Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

„Lelet" a gödörben Vonatok között Dombóváron Furcsa helyzetbe állították a munkások lapátjaikat, rá a ru­hát és végül a védősisakot. A paksi atomerőmű építkezésén a munkások a cigarettapihenőben pihentetőre állították a szerszámot. Ahogy az ember elnézi a képet, s a magas ho- mokhegyet, kell is pihenő, mert nehéz munka ekkora hegy oldalát a rajz szerint lenyesni. Ez az ásatási „lelet” azonban csak így a fényképen kuriózu m. Az természetes, hogy mun­ka közben pihenni is kell. Aki földmunkával foglalkozott már valamikor, tudja mennyir e kihúzza az emberből az egész napi lapátolás a reggelit meg az ebédet ' ... .... Fotó: Gk. Bátaszéki tanulságok Senki sem sérült meg idén Régi belesett jegyzőkönyveket olvasgatunk, A gép levágta egy asszony ujját. A másikban arról írnak, hogy a fúró egy darabja majdnem megvakított egy dolgozót. A Bátaszéki Fémipari Szö­vetkezetben 4—5 éve, havonta előfordult sérülés. Tavaly már csak egy alkalommal kellett írni emiatt jegyzőkönyvet, idén pedig, háromnegyed év alatt egyetlen baleset sem történt. Miért? Tóth Mihályt, a szö­vetkezet biztonsági megbízott­ját kérdeztük: — Az emberek, akik akkor kezdtek dolgozni a veszélyes gépeken, nem is hitték eL, hogy történhet velük baleset. Mikor a fejkendő használa­tát kötelezővé tette a szövet­kezet vezetősége, az asszonyok majdnem megverték. Egy — szerencsére nem súlyos bal­eset kellett, hogy megértsék, a divatos frizura életveszélyes lehet. Ezután, a kendővel nem volt baj, csak a gyűrű meg a kar­óra hordásáról kellett leszok­tatni a forgó gépek közelében dolgozókat Ebben úgy segített a vezetőség, hogy minden mű­helyben szereltetett a falra villanyórákat. És az idő újabb és újabb feladatokat szült. Küzdeni kellett az emberekkel az éle­tükért, egészségükért. S ez ma is így van. Bár ez a munka már könnyebb. Mindenki meg­értette, miért van szükség a megfontolt óvatosságra. — Előfordul, hogy leveszik a gépről a védőburkolatot, de elég egy figyelmeztető szó, s újra helyére teszik. De most is gyakran végig kell járni a műhelyeket. Különösen, ha meleg, fülledt idő van, vagy mikor a hajrá fokozottabb ütemet diktál. Ezt a szövetkezet két és fel száz dolgozója korántsem te­kinti zaklatásnak, ötleteikkel, újításaikkal segítik is, hogy még kisebb legyen a gépeknél dolgozókra leselkedő veszély. A bátaszéki példa minden bizonnyal nem egyedülálló. De példa. És ha mindenütt követőkre találna, kevesebb lenne a gyárakban, üzemek­ben a baleset. *— sz 1 —• A Bőripari Tudományos Egye­sület szeptember 29-én rendezi küldöttközgyűlését, amélyen az elmúlt három év munkáját vitat­ják meg. Beszámolnak a külön­böző szakosztályok, munkabizott­ságok, területi szervezetek tevé­kenységéről és meghatározzák a legközelebbi jövő feladatait. A bőripar, cipőipar, a szőrme- és bőrdíszműipar aktuális kérdéseit dolgozzák fel a szakemberek, hogy segítsék ezeknek az ipar­ágaknak a fejlesztését. Az elmúlt időszakban több üzemi csoport alakult megyénk­ben is, ahol közgazdasági szer­vezési témákkal is foglalkoznak. A közgyűlés résztvevői arról is tanácskoznak majd, hogyan te­hetnék még hatásosabbá ezek­nek tevékenységét, Személyvonat érkezik Buda­pest felől. Csatlakozás Komló, Gyékényes, Bátaszék felé... Re­csegve szól a dombóvári állo­máson a megafon. Közli, hogy mikor, hányadik vágányról, hova indul vonat. Akikkel beszélgetek, már kívülről tudják az egész me­netrendet. Mert munkájukat, s néha szabad perceiket is az érkező és induló szerelvények határozzák meg. A személy- vonatokkal feladott áruk útját egyengetik. Szalad a kis szerelvény; Mozdonya egy villamos tar­gonca, s a kocsik a mögéje kapcsolt kis négykerekű sze­kerek. A rakomány néhány zsák, ajtókeret, kosár, demi- zson, amit itt adtak fel Dom­bóváron. Viszik a bátaszéki vonathoz. Néhány perc múlva vissza­felé fut a sínpárok között a kis szerelvény. Pest felől már látszik, amint behúz a dél­utáni személy. Megállnak. A megszokott helyen, a paklikocsi ajtaja mellett. Paklikocsi. Csak így mond­ják. Ez hozza a poggyászt, s a kisebb-nagyobb küldemé­nyeket Rövid az idő. Papp Dezső­nek, Retek Istvánnak segíte­nek a többiek. Befut egy másik szerelvény is. Talán Veszprémből jött Újabb csomagok kerülnek a vonatra, meg onnan a kisko­csira, hogy azon a sínek kö­zötti kis átjárókon kanyarog­va érjenek a másik vagonhoz, amiben újabb tíz, száz kilo­métereket utaznak végcélju­kig. Milyen itt az élet? Erről be­szélgetünk a vasutasokkal két vonat érkezése, indulása kö­zött. — Munka van. És észnél kell lenni. Mert könnyen le­hetne baleset. — Van úgy, hogy negyed­órákig, félórákig semmi dol­gunk, aztán egyszerre érkezik több szerelvény is, és igyekez­ni kell, nehogy itt maradjon egy-két csomag. — Mikor nehezebb? Bíát, nyáron sokkal jobb. Télen a vastag ruhában gyorsan kime­legszik az ember, aztán ha fel­rakott mindent, újra fázik. — A fizetés? Ügy három­ezer körül. Hol picivel több, hol meg kevesebb. Attól is függ, mennyi a munka, a csomag. Áz irodában Mohai Tamáá mérnök, a kereskedelmi hiva­tal új vezetője a helyi szállí­tásról beszél. Arról, ami csak néhány százaléka a Dombó­váron átfutó évi millió ton­náknak. A dombóvári vállalatok,’ üzemek forgalma elenyésző az átmenő szállítmányokhoz ké­pest. De van ezzel is gond elég. A raktárak kicsik, nem is beszélve a rakodás gépesí­téséről. Ez mindössze egyet­len húszéves villamos targon­cából álL Már rég kiszolgálta az idejét, gyakran elromlik.’ Újakra lenne szükség. Meg egy daru is kéne. Mert néha előfordul, hogy megsérül egy kocsi az átfutó szerelvényben^ s az árut át kell rakni másik­ba. Akkor kölcsöndaruért sza­ladnak. Ha kapnak jó, ha nem,' vár itt egy kicsit a vagon. De az emberekről csak jót mond. Azt, hogy fegyelmezet­ten, becsülettel dolgoznak. Ne­gyedszáz vasutas tartozik hoz­zá, akire lehet mindig számí­tani. Lehet, mert megszokták, de biztos nem túlzás, hogy megszerették az itteni mun­kát A vérükben van, hogy a szállítmánynak menni kelt _ — szepesi — DunaszentgyÖrgy, hétköznap délelőtt Az első ember. Biciklit ta- 'pos, rágörnyed a kormányra. — Hova, hova? A hangra hirtelen fékez, akkurátusán villanyduchoz tá­masztja kerékpárját. — A szőlőbe — mondja Böcz Dániel számára a dél­előttök gyötrelmesek, fojto- gatóak. Vtszélen tett vallomá­sából tudom, hogy a reggel, még a baleset után két évvel, sem találja az ágyban. A hajnallal kel, s úgy tesz, mint­ha elodázhatatlan tennivalói lennének. Nyugdíjas,' beteg ember. Nadrágszíjnyi szőlőjét dolgoz, za, azzal viaskodik évről év­re. Nehézkesen felkászálódik gépére, a hatos felé veszi az utat. Fiatalasszony hajt mel­lé. Messzebbről csak az öreg hangját hallom: ■— Mariska, nézd meg, jön-e valami? Ás ft a takarékszövetkezet ajtaja. Matus Istvánné ügy­vezető elnök kimutatások fö­lé hajol, csak a második ko­pogtatásra figyel fel.- Ügyfelek? — Kettő volt ma. Egy be­tétesünk kilencvenezer forin­tot vett ki, pénteken megy az autójáért. Volt egy kölcsön­igénylőnk, tízezret kért, bú­torvásárlásra. Ha ügyfél nincs is, néz­zük a dunaszentgyörgyiek anyagi helyzetét. No, ami igaz, igaz, szép summa a 10 millió forintnyi betét. S ki tudja, mennyit raktak a hely­béliek a postai takarékbetét­könyvekbe? A szakember sze­rint ott kevesebb van. Jó, le_ gyen mondjuk ötmillió. Az összesen annyi, mint 15 mil­lió. DunaszentgyÖrgy lakóinak száma 2900. A betét osztva a lakosok számával = 5172. Ennyi megtakarított pénz jut tehát minden egyes duna- szentgyörgyire, a csecsemőtől az aggastyánig, • Nevetnem kell a véletlen játékán. Az előbbi számítá­Az oldalt összeállította Pálkovács Jenő, a gazda­ságpolitikai rovat vezetője. sokat már az utcán végeztem, s amikor leírtam azt, hogy „csecsemőtől az aggastyánig", éppen egy öregemberrel talál­koztam.. Régi, patinásra kop­tatott aktatáskájában ruhát cipel a Patyolattól. Kezében görbebotot fog, s miután a nevét mondja — Tibay Ist­vánnak hívják — megjegym, az arcomat nem látja, de a hangom ismerős, talán talál­koztunk valahol, valamikor. — Hatvan évig voltam ke­reskedő — mondja —, s most nyolcvanhárom éves vagyok. — A Patyolatban mosat? ' — Ott. Magányos ember va. Öyok, ki mosson rám, ha nem a Patyolat? ! Elballag oá öreg', mondja’, paprikát vesz a zöldségbolt­ban, ha még nyitva találja. * További mérleg a délelőtt- Tői: ma az Ezüstkalász Ter­melőszövetkezetben két fontos őszi munkát is elkezdtek. Az öreghegyen hozzáláttak a szürethez, s reggel próba- vágásra indult egy kombájn a napraforgótáblára. Ma dél­előtt végre zavartalanul vé­gezhetik a silózást is, aminek munkáiban az elmúlt napok esőzése miatt jócskán lema­radtak. ai A délelőtt folyamán a Rákóczi utcai élelmiszerbolt­ban eladtak 120 kilogramm kenyeret, 70 liter kannás és 60 liter zacskós tejet, A négy tantermes ísliotá IIJA osztályának tanulói ta­nulmányi sétát tettek a má­sik iskolában, ismerkedni a tanulókkal és nevelőikkel. Az elsősök az iskolai, a közös­ségi élet alapjaival ismerked­tek, többek között a hetes tennivalóival, s a táskába csomagolás, a pádon való rendcsinálás rejtelmeivel. 3 _ A községi tanácson közel 20 ügyfél járt. Kérésükre öt hatósági bizonyítványt állítot­tak ki. i Vajda Sándorné, a Patyo­lat helyi fiókjának vezetője a délelőtt folyamán 10 télikabá­tot, 2 öltönyt, 4 nadrágot vett át tisztításra: Mint mondjál újabban a legtöbb mosni-, tisztítanivalót a Tolnai Se­lyemgyárban dolgozó munkás­asszonyok hozzák. « A délelőtt mérlegéhez tar­tozik az is, hogy a község központjában elvégezték a valamikor könyvtárnak helyet adó parányi épület takarítá­sát. így, ha minden jól megyj a közeli napokban megnyit­hatja kapuit a temetkezési vállalat helyi fiókja. Amint a falubéliek mondták, igen nagy szükség van rá, hiszen ha va­lahol mondjuk szombaton halt meg valaki, bizony nehéz hely­zetbe kerültek a hozzátarto-- zók, a koporsó beszerzésig miatt. Déli tizenkét óráig a paksi ÁFÉSZ dunaszentgyörgyi cuk­rászüzemében az asszonyok 70 kilogramm fagylaltot, 40 tor­tát készítettek, s befejezték 1000 minyon töltését is. % .nS*. Dr. Királyfalvi Elek körzeti orvost délelőtt közel 30-an keresték fel. Mint mondjaj könnyű délelőttje volt, hiszen átlagban 40—50-en nyitnak be a rendelőbe, % *; Mit írjunk még a délelőtt_ ről? Talán azt, hogy a Rá­kóczi utca 96. szám alatt Vaj­da Sándort kellemes megle­petés éri, hiszen felesége leg­kedvesebb ételével, túrós tész­tával várta ebédre? * i Más adat nincs. DunaszentgyÖrgy kedden is, mint máskor, élte a hétköz­napok megszokott életét. Varga József 1975, szeptember 10, A Bőripari Tudományos Egyesület közgyűlése

Next

/
Oldalképek
Tartalom