Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-02 / 180. szám

F (Folytatás az I.' oldalról). Áz amerikai elnök emlé­keztetett arra, hogy a helsin­ki csúcstalálkozón képviselt államoknak Európában 30 év óta sikerült megőrizniük az általános békét. Mint mondot­ta, ez annak köszönhető, hogy az elmúlt 30 esztendő tapasztalatából valamennyien megtanulták: a béke oíyan folyamat, amely kölcsönös mértéktartást és gyakorlati intézkedéseket követel. „A pénteken aláírandó do-' kumentumok újabb előre­lépést jelentenek az európai enyhülés és megbékélés folya­matában — mondotta befejel zésül Ford elnök. — Nagyon- is lehetséges, hogy a kon­frontáció időszaka, amely a második világháború befeje­zése óta megosztotta Európát, egyszer és mindenkorra be­fejeződik. Ma az együttműkö­dés új érzése dominál. Ezt itt valamennyien ismételten hangsúlyoztuk. Jómagam is osztom ezeket a világ jövő- jéhez fűzött reményeket.” Ezután Anton Buttigieg mál­tai miniszterelnök-helyettes, a máltai delegáció vezetője mon­dotta el beszédét. Amint az várható volt, túlnyomórészt a Földközi-tenger medencéjé­nek helyzetével foglalkozott. Megelégedéssel állapította meg, hogy az európai biztonsági ér­tekezlet pénteken Helsinki­ben aláírásra kerülő záró­okmánya külön foglalkozik a mediterrán térséggel és ezt kül­döttsége genfi tevékenységé­nek tudta be. A következő szónok, Joop Den Uyl, holland miniszter­elnök, egyebek között hangsú­lyozta: — Ä biztonsági értekezlet befejeződése nem egyéb, mint valami újnak a kezdete. Egy olyan korszaknak a kezdete, amelyben eleget kell ten­nünk a Helsinkiben aláírásra kerülő záródokumentum ren­delkezéseinek. Egyúttal valóra kell váltanunk az európai né­pek várakozásait és reményeit, amelyeket a dokumentumban foglaltakhoz fűznek. Ha a záróokmányban foglalt elveket és szándékokat átültet­jük a gyakorlatba, akkor új légkör fog kialakulni Európá­ban, mutatott rá a holland kormányfő, majd kijelentette: _ — Amikor felmérjük ennek az értekezletnek az eredményeit, sajnálkozva kell megállapíta­nom, hogy a katonai vonatko­zások egyike azoknak a terüle­teknek. amelyekben az európai biztonsági értekezlet a legke­vésbé mondható eredményes­nek — annak ellenére, hogy bizonyos bizalomépítő intéz­kedéseket sikerült közös meg­egyezéssel kidolgozni. Amire szükségünk van most, az konkrét döntések a leszerelés terén. Őszintén remélem — fűzte hozzá —, hogy az európai biztonsági konferencia sikeres befejeződése lehetővé teszi a haladást a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalásokon. Andre Saint-Mleux monacói miniszterelnök rövid beszédé­ben kormánya nevében üdvö­zölte az aláírásra kerülő doku­mentumot és azt a tartós béke biztosítása újabb lehetőségé­nek minősítette. Ezután Trygve Bratteli nor­vég miniszterelnök szólalt fel. Bevezetőül hangsúlyozta: en­nek a konferenciának az ösz- szehívását az tette lehetővé, hogy jelentős j'avulás követke­zett be az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában, továbbá pozitív fejlődés ment végbe Európában a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok­ban. ‘ A norvég kormányfő a to­vábbiakban utalt arra, hogy a nagyhatalmaknak különösen fontos szerepet kell játszaniuk, és sajátos felelősséget viselnek a nemzetközi béke fenntartá­sában és biztosításában. Ah­hoz, hogy Európában fenn­1975, augusztus 2. maradhasson a béke és a biz­tonság, döntő jelentősége van annak, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió képes legyen folytatni az ésszerű és konstruktív együttműködést. Norvégia — jelentette ki a továbbiakban Bratteli __is­m ételten hangsúlyozta, hogy az enyhülés folyamatát ki kell terjeszteni katonai területre is. A békének és a biztonságnak a világ eme részében osztha­tatlannak kell lennie. De ugyanakkor Európa békéje és biztonsága nem