ismételten hangoztatni, hiszen folyamatosan megvalósítandó feladatot jelent a társadalmi gondoskodás és a közművelődés számára. Kedves, családias Ilona- névnapot rendezett a megyei művelődési központ nyugdíjasklubja. Egy-egy ilyen, vagy ehhez hasonló összejövetel, egyáltalán ez a — rendszeres elfoglaltsággal járó — klubforma hézagpótló szerepet tölt be a nyugdíjas korosztály életében. Lehetőséget teremt, hogy egymással beszélgessenek, szórakozzanak, politizáljanak, emlékezzenek, olvassanak, aktív kulturális tevékenységgel és funkciókkal lekössék magukat, sőt: szükségesnek érezzék magukat társadalmi életünkben. Jó forma arra, hogy a munkából való kieséssel fellazult életritmusuk újra stabilizálódjon, szabad idejüket tartalmasán töltsék el. Ahogy a televízióban a „Szülők nevelők egymás közt” sorozat pszichológusa is elmondta, a nyugdíjas emberek horizontális és vertikális kapcsolatai egyaránt erőteljesen átrendeződnek. Szétszóródik közvetlen, legközelebbi emberi közösségük, a család, a kartársi környezet. Mindez erősíti magányosságérzésüket, célja- vesztettségüket. Ezzel egyidejűleg megváltozik testi-lelki beállítottságuk, az új viszonyokhoz való alkalmazkodásuk. NAGYSZERŰ LEHETŐSÉG a nyugdíjasklub — mint köz- művelődési forma — arra, hogy a nyugdíjas ember kiszakadjon ebből a magányosságból, s a pótlólagos közösség kialakításával ismét kapcsolatba kerüljön az emberekkel. Egy-egy jól működő klub — amelyben a vezető figyelembe veszi a speciális, pszichológiai tényezőket — arra is alkalmas, hogy a közelgő öregség minél később következzen be, és bekövetkezése idején a természetes és helyes irányban fejlődjön. Az új passziók, szórakozások különböző társadalmi, fiziológiai veszteségeket pótolnak, szublimálásnak, re- kompenzálásnak teremtenek lehetőséget. Működése alapvető jelentőségű a nyugdíjas élet harmonikussá tételében, tartalma kiterjesztésében. Fennállása, programja messzemenően bizonyítja, hogy a társadalmi gondoskodáson belül milyen lényeges szerepet tölt be az ilyen irányú kulturális, közművelődési munka. Azt, hogy e klub esetében aH egyéni igény és társadalmi szükséglet találkozott, bízó-, nyitja az a nagyarányú érdeklődés, amely irányában megnyilvánul. Jelenleg mintegy 80 főt számlál, s nap mint nap jelentkeznek újabb érdeklődők, akiket behatárolt lehetőségeink miatt már nem tudunk fogadni. S ha lenne is erre lehetőség, vajon a város távolabbi pontjáról bejárnának-e nyugdíjasaink a központban levő művelődési házba? ILYEN MEGGONDOLÁSBÓL is nagyon fontos lennej ha a nagyobb lakótelepeken megszerveznék a nyugdíjas lakók részére ezeket a társadalmilag, egyénileg nagyon fontos és erkölcsileg hasznos klubokat. A nyugdíjasok foglalkoztatása tehát velük való külön törődést kell, hogy jelentsen, s azt, hogy ne csak a művelődési otthonra számítsunk, hanem az egész város területén az alkalmi összejövetelek helyére is tervezzünk, építsünk. DÉR MIKLŐSNÉ Ordas Iván s Damjanich tábornok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Persze nem szóltam semmit, csak kihúztam magam, amikor belépett. Bár nem volt olyan ember, aki megkívánta, hogy folyton ugráljanak előtte, a tiszteletet azért megkövetelte. Megcsókolta az asszonyságot, nekem meg intett, hogy csináljam tovább, amit megkezdtem. A frissen hasogatott fát raktam éppen kéz alá a tűzhely mellett — Tehát? Mi lesz az ebéd? — kérdezte. Csirkepaprikás volt, erre jól emlékszem, mert reggel enged küldött piacra az asszonyság. Két csirkét kellett hoznom, mert amilyen hatalmas darab ember volt a százados úr, az étvágya is a termetéhez illett. — És a szolgálat? — így az asszony. — Letettem — mondta. — Átvette Tichy, az minden ügyeletnek örül, mert nagyobb hatalmat kap a rangjánál. Ép meg hazajöttem ebédelni. Ez olyan nagy bűn? Persze nem volt nagy bűn, és szegény asszonyság már pirult is örömében. Éves házasok sem voltak akkor, ő pedig már nem éppen fiatalka, aztán az ilyen mindig szerelmesebb, mint akinek már süldőlány korában bekötik a fejét. Az én gusztusom szerint szépnek sem lehetett mondani. Vékony volt meg hosszú az orra, a szeme azonban gyönyörű, ő maga pedig áldott jó lélek. Most aztán örült, hogy idő előtt hazajött az ő Janija. Az a nagy erejű ember, aki ha nekiveselkedik, talán egy tinót is le tudott volna taglózni az öklével, úgy becézgette a feleségét,. mint valami pelyhes galambfiókát. Igazándi nagy szerelemben éltek, csak a nótában van olyan, örült az ember szíve, ha látta. No, nem tartott sokáig szegény Emília asszonyság öröme. A konyha melletti szobában terítettem, mert két szobát kaptak a százados úrék az Erdélyi Kaszárnyában. Az ajtót szokás szerint félig nyitl U '■ , r- 22 —: va hagytam, hogyha valami parancs lesz, ugorhassak. Én ugyanazt kaptam enni, mint ők, királyfihoz illő sorom volt. Szólt a déli harang, már éppen merítettem a kanalamat, amikor kiszólt a százados úr: — András fiam! — Parancs! — pattantam nyomban. — Mennyi idő alatt tudsz összecsomagolni, édes fiam? Megállt bennem az ütő, az első minutában azt hittem, hogy engem akar valamiért visszaküldeni a századhoz. Azért csak ilyen óvatosan válaszoltam : — Alázatosan jelentem, az a kérdés: hogy kinek, mit és hova? Bólintott. — Okos kérdés. Szeretem az olyan katonát, aki nemcsak mindenre rábégeti, mint a birka, az igenist, hanem kérdez, ha nem tud valamit. Nos hát az én teljes menetfelszerelésemet, meg a tiédet, olyasformán, hogy három hétig biztosan úton leszünk. Az asszonyság kerekre nyitotta azt a gyönyörű szemét. — Három hétig, Janim? És ezt csak most mondod ? A százados úr mosolygott. — Még vártam volna vele, hogy nyugodtan ebédelj, de nem szeretek lehetetlen parancsokat adni, és hátha ez a legény a fele holmimat itthon felejtette volna. Nos, András? — Alázatosan jelentem, egy óra elég lesz? — Akkor kapd be az ebédedet, aztán ugrás! — A feleségéhez fordult, és egy összehajtogatott papírt vett elő a zsebéből. — Itt a Marschbefehl, Haynau már aláírta. Megyek Itáliába! Én akkor már hátraarcot csináltam és kinn voltam a konyhában, de persze a menetparancs hallatán füleltem, ahogy csak tudtam. Az asz- szonyság felsikoltott: — Itáliába? Csak nem a.” — De igen! A harctérre. Tudod, lelkem, a katonatiszteket időnként ki szokták küldeni a harctérre. Ezért fizetnek bennünket. Az asszonyság persze nem vette ilven félvállról a dolgot. Sírás volt, aztán a szokásos kérdés, amire egyetlen asszonyt sem kell tanítani. — Janikám, mondd, mit csináltál? Ezen majdnem hogy nevetnem kellett, hiszen a százados úr nem volt éppen pendelyes gyerek, akin könnyű számon kérni a tetteit. A válaszára azonban majdnem leejtettem a tányért. r- 23 — — Hááát... egy kicsit összeszólalkoztam Hay- nauval! — Kivel? A Generalleutnanttal? — Azzal. Csend volt odabenn, aztán az asszonyság hirtelen megváltozott hangon, teljes nyugalommal szólalt meg: — Bizonyára igazad volt. Damjanich nevetett. — Hát ezt meg honnan tudod olyan nagy bizonyossággal, angyalkám? — Onnan, hogy te hirtelen haragodban esetleg kiabálsz valakivel, de annál sokkal jobb katona vagy, semhogy egy öt sarzsival magasabban levővel ok nélkül összekapj. Nagyon megsérthetett, vagy nagyon igaztalannak érezhetted. — Te vagy a legaranyosabb asszony a kerek világon, Emíliám. Tulajdonképpen mindkettő megtörtént. Szidta a magyarokat, szidta Kossuthot, ezenkívül meg szerette volna bebizonyítani, hogy jobban ért a szolgálati szabályzathoz, mint én. Hát nem ért jobban! Füttyentettem egyet. A& mindig tudtam, hogy betyárosan kemény természetű ember a százados úr, de az olyan tiszt már ritka, aki ezt a természetét fölfelé is meg meri mutatni. Feljebb nem is mehetett volna, mert messze környéken, talán három vármegyében is Haynau volt a legmagasabb rangú generális. Voltaképpen a százados úr járt jól, hogy elzavarták a harctérre, hiszen nemcsak a magunkfajta részére, hanem a tiszturaknak is volt Kriegsgericht. Ezzel alighanem ő is tisztában lehetett, mert később, ahogy csomagolás közben jöttem-mentem, ilyenféle beszélgetésfoszlányokat hallottam ki a szobából: — Ismered fizikai alkatomat, és azért gondold mindig csak azt, hogy nem lehetek beteg; és minthogy úgyis tudod, hogy százhúsz évig kell élnem, tehát halálomról szó sem lehet. — Ha a golyók zümmögnek és fütyülnek is, a Mindenható egyiket sem szánta nekem. Aztán meg: — Akaratod ellenére bárónővé kell lenned, és azt hiszem, erre elég alkalom fog kínálkozni. Ezt eleinte nem értettem, csak jóval később, amikor a százados úr megmagyarázta, hogy a katonai Mária Terézia-rend báróságot is ad a gazdájának. Akkor még erre pályázott, és én nem csodáltam volna, ha elnyeri. Mármint, ha ott maradunk az olasz harctéren... (Folytatjuk) { r- 24 —" r Eletet az éveknek