választható el a más földrajzi területeken végbemenő fejleményektől sem — hangsúlyozta a norvég miniszterelnök befejezésül. A délelőtti ülés utolsó szó­noka Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, az európai biztonsági konferencia jelentő­ségét hangsúlyozva kiemelte: első ízben történt meg, hogy az európai kontinens országai­nak vezetői egy ilyen konfe­rencián találkoztak annak ér­dekében, hogy egyetértésre jussanak jövőiüket. n-r együtt­működés jövőjét. Európa biz­tonságát és békéjét illetően. „Fordulat történt — íolvtaf- ca^Ceausescu — a hidegháború időszakáról, a feszültség és a konfrontáció politikájáról az együttműködés politikája felé, és ez a fordulat elindította az enyhülés folyamatát a nemzet­közi politikában. Nem szabad azonban említés nélkül hagy­nunk, hogy még csak a kezde­tén vagyunk az együttműködés és az enyhülés időszakának, hogy még mindig sok a kon­fliktus, és vannak feszültsé­gek a világ különböző térsé­geiben, hogy még mindig je­lentős erők működnek, ame­lyek veszélyeztethetik az eny­hülést és újból súlyosabbá te­hetik a nemzetközi helyzetet, fenyegethetik a békét és a né­pek biztonságát. Ebből ki­indulva Románia úgy véli, hogy az összes országoknak és az összes népeknek fokozniok kell erőfeszítéseiket annak ér­dekében. hogy megszilárdítsák és elmélyítsék az enyhülés fo­lyamatát. A záróokmányban foglalta­kat elemezve Ceausescu töb­bek közt kijelentette: „Romá­nia megítélése szerint rendkí­vül nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy közös egyetértés­sel olyan rendelkezéseket fo­gadtunk el, amelyeknek célja a kölcsönös bizalom fokozása, továbbá _ az, hogy megnyissuk az utat újabb lépések előtt a leszerelés problémájának meg­oldása felé Eurónában. Jólle­het nem teljes mér­tékben kielégítőek a záró­okmányban a hadgya­korlatok előrejelzésére vo­natkozóan kidolgozott rendel­kezések, jelentős szerepet töl­tenek be az európai biztonság megszilárdításában”. A konferencia utáni leen­dőkkel foglalkozva a román küldöttség vezetője hangot adott annak a véleményének, hogy „az erre vonatkozó ren­delkezések ugyan nem teljes mértékben elégítik ki a Ro­mán Szocialista Köztársaság kormányának várakozásait és az európai népek óhaját arra vonatkozóan, hogy a jövőben összehangolják a biztonság ér­dekében kifejtett erőfeszíté­seiket, mégis az a vélemé­nyünk, hogy megfelelő kilátá­sokat nyitnak a tevékenység folytatására ezen a téren... Ro­mániának az a meggyőződése; hogy egy állandó szervezetet kellene létesíteni, amely biz­tosítaná, hogy folyamatosan konzultáljanak az európai or­szágok közötti kapcsolatokban felmerülő fontosabb problé­mákról és fokozzák az együtt­működést a kontinens bizton­ságának és békéjének telje­sebbé tétele érdekében” — fe­jezte be beszédét Nicolae Ceausescu. A délelőtti ülés kevéssel 13.00 óra előtt (helyi idő) ért véget. Harold Wilson brit kormány­fő elnökletével pénteken dél­után, 15.18 órakor (helyi idő) megnyílt az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let utolsó munkaülése. A délutáni ülés első szóno­ka, Walter Kieber liechtenstei­ni miniszterelnök hangsúlyoz­ta, hogy az aláírásra kerülő záróokmány hosszú fáradozá­sok eredménye. A diploma­ták munkája most véget ért, a következő feladat a gyakorlati megvalósítás, ami a kormá­nyok, a kormányzati szervek, de minden egyes ember fel­adata is. Ezután dián, Luigi Berti sanmarinói külügyi államtit­kár (külügyminiszter) szólalt fel. Beszédében a biztonsági értekezlet sikeres befejezését „új korszak kezdetének” ne­vezte Európa történelmében. Gasto Thorn luxemburgi | miniszterelnök beszédének alaphangja az volt, hogy töb­bet várt az értekezlettől, mint amennyit ez valójában elért. „A 35 részt vevő ország egyet­értésére, a kongresszusra ala­puló záróokmány arra szolgál, hogy körülhatároljuk az 1975­A záródokumentumnak a részt vevő országok legmaga­sabb szintű politikai vezetői által történt ünnepélyes alá­írásával pénteken. Helsinki­ben, a Finlandia palota nagy­termében véget ért az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet harmadik szakasza. Helmut Schmidt bonni kancellár után Erich Honecker, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első titkára, az NDK küldött­ségének vezetője, majd Ge­rat d Ford, az Egyesült Álla­mok elnöke írta alá az ok­mányt. Ezután a francia abc szerint következtek to­vább az aláírások. Tizenegye­diknek írta alá Urho Kek- konen, a Finn Köztársaság elnöke, tizenötödiknek Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar delegáció vezetője és harmincnegyedik­nek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a szov­jet küldöttség vezetője. Az Kekkonen elnök záróbeszé­dében többek között kijelen­tette: ben elérhető enyhülés lehető­ségeit és határait.” A péntek délutáni ülés, s egyben a konferencia utolsó szónoka Agostino Casaroli ér­sek, a Vatikán küldöttségének vezetője, az egyházi közügyek tanácsának titkára volt. Elöljáróban felolvasta VI. Pál pápának az európai biz­tonsági konferencia zárószaka­sza alkalmából hozzá intézett üzenetét, amelyben a római katolikus egyház feje üdvözle­tét küldi a konferencia részt­vevőinek és reményét fejezi ki, hogy a béke megszilárdul Európában és kiterjed az egész világra. Casaroli érsek beszédében többek között hangsúlyozta, hogy az európai biztonsági konferencia a legnagyobb' kol­lektív erőfeszítés, amelyet az európai országok eddig valaha is tettek. Kiemelte a záróok­mányban foglaltak jelentősé­gét és azok gyakorlati meg­valósításának fontosságát. A vatikáni küldöttség veze­tőjének felszólalásával délután 4.30 órakor (helyi idő) véget ért az európai biztonsági és együttműködési értekezlet utol­só munkaülése. utolsó aláírás ni okmányon Joszip Broz Tito jugoszláv elnöké. A harmincöt államférfi kö­zül egyedül Ford amerikai elnök írta alá balkézzel a dokumentumot. A feltűnő öltözködéséről közismert Trudeau kanadai miniszterelnök ezúttal is hű maradt önmagához — zakó­jának gomblyukában hatal­mas vörös szegfűvel jelent meg. Minden aláíró előtt külön toll feküdt az aszta­lon, és mindenki külön ol­dalon írta alá a dokumentu­mot. A záróokmány eredeti pél­dányát aláírásra Joel Pekuri, az európai biztonsági konfe­rencia szervező titkára nyúj­totta át minden egyes ál­lamférfinak. Az ünnepélyes aláírás után a kohferencia Urho Kekko­nen finn köztársasági elnök rövid zárszavával ért véget, 6.00 óra előtt néhány perc­cel. (helyi idő). Népeink, amelyeknek oly sok tragédiát kellett átélniük, végre a mai napén hátat for­díthatnak a múltnak és előre­tekinthetnek a jobb jövő felé. Tudjuk, hogy milyen törékeny lehet a béke, és hogy a hala­dást csak lépésről lépésre le­het elérni. A mai napon véget ért ez a konferencia. Mindazokból a beszédekből, amelyeket itt, a néhány nap alatt hetthattunk) levonhatjuk azt a következte­tést, hogy az összes részt vevő országok elismerik annak a sokoldalú folyamatnak az ér­tékét, sőt a szükségszerűségét) amelyet ezzel a konferenciával elindítottunk. Természetes te­hát, hogy a konferencia záró­okmányának világos akció­tervet kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy müven eszközökkel lehet biztosítani ennek a folyamatnak tovább­vitelét. Ar értekezlet után a részt vevő országoknak min­den tőlük telhetőt el kell kö­vetniük a záróokmányban foglaltak megvalósítására. Kát esztendő elteltével pedig ismét találkozunk majd. hogy meg­vitassuk egymással az enróu^í biztonság és együttműködés javításával kancsniatos létfon­tosságú kérdéseket. A finn államfő ezufán m«: köszönt", hnvv az értekezlet résztvevői Helsinkit válasz­tották a konferencia első és bar-madik szakaszának színhe­lyéül. j* Kijelentette; ezt ügy tekint­jük. mint elismerését annak a politikának, amelvet mi foly­tatunk. és szeretném erről a helvről kijelenteni, hogy or­szágom a ijSvőben 1s e*tt a po­litikát kívánja folytatni. A konferencia véget ér, de az itt képviselt országok kö­zötti sokoldalú együttműködés folytatódik. Végül szeretném megragadni az alkalmat, hogy őszinte megelégedésemet fe­jezzem ki afelett, hogy az itt részt vevő országok következő találkozójának házigazdája Jugoszlávia lesz, amelynek kormánya olyan határozottan összeforrott a mi közös célki­tűzéseinkkel. • •; Ezennel bevártnak nyilvání­tom az európai biztonsági és együttműködési értekezlet har­madik szakaszát — fejezte be beszédét Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke. Találkozások, tárgyalások Kádár 3ános megbeszélése Edward Gierekkel és Erich Honeckerrel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, pénteken Helsinkiben találkozott és baráti eszme­cserét folytatott Edward Gierekkel, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. A találkozón részt vett ma­gyar részről Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Púja Frigyes külügyminiszter, lengyel részről Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök és Ste­fan Olszowski külügyminisz­ter. A meleg hangulatú, elv­társi eszmecserén foglalkoz­tak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kérdéseivel, s kiemelték az aláírásra kerülő okmányban összefoglalt alapelvek nagy jelentőségét, az európai béke és biztonság szempontjából. Érintették a nemzetközi élet egyéb kérdéseit is. Megálla­pították, ■ hogy a két ország kapcsolatai harmonikusan fej­lődnek és további intézkedé­seket tesznek azok bővítésére. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Erich Ho- necker, az NSZEP KB első titkára baráti eszmecserét folytatott a finn kormány ál­tal adott fogadás folyamán. Megvitatták a nemzetközi helyzet különböző kérdéseit, s ennek kapcsán kiemelték, hogy mennyire jelentős a biztonsági konferencia sikeres lezárása az európai és a nem­zetközi enyhülési folyamat szemszögéből. Szó volt Ma­gyarország és az NDK test­véri együttműködése elmélyí­tésének kérdéseiről is. A Finlandia palotában a péntek délelőtti ülés szüne­tében Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az európai biztonsági konferen­cián részt vevő magyar kül­Csütörtökön Helsinkiben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára megbeszélést tartott Helmut Schmidttel, a Német Szövetségi Köztársaság szö­vetségi kancellárjával. A ta­lálkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Hans- Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztere is. döttség vezetője találkozott újságírókkal és válaszolt a szovjet televízió tudósítójá­nak, a Newsweek amerikai magazin moszkvai tudósítójá­nak és a jugoszláv televízió munkatársának kérdéseire. Helsinkiben pénteken ta­lálkozóra került sor Púja Frigyes külügyminiszter és Henry Kissinger, az Amerikai Egyesült Államok külügy­minisztere között. A külügyminiszterek esz­mecserét folytattak a két or­szág kapcsolatairól és a nem­zetközi helyzet időszerű kérdé­seiről. A találkozón részt vett Nagy János külügyminiszter­helyettes és Arthur Hartman európai ügyekkel megbízott külügyi államtitkár. A felek véleményt cserél­tek a szovjet—nyugatnémet kétoldalú kapcsolatok néhány kulcskérdéséről. Brezsnyev és Schmidt kijelentette, hogy egyaránt törekszik a két or­szág közötti megértés és együttműködés további elmé­lyítésére, valamint arra, hogy különböző területeken gya­korlati megállapodásokra jus­sanak. A tárgyaló felek meg­egyeztek abban, hogy a két ország külügyminisztere ta- (Folytatás a 3. oldalon) Brezsnyev és Schmidt találkozója Á záródokumentum aláírása Kekkonen záróbeszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom